Megcsalt a férjem, én megbocsátottam, nem válunk, de lehetünk ezután boldogok? (beszélgetős fórum)

Telefonzsonglőrök:)

Csak sikerül majd helyrerázódnotok és nem a szétmentek számát növelitek.

Ami a kapuzárási pánikot illeti, én nem hiszem, hogy mindeki csak megcsalással tudja elintézni. De ez meg az én véleményem.

Szerintem ha valaki úgy dönt, hogy megbocsát és ad még egy esélyt neki (ahogy én is tettem), és mégis megtörténne újra, igenis fel lehet róni, mert akkor már tudja, hogy mivel jár egy ilyen félrelépés, mit kockáztat, hogy milyen fájdalmat okoz a másiknak, és ha azt a lehetőséget nem becsülte meg, akkor viszont már nem szabad újra megbocsátani.

Persze garancia nincs arra, hogy nem tszi meg újra, mint ahogy arra sincs, hogy nem teszi meg először.

Ez picit azt sejteti, hogy valóban próbálta jóvátenni az ellened elkövetett vétségét, s ráadásul előtted. Nálunk sajnos nem így volt, hanem amikor fogadkozott, hogy nincs már semmi, még utána is lebukott, nem is egyszer. Szóval én többszörösen is csalódtam és hiába mondta, hogy a csaj nem akart leszállni róla, azért ehhez mindig (legalább) 2 ember kell. Különben azóta is azt állítja, hogy nem feküdtek le, de hát nem tök mindegy? Ha el is hiszem neki, érzelmileg akkor is megcsalt vele, neki vett ajándékot, neki vallott szerelmet.

De azért azóta "kapar" rendesen, csak hát sajnos én amúgy is egy elég szkeptikus alkat vagyok, nehezen bízok meg, főleg ha valaki már átvert.

Azért legyél résen, mindenkinek ezt szoktam tanácsolni, mert amikor nálunk kiderült, ő is esküdözött, aztán mégis hülyére próbált venni újra. És ő sem az a csajozós típus, sőt... És azt is számításba kell venni, hogy lehet, hogy a lány nem adja fel ilyen könnyen, hanem esetleg próbálkozik még. Nagyon figyelj rá oda.

Nagyon köszönöm!!!!!

Már most sokkal könnyebb, de kérdések, kételyek biztos mindig lesznek. Bár reménykedem, hogy a sebek begyógyulnak idővel!?

Nálunk azért az is megnyugtató, hogy saját magától, előttem, a fülem hallatára, kihangosítva a telefont, felhívta a csajt, hogy vége, nem akar már tőle semmit, azért nem is hívta mostanában. A feleségét szereti, és a családja fontosabb. A párom folytatta még volna, de a csaj meglepődve mondta, hogy akkor így állunk? Majd választ sem várt, s lerakta a telefont.

Nekem ez a lépés azért tetszett, mert innentől illetve hogy a sim kártyát megsemmisítettük, semmi kapcsolat nem lehet köztük, legalábbis a csaj nem tudja zaklatni többet.

De persze egyik verzió sem jobb a másiknál. Inkább meg sem történt volna.

Azért a párod azóta jobban "teper"??? Többet tesz a kapcsolatért?

Neked még meg van az az esélyed, hogy összejössz valakivel, s tudsz tovább lépni! (Mégsem szülőkhöz kell menekülni) De azért drukkolok, hogy így maradjatok boldogok s közös jövőtök legyen!

Én is maradtam régen pasimmal, aki megcsalt anno, 20 évesen, bár ott nagyon nem lepődtem meg, mert a pasi elég csajozós típus volt. Végül nem sikerült együtt maradnunk ugyebár, de vele nem is terveztem hosszú távú közös jövőt, csak hulla szerelmes voltam, azért nem dobtam ki rögtön. Csak aztán maradt a józan észre hallgatás, s nem a szívre! :)

194. Gabriell80

2009-10-20 19:21

"Azt viszont komolytalannak tekintem, aki azt írta, hogy létezik olyan férfi akinek kell egy olyan nő, akinek egy házassága tönkre ment, van egy gyermeke és egy nagy összegű adóssága. Az a férfi, szerintem még rosszabb helyzetben van mint a nő. Semilyen biztositék sincs rá, hogy miután kifizetik az adósságot, nem szeret vissza a férjébe. "

- Szia. Miért tekinted komolytalannak, aki ezt írta, hogy létezik? Nem olvastam ezt a fórumot, csak most írok először, de ez meglepett. . . . vagy lehet, hogy vissza kéne olvasnom.

Mint ígértem, itt vagyok. A szerelmeseknél néha a józan ész hiánycikk. Belemehetnek egy nem igazán előnyös kapcsolatba, de mindig van valaki, aki a tanácsait osztogatja. Ezeket a tanácsokat általában nem fogadjuk meg, de lehet elgondolkodunk rajta. Öcsém, ha előhozakodna egy ilyen ötlettel, mint a fent említett, hát szeretném lebeszélni. És te a tiedet?...hát ez az. Én is hasonló cipőben jártam, arra gondoltam, hogy ha a párom nem hozzám való, hanem azon a bizonyos mérlegen kevesebb, de szeretni fogom, Ő majd viszontszeret. Ma már tudom, hogy ennél nagyobb csacsiság nincs a Földön. Úgy érzem, hogy a párom szeret, vagy mégsem? Nem tudom. De nem firtatom.

Mindegyik hozzászóláshoz hozzá szeretnék szólni, mert van véleményem. Legelőször is Jázmin123-nak írnák. A kötél is egy megoldás. De a lehető leg ROSSZABB. Taglaljuk a következményeket. A két gyermeked talán a férjed fogja felnevelni, a te szereteted nélkül, azzal a nővel, vagy mással. Lényeg, hogy az a két gyermekedet átadnád visszavonhatatlanul egy mostohának, hogy szeresse.

Valami közbejött, délután folytatom.

Kedves Jázmin!

Csak a saját tapasztalatomat tudom veled is megosztani. Hasonlóan történt nálunk is a dolog, annyi különbséggel, hogy ő mindent tagadott a legutolsó másodpercig, addig, amíg konkrét bizonyítékokat nem vágtam a fejéhez. És nekem leginkább ez fájt. Hogy a szemembe tudott hazudni szemrebbenés nélkül, és még akkor is próbált teljesen hülyének nézni, amikor egyértelmű dolgokkal szembesítettem. Ő azt mondta, nem volt semmi testi kapcsolat köztük, de kösz szépen, ezek után már úgysem hiszem el.

Mindez 1 éve történt, azóta is együtt vagyunk, mert nem mertem a saját lábamra állni. Én nem úgy bocsátottam meg, hogy kimondtam, hanem az idő ment és konszolidálódott az életünk, belesüllyedtem a mindennapokba. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy elfelejtettem a dolgot, ma is szinte naponta előjön, és a bizalmam is ugyanolyan gyenge lábakon áll. Hogy bánom-e, hogy akkor nem voltam erősebb? Igen, bánom. Nálunk gyerek sincs, hitel sincs, ami összekötött volna, bár az igaz, hogy nekem is csak az az út maradt volna, hogy hazaköltözöm, s ez az ötlet annyira nem tetszett. De ennek ellenére bánom, mert gyengének, kiszolgáltatottnak és nevetségesnek érzem magam, hogy meg sem próbáltam. Hogy talán neki kellett volna könyörögve utánam jönnie... Vagyis kicsit úgy érzem, hiába nyertem meg a csatát, mégis vesztettem, mert nem volt elég bátorságom újrakezdeni. És mindig van egy olyan érzésem, hogy lehet, hogy nincs is vége köztük, csak már ügyesebben csinálja. Szóval a bizalom megtört egy életre.

És azt gondolom, hogy aki átesik ezen, mindenkiben megtörik a bizalom.

Ezek nagyon rossz napok, amik érzelmileg várnak rád. Nálatok azért sokkal bonyolultabb a helyzet, hogy vannak gyerekek. Ha teheted, menj egy kis időre haza, vagy külön, és hagyd, hogy az érzelmeid és a dühöd letisztuljanak. És gondold át, hogy TE mit szeretnél. És ehhez már ő alkalmazkodjon.

Egyetértek Terezával. Miért a harmadik fél a ribanc? Ő csak "jókor volt jó helyen"...

Egy kapcsolat megromlásához mindíg 2 fél kell, a harmadik maximum ösztöke, hogy a férj v. a feleség kilépjen valamiből, de nem ő az ok!

Még csak annyi:

S ő is beismerte a részéről, hogy nagyot hibázott, hogy nem beszélt eleget a múltjáról, s a havernőket nem mutatta be.

Kiírtuk a neveket arról a telefonról (egyet leszámítva!:) és mesélt mindegyikről, honnan ismeri, suli stb. iwiw-ről képeket is mutatott, és megbeszéltük, ha legközelebb beszélnek, akkor családostól elhívja hozzánk. Szóval beismerte így kellett volna régen is....

Bár ezzel a nővel lehet akkor is találkozott volna, ha nincs másik telefon, mert akkor az általam ismert számok közül valamelyiket adta volna meg, s azon beszélik le a randit.

Csak ha nem féltékenykedem, soha nem derül ki.

Ezzel a lánnyal nem igazi havernők voltak, csak "100" éve amikor 2-3x találkoztak, "bizsergett" valami, s azért is(!) "próbálta ki" vele, de éppen akár később is ha lett volna alkalom, kipróbálta volna valakivel. Kíváncsiság megvolt ahogy szerintem 10-20 év után minden paliba előjön!!

Persze vannak kivételek!

Nem úgy kezdődött, úgy kezdődött, hogy SOHA nem volt otthon!!!!

Majd ő is s én is szoktam nézegetni kb. félévente a telefont, majd rákérdeztem egy névre: ez ki: majd ő csak egy régi ismerős. Utána kérdeztem a többit, majd mivel SOHA nem volt otthon és túl sok volt a "régi" ismerős, így kitöröltem 1-2 ilyen számot. Nem vett másik telefont, nem részleteztem, de 3 telefonja van, mert 4 cégnél dolgozik, s 3 cég fizeti a telefont. Abból egyikkel anyósékkal ingyen beszél másikkal velem. Nekem is van 2 cégétől szám, onnan apámék, öcsémék is vettek számot, én azzal velük ingyen beszélek. Szóval nekem is 2 telefonom van, összesen 5 telefonunk van! Hiszed vagy nem, így is kettőnknek nem több 8 ezer Ft-nál a havi tel.számla.

Ráadásul a bátyja telefonos boltban dolgozik, és sokan hoznak hozzá telefonokat javítani, van egy fiókunk, tele van régi gagyi, lehasznált telefonokkal. Szóval nem volt könnyű egybe kártyát tenni.

Szóval kár részletezni, hosszú ez a dolog, kértem csak az írjon, aki átesett ilyenen.

TUDJUK, MINDKETTEN HIBÁZTUNK.

De minden pasi kiváncsi, és kapuzárási pánikja előb utóbb lez. Szóval így jobb, hogy még most derült ki, megoldjuk, változunk, de sajna környezetünkben is kb.20 családból 15-ről tudjuk hogy megcsalás volt, s csak kb.5 helyen derült ki! S 2 pár ment szét. Szóval, valahol még inkább így, minthogy úgy haljak meg nem tudtam, de mindenkinek más a véleménye erről.

Több részletet nem írok le senkinek, mert kár utólag "szekálni" egymást, tudatlanul és feleslegesen...

Azért köszönöm a véleményt!

Az egész úgy kezdődött, hogy nézegetted a párod telefonját. Minek?

Aztán meg ahelyett, hogy megbeszéltétek volna féltékenykedtél, erre vett egy másik telefont titokban.

Ezen azért érdemes elgondolkodni, mert szerintem egyikőtök viselkedése se volt "normális".

Lehet, hogy pont most sikerül jó irányba terelni a kapcsolatotokat, bár lehetett volna ezt megcsalás nélkül is (de késő bánat...)

Nagyon Köszönöm timibo!!!!!! Igazán!!!

A telefon dolog nem sántít, csak nem írtam le részleteiben.

Szóval mivel sokat dolgozott, mellett sport, hobbi minden meg volt engedve, próbáltam "okosan" "póráz nélkül tartani" :) szóval emiatt keveset volt itthon, s mivel féltékenykedős voltam, (de hangsúlyozom azért, mert nem beszélgettünk eleget, nem tudtam ki kicsoda az eredeti telefonjában!), így azok a 100 éves régi havernői, akik ma már családosok, s akikkel 1 évben 1-2x beszél, hogy mi újság, illetve 1-2 kolléganő a maszek melóhelyről, akiknek férjük is van, azoknak a telefonszámát, mind átmentette erre a "titkos" telóra kb. 1 éve, amikor én az eredeti telóról kitöröltem 1-2 lánynevet, gondolván én sem ismerem, neki is minek! :))

Most már megbeszéltük, ha ezeket elmondja, netán be is mutatja(!) nem lettem volna féltékeny, sőt, 1-2-vel közös családi programokat is fogunk szervezni, megbeszéltük. De mivel régebben csak egy név volt a telefonban, ezért jó hogy féltékeny voltam. Mondtam, ha nem mesél, nem mondja el ki kicsoda, akkor jó hogy féltékeny vagyok. Így már nem! Megmutatott párat az iwiw-en is, így arcra is nagyjából be tudom azonosítani őket.

Ja, s amikor egy régi haverja most nyáron felhívta, hogy a 12 évvel ezelőtti havernő kéri a tel.számát, megadhatja-e, akkor az én párom, ezt a titkos tel.számot engedte csak megadni. Így találkozott nyár végén ezzel a lánnyal....

Egyébként a csajjal nem akart hosszú távú kapcsolatot, csak kiváncsi volt milyen lehet mással s kicsit kapuzárási pánik is, kellhet e még másnak. Bár mondta, hogy ez korából fakadóan korai, de ez is benne volt a kiváncsiságban, persze tanult belple, nem jobb snekivel (magyarul mindenki büdöset szarik-már boccs!) és nem éri meg kockáztani s fájdalmat okozni annak aki szereti!!

És senkinek nem mondta, egy haverja sem tudja. Ez is pozitív, nem hencegett,nem alázott meg. Azt mondta, ha esetleg jobb lett volna, akkor is velünk marad, de szar volt (..részletezte! nekem megkönnyebbülés volt), és a csaj stílusa sem jött be neki, először a párom miatt nem igazán jött össze a dolog, azért feküdt le vele másodjára is, de akkor sem volt jobb, így (a telóból is kiderült ) az elmúlt 1 hónapban már nem is találkoztak, s alig hívta, lassan akarta lekoptatni, csak én pont rosszkor találtam meg a telefont!

És semmi érzelmet nem írt az sms-ekben! Sem hogy hiányzol stb. Csak ha kérdezte, mit csinál, válaszolt, hogy dolgozik stb.

De ma is nagyon sokat beszéltünk, változni akar, változni fog...remélem!

Egyébként korrekt módon megmutogatta a telefonban az sms-eket, a csaj írt 1-t a párom válaszolt 1-re. A kimenő hívások heti 1-2, a bejövő napi szinten! Szóval hiszek neki (mást mit tehetnék!) Ezt a "titkos" sim kártyát én személyesen ketté törtem, kidobtam, telefont szintén, s a most már általam is ismert régi havernők pedig az eredeti telóba kerültek. S azt is megbeszéltük, ha megint lesz egy új név benne, megint féltékeny leszek, de megígérte nem lesz olyan, akiről nem mesél.

Szia JÁzmin123! Sajnálom ami veled is megtörtént. Remélem egyezményes véleményünk a pasik szemetek.

A pasik csak a javított és nekünk kíméletes verziót adják elő a kis kalandjaikról. Ha 2 hónapja találkozott a lánnyal, akkor ennyi idő alatt minek a titkos mobil? Pláne, ha nem is jött be a csaj.. itt valami sántít.Véget akar vetni a titkos kapcsolatnak, gondolom a csaj többet akart, mint nálunk... A kedves párod beijedt, tudja ő hogy mit veszíthet.

Nekem pokoli nehéz volt, sírás, fogyás, depresszió, hajhullás stb.- rengeteg, sokszor hajnalig tartó beszélgetés (fűszerezve veszekedéssel), a megoldás keresése....ha lehet a megbocsájtás...Eltelt 1,5 év, már nem szorul össze a gyomrom, nem ég a szívem ha rá gondolok. Én sajnos túl sok részletet megtudtam a kapcsolatukról, így ezek kísértenek azóta is. Néha azt gondolom, hogy jobb ha nem tudod ki az, és mit éreztek, és tettek...De abban az időben csak arra tudtam gondolni, hogy tudni akarom az igazat, a teljes igazat..

Ne hibáztasd magad! Ha szánja bánja bűneit, ugyan már kérd meg arra, hogy az elmúlt 2 hónap telefonhÍvásait mindkét telefonjáról mutassa meg (részletes hívások) rögtön látni fogod, hogy mennyire őszinte..veled.

A bizalom elszállt, nem vagyunk egyformák, mindenki máshogy dolgozza fel. A párom mindig azt mondja, "ahhoz, hogy legyen jövőnk, nem szabad a múltban élni, és most is azon rágódni." - könnyű ezt mondani. ( Ő azóta teljes életmód változáson esett át, másik munkahely, új szakma, családcentrikusság )

Neked ehhez valószínű, még igen hosszú utat kell megtenned, de a végső megoldásra ne gondolj, azzal csak egy valakinek tennél szivességet...

Nálam sajnos a gyerekek is megérezték a hatalmas feszültséget kettőnk között, ha újból átélném ezt máshogy csinálnám, őket megkímélve. Jelen szituációban, és jelen gondolataimmal, ha visszamehetnék az időben, akkor is úgy döntenék, hogy adnék esélyt...ma sem látok más lehetőséget.

Fontos, hogy ne fordulj magadba, és találj valakit akivel meg tudod beszélni a gondolataidat, és fájdalmadat- ez az ember néha az akire nem is gondolnál. Ha megoldást nem is tud kínálni, de a lelki egyensúlyodnak jót fog tenni.Nekem, hál isten kettő is volt, és sokat segítettek.Azt írod, hogy baráti körben nem akarod mondani, de előbb-utóbb úgy is feltűnik a kettőtök közti feszültség, vagy netán a különköltözés. Hidd el, ahogy azt az előző írásomban is írtam, ez a hűtlenség már igen sok helyre bekopogott, mély nyomot hagyva maga után, ki így, ki úgy dolgozza fel.

Egyébként az egyik ismerősöm aki már 2x is elvált (nő), aki azóta is keresi párját, azt mondja, azt hiszed az jobb, ha 6x csalnak meg, 6 különböző pasi...megjegyzem, ő amikor az első férje megcsalta (gyerek még nem volt) természetesen elváltak, a helyét azonban azóta sem találja...

Nehéz ebben a helyzetben okosnak lenni, de ne add fel... jó éjt..

S.O.S

timibo és többiek!!! Segítsetek!!!!!

Soha nem gondoltam, hogy ilyen fórumokat kell olvasgatnom és írnom is kell!

3 napja tudom, hogy megcsalt a párom.

Én jöttem rá, soha nem akarta elmondani. 2 hónapja találkozott a lánnyal, előtte 12 éve találkoztak párszor, de akkor nem volt semmi. Most 2x voltak együtt, semmi érzelmet nem érzett iránta a párom, ez tuti, mert az sms-eket néztem, csak pár szót írt: "mikor talizunk?" Hol vagy" stb.

Igazából csak arra volt kiváncsi, hogy milyen mással, mert előttem csak 1 nője volt.

Elmondása szerint az első nagyon szar volt vele, majd a második sem sokkal jobb, így véget akart vetni, rájött, hogy senkivel sem jobb, de én pont megtaláltam a "dugi telefont". Szánja-bánja, kivan ő is, nagyon szeret, azt mondja csak velem, csak én s nagyon nagy lecke volt, tanult belőle, neki is fel kell dolgozni,most jött rá, hogy a gyerekei szemébe (is) milyen nehéz így belenézni, és milyen tanácsokat fog majd adni kamaszkorukban!!!!!???

És én hiába hibáztatom magam, ő nem hibáztat.

Nagyon bíztam benne, de nem tudom, egyáltalán nem hogy a jövőben, de a múltunkban is hogy bízhatok, mikor hazudhatott még, ki tudja, és ahogy elmondta ezt a viszonyt, sem biztos hogy úgy volt..... bár meggyőző volt, de ezek után......!????

2 kisgyerekünk van.

Szívem szerint öngyilkos lennék!!!! Utáltam Csernust s a többi pszichológust, de most úgy érzem segítséget kell kérnem valakitől különben összeroppanok!! Akár tőletek ismeretlenül! Találkoznék is valamelyikőtökkel, akinek ilyen tapasztalata van (pesti vagyok).

Szeretem annyira a párom és még látok esélyt, így baráti körben senkinek nem akarom elmondani, pedig jó lenne valakivel megbeszélni............

Pont amit timibo ír, attól félek...hogy később nem fogok bízni.

Bár megígértem neki, ha úgy döntök vele maradok, kell pár hónap hogy túl tegyem magam ezen, de utána nem fogom cseszegetni.

Van tapasztalat? Ismertek valakit, akinek ez sikerült????

andi1217: Te mikor estél át ilyenen? S hol tartasz lelkileg??

Borzasztó lenne szétmenni: lakás, anyagiak (még GYES-en vagyok!!), család stb . De ha nem megy a részemről, akkor megteszem.

Szeretem még azért, de nagyon fel sme fogtam, mégfriss az élmény, nem tudok rá felnézni jelenleg így lehet kiszeretek belőle...nem tudom....

VAGY ÉN IS CSALJAM MEG?? AZ SEGÍTHET, MI A VÉLEMÉNYETEK?

Vagy ne süllyedjek a szintjére?

Persze bíztatom magam, hogy erős leszek, de NAGYON ÉRDEKELNE, HOGY KÉPES RÁ VALAKI??? ISMERTEK OLYAT? NAGYON SZERETNÉK BESZÉLNI OLYAN EMBERREL, AKINEK SIKERÜLT TÚLTENNI MAGÁT!!!!

BÍZOM ABBAN, HOGY A SEBEK BEGYÓGYULNAK, DE PILLANATNYILAG EGY KÖTÉLRE VÁGYOM, AMIRE FELKÖTHETEM MAGAM...... :(

SEGÍTSETEK LÉGYSZI!

ELŐRE IS KÖSZI MINDEN VÁLASZT!!!!!!!

S Brin218: Nincs rá válasz! Nincs 2 egyforma kapcsolat, ember stb.(Ez vidéki1-nek is írom!) Ezért is nehéz tanácsot adni. ÍGy én csak tényleg olyanoktól várok "tanácsot, segítséget", akik átestek ilyenen!

Van aki az elsővel leéli az életét, van akinek sok nője volt s mégis megcsal.... Mi 25 évesen kerültünk össze, addig a páromnak komolyabb nője volt. Ralán keveset beszélgettünk...... ez is közre játszhatott.......nem tudom...soha nem derül ki... mindig mindenki szemetesládája voltam, azt hittem mindenkinek tudok segíteni......de most......már a haláltól sem félek...minden átértékelődött.

gsilver: te véleményedre is kiváncsi vagyok!

Engem is csaltak már meg, de rég volt... Már kihülő- félben volt a házasságunk, így nem "hatott meg" különösebben.

Nem mondom, hogy jólesett, de már nem voltam én sem szerelmes.

Megcsalás utáni megbocsátás?

Talán igen, mert mindenkinek jár egy utolsó esély, de csak egy!!! Ha ezzel valaki visszaél, ott már nincs miről beszélni!!

"az a mocskos ribi , meg jól érzi magát, mert éppen egy másik kapcsolatot tesz tönkre ."

Nem ő, hanem a kedves férj teszi tönkre a kapcsolatot, aki nem a fejében hordja az eszét!

sziasztok!

megláttam ezt a fórumot, és...szóval mi 10 éve vagyunk együtt és nagyon szeretjük egymást, nem volt eddig semmi gigszer, remélem így is marad...DE a környezetünkben, a barátaink házasságai néha elkeserítenek...szoktuk is beszélni a férjemmel, hogy manapság a megcsalás nem olyan nagy dolog, mondhatni sima ügy...legalábbis mi ezt látjuk, persze mindig megvan a szenvedő fél aki többé-kevésbé némán tűr és megbocsát...én nem ítélkezem, de ismerem magam, sose tudnék megbocsátani..azaz szavakkal lehet, de szívből sosem, és innestől már sosem lennénk boldogok.

"a párok általában -sajnos - ha belátják, ha nem , nem boldogok."

Ezt én is nagyon sajnálom,és valahol aggódok is miatta.Én 6 éve vagyok kapcsolatban,most még rendületlenül abban a hitben (Ő is) hogy mi együtt,örökre,boldogan...és mégis néha előjön bennem hogy mi van ha mégsem,ha velünk is ez fog történni?És nem konkrétan a viszony és a megcsalás hanem hogy már nem leszünk boldogok.Ennek mégis mi lehet az oka?Túl korai esküvő,gyerekek...elkapkodott dolgok miatt vagy "csak úgy"?Van erre egyáltalán válasz?

Az is rossz mikor az ember szakítana,de nem tudja megtenni,mert a lakás,a hitelek,a gyerekek...nagyon nehéz lehet :(

Végig követtem ezt a fórumot, másfél éve én is hasonló cipőben jártam, mint a fórum kezdeményezője.

Nem váltunk el, de azóta is rezeg a léc. Időnként előjönnek az akkori események, elég egy-egy kulcs szó és már végem van. Nálunk nem egy független kis helyes nő volt, hanem egy rossz házasságban élő megkeseredett asszony volt a csábító v. csábított. A férjem is rossz lelki állapotban (miattam)élt akkoriban.. és a bánatos szívek pár hónapra egymásra találtak.

A környezetemben inkább ez a jellemző, hogy tisztelet a kivételnek, de a házasságok többsége nem mondható felhőtlennek, a párok általában -sajnos - ha belátják, ha nem , nem boldogok. Ezáltal aki ezt valamilyen szinten észleli, és tudatosul is, az keresi a saját kis boldogságát. Általában azért nem a kis megszokott posvány életét otthagyva, hanem párhuzamban. Sajnos a mai értékrendünkbe bőven belefér. De azért erre csak a gerincben egyébként is gyenge emberek képesek.

Magamról: Azt gondolom ennyi idő elteltével, hogy már nem fáj annyira, és élesen mint akkor, de úgy érzem, hogy soha nem tudok már bízni benne. Ő pedig tisztában van ezzel, és valószínűleg előbb utóbb elengedjük egymást, ha már meg tudjuk tenni. De mint a legtöbb házaspárt bennünket is összekötnek az olyan mindennapi dolgok, mint a 2 gyerek, a ház, a hitelek, a megszokás...

Úgy látom nem csak én vagyok az aki nem tud túllépni, és maradéktalanul elfelejteni a szeretett férj hűtlenségét, hazugságait. Azóta igyekszik, odafigyel, más mint akkor volt. Ő is átértékelte, és átérezte, hogy mi az amit elveszíthet, megéri mindezt egy másik ribi, ahol kezdhet mindent előről, esetleg nevelgetheti más gyerekét, gürizhet új otthon teremtéséért stb.

Egy barátom így jellemezte az életet válása után pár évvel: " A szar után a fos jön."- elnézést az alpári szövegért.

Sziasztok.

én csak most kapcsolódtam be ebbe a témába.A mi kapcsolatunk is átesett ilyenen és engem is elgondolkodtat a dolog,hogy lehetünk-e még valah teljesen boldogok.