Miért nem kedvesek egymással az emberek? (beszélgetés)

Amikor még lázadó kamasz voltam (múlt század) anyu mindig mondogatta:"majd megtudod, ha gyerekeid lesznek". Szerencsére megtudtam.

Amikor édesanyáméktól hazaindulunk fél órával az indulás előtt már hallom: "ráértek, lassan menj, tudod mennyi hülye autós van, csúszik az út, na és ha hazaértetek, hívj."

Anya csak egy van! Na meg a mamák!

Okosan csináltad, mert nagyon fontos, hogy a gyerekekbe "beleverjük" a szabályokat és értsék meg, miért fontos azokat betartani. Az unokáim még alig beszéltek, már tudták a versikét, amit átkelésnél hangosan mondtunk nekik: Piros - Tilos!

Sárga - Várj még! Zöld - Szabad!

Az én gyerekeim egyedül mennek át a zebrán reggelente, a legnagyobb forgalomban. Pont egy éve lakunk ebben a városban és 2 hónapig gyakoroltuk (előtte kisebb városban laktunk, ott ritkán használtunk zebrát)a helyes közlekedést. Eleinte együtt mentünk, majd néhány méterre lemaradva mentem utánuk. Szerencsére nagyon fegyelezett, okos gyerekekek, de azért minden nap csak akkor nyugodok meg amikor a túloldalon vannak. Közvetlenül az iskola előtt van ez a zebra, szerencsére az autósok is meglepően udvariasak, körültekintőek. De sajnos bármikor jöhet egy "őrült".

Vigyázzunk egymásra, akár autósok vagyunk akár gyalogosok, na meg főleg biciklisek.

Ismerem a helyet... Ott aztán várakozatsz. Így már a szembejövő autón sem csodálkozom.A lényeg, hogy nem történt bajod :)

Néha az is elég, ha vidékre utazol, ott is előbb megállnak, mint Pesten. Bár egyre kevésbé.

A Hűvösvölgyi úton.

Egyébként ez egy olyan zebra, ahol középen van egy járdasziget. Azt hiszem, ha az ember ott álldogál, akkor elég nyilvánvaló a szándéka, hogy át szeretne menni. De igen ritkán állnak meg az autósok, sőt dudálnak is a drágák.

Érdekes módon akár Hollandiában, akár Angliában ha a járda szélére értem abban a pillanatban megálltak, nem kellett ott szobrozni. Sajnos a közlekedési morálunk hagy némi kívánnivalót.

Még kutyád is van?? Nem is tudtam! :)))

Megoldás: vidd magaddal, akkor te is a másik oldalon állsz majd! :)))

Hátha megvédene...

Ebben is van igazság, az én kutyám is szót fogad mindenféle körülmények között, de azt gondolom, hogy lehetnek olyan körülmények, amikor még a legszófogadóbb kutya sem fogad szót, és ezzel leginkább a saját gazdáját lepi meg. Engem minden esetre megnyugtat a pórázon tartott kutyák látványa.

Abban tökéletesen egyetértek, hogy nem félhetek életem végéig, próbálom is legyőzni, már egészen jó úton haladok :) Csak idő kell hozzá.

A szájkosár jó találmány, de két probléma van vele: ha szabadon kószál a kutya, és fémből készült szájkosár van rajta, akkor is fel tud dönteni - egy német dog esetében ez igen csúnya esés lehet - és attól még ugyanúgy neked tud esni az eb. Elég ha csak a fém szájkosárral befedett fejét beleveri párszor a bordáidba. Láttam már ilyen sérülést, nagyon csúnya.

A másik probléma, hogy ha nem fém szájkosár van rajta, hanem a bőrből készült, ami gyakorlatilag nem engedi őt lihegni, attól sok esetben a kutya még ingerültebb lesz, és ez meg sokszorozza az erejét. Mondom, elég ha egy kemény koponya a hasaba fejel.

Sajnos ennek az áldatlan állapotnak egyetlen megoldása van: ha felelősségteljesen viselkednek a kutyatartók.

Az biztos, hogy amikor én tanultam, kábé 10 éve, akkor a vizsgán sem kellett megállni, ha nem lépett le a gyalogos. Az életben egyébként megállok, akár lelép, akár nem.

De nagyon kell figyelni, az biztos.

Én másképp ismerem a KRESZt.:)) Szerintem nem csak akkor kell megállni, ha már lelépett a gyalogos, hanem akkor is, ha annak lelépő szándéka feltételezhető. Vagy legalábbis úgy emlékszem, valami ilyen kacifántos megfogalmazása volt a dolognak.

Lényeg a lényeg: jobb félni, mint megijedni! Pláne a mai közlekedési morálban!

Én igyekszem mindig minden szabályt betartani. Ilyenkor történik meg az, hogy autósként szidom a hülye gyalogost, gyalogosként meg a marha autósát. :)))

Az a probléma, hogy sajnos a legtöbb gyalogos azt hiszi, hogy a zebrán páncél nő rájuk. Ez persze nem az ő hibájuk, végül is nekik van elsőbbségük, ennek ellenére én autós-gyalogosként azt mondom, hogy nagyon alaposan körül kell nézni, mielőtt az úttestre lépünk. Ráadásul nagyon sok gyalogos nem tudja, hogy az autósnak csak akkor kell megállnia, ha a gyalogos már lelépett a járdáról. Mondjuk ki mer lelépni? Én soha.

Szegény irodai takinéninket is elütötték, ment át a kétszer kétsávos úton, az egyik autó megállt, ő nem nézett ki mögüle, ment bátran, erre a másik sávban elütötték nyolcvannal! Szerencsére megúszta agyrázkódással, de csak azért, mert az átlagnál keményebb a koponyája.