Miért nem kedvesek egymással az emberek? (beszélgetős fórum)

Ez nagyon jó kérdés. talán mert bennünk van egy soötét oldal is. De ez kell az egyensúly miatt. Persze lehetőleg nem árt inkább egy kaktuszon levezetni, nem pedig embertársainkon, főleg nem szeretteinken.

Én leginkább a kedvesség hiányát az idegességnek tudom be. Az embereknek túl sok gondjuk van, keveset tudnak magukkal foglalkozni, stresszesek. Valahogy ezt kellene levezetni és akkor boldogabbak lennének és szebbnek látnák a világot.

Valószínűleg nem a kedves vezetők járatain jársz

:(A metrón kevesen lesznek :), a villamosvonalon pedig régi típusú járat jön majd :) Én sajnos olyan későn megyek ma haza, hogy már nem lesz tömeg a buszon... Amíg autóval jártam, egyfolytában puffogtam a volánnál, ez arra volt jó, hogy nem lettem ideges. A BKV-n én is elég gyakran felhúzom magam, de szerencsére elég gyakran van olyan dolog, amin felvidulok.

Szerencsések vagytok, velem mindig kicsesznek a buszvezetők, az orrom előtt csapják be az ajtót, és még a kaján vigyorukat is felfedezni vélem :((((, így nem rohanok a busz után.

Ha meg véletlen felvesz egy busz így rohantamban, akkor fix, hogy az ismerősöm ül a volánnál...

Én alapon mosolygos vagyok.Nagyon ritkán ér rossz benyomás az emberek felöl.

Ezt tanitotta az apukám:-lányom ha mosolyogsz ,kedves vagy, ezt az élet, az emberek viszonozni fogják!!!

Végül is bejött:)Persze érnek néha negativumok,föleg bkv járatokon,vagy a piaci körsétám alatt...de probálom vidáman lereagálni..s igy nem romlik el a kedvem:)

Rengeteg türelem kell az emberekhez,nehéz mindenkit kezelni,de meg lehet probálni..szerintem érdemes:)

Eleinte nem reagálok, arrébbállok, esetleg megjegyzem, hogy "nagyon szívesen", mert ugye megköszönni sem tudják, vagy "oh, elnézést!" - mert fellökött engem stb, aztán eldurran az agyam és egyre epésebben jegyzem meg a sérelmeket, de ma mondjuk nem puffogtam hangosan, ennek az az eredménye, hogy halálosan ideges vagyok, mire beérek és hozzám sem lehet szólni. Pedig nem is autózom mostanában...

Igaz nem is erre szoktam járni, csak a kerülőútra nem volt ma reggel időm és hazafele sem lesz :(((((( már előre hányok a Combinotól, a Metrótól... :(((((((

Engem ma pozitív élmény ért reggel 6.50 magasággában. Indulás reggel: 2 gyerek meg én, kapuzárás, hallom jön a busz.. futás gyerekek... még szerencse, hogy szembe kell futnunk a busszal... nem érünk oda... becsukta az ajtót, indexel, felnéz... és meglátja szegény nőt(engem) a két gyerekkel, hogy kora reggel megdöntöm futási rekordomat.. mosolyogva megvár, kinyitja az ajtót, előre köszön... és mindenki mosolyog a buszon.

Tudom, hogy ez a ritkább, de nekem már jobban indult a napom ettől a pici gesztustól.

Mindenkinek jó tömegközlekedést kívánok!

Ma betellt a pohár, olyan szinten elegem van az emberekből, hogy el sem hiszitek. :-(((

40'-es úton teljesen felidegeltem magam. Hogy miért nem vagyok kedves? Már nem tudok kedves lenni...

Éppen elég nekem a reggel, de az, hogy a kifent-kikent csitrik fellökjenek a villamoson, mert előbb akar felszállni, mint én, ám legyen menjen, majd miután megáll a hátitáskájával középen, beljebb sem tudok menni, de a következőnél persze le akar szállni, oldalba vág a hátitáskával a tömött villamoson, bocsánatot sem kér, majd fellök ismét, hogy le tudjon szállni. A hátam mögött nincs szemem, így halvány lila dunsztom sincs, hogy a vezető kabinra simulva is útban lehetek őhölgységének.

Aztán a metró, már az felidegelt, ahogy az emberek törtetnek, vánszorognak, miegymás. Felszállok, ismét avval találom magam szemben, hogy hátitáska, hónajtáska, bevásárló szatyor is miegymás, és megállnak az ajtóban, se jobbra se balra nem lehet elférni, mikor meg szeretnék beljebb menni, szólok, de perzse nem hall, mert bömböl a zene a fülén, majd megütögetem és lengetek, hogy óhajtanám, hogy lépjen arréb, mert 20cm-eren a 90 kilómat nem tudom átpréselni, arrébblép szájhúzva, persze képtelen normálisan, mert a hátizsák a hátán, mert miért is kéne azt levenni?! Nagy nehézségek árán beljebb jutok, akkor a mögöttem lévő hölgyemény fúrja a hónaljtáskáját a hátamba, a mellettem kapaszkodó asszonyság a lábamat csapkodja a szatyrával, a másik oldalamon kapaszkodó férfi folyamatosan veri a könyökét a fejemnek, kitekeredve ácsorgok, hogy egyiküknek se legyek útban, elgémberedek a pár megálló alatt. Majd nagy nehezen leszállok, persze kűzdelem, hisz az ajtó két oldalán egy-egy diák ácsorog, a peronon, meg szinte már nyomulnak is be az emberek így a metró ajtón kilépni max egy ember képes a kettő helyett, így hatalmas tülekedés alakul ki, mintha bárki is fennmaradna, ha normálisan le tudnánk szállni.

Majd jön az élmények netovábbja, a szűkre tervezett Combino. Mondanom sem kell, hogy azon kívül, hogy jól fest, semmi egyéb nem írható a javára, szűk, kevés a hely, az embertömbeg meg igen nagy. Ismét iskolásokba botlom, hangos zenét hallgatva, letojják, hogy mi zajlik körülöttük. Ismét kitekeredem, hogy egyikük táskájának, könyökének, térdének, vállának se ütődjek neki.... Huh, hosszan tudnám sorolni, ezek után már nem tudok jó képet vágni mindehhez. Lehetne kultúráltan közlekedni pl... de inkább megyek kerülővel haza (csak ma el voltam késve :(( ), csak ezt ne kelljen átélnem megint...

Már én is örülök, h itt tartok, viszont neked ez már a 2. diplomád :-) Az elsőt is a Műszakin csináltad? Kellett szakirányt választanod? Ha igen mit választottál?

Hú, nálunk nem is volt még ilyen, h minden órán zh! Az azért nem semmi levelezőn...

Nekem sose ment :) Nem csak ahogy "öregszem". Ahogy fel kell kapcsolni a villanyt, végem van. Sajnos én szorgalmi időszakban kénytelen voltam egy tantárgyra koncentrálni, mert minden órán zh-t írtunk, a tanárnő szerint levelezőn ez a humánusabb megoldás. Lett volna megajánlott jegy, de végül mehetünk vizsgaidőszakban is, és így megint nem marad idő másra...

Ezek szerint te is közgazdász leszel :) Nincs is jobb annál... Irigyellek, Neked már csak másfél év van hátra...

Én az ÁVF-re járok, vállalkozásszervező szakra, most vagyok harmadéves. Nem egyszerű nekem sem, főleg mivel ahogy telnek a félévek, egyre nehezebben megy a tanulás, és ez a jegyeimen is látszik... De hajt a diploma, hogy ezért kezdtem el az egészet, és így vagy úgy, de egyszer célbaérek. Engem is az motivál, h nagyot csalódnék magamban, ha feladnám. Igaz, én elsősorban a vizsgaidőszakban szenvedek, sajnos szorgalmi időszakban elég lusta vagyok, mindig az utsó pillanatig halogatom a házi dolgozatokat is, pedig mindig megfogadom, h most máshogy lesz :-) De ebben a félévben kicsit megint erőre kaptam, muszáj belehúznom, szeretném egy félévvel megrövidíteni a tanulmányaimat, már ha lesz rá lehetőség.

Érdekes, mert régen én sokat tanultam éjjel, de ahogy öregszem egyre inkább nem megy nekem se :-)

Lejjebb a válaszom a sulira vonatkozó kérdésedre. Te hova jársz?

Mi is még csak ketten vagyunk a párommal, és tényleg elég tud lenni a munka és az iskola, néha azt sem tudom, minek is csinálom, de nem adom fel, mert akkor hatalmasat csalódnék magamban, és a környezetem is. Mondjuk magamnak tanulok elsősorban. Engem az fáraszt a legjobban, hogy folyton bennem van egy nyomasztó érzés amiatt, hogy nem pihenhetek annyit, amennyit szeretnék, mert tanulnom kell. Hétvégén, szünnapon, este, amikor éppen ráérnék... Éjszaka pedig én nem tudok tanulni, soha nem is tudtam, szóval muszáj nappal. Amíg világos van :)

Szerintem sulija válogatja, h milyenek a tanárok ill. a vizsgák. Levelezős vagy v. nappalis?

Inkább szóbeli v. inkább írásbeli vizsgáid lesznek?

én azt tapasztaltam, ha szóbelire mész, és a tanár azt látja rajtad, h abszolút lövésed sincs akkor hiába halandzsázol, tuti bukta lesz. viszont ha látja, h van fogalmad a témáról, akkor van esélyed. Az írásbeli meg ugye totál lutri. Nálunk pl. abszolút nem jellemzőek a tesztjellegű vizsgasorok, szovál muszáj tanulnod, kifejtőst nem lehet annyira a szerencsére bízni.

Az biztos, h mikor elsőéves vagy és nincs tapasztalatod nehezebb, mint mikor pár vizsgaidőszak után kitapasztalod a tanárok mire harapnak igazán...

Meg hát gyerekek mellett nem lehet könnyű... Én "csak" dolgozom és a páromról és magamról kell gondoskodnom, de még így is nehéz néha.

Nyugi Mamóca, minden rendbe jön!!! Az embernek tényleg vannak rossz periódusai, amikor minden összejön és úgy érzed elég volt, de fel a fejjel, van egy gyönyörű kis családod, három gyermeked, akiknek szükségük van rád. Azt írtad nagyon jóban vagytok a férjeddel, ő nem tudnan némi gondot levenni a válladról? És mindenképpen fordíts időt magadra is, így könnyen le is betegedhetsz akár, azzal pedig csak még nehezebb lesz minden. tessék rendesen enni és aludni is eleget, ezt mindenki megértheti körülötted, h neked is szükséged van erre...

Petrához csatlakozva, milyen suliba jársz?

És te Petra?