Miért nem kedvesek egymással az emberek? (beszélgetős fórum)
55. mamóca (válaszként erre: 54. - Guntnerpetra)
2006. nov. 15. 17:19
Helloka! Tanítóképző Főiskolára, Egerbe, pedagógia szakra. Elsős vagyok, de nem tudom, hogy fogok levizsgázni! Szinte semmi időm tanulni, olvasni, hulla vagyok estére, félek, hogy ebből bukta lesz! Te hol tanulsz? Rázósak a vizsgák? Mennyire szigorúak a tanárok?
54. guntnerpetra (válaszként erre: 52. - Mamóca)
2006. nov. 15. 08:26
Hűha, szép nagy a család, miattuk nagyon boldognak kellene lenned!!! Azt viszont nem csodálom, hogy nincs időd semmire... Én is tanulok munka mellett, mondjuk nálunk még nincsenek gyerkőcök. Mindig arra gondolok, hogy már csak két év, és befejezem, a sulit, és akkor talán olyan dolgokkal foglalkozhatok, amikhez kedvem van. Milyen suliba jársz?
Anyukáddal pedig ne vessz össze!!!
53. guntnerpetra (válaszként erre: 50. - Emike)
2006. nov. 15. 08:23
Szegény kislányod, ugye nem komoly? Sovány vigasz, de gondolj arra, hogy legalább otthon teljes erőddel és figyelmeddel a családodra tudsz koncentrálni, dolgozhatsz az életben még eleget. A tavasz pedig nincsen már messze, addig pedig bőven van időd kedvedre való állást találni.
52. mamóca (válaszként erre: 51. - Emike)
2006. nov. 14. 21:27
Van egy 120nm-es házunk (családi), 3 gyermek, férj, kutya, 15 nyuszi, kert, elkezdtem fősuliba járni. Megsérült a fiam, meg egyéb kellemetlen következmények. Tele a hócipőm! Pihennem kéne, de nincs rá időm! Alig alszom, naponta 2-szer eszem, mindenki gondja az én vállamat nyomja. Összeveszőben vagyok anyukámmal, a férjem ma veszett össze az anyukájával, aki a közvetlen szomszédunk. Mi jöhet még??? Jó lenne egy forgószél, ami elvinné a házunkat jó messzire!!! Persze csak ha a családocskám benne van!!!
51. emike (válaszként erre: 48. - Mamóca)
2006. nov. 14. 21:16
Veled szerintem az lehet a baj ami velem.Túl sokat gondolkodunk,rágódunk lelkizünk.Én például néha úgy érzem magam mint egy robot,akit rosszul programoztak,és nem lehet kikapcsolni.Csak pörgök ezerrel.Nagyon fárasztó tudok lenni magamra nézve:)Igazad van,néha jó lenne láthatatlannak lenni.
50. emike (válaszként erre: 47. - Guntnerpetra)
2006. nov. 14. 21:13
Egy kislánykám van,most kezdte az ovit de már beteg is lett.Azzal vigasztal mindenki,hogy ez most így fog menni.Talán majd tavasszal összejön valami.
49. guntnerpetra (válaszként erre: 48. - Mamóca)
2006. nov. 14. 19:52
Ne keseredj, előbb-utóbb kikerülsz a hullámvölgyből, és újra szépnek látod majd az életet :) Azon szerintem ne gondolkodj, hogy mit rontottál el, ha valami nagy dolog lenne, biztos tudnád.
48. mamóca
2006. nov. 14. 18:11
Köszönöm a bíztatást, kicsit magam alatt vagyok mostanában. Minden nap minden percében azon gondolkodom, mit csinálok rosszul, mivel érdemeltem ezt?! Nehéz mosolyogni, azt a látszatot kelteni, hogy minden rendben, mikor fáj a lelkem! Néha kibőgöm magam a fürdőkádban, aztán kicsit könnyebb. Annyi gond szakadt most rám, néha azon gondolkodom, olyan jó lenne láthatatlannak lenni, nem kellene döntéseket hozni, csak élnék bele a világba. Jó ez az oldal, mert mindig kiírhatom magamból, mi bánt, bár ha igazán szeretne valaki megérteni 5 A4-es lapot teleírhatnék az utóbbi 1 évben történtekről, gondjaimról. De már az is jó, hogy ti bíztattok! Köszönöm
47. guntnerpetra (válaszként erre: 45. - Emike)
2006. nov. 14. 16:40
Igen, én sem a gondtalan gyermekéveimet élem :) És ha ez megvigasztal, senki sem tökéletes, még akkor sem, ha azt hiszi :) Még emellett dolgozni is szeretnél? Hány gyermek van?
46. kszisz (válaszként erre: 39. - Mamóca)
2006. nov. 14. 16:34
Nem irigyellek Mamóca, viszont a taktika nagyon jó. Ez már nálam is sokszor bevált, ha vki kötekszik, akkor számít is arra, h te viszonttámadod, viszont ha máshogy reagálsz, akkor annyira meglepődik, h abszolút nem tud vele mit kezdeni.
Csak így tovább, és legyél büszke szép családi életetekre.
45. emike (válaszként erre: 44. - Guntnerpetra)
2006. nov. 14. 16:20
Megértelek.Bár szerintem nálam az is közre játszhat,hogy az évek alatt egyre nagyobb felelősség hárul rám.Család gyerkőc...stb.És persze mindenhol szeretném a maximumot nyújtani.Nehéz belátni hogy nem vagyok tökéletes.Most épp azon rágódom,hogy tudnék elmenni dolgozni.De kitartó vagyok:)
44. guntnerpetra (válaszként erre: 42. - Emike)
2006. nov. 14. 09:32
Én állandóan azon gondolkodom, hogy miért is vagyok búskomorabb, mint régebben... Semmi okom nincs rá. Mégis vannak napok, amikor egészen magamba fordulok, aztán másnap nevetek a butaságomon...
43. emike (válaszként erre: 39. - Mamóca)
2006. nov. 14. 09:31
Mamóca téged nem irigyellek.Rossz lehet ha ilyen "jóindulatú"ember van a környezetedben.Én nem is tudom mit tennék a helyedben.Valahogy próbálj meg felülemelkedni rajta.És legyél továbbra is jó anyuka.Gratula a három gyerkőchöz,és kitartás:)
42. emike
2006. nov. 14. 09:26
Sziasztok:)Magyarországra,ránk magyarokra sajnos nagyon igaz,hogy búskomor nép vagyunk.Ha csak a himnuszt nézzük,nem véletlenül kérünk a bőség előtt jókedvet.Én alapon optimista ember vagyok,a párom a mosolyomba szeretett bele először,és volt olyan vevőm is aki virágot hozott nekem mert szépen mosolyogtam rá.Mégis azt kell éreznem magamon,hogy már közel sem mosolygok annyit,mint mondjuk pár éve.Pedig a mosolynak,a jókedvnek óriási hatása van az emberekre.Ha például nekem rossz napom van,és valaki kedves velem,rögtön kisüt a nap.És különben is utálok rosszkedvű lenni.Azzal sem oldok meg semmit,csak minden rosszabb lesz.Ha jól emlékszem most már vannak mosolyterápiák is,fél ország legalább elmehetne rá.Én magamról tudom,hogy nem jó ha rosszkedvű,depi vagyok.Főleg ahol kisgyerek van,pláne.Az én lánykám is megérdemli a boldog gyermekkort.Nem lenne jó idegbajos családban felnőnie.Mindenkinek vannak problémái gondjai,de mellette van sok jó dolog is az életünkben.Manapság például csoda ha valaki egészséges.Sokan mégsem értékelik,és még sorolhatnám.Mindenki foglalkozik mindennel,és közben elveszik a lényeg.A szeretet,a család,ezek nélkül senki sem lehet boldog.
41. guntnerpetra (válaszként erre: 39. - Mamóca)
2006. nov. 14. 08:15
Az irigység népbetegség. Őt valószínűleg azért nem zargatja senki, mert nincs miért irigynek lenni rá, ellentétben Veled. Az viszont biztos, hogy én képtelen lennék vele szóba állni...
40. guntnerpetra (válaszként erre: 36. - Kszisz)
2006. nov. 14. 08:13
Ráadásul mit ér a kedvesség, ha nem szívből jön? Az nem kedvesség...
Látom te is pozitív gondolkodású ember vagy. Mit tennél a helyemben? Otthon megsérült a gyermekem, nem kicsit, varrták a kezét. Valaki, akit sejtek, hogy ki feljelentett a gyámügyön, hogy a gyermek rendszeresen felügyelet nélkül van, állandóan veszekedés van nálunk. A történethez hozzá tartozik, hogy 3 gyermekem van, a férjemmel 3,5 év együttélés után idén összeházasodtunk. Imádom, ő is engem, szerintem írigy a boldogságunkra. Hogy viszonyulnál ezek után az említett személyhez? Most úgy teszek, mintha semmi sem történt volna, bár mikor a telefonban hallgatom, mindennek elmondom magamban. Szerintem annál nagyobb méreg nincs, mintha a kötekedő embert vagy nem veszik figyelembe, vagy kedvesek hozzá! De bújkál bennem a kisördög, mert ez a nő rendszeresen veri a gyerekét, nem kicsit, őt mégsem jelentgeti fel senki. Hol itt az igazság? Azt hurcolják meg, aki meghalna a gyermekeiért, sem hogy ártson nekik!
38. dee (válaszként erre: 37. - Mamóca)
2006. nov. 13. 21:34
Ez a szemlélet nekem is mindig bejön.Itt a "Hoxán" is mentettem már embert.
Napi egy mosoly és jó lesz a napod! (tőlem szabadon)
37. mamóca
2006. nov. 13. 21:30
Nekem semmi bajom a mosolygással, kedvességgel. Engem úgy neveltek, hogy legyek illedelmes, segítőkész. De szerintem ez a búskomorság már népbetegség. Nem tudom, van e családotok, de ha ritkán egyedül vagyok, bizony elgondolkodom azom, hogy mi lesz holnap! Olyan bizonytalan világban élünk, ez pedig kihat az emberek kedélyére. És szerintem az emberek többsége komoly gondokkal küzd (anyagi, egészség, munka, stb.) Szerintem az a megoldás, hogy ne támadjuk a goromba embereket, mutassuk meg - mi, a jókedvűek - hogy attól,hogy megbántják a másikat, nem szűnnek meg a problémáik. Lehet, hogy egy-egy jó szó jólesik az ilyen embereknek.
36. kszisz (válaszként erre: 35. - Guntnerpetra)
2006. nov. 13. 21:15
Vhogy megértelek..
Előző munkahelyemen ügyfelekkel szemtől szemben találkoztam és hiába akartam én kedves lenni, egyik-másik ember hamar lelohasztotta lelkesedésemet. Sőt, egy idő után már tiszta undorral fogadtam némelyiket. Persze, aki értékelte, azzal maradt továbbra is a kedves fogadtatás. De bevallom, őszintén örülök, h. most nem ilyen helyen dolgozom, ülök az irodában és max. egy-két kollegával szemben kell a műmosoly, amúgy nyugodtan végzem a dolgom, akivel jóban vagyok, azzal szemben meg úgyis őszintén megy. eGy idő után a kedvességbe is marhára bele lehet fáradni.
35. guntnerpetra
2006. nov. 12. 08:28
Amikor gyakorlaton voltam a fősulin, akkor szállodában dolgoztam, és a főnököm állandóan nyesztetett, hogy én miért nem mosolygok. A mostani főnököm is állandóan ezzel nyaggat, pedig irodában dolgozom, ügyféllel nemigen találkozom, ha meg igen, akkor terészetesen fülig ér a szám. Nem is nagyon szeretek bent lenni, ráadásul nem tudok egész nap kényszerből mosolyogni, mert az vicsornak tűnik, és szerintem nem is lenne egészséges 9 órán keresztül...
34. csibebaby
2006. nov. 11. 18:16
A mosolygáshoz szeretnék hozzáfűzni néhány szót.
Azelőtt a munkahelyemen sosem ért negatív megnyilvánulás a vendégek részérőlJó a kozmetikustáltalában kedvelik a vendégei..most egy boltban dolgozom,kiszolgálok.Nincs olyan nap,hogy ne érjen atrocitás a vevők részéről.Direkt veszekedni,incselkedni akar némelyik és nagyon nehéz néha megállni,hogy ne nyúljak ki,vagy vágjak hozzájuk valamit.Tökéletesen tisztában vannak azzal,hogy mindezt megtehetik,hisz a Vevőnek mindig igaza van...Néha nagyon kicsinálnak.Ezek után pedig nagyon nehéz mosolyogni,pedig alapjáraton én egy nagyon mosolygós ember vagyok..
A mosoly nagy ajándék,hihetetlen ereje van,de csak kevesen tudnak vele élni..
:)
33. 4423e63349 (válaszként erre: 30. - Guntnerpetra)
2006. nov. 11. 18:04
Nem,nem.Nem azt akartam irni hogy mindenre mosollyal kell reagalni,csak azt a velemenyem akartam kifejteni hogy ebben a zajos vilagban elfelejtettünk mosolyogni.Kilepünk az otthonunkbol es egyfajta alarcot öltünk,mintha azok nem is mi lennenk.Pedig otthon altalaban mindenki kedves,aranyos,de idegenek fele ezt az oldalat nem szivesen nyilvanitja ki.Persze ez nem mindenkire igaz,hala Istennek azert meg vannak közöttünk baratsagos emberi lenyek is.Kivetel ezek alol az aki veled leallt ordibalni,az ilyen mar reg kivetközött emberi mivoltabol.
32. guntnerpetra (válaszként erre: 31. - 'szti)
2006. nov. 11. 17:32
Na még az hiányzott volna, bár minden megtörténhet :)
31. 'szti (válaszként erre: 30. - Guntnerpetra)
2006. nov. 11. 17:27
lehet pofonvágott volna, hogy kineveted ;-)
30. guntnerpetra
2006. nov. 11. 17:21
Azért utcán ordibáló emberünk tegnap meglepődött volna, ha válaszul az otrombaságára elkezdek mosolyogni :)
29. 4423e63349
2006. nov. 11. 11:45
Sajnos ebben a rohano vilagban elfelejtünk mosolyogni.Mindenki igyekszik a dolgara,nem tart igenyt a masok kedvessegere,vagy legalabbis egy olyan maszkot hordunk ami möge elrejtöztetjük igazi enünket.Sajnos azt az embert nezik manapsag furcsa szemmel aki megprobal a rohanas mellett is kedves maradni embertarsaival.Pedig ez egy olyan emberi megnyilvanulas amit mindenkinek gyakorolnia kellene,ugy lenne szep az elet!Csak egy mosoly...csodakra kepes.
28. eee466847e (válaszként erre: 14. - Kisgé)
2006. nov. 11. 09:02
Nekem is van egy aranyos történetem. Amikor a zsúfolt metróbol reggelente ki kell szállnom egy -egy ember kénytelen kilépni, amíg leszállnak az utasok. Én ekkor jó hangosan megköszönöm. Ti. nem mindenki teszi ezt meg. Egyszer mellémugrott egy bácsi és azt mondta, hogy ilyet még nem is hallott, hogy valaki megköszöni azt, hogy leszállhatott. Ez pedig teljesen természetes szerintem. Udvariasság, tolerancia holvan? Néha azért akad még!
27. guntnerpetra (válaszként erre: 24. - Agnes.b)
2006. nov. 11. 07:56
Azt már régen nem várom, hogy kedvesek legyenek, de azt kikérem magamnak, hogy már kiabálubk egymással. Így annyira nem érdekel, de lehettem volna akár kisgyerekkel is... Neki mit mondtam volna?
26. guntnerpetra (válaszként erre: 23. - Eva1229)
2006. nov. 11. 07:55
Ezt én is észevettem. Régebben kis autót vezettem, akkor simán észre sem vettek az utakon, aztán beleültem apukám dzsipjébe, és egészen megváltozott a helyzet.
További ajánlott fórumok:
- Miért gonoszak a nők egymással?
- Beszélgessünk egymással és ne egymás mögött
- A nők miért ilyen kegyetlenek egymással? Egy műsor kapcsán jutott eszembe a kérdés
- Hozzátok is csak akkor kedvesek az emberek, ha kell valami nekik tőletek?
- Miért akarnak a barátnők egymással versenyezni?
- Annyira kedvesek az emberek...Olyan szép hozzászólásokat...