Miért nem kedvesek egymással az emberek? (beszélgetés)

Itt lakik a másik lépcsőházban és naponta sétáltatja a kutyust. Már őreg az eb, alig bír menni.

Képzeld el három unokája is van. Ikerpár kisfiúk és egy kisleány. Férjemet még mindíg vissza kell fognom, hogy ne szóljon neki, ha meglátja. Pedig már 7 évvel ezelőtt történt.

Ezt hivatalos útra kellene terelned, mert velük biztosan nem lehet korrekt módon orvosolni ezt a problémát. Önkormányzatnál van ilyen lehetőség.

E-mailen is lehet bejelentést tenni.

Sajna ezer ehhez hasonló történetet hallottam és velünk is megtörtént már hasonló. Ezek kivételes esetek, mert úgy gondolom, hogy aki igazán ebszerető gazdi, az a kutyusát sem teszi ki ilyen negatív élményeknek. legtöbbjük ilyen.

3 éves volt unokám, mikor egy hosszú pórázon sétáló spaniel megtámadta. Nagyon megijedt, üvöltött. A kutyus gazdija egy nő nem húzta rövidebbre a pórázt, menekülnünk kellett. Mondtam a magamét neki, mire ő:" Ha az a lökött gyereked nem üvöltene, a kutyám sem lenne ideges!" Így simán, letegezett és semmit nem tett, hogy a kutyus, vagy a gyerek megnyugodjon. Nagyon sajnáltam az unokámat és az ebet. Nem ilyen gazdát érdemelt!!

Újabb történetem az emberi kedvességről. Még friss élmény, ma reggel történt.

Jöttem munkába, szokás szerint kerülő úton, mert múltkor nagyon megkergetett egy kutya, aki valami miatt kint időzött az utcán. Persze emiatt félek a kutyáktól, még akkor is, ha tudom, ettől méginkább kedvük van megtámadni. Jön szembe emberünk két kutsával, persze egyik sincs pórázon. Ilyenkor nem aggódom, hiszen ott van a gazda, én pedig naívan azt feltételezem, hogy ha támadnának a kutyák, akkor meg lennének kötve. Na tévedtem... Kutya rohan felém ugatva, vicsorogva, ráordítottam, hogy takarodjon el, ráordítottam a gazdájára is, hogy fogja már meg, erre közölte, hogy ne merjem a kutyáját rohadt dögnek nevezni (valahogy félelmemben kicsúszhatott a számon), és persze nem fogta meg. Na ekkor harapott meg a kutya. A gazdája lazán továbbsétált, mintha semmi nem történt volna. Én akkor már zokogtam az utca közepén, és utánakiabáltam, hogy megharapott a kutyája, és legyen szíves megmutatni az oltási könyvét. Erre mi a reakció? "A páromnál van." Na akkor már utána mentem, szerencsére közel lakott. A feleség normális volt, bekísért, megmutatta az oltási könyvet, kifizette az elszakadt nadrágomat (kövezzenek meg, elfogadtam a pénzt), és kioktatott, hogy azért harapott meg a kutya, mert érezte, hogy félek. Mondtam neki, hogy nem ez az első rossz élményem, és leköteleznének, hogy ha tudják, hogy idegbeteg a kutya, akkor pórázon sétáltatnák, de a legjobb lenne, ha nem vinnék emberek közé. A férfi még kérdőre vont, hogy biztosan dohányzom, és a dohányosokat nem szeretik a kutyák.

Na ennyit a magyar kutyatartási kultúráról...

Gondolom, hogy ha az ember egész életében aktív, akkor nem fog egyik napról a másikra a teljes aktivitásból átváltani a teljes passzivitásba. Furcsa lenne. Leendő apósom szeptember óta nyugdíjas, egészen sok mindent csinál napközben, de így is unatkozik... Nem lehet egyszerű.

Egyébként Te 20 év múlva sem fogsz kötögetni :)

Megkérdezhetem, hogy melyik civil szervezet? Pusztán kíváncsiság.

Nézőpont és pénz kérdése. Miért lenne túlzás egy autó mindenkinek, akik a város teljesen más részébe vagy másik településre járnak, teljesen más időbeosztással? Csak azért, mert egy családban élnek? Egy egyetemistának is lehetnek különféle elfoglaltságai (munka, edzések, másik egyetemre áthallgatás, csajozás, szórakozás stb.).

Az anyu, apu külön autó meg aztán végképp normális, amennyiben a családi kassza ezt lehetővé teszi.

De azt is megértem, ha valaki annyira környezettudatos, hogy autóra egyáltalán nem hajlandó költeni. Én nem tudok/akarok meglenni nélküle.

És hogy egy kicsit ontopik is legyek, éppen autóval kapcsolatban szorultam életemben először segítségre a múlt héten. Nagyon hülye szituáció, úgyhogy nem is részletezem. Azonnal, kérés nélkül jöttek az emberek, egy-két perc alatt már hatan-heten ott voltak és gyorsan kisegítettek a pácból. Meg is lepődtem, nem győztem hálálkodni. Nagyon jó, hogy nem veszett még ki mindenkiből a segítőkészség!

Én is abszolút autó párti vagyok, annak ellenére, hogy BKV-val járok, de olyan helyen dolgozom, hogy fölösleges lenne autóval jönni. A párom viszont rendszeresen éjszaka jár haza, nem is tudna máshogy közlekedni, csakis autóval. Szóval nem azzal van gondom, hogy sokan ülnek autóba, hanem hogy nincsenek meg azok a feltételek, hogy ne kelljen autóba ülni. Mondjuk lehetne normális a BKV, és akkor szívesen választanák az emberek azt. Na de ebbe ne is menjünk bele...

Te fotós vagy? Én egy időben nagyon odavoltam a fényképezésért, gondolom, szereted a munkád.

Kinőttük... de nem mondok le a kocsiról, mert ha azt mondom, hogy régen 2 helyre mentünk el egy hét végén a bevásárlást intézni és ráment mindkét napunk, akkor most több helyre megyünk el vásárolni és letudjuk az egész havi bevásárlás (nagy részét) egy nap alatt, úgy 5-6 óra alatt és kész. Tehát nem mindegy.

Vagy, sajnos mindkét csemete (kuty-macs) orvoshoz járós, azaz most csak a macska. 6-7 kg, plusz a hurcavonca, ezt kézben másfél óra alatt tudom az orvosig megtenni, télvíz idején az amúgy is gyenge immunrendszerrel megáldott csiperke még meg is fázna, mert a csatlakozások nem úgy jönnek, hogy elérjem a másik járatot, jah és kézben még 5-10 perc séta vele. Kocsival mindez háztól házig 20-30 perc. Nem mindegy. A kutyát meg nem lehet közlekedési eszközre felvinni, egyrészt akkora nagy, másrészt halálosan fél, morog, hisztizik, ugat, így hamar le kell szállni vele mindig. Így marad a kocsi, ahol ugye csak engem zavar, hogy nem bír veszteg maradni, mást nem igen, és nem is ilyesztünk meg senkit.

Harmadrészt viszont a munkámhoz kell, nem fogok a fotós felszereléssel koncertre mászkálni, meg vidékre vonaton... arról nem is beszélve, hogy mióta átszervezték a pesti éjszakai járatokat, azóta mondjuk az egyetlen rock szórakozóhely, ami Buda messzebbik végében van, nekem hazáig 2,5 óra éjjel, kocsival szintén 20'... Taxira meg egyik esetben sem tellik... Pláne, ha mondjuk a kutyát akarom vinni...

Tehát a kocsi nálunk elengedhetetlen, bár tény és való, hogy nincs mindenkinek a családban, aki tud vezetni, csak egy. Szerintem itt van a kutya elásva, ugyanis feleslegesnek tartom azt, hogy papának egy kocsi, mamának egy kocsi és a két gyereknek is egy-egy mert olyan nagyon jól tanulnak az egyetemen...

Rengeteg ilyen esettel találkozik az, aki autóba ül, itt Budapesten szinte minden nap. Ez igazából szerintem intelligencia kérdése, és igen, igazad van, karikák és elipszisek kérdése is... Bár közöttük is van kivétel, aki nem gondolja, hogy pusztán emiatt már le kell tolnia az útról.

Nekem egyébként a kedvencem az, amikor végigelőzik az egész sort, akik fél órája várakoznak, és besorolnak a piros lámpa és a sor között lévő 10 cm-es helyre.

Ezekhez még hozzájön az, hogy valóban kinőttük ezt a várost, már ami az autókat illeti.

Igen, szeretek vezetni :), szerencsére meg is tanítottak rendesen vezetni, tehát nem kegyelemből csúsztam át a vizsgákon, és nem is azért, mert pénzt adtam (mellesleg nem adtam) a vizsgáztatónak. De komolyan mondom, hogy elszáll az agyam, mikor a KRESZ szabályait nem tartják be, itt a Te eseted is, beáll a zebrára, vagy a keresztbe forgalom sávjába evvel máris ott a dugó. Elvileg, ha nem tud úgy beférni hogy sem a zebrán nem áll meg, sem a keresztbe forgalmat nem zavarja, akkor hiába van zöld jelzése nem mehetne... ha meg mondjuk én megállok, azt a dudálást, amit előadnak a hátam mögött... hihetetlen. Komolyan mondom kész gáz.

A balesetek túlnyomó része is ebből adódik, nem tartják be a szabályokat és túlontúl megbíznak a karikás kocsijukban (nem akarok márkákat felsorolni, de ebbe a kategóriába tartozik minden olyan kocsi tulaj, akinek a kocsijának -tyúdemagyartalan...- az emblémájában van karika, vagy elipszis).

Van egy-két félelmetes hely számomra ilyen szempontból. Pl egy HÉV átjárónál, gyakran nagyon sok kocsi akar átmenni, fordulni, stb. Egy sáv majd kettőre bomlik, a balra kanyarodókra és az egyenesen-jobbra menőkére. Nos balra kevesebben mennek, de képesek 500 m-rel a kereszteződés előtt kivágni a szembe sávba (jegyzem meg halkan végig záróvonal, mert egy randa S kanyarban megy az út, és nem lehet a kanyarokat belátni. Nos, a karikások nagy része, és pár másmilyen autóval közlekedő türelmetlenkedők kivágnak a szembe sávba és uccu neki, a balra kanyarodó kicsiny sávba (3 kocsi fér el benne) igyekezenk. De teszem azt, mi van, ha szembe jön valaki? Nem egyszer van ilyen történet, és mindekettő, a szembe jövő is és a szabálytalankodó is, hatalmas fékezések árán tud csak megállni, de akkor már ugye a szabálytalankodó sehovatovább nem tud menni, esetleg visszatolatni, mert az álló sáv nem tud összéghúzódni, hogy helyet adjon neki... rémes komolyan rémes...