Megcsalt a férjem, én megbocsátottam, nem válunk, de lehetünk ezután boldogok? (beszélgetés)

valóban nem egyformák a férfiak,és lehet attól is függ hogy pl. az ő anyukájánál él,vagy a msáiknál.Az én férjem sem akart maradni ,ott az én anyukámnál laktunk.....

valszeg ha valaki a saját anyjánál alkik,azzal inkább megvan mint egy anyóssal,de ez logikus.

valóban le kell ülni és megbeszélni.Addig nem fog köuzeledni és úgy vislekedni mint előtte,amig nem beszéltek,ugyanis ő is érzi hogy valami megváltozott és nyilván ő sem érzi úgy magát mint előtte,tehát nem tud úgy vislekedni.

Ő is érezheti azt,hogy te nem érzed magad jól és ez is frusztlálhatja pl.

valóban először is azt kell megbeszélni,hogy ő élete végéig ott akar e lakni,vagy vannak olyan irányú tervei elköltöztök,és egyáltalán mi az elképozelése.

Ha valóban jól álltok anyagiulag,akkor ez nem egy kényszermegoldás,hanem egyszerűen valamiért így akarja,azt kellene tudni miért?Kényelem?

az mit jelent?az anyja látja el?ő főz,mos,vasal,takarít "rá"?

vagy magától a pakolástól és dobozolástól "fél",vagy mi az ok?

valami csak van?

szerintem a kényelem hülyeség,mert azt a saját ti általatok berendezett lakásba méginkább érezhetné.Nem?

egyébként valahogy lehet ápolni a viszonyt az anyóssal is.Após is van,vagy csak anyós és ti?

Ezt jól megmondtam, szóval, ha meg tudtok egyezni, akkor minden ok:)

Ha nem, akkor a te döntésed, hogy akarsz-e így élni tovább vagy más kiutat keresel.

Niki, le kell ülni és nem a közeledésről beszélni vele, hanem arról, hogy ő, hogy képzeli el az életet ebben az évben, jövőre és arról, hogy te mit szeretnél elérni ebben az évben és jövőre. Ha ebben nem tudtok megegyezni, akkor minden rendben. Ha nem akkor meg tök mindegy, hogy közeledik vagy sem, mert zsákutcában fogsz lakni, amíg ki nem mozdulsz onnan.

Anyós meg tök mindegy, hogy mit gondol, ez a ti életetek (kellene, hogy legyen).

Azért a férfiak nem teljesen egyformák. Szerintem az anyósék által felkínált lehetőséget csak végszükség esetén kellene igénybe venni, mivel a többséget megterheli. Azért anyósnak se fenékig tejfel, hogy odaköltözik egy másik nő, akit ő persze irányítani akar, de ugye a fiatalabbik meg saját életet akar. Tipikus két dudás egy csárdában.

Szerintem az anyóséknál lakás egy biztonságot adó, menekülő útvonal kellene, hogy legyen és nem megoldás.

Jó, akkor hidd azt, hogy az a probléma...

De, ha alapjaiban nem változik semmi, akkor tök mindegy, hogy fog közeledni vagy sem, mert ez újra és újra meg fog ismétlődni.

...amit írok csak egy vélemény,illetve hozzászólás.Nem ismerem a pontos részleteket,csak azokat amiket leírtál.

A költözést abszolult megértem részedről,de pl. hova költöznétek?Albérletbe?Vagy vennétek hitelből lakást?Ha így mennétek el,akkor valahol megértem a párod.Bár kell az önállóság,és jobb,ha két ember külön él a szülőktől,de nem minden áron.Nem tudom milyen az anyagi helyzetetek,de biztosan könnyebb így,mint ha fizetni kellene + még a bérleti díjat,ami manapság nem olcsó mulatság.

Én csak saját tapasztalatból tudom,hogy minket menniyre megvislet a költözés,és mennyi adósságunk lett,igaz,nekünk addigra mire költöztünk jött a második baba,nyilván azért is.De 4 albérletet jártunk végig,mire lett az a lehetőség 3 éve hogy lehet lakást venni a fészekrakóba,nyilván ismeritek,és akkor belevágtunk,de az előtte lévő majd 3 év,teljesen felesleges volt anyagi szempontból legalábbis.Az hogy külön voltunk és a saját magunk urai voltunk az jó volt,de nem ártott volna úgy elmennihogy vana bankba pár százezer legalább.....mert mire a saját (lesz 25 év múlva:D )lakásba költöztünk nem maradt semmink,csak az adósságok.

Bocs ha nem illik ide,de csak azt szeretttem volna mondani,hogy a férfiak inkább maradnak a biztos laksába és körülmények között,és nem azért mert nem akarnának külön élni azzal akit szeretnek,hanem mert nekik ez a logikussabb döntés.pl,. van egy barátnőm,aki 2 éve van együtt a párjával,rögtön az első hónapokban odaköltözött a pasihoz,ahol ott lakik az anyós,és a pasi kislánya.2 szobába laknak,az ő szobájukba ők,és a kislány,és most 5 hnapja született a közös baba,ő is......

nos ez sem egy leányálom,és hiába mondja a barátnőm költözzenek,nem megy,mert a pasi aztmondja bolond lenne elmenni mikor itt a lakás......ami (már bocsánat) egyszer az ővé lesz......

úgyhogy nehéz döntés.nyilván egyességre kellene jutnotok ez ügyben valami köztes megoldást találni,ami eddig jó volt neked,pl. hogy ott éltetek,most miért nem jóü,gondolhatja a párod,és talán hiheti azt is,neked így nem kell ő...vagy ilyesmi.

Nem tudom nálatok milyen viszonyok vannak,mennyire fértek el,ilyesmi,de meg kell tudni beszélni,és dönteni,nehogy elmérgesedjen a helyzet..

az a legrosszabb mikor az ember azt érzi hogy állandóan ő mond le mindenről,de közben a másik ugyanazt érzi.....de a saját lemondásunkat jobban átéljük,mint a másikét...

És akkor mi van?! Védelmezheted, csak akkor nincs min vitázni:)

Anyóséknál is el lehet éldegélni, nem vagytok ezzel egyedül. Semmi rossz nincs abban, ha több generáció együtt él.

Nem az a lényeg, hogy szerinte igazak-e, hanem az, hogy te mit gondolsz erről.

Vedd úgy, hogy ez mindig így lesz, mert ő ilyen, az anyósod se fog változni. Tudsz-e, akarsz-e ezzel együtt élni?

Ha igen, akkor ne nyiss vitát ezekről, mert csak a napjaitokat keseríted meg, változtatni úgyse tudsz rajta vagy ha ezt nem akarod, akkor keress egy másik pasit.

Van egy harmadik alternatíva is, állandóan vitatkozol velük, így majd senki se érzik jól magát, aztán leélitek így az életeteket vagy éppen megunnak és majd a párod keres egy másik nőt, aki nem ilyen "házsártos", legalábbis addig, míg a rózsaszín köd el nem oszlik...

Szerintem te folyamatosan becsaptad magad eddig és ezt mind rá akartad kenni, ez nem tetszett neki.

Kérte, hogy azokat a dolgokat, amiket felhánytorgatsz feladj érte?

Nem bántani akarlak, csak próbálj meg objektív lenni (mondjuk belülről nehéz, mert érzelmileg összezavarodsz).

..sajnálom,de állítólag a pasik ilyenek.

Talán mikor jön a "nagy nap" akkor előtte kellene beszélj róla milyen jó is volt,és hogy eltelt ez a "pár" év....vagy írj az asztalra csak úgy jegyzést,házassági évforduló...

nem hiszem hogy a szeretet hiánya lenne ami miatt elfelejti,lehet hogy napokig az eszébe van,és mikor eljön a nap,addigra esetleg más problémák,vagy dolgok vannak inkább a fejébe,és ezért felejti el,velünk is elfordul hogy felejtünk el dolgokat,de szerintem a férfiak nem így fejezik ki a szeretetüket,mert nem ilyenek...sajnos.

A nők sokkal inkább fejbe tudnak tartani mindent mint ők....

végülis mennyivel jobb mondjuk egy olyan férj,aki vesz virágot desszertet,mondjuk még vacsizni is elvisz,de közben csak meg akar feleni,és egyfajta megoldott feladatként pipálja az ilyen eseményeket,közben meg esetleg rosszban sántikál,vagy ilyesmi?!

Nekem is rosszul esett pl. mikor vártam hogy jöjjön az sms, és nem jött,jól van,akkor írok én,akkor sem jött.........

s aztán mikor hazaért,(tudtam nincs nála pénz,nem hord magával)akkor egy "mezei" virágcsokrot hozott,és kedvesen megölelt,tehát nem felejtette el,csak nem volt ideje,vagy nem sms-sel akart köszönteni,vagy mittudomén,a lényeg a gesztus megvolt,és aranyos volt,meg is hatódtam.:):):)

Szóval nehéz rajtuk elmenni,és sokszor semmi nincs a háttérben, csak az hogy nem olyanok mint mi!:D

a férfiak a Marsról,a nők a Vénuszról jöttek,ajánlom mindenkinek,nem is hinnétek menniyre félre tudjuk érteni egymást,és egy bizonyos helyzetről mennyire másképpen gondolkudunk......

Egyébként szerintem nem mondtál butaságot, csak az volt inkább a baj vele, hogy fegyverként használtad.

Ő nem akarja feladni a kényelmét azért, hogy neked kényelmesebb legyen (anyós közeli társasága nélkül).

Ezen először neked kell nagyon elgondolkodnod, ha ezzel a ténnyel meg tudsz békülni, aztán próbálj meg csak békülni vele (szerintem)!

...én is butternuttal értek egyet,ez az ami eredményeket hoz.Az hogy nem akar pofára esni,miből adódhat?Esetleg közeledett feléd és Te elutasatottad?Mert akkor megérteném az érzését,de ha nem akkor mire gondol ezzel?

Vagy azt hiheti,hogy valóban már nem érdekled,és nem akar érzelmileg kötődni hozzád,ezért nem mutatja ki az érzéseit,neki könnyebb legyen.

De valóban ha csak te bántottad meg őt,akkor előbb a leli életetek jöjjön helyre,s aztán legyen szex,már csak azért gondolom így,mert ha szeretünk valakit,de lelkileg van valami góc,akkor a szex sem az igazi,legalábbis szerintem.

Egyszóval ha csak Te bántottad meg őt,akkor tedd azt amit butternut tanácsolt,és ülj le vele nyugalomban,és mond el neki mennyire sajnálod,hogy ezt mondtad,de nagyon dühös voltál,és próbáld valóban őt beszéletetni,bár ez nagyon nehéz,mert pasiból van :) de egy próbát megér.

S ha elmondja ez bántotta,akkor nyugtasd meg nem gondoltad komolyan és hiányzik a közeledése,és közelsége.Ha szeret,és miért ne szeretne,akkor biztosan elgondolkodik,és pár nap múlva helyre áll a "rend"!

Jól írják a többiek.

Én is majdnem összevesztem az enyémmel. Nem tudja megjegyezni 21 éve a házassági évfordulónkat mikor is van..