Megcsalt a férjem, én megbocsátottam, nem válunk, de lehetünk ezután boldogok? (beszélgetős fórum)
Addig egyetértek veled, hogy a hapsik másképp vannak összerakva. Ez azonban nem jogosítja fel őket arra, hogy csak mert ők férfiból vannak, azért megcsalhatják a nejüket. Ennyi erővel mi nők is mondhatjuk, hogy csak mert én nő vagyok, félreléphetek!
Nem értek egyet ezzel a begyepesedett (nem rád értem, hanem általánosságban írom) nézettel. Valószínűleg ezt is férfiak találták ki, hogy legyen mentségük.
Én abban hiszek, hogy aki igazán szeret, az ellenáll a kísértésnek. Az nem bántja meg még gondolatban sem szándékosan a másikat. Nem akar neki fájdalmat okozni. Óvja, védi, szereti.
Pl. azt a mondást sem szeretem, hogy "Házasságot fogadtam, nem vakságot" - ez is bántó. Lehet, hogy az embernek megtetszik valaki, de ha már házasságban/párkapcsolatban/élettársi kapcsolatban/tehát párban él valakivel, nem szabad rajta elgondolkodnia, hogy mi lenne, ha... még csak viccelődnie sem szabad a párja előtt, mert azzal bizony nagyon megbánthatja az érzéseit. Aztán nehogy a gondolatot tett kövesse!
Lényeg a lényeg, ha már párban élek valakikvel és szeretem, akkor nem csalom meg sem gondolatban, sem tettben, mert szeretem. Itt most direkt írtam kétszer a szeretemet, mert szerintem, aki megcsalja a párját, az már nem szereti.
Az jó, hogy szeretnél segíteni, de nagyon nem mindegy, ilyenkor, hogy a jótanács, hogyan van tálalva, meg aztán az sem biztos, hogy az adott tanács minden embernél beválik. Lehet, hogy Neked ezzel a módszerrel sikerült visszaszerezni valakit, másnak meg máshogyan. A legtöbb emberhez nem tartozik használati utasítás, mindenki a saját megérzései, gondolatai alapján cselekszik, jól vagy rosszul.
Én itt azért játszom fogadatlan prókátort (ezt be is fejezem), mert ha a fórumnyitó a hozzászólások alapján kisírja mind a két szemét, és a maradék önbecsülése is füstbe megy, akkor jöhet ide akármilyen jótanács, mert el sem olvassa már.
Én is azt gondolom, hogy a férfiak egyszerűen másképp vannak összerakva! Egy félrelépő férfi lehet akaratgyenge, kommunikációképtelen, a konfliktusokat fel nem vállaló, hibásan döntő, de nem feltétlenül az ördög földi helytartója!
Megviseli, megviselheti őket is az eset. Nem sajnálom őket, mert ez a minimum, amit érdemelnek, és ez a kulcsa annak is, hogy tanuljanak az esetből, de annak sem vagyok híve, hogy akkor le kell őket írni rögtön!
Megbocsátani és esélyt adni nekik, két különböző dolog.
Esélyt adni lehet, sőt talán érdemes is (ez nagyban függ a kapcsolat addigi minőségétől), de a megbocsátás hosszú folyamat! Amögött bizonyításnak, tényeknek, gyógyulásnak, közös akaratnak kell lennie!
Szerintem a fórumnyitó sem bocsátott meg, csak adott esélyt maguknak! Valószínűleg ha azt tapasztalja, hogy hiába, csak ő feszül keresztre a házasságukért, akkor nem fog benne maradni hitel ide, vagy oda.
Jól írod, más érintett lenni, más kivülről véleményt írni...
A pasiknak se könnyű ilyenkor. NEM AKAROM védeni őket, de ők másképp titkolják az érzelmeiket. ( Ha a szülei közül meghal valamelyik, NEM LÁTJUK, de igenis gyászolják ).
Amelyiknek egy csipet lelkiismeret furdalása is van, emészti magát. És gondolkodik a történteken. Hogyan tovább? Folytassuk, váljunk, tényleg megbocsátott, és az se kizárt hogy még azon töpreng mi lett vona ha..
Félre vonul készít egy szerszámtárolót...
Nem bántottál meg, főleg azárt mert emberek vagyunk és szerencsére nem egyformán gondolkodunk!
A fórumindítónak amúgy így is ki kell szűrnie a sok hozzászólásból azt ami számára lényegi, fontos. Ha pedig elmenekül az azért teszi, mert megfutamodni könnyebb.... mint tudjuk, tapasztaltuk, tettük!
Én nem itélném el, akkor sem, mert az is az Ő döntése! Nem nekem, neki nehéz döntés- a DÖNTÉS!
Szia Brendamazon!
Nagyon sok mindenben egyetértünk, én is úgy látom, hogy nagyon csúnyán viselkedett a férje, nehéz, ha egyenesen nem lehetetlen ez feldolgozni, megbocsátani meg pláne! Valóban mentséget keres a férjének, de ez szerintem annyira természetes emberi reakció! Akit szeretünk azt védjük, sokszor akkor is ha se a szeretetünket, se a védelmet nem érdemli meg!
Engem a jószerencse annak idején olyan fórumra vezérelt, ahol egy nagyon összetartó, nagyon színes társaság volt (megcsaltak, elhagyottak,szakítók, újrakezdők, meg nem csaltak és még szeretők is) én mindenki segíteni akart a másiknak, az új „áldozatokat” megértéssel és türelemmel fogadták. Kérdeztek, ha valami nem volt tiszta, elmondták a véleményüket, a saját tapasztalataikat, és hónapokon keresztül követtük, követjük nyomon egymás életét. Nem minősítettek ostobának, ha a döntésem nem találkozott az ő elképzelésükkel, mert annyira mások lehetnek a szereplő, hogy egyszerűen nincs sablon, ami alapján működnie KELL a dolognak.
Én ezt innen hiányolom! Valaki nyit egy fórumot, jönnek a hozzászólók, megmondják a frankót, a fórum kiírója elmenekül, meghal a téma! A történeteknek van folytatása is, jó lenne tudni, hogy mi történik, tanulságos lenne, nem??? Ezért is kell az empátia, hogy érdekeljen a további sorsa, és ne csak a saját véleményemnek akarjak hangot adni, utána meg túllépek rajta!
Farikát őszintén nem akartam megbántani (Bocsánat, ha mégis) de nagyon sokszor láttam olyan fórumot, ahol a hozzászólók mintegy egymást hergelve elég messzire jutottak az eredeti témától, szándékosan vagy akár akaratlanul is jól megforgatva a tanácsot kérőben a kést?
Tényleg ilyenek vagyunk, erre tart a világ? Sajnálom!!
Ez így erős. Mi nem a fórumindítót rugdossuk, csak leírjuk, hogy hogyan is látjuk. Egyébként meg ő már döntött szerintem, amikor a kérdést feltette. Ő tudja, de muszály kimondanom, hogy sajnos megbocsát és mentségeket keres a férje viselkedésére. Hiába mondják, hogy a megcsaláshoz két ember kell, ez a férfi nagyon durva dolgot művelt, hiszen akkor hagyta magára a nejét a kisgyermekkel, amikor a leginkább be kellett volna segítenie nekik! Ráadásul nem egyszeri alkalomról van szó! Hanem folymatos, sorozatos megcsalásról, magyarán viszonyról.
Lényeg a lényeg, szerintem Tenzia csak megerősítést várt, hogy ezek után a férje meg fog változni. Sajnálom, de az írásait végigolvasva én továbbra is kételkedem, bár a legjobbakat kívánom neki és pici gyermekének. Mindketten jobbat érdemelnének!
Hmm. Érdekes. Véleményem szerint Te vagy nagyon tudatosan cselekszel, vagy naiv vagy és ostoba! Ne haragudj, hogy ilyet mondok!
Nos a sok szeretettel és megértéssel vagy lélekgyilkolást végzel, vagy tényleg ennyire naiv vagy!
Kedves vagy annak ellenére amit tett és ezért rosszul érzi magát, és bűntudata van. Vagy megerősíted azt az érzését, hogy ő milyen f..sza csávó, megtehet bármit, mert az asszony szereti őt, így is úgy is.
De véleményem szerint ettől még nem fog rájönni arra, hogy szeret. Tudja csak meg, hogy mit veszíthet. Lehetsz vele kedves, de ne mondogasd már folyton, hogy szereted!
Tudod a férfiaknak kihívás kell. Ezt sok feleség elfelejti. A férfinek addig érdekes egy nő, amíg van benne egy titokzatos vonzalom, amíg meg kell hódítani. Akár minden nap!
Ők egészen másképp működnek, mint mi. Nekünk a biztonság a fontos, de nekik az izgalom, a hódítás! Szóval csípd ki magad, utasítsd el, ne add magad túl könnyen, ha mindenképp vele akarsz maradni.
Sok sikert az újrakezdéshez! De annyiban csatlakoznék az előttem szólókhoz, hogy ha nem szeret, hagyd veszni! Egy kapcsolathoz két ember kell! Nem elég, ha csak te akarod! A gyereknek pedig nem tesz jót egy feszült légkör! Mert hiába írod, hogy nyugalom van, de mindenki tudja, hogy nincs! A gyerekek pedig nagyon érzik ezt!
Sziasztok! Nem akartam és nem akarok senki megbántani! Egy ilyen fórumon keresztül a hozzászólók megmondják a véleményüket, punktum! Jól van! Lehet, ha személyes ismerőse, barátja kerül a fórumindítóhoz hasonló helyzetben, akkor azért egy kicsit finomabban fogalmazna mindenki, az őszinte véleménye mellett is próbálná vigasztalni is egy kicsit! A körülményeket is jobban ismerné, árnyaltabb lenne a kép! A fórumindító lelki világa szerintem nincs olyan állapotban, hogy egy komplett családregényt írjon, így aztán lehetnek rosszul megfogalmazott, vagy egyáltalán le sem írt szempontok is.
Ha én lennék a helyébe (nem ilyen durva módon, de voltam megcsalt feleség) a mások tapasztalataira lennék kíváncsi, nem pedig a férjem minősítésére, illetve konkrét döntésre irányuló jótanácsokra! Ha valaki, aki átélt hasonlót megosztja vele, hogy sikerült-e rendbe hozni a házasságát, vagy nem, ha sikerült, hogyan, ha nem sikerült miért, abból tényleg profitálhat, de a „nem voltam ilyen helyzetben, de én ezt vagy azt tenném” tipusú hozzászólásokból már kevésbé!
És miért kell női empátia? CSAK! Hogy emberek maradjunk! Szép napot mindenkinek!
Az én élettársamnak is voltak gyanús dolgai. A kicsi fiunk másfél éves volt. Esküdözött a gyerekek életére, pedig hazudott, később beismerte.
Mindent megtettem azon a nyáron, hogy rendbejöjjünk. Látszólag sikerült is.
A tüske viszont bennem maradt. Én sajnos nem tudok felejteni dolgokat.
Aztán jöttek az újabb gyanús dolgok és jött a telefon, hogy mással látták.
Azt gondolom, hogy már az első alkalommal hagynom kellett volna az egészet de mégis megpróbáltam.
Újra elcsábítani?
Azt hiszem nagyon nagy szeretet kell hozzá, hogy boldogok legyetek.
Én hallomásból sok helyről halottam hogy bizony könyörögnek.
Nekem könyörögtek már kevesebbért is :D