Megcsalt a férjem, én megbocsátottam, nem válunk, de lehetünk ezután boldogok? (beszélgetés)
Egy másik portáéról, válás utánra:
Nem szabad elsiklanunk amellett, hogy attól, hogy kudarc ért a házasságunkban, még megtalálhatjuk a boldogságot. Senkinek nem jó, ha áldozati bárányként élünk egész hátralévő életünkben, fel kell dolgoznunk a múltbeli eseményeket és meg kell bocsátanunk magunknak is. Hiszen senki és semmi nem tökéletes, ezt be kell látnunk, és őszintén elfogadnunk magunkat úgy, ahogy vagyunk.
Persze ott van gyerkőcünk, akiről gondoskodnunk kell, de az nem jelenti azt, hogy magunkról nem. Gyermekünk sem várja el tőlünk, hogy feláldozzuk magunkat érte! Ne hátráltassuk őt abban, hogy saját életét élje, mert önfeláldozásunkkal akaratlanul is, de ezt tesszük. Egy nap kirepülnek a gyerekek, és ez ellen nem tehetünk semmit, ez az élet rendje. Ezt viszont nem mindegy, hogy éljük meg: úgy érezzük, magunkra maradtunk, vagy egy új társ oldalán, önálló boldog élet reményében élünk tovább.
A másik pedig:
Ha valaki szereti a másikat, az éveket is tud várni.Ne reménykedj ebbe, hogy ha húzod az időt befejezik..
Ha szeretik egymást a férjeddel megfogják várni egymást.
SZiasztok!
Nem irigylésre méltó a topic inditó helyzete.
Nem lennék a helyében...
Egyet viszont sok-sok ember elmondása alapján állíthatok:
csak a gyerek miatt n maradj vele!
Nem biztos, hogy a kicsinek az a jó, ha marakodó, egymásban csalódott embereket lát nap mint nap, és boldogtalan családban nő fel...
Később ez odáig is fajulhat, hogy még neki lesz lelkiismeret furdalása, hogy te őmiatta áldoztad fel magad!!
Ha a férjed ezt így egyenesen megmondta a szemedbe, hogy a hitel miatt van még ott nálad, akkor szerintem esélyed nincs arra, hogy a házasságod rendbe jöjjön.
Ami miatt értetlenűl állok: hogy ha van hová menned, akkor miért nem lépsz?
Minden ingatlant el lehet adni, ráadásul egy kertesházat jobban és gyorsabban, mint egy lakást.
Ha Te ezt így látod, akkor felesleges feltenni azt a kérdést, hogy lehettek-e boldogok. Ez a felsorolás nem rólatok szól, hanem az anyagiakról. És a felsorolásban már meg is válaszoltad a kérdést, mert ezek miatt maradsz vele. Ha úgy gondolod, hogy emiatt kell vele maradni, akkor vállalnod kell azt a kockázatot, hogy nem lesztek boldogok.
Én a helyedben nem tudnám elviselni, megbocsátani amit tett (mert ez nem egy sima megcsalás), és úgy látom, hogy Te a nehéz körülményekkel védekezel.
Amig az ember szeret valakit addig mindent megbocsajt , mindent elnez !
A szeretet rendkivul nagy erö ! Kivanom neked hogy , minden rendbe jöjjön a kapcsolatodban !
Nálam sosem működött az okos a más kárán tanul című okosság, bármennyire igaz!!
Én itt a hozzászólok majdhogy nem mindegyikével egyet értek!
Tapasztald meg, és nem marad benned kétej, hogy mi lett volna ha nem próbálod meg!
(Én ha beleélem magam ebbe a sztoriba és levezetem lelki szemeimmel a tapasztalás utáni viselkedésemet, látom, hogy mondogatom magamnak, hogy: én hülye nem normális, ez köllött neked-e?!)
De neeeem baj, megtapasztalod, aztán többet ebbe a hibába nem esel!
Már letette az asztalra, elmondta, hogy mi a helyzet, azért van otthon, mert máshol nem tud lenni...
Ezek után 3 dolgot lehet tenni vagy elküldeni jó messzire vagy éldegélni egy helyen, de igazából külön vagy amit a fórum kiírója tervez, visszaszerezni.
Nem ismerem őket. Nem tudom, hogy van-e esélyük egy boldog kapcsolatra ezek után.
:)
Igen, minden helyzet más, abban van hasonlóság, hogy nem a megszégyenített és átvágott emberkének kell bármit is letenni az asztalra, hanem a másik félnek.
Jó lenne azt is tudni Egyszer ment el vagy többször? illetve minden két oldalú!
Mi hiányozhatott ami miatt ezt kellett tennie?
Szerintem ezért is lenne jó beszélgetni,lehet sok mindenre fény derülne,hogy aztán mindenki csinálná máshogy,jobban,hogy mindkettőtöknek megfeleljen!Naki se mond butaságot!
minden ember más, minden kapcsolat más, ez igaz. pár hónapot mindenképpen kell adnom esélyt. a gyermek az első, én sem akarom hogy sérüljön ez természetes.
és ami fontos, nem hirtelen felindulásból kell dönteni.
köszi hogy megírjátok a véleményeteket, akár jót akár rosszat, szembe kell nézni mindegyikkel. az biztos hogy elmegyek egy szakemberhez megbeszélni mert valakivel kell beszéljek róla. szüleimnek ha elmondom hatalmasat fognak csalódni a férjemben, tesóim úgyszintén és szeretném őket ettől egyenlőre megkímélni, hátha mégis.....