Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot? (beszélgetés)

Viselkedhet egy gyerek gonoszan, rosszindulatúan, az tény, de ha így tesz, akkor arról szinte mindig a körülötte lévő felnőttek tehetnek.

Nem minden kamasz érett egyformán, vannak gondolkodásban fejlettebbek, fejletlenebbek is, de hogy hol tartanak éppen, arról a szülők tehetnek. A szülőnek kell vele beszélgetni, elmagyarázni az élet nagy dolgait, hogy mi miért, és hogyan van, hogyan lehet. Ez egész pici kora óta.

Bizony, még egy kutyával is törődni kell kölyök kora óta, hogy később normálisan viselkedjen. Ha valaki egy gyereknek csak annyi törődést és figyelmet szán, vagy annyit sem, mint egy kutyának (öltözteti, eteti, fizeti amit kell, oszt hello), akkor ne csodálkozzon, hogy a gyerek hisztizik, elferdülten viselkedik, vagy botrányokat rendez, csak hogy figyeljenek végre rá...

Normálatlan körülmények között nőtt gyerek hogy lehetne normális?

Hát ezután a hsz-od után csak azt mondom-ne is kezdj.

És nőj fel...

Akkor is érző lelkű kisembernek kéne lennie, mikor megpróbálnak szétzúzni egy jól működő kapcsolatot, akkor is, ha már az anyjával úgyse lenne jó......

Nem is kezdek gyerekes emberrel, eleve halva született történet.....

Ha szeretem a párom, akkor meg akarom ismerni a gyerekét is. Mert fontos nekem. Mert azt akarom, hogy mindenkinek jó legyen... És megteszek mindent, ami tőlem telik ez ügyben.

A páromnak meg az a dolga, hogy elmagyarázza a gyerekének, hogy szeretjük egymást. Hogy ez nem ellene, vagy az anyja ellen van... Hogy nyitottá tegye felém. Nem?

Haj-haj-haj.

ez sem igaz.

"Remélem Te sem gondolod komolyan, hogy elvárható, hogy valaki más gyerekét úgy szeresse, mintha ő szülte volna?!?! Ez képtelenség...."

Aki igy gondolkozik errúl a témáról mint te-az sose kezdjen gyerekes emberrel.

A gyerek nem egy tárgy: hogy szavaiddal élve: "jár hozzá" hanem egy érző lelkű kisember.

Amikor különböző életállapotú emberek kerülnek össze, nehéz egyeztetni, hiszen egy még nem házasodottnak egészen más tapasztalatai vannak - illetve pontosabban nincsenek -, mint annak, aki már élt házasságban, gyermeke született, stb.

Ezért is volt általános, hogy a lány fiúhoz ment feleségül, az özvegy özvegyhez. Ahogy mondták: suba a subához, guba a gubához. És ebben van sok gyakorlatiasság. Talán emlékeznek még sokan arra a mondatra, hogy "a maga gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket" :D

Remélem Te sem gondolod komolyan, hogy elvárható, hogy valaki más gyerekét úgy szeresse, mintha ő szülte volna?!?! Ez képtelenség....

Azért kezd vele, mert szereti, a gyerek meg hozzá jár.

Én nem furom őket. Miért tenném.

Nekem egy bajom van:

Miért kezd egy gyerekes ffi-vel egy olyan nő, aki képtelen az egoizmusán túl emelkedni, és egy gyereket tiszta őszinte érzelmekkel elfogadni(tokkal-vonóval) együtt.Hiszen az egyetlen-aki ártatlan.

Igazad van. Egyébként nem is értem...

Ha szereti a nő a férjét, akkor szereti annak a gyerekét is, nem? Most függetlenül attól, hogy előző házasságból való, miért ne szerethetné?

Ha meg az a típus, aki nem tudná szeretni, miért megy bele egy ilyen kapcsolatba? Ha én látom, hogy valaki nem fogadja el a gyerekemet, miért állok le vele? Ezek a megmagyarázhatatlan kérdések...

Dehogyis,.... már hosszú évek óta el voltak válva.... gyerekes házasságot borítani alpári dolog.... bármilyen jó is a pasi.... és ha jól működik, nem is lehet....

Én nem akarok magyarázni egyébként sem semmit, csak elég szemellenzős egyesek véleménye..... van gyerekben is mostohában is jó is, rossz is.....

Sziasztok!

Nem olvastam el a hozzászólásokat.

Nekem a szüleim elváltak, igaz, akkor már nem voltam olyan kicsi, kb. 17 éves, de nálunk mondjuk soha nem volt gond. Pedig én aztán tudnék mesélni, hány idegen pasival kellett együtt élnem... akikről sokszor azt sem tudtam, honnan jöttek! Egyszer csak megjelent nálunk, aztán másnap már hozta a cuccait! De én valamiért egyiket sem tudtam utálni, mindig megtaláltam a közös nevezőt velük így vagy úgy. Nem volt gond. Bár nem mindig volt élvezetes, főleg akkor nem, amikor kiderült róluk valami turpisság...

Szerintem, ha az elvált szülők nem ugrándoznak virágról virágra, akkor igen is, meg lehet beszélni a gyerekkel, hogy mi a helyzet. És ha a gyerek az apjával meg annak az új nőjével él együtt, akkor függetlenül a korától, rá kell venni, hogy tisztelje a másikat.

Természetesen szeretnie nem kell, ez nem is megy egyik napról a másikra... Nem kell rá anyaként tekintenie. Miért is kéne? Elég az, ha normálisan viselkedik, és tiszteli.

Ehhez mindkét felnőttre szükség van, hogy egymást és a gyereket Ők is tiszteljék, és akárhány éves is, komolyan vegyék a gondolatait, az érzéseit.

És ki tudja, idővel még megszereti, mint embert. :)