Megcsalt a férjem, én megbocsátottam, nem válunk, de lehetünk ezután boldogok? (beszélgetés)

"ki tudja, mi lesz holnap"

Az lesz, amit én akarok, ahogy én döntök.Mindig elkerültem azokat a helyzeteket, ahonnan nem lenne menekvés.Ha együtt élek valakivel, pláne, ha kicsit is szeretem,nem érdekel, más férfi mit akar tőlem,nem is hagynám, hogy részletesen kifejtse.Nagyon az eszem irányít ? Kifelé igen, mert az érzelmeim,a szeretetem a férjem felé irányulnak,ő kapja. Lehet, hogy hülyén hangzik, remélem, úgy értitek, ahogy én gondolom: számomra az összes férfi "csak" ember, a férfi csak és kizárólag a férjem !!!

A könyvekkel kapcsolatban nehogy félreérts ! Egész életemben rengeteg párkapcsolati és pszichológiai könyvet olvastam, most pl. alig olvasok más témájút, mert próbálom a lelkemet helyretenni párterapeuta nélkül.

Egy ügyvéd ismerősöm mondta, hogy nem is gondolnánk, mennyi a válás az 50 év körülieknél. Megbolondultak az emberek, főleg a férfiak, aztán a feleségek 60-70%-a nem sokáig tűri a férje hűtlenségét,pláne, ha hiába beszél neki.

Minden elismerésem.

Igen, nem lenne ennyi válás.

ok!:)

...amúgy nyilván a végkifejlett a lényeg,maga a megcsalás ténye.Pont az a tudat őríti meg az embert,hogy miért így döntött, miért úgy.Nyilván Ő a hibás elsősorban.(de ott van az a tény is,amit már írtam)

..nos ebben sajnos egyetértünk.Én ezt teszem.

És ez nem megoldás.

se nekem se neki.

Pont azért mert valahol legbelül azt érzem amit te írsz,ne tudom feledni és megbocsájtani,de ha esetleg utána olvastál elég hosszú hozzászólásaimnak :):):) meg az "életemnek"

akkor megértenéd,(talán) hogy miért akarok megbocsájtani mégis és vele élni.:)

-azthiszem mindent elmondtál ezzel a hozzászólásoddal,amit érzek,és amit itt próluk mondani.

Minden egyes betűjével egyetértek,és valóban erről szól a megcsalás,és az amit Máraitól idéztél,hogy hibásak vagyunk-e....

Aki át tudja ezeket a sorokat élni,szerintem nem fogja tudni szívből aztmondani én nem vagyok hibás semmiért!!!!!!!

Köszönöm e sorokat.

(az,mint már írtam más kérdés,hogy aki megcsal,dönthet úgy is nem teszi,de valszeg akkor ők is a béka segge alatt vannak,és azok a gondolatok vannak benne,amiket Bálint Éva megfoglalmazott,és kékcsillag közvetített nekünk.

Nálam abszolult ütött.

És a lényeg valóban a záró sorokban van,amit Márai gondolatai.

:)

Kedves Liliom!

Nagyon sajnálom, ami Veled történt! Doro77-nek nagyon sok gondolatával egyetértek, és Veled is egyetértek abban, hogy nem ezt érdemelted! Senki sem érdemli ezt meg! Sajnos én is megkaptam ezt a leckét a sortól, tanulom is valószínűleg egy életen keresztül! Nálunk 21 éves kapcsolat után történt, nagyon fáj a mai napig! Te is azt írod, hogy a férjed nem egy megbeszélős tipus! Hát az enyém sem volt az, és ha jobban belegondolok most sem az! Persze a megcsalás után nagyon sokat beszélgettünk, nem a külső kapcsolatáról, hanem magunkról! Nagyon kevés férfit ismerek, aki szeret lelki életet élni, konfrontálódni, hogy rendezze a számára problémás helyzetet. Valószínűleg akkor sem tudnák értelmesen megfogalmazni, hogy mi bajuk van, ha igazán akarnák! Valljuk be, hogy mi nők is vagyunk úgy időnként, hogy valami miatt nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, nehéz lenne szavakba önteni, de feszít valami hiányérzet!

Te okos, önálló, csinos nő vagy, jó, vagy legalábbis jó volt az önértékelésed, az önbecsülésed! Ez most persze egészen biztosan komoly sebet kapott! Szerintem ezt a legnehezebb begyógyítani! És éppen ez az ami kulcsfontosságú! Amíg az ember magában nem bízik, nem bízik a férjében sem! Mert akkor, még ott motoszkál, hogy lehet, hogy tényleg nem vagyok neki elég jó valamilyen szempontból, és azt máshol keresi! Hidd el magadnak, hogy elég jó vagy! Nagyon Jó!

Persze túl jónak sem érdemes lenni, mert az meg éppen a partner (férj) önbecsülését, egóját rombolja, a csorbát meg esetleg valahol máshol akarja kiköszörülni!

Ez egy idézet:

"A legfontosabb – mondja Bálint Éva szexológus-pszichológus –, hogy ha hűtlenek hozzánk, az nem rólunk szól. A párunk hűtlensége nem minket jellemez. Nem mi leszünk csúnyábbak, rosszabbak, kevesebbek attól, hogy ő félrelép. És nem azért lép félre, mert nem talál elég szépnek, jónak, tökéletesnek bennünket. A hűtlensége az ő testi-lelki igénye, az ő cselekedete, amit valamiért meg kellett tennie. Legfőképpen azért, hogy tanuljon belőle, tapasztalatot nyerjen, például arról, milyen tisztességtelennek lenni, fájdalmat okozni, bűntudatot érezni, milyen bujkálni, tilosban járni. Vagy éppen azért, és legtöbbször ez a motiváció, hogy kompenzálja alacsony önértékelését”

És, hogy hibásak vagyunk-e mi, akik úgy érezzük, hogy mindent, sőt még annál többet is megtettünk a kapcsolatunkért? A következő Márai Sándor gondolat alapján még az is lehetséges:

Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről

Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan „jó”, hogy ellenségünk lesz ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat. S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban felhők között közeledő láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.

én nem magyarázkodom tovább.Ha ennyire nem értitek a dolgot akkor nagyon sajnálom.

Erről utoljára írok:

SAJÁT MAGAMRÓL ÍRTAM,HOGY HIBÁS VAGYOK ABBAN AMI TÖRTÉNT.PONT.Remélem így már érthető,bár ezt leírtam már 100x.:)

Nem ok ez semm arra,megcsaljanak,és nem értek vele egyet,de pont ilyen helyzetben,sajnos lehet következmény.

Amúgy bármiről bárkivel bármikor szívesen beszélek,és segítek ha tudok,de hagyjuk már abba ki hibás meg ki nem,mert én magamról írtam és nem rólatok.Nyilván ti tökéletesek vagytok,voltatok,lesztek,és ezért nem csalnak meg soha titeket,és ez megint nem rossz indulat,talán csak irónia.

Én elismerem ha hibáztam,és bizony fel tudom vállani hogy a cselekedeteimnek következménye lesz.

Igaz ez mostmár mindegy.:(

"Amióta csak együtt vagyunk, mindig minden problémának a megbeszélésére törekedtem, mindig elmondtam, mi bánt (kultúráltan), ő ebben nem mindig volt partner, mert nem szereti a lelkizést. A házasságban rendkívül fontos a sok beszélgetés, én könyvek nélkül is tudom ezt, és tartottam ehhez magam. Mindig kértem, mondja el, ha valamilyen tulajdonságom vagy cselekedetem idegesíti, hiszen csak akkor tudok rajta változtatni. Ő nem beszédes fajta, csak néha lehet hosszabban, pláne kapcsolati témákról beszélni vele."

Abszolult megértelek,és én is ezt érzem magammal és a párommal kapcsolatban.

A beszélgetés nagyon fontos,és nálunk is ennek hiánya,azaz az hogy ő nem tudta kifejezni az érzéseit,volt NÁLUNK a gond.

Nálatok valóban más a hlyzet,de ha belegondolsz,ott is az volt a baj,nem veled tette mondjuk izgalmasság a szexet,hanem meg sem próbálta,inkább keresett nőket,és azt gondolta,hogy ettől nőni fog az egója.Nos ez hiba volt,mert ha el tudja mondani,vagy meg tudja fogalmazni,mire van szükésge,vagy mi kell neki,akkor talán nem viszik el abba az irányba,hogy szexpartnert keressen magának,és valóban ez nem a te hibád.

Nyilván egy 50 körüli pasiba felmerülhet ez,valóban nem olvastam el figyelmesen a leveled,vagy inkább a megcsalásra éleztem ki a hozzászólásomat.

Én magamról írtam,hogy hibásnak érzem magam,és az is vagyok,nem pedig rólad,vagy másról aki ilyen helyzetbe került.

De sok olyan is van,hogy hiányzik valami a pasinak vagy érzelmileg,vagy szexuálisan,és ezért teszik meg,de van olyan is,akit csak az "ösztön" hajt.

Ez mind felfogás kérdése,és persze lelkiállapot kérdése,nyilván a könyvekből csak nem lehet tanulni,de sok kérdésre választ adhatnak.

Vagy mondjuk hasonló élethelyzetbe a könyvírója,vagy szereplői mit tesznek,tettek,tennének.

Azt el hiszem és ezt őszintén mondom,hogy a párod befejezte az ezírányú érdeklődését,mert nyilván Ő is rájött arra alaptalan volt amit gondolt,vagy érzett akkor mikor hajtotta a kapuzárási pánik,amúgy van olyan is azaz ez az,a férfiklimax.

Van olyan ismerősösöm is pl. aki közel 15 évvel volt fiatalabb a férjénél, a szexben mindenre kapható volt,és mégsem volt elég jó a pasinak,fűvel-fával,és a legyet is röptében tipus vvolt.

el is váltak,mert ezt nem lehet tolárálni és nem is kell.

..valóban,és pont az a lényeg,hogy semmilyen erkölcsi norma nincs.A helyes önképet a szeretőre értettem,hogy ő magáról mit gondol,hogy ő ennyire rossz hogy csak harmadik lehet,ilyesmi,de ezen ne menjünk el,mert nyilván mindenki másmilyen.

Szerintem az emberiség 80 %-ának nincs helyes önképe saját magáról,és ezt nem a Szeretem a testem nevezetű sikerműsorból vettem,de ott is elhangzott,hanem könyvekből,pszichológusoktól,stb.

De lényegtelen,nem ez volt a mondanivalóm lényege

DE,valóban megtörténhet,hogy csak és kizárólag szexet akar a nő,azaz a szerető,de most erkölcsről beszéltem,hogy belefér-e neki vagy sem,pont az a léyneg,hogy leszarja e vagy sem,hogy a pasi nős vagy sem,pont ettől lesz hibás,ő is abban tönkremegy egy kapcsoalt,mert esetlegesen leszarja,és nem keres olyan szexpartnert,vagy pasit,aki szabad,vagy ilyesmi.

í mint már írtam magamról írok,és az én gondolataimról.

Nem is arról írtam hogy tudhatod e előre,nyilván nem,hanem arról,MIKOR MÁR TUDOD, és dönthetsz róla mit teszel,hogy nem lehet ezt érteni?

:)

Rendben szórakozni akar,megértem,de nagyon gáz szerintem az ilyen,mondjuk ha a pasi is csak dugni akar,akkor van egy ingyen kurvája,akiért nem kell fizetni.

Azért kezdtem el az erkölcsösség és elvek megviatatását,mert azt mondtad te is,hogy te nem lennél ilyen hogy megcsald a párod,hanem szólnál előre,vagy megbeszélnéd vele,vagy elmennél,stb.

Akkor mit nem értesz?!

Az a nő,aki szerető lesz,is ugyanolyan nő mint te vagy én.

Csak más erkölcsi normával.Vagy talán nem?!

Lehet én is letojnám hogy házas e az ürge vagy sem,de lehet hogy nem férne bele az értékrendembe.

Én csak magamból indulok ki,de nem akarom ismételgetni magam,mindent leírtam már,sokan ki is röhögtek,de ha nálunk a nő nem akart volna dugni,és felfogta volna (ha más nem női büszkeségből) hogy ha nem ölelgetik,puszilják,csak beszélnek neki,akár a feleségről(rólam)mit tegyen,vagy csak simán vicceket mesélnek,semmi dolgok,de a pasi nem tesz semmit,azon kívül hogy elfogadja a meghívást,akkor bizony elég gáz,hogy a nő odadobja magát ruhátlanul,és fogdosni kezdi a palit,megvárja míg telemegy vérrel,majd nyújt egy gumit,a pasi (akit nem sajnálok,de talán megértek) meg hiúsági kérdést csinál,és megd****

de csak azért mert ilyen helyzet állt elő.

Hihetsz naivnak,de így volt, ez van,és nem csak a férjem állította ezt.

De mindegy,bocs ha unalmas voltam,nyilván itt si el tudta volna dönteni a párom,hogy elmegy,és nem hagyja magát,de a hiúság,és a felém érzett fóbiái,ezt hozták ki belőle.

Ő isa megbukott,kudarc volt,mert így oldotta meg a problémákat.De ha a nő,elfogadja és van benne tartás,(talán nincs kiéhezve egy fiatal pasira,vagy mittudomén)akkor ez nem következett volna be,de mivel leszarta mi lesz,így, így cselekedett.

Haszna nem volt belőle,csak szégyene,de ez van.

Valóban van egy rakás újranősült pasi,aki elvette a szeretőt,de ot valszeg hamar kiderült a dolog,hogy egymást akarnak,és lépett az ürge,nem oedig mondjuk évekig csalt.Bár biztos van olyan is.

Ott szerelemről van szó.

Van egy rakás újranősült pasi, aki a szeretőjét vette el. Úgyhogy ez adhat szerintem reményt azoknak, akik ilyenekbe botlanak. Nem kell ahhoz még válófélben sem lenni.

Ezeket nem tudhatod előre, amikor kívülállóként belecsöppensz.

Most itt a helyes önképről írsz, mit kellene tennie a harmadiknak, ha a csaló félnek lenne helyes önképe, erről nem is kellene beszéni.:)

Egyébként szerintem téves elképzelés az, hogy nők csakis kizárólag szerelmet keresnek. Lehet, hogy valamilyen szinten remélnek a szituációból azt is, de nem feltétlenül. Ha meg csak kellemes időtöltésről van szó, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire szabad a másik fél. Persze, most megint jöhetsz az önképpel. De csak gondolj bele, ha mindenki olyan fenemód erkölcsös lenne és helyes önképpel rendelkezne (mármint ami szerinted helyes), akkor ilyen topik se létezne!

:):):):):)

Szerintem órákig lehetne ezen vitázni.Ahogy én nem értem a te hozzáállásod,addig te nem érted az enyémet!

:)

Van egy szitu,megismersz valakit,először nyilván a külső fog meg.Beszélgettek,és kiderül,az illető nős.

Nos ha te egy érett gondolkodású ember vagy,és szereted az embereket,és nem vagy nagyon csalódott és kiégett,akkor mit teszel először?

Még szerelmes nem lehetsz,hisz most ismerted meg.Tetszik,de végülis rajta kívül még van több száz pasi,akinek nemcsak egy szerető lennék,hanem az első.

Egy inteligens nő szerintem nem kell hogy elhigyje ha a pasi aztmodnja,áá nem jó a házasságom,ilyen rossz olyan rossz,stb.,ert bennem felmerülne,ember,miért nem válsz el?!

Szóval onnantól kezdve,hogy kiderült számomra nős az illető,tudom,hogy sokat nem remélhetek.Én.

Lehet túl naivak azok,akik úgy gondolják,hogy van esélyük,persze volt olyan,hogy elvált a pasi,és elvette a szeretőt,de szerintem ahhoz,már min. válófélben kell lenni az előző házasságban,vagy legalábbis hasonló.

A nő,azaz a szeretőjelöltnek döntenie kell,mit választ,tudnia kellene empatikusnak lennie,és átérezni,a helyzetet,és azt,mi lenne ha ő lenne a feleség helyében.

Attól,hogy egy pasi akar találkozni vele,neki nem kötelező elfogadnia azt.Vagy fordítva.

Te megakarnál szerezni olyan férfit,aki nős?

most komolyan.Lehet egy 20-on éves még éretlen,és versenynek,kihívásnak tekint egy ilyet,de annak meg komoly kapcsolatra nem kell egy ilyen ürge.

Ha meg már 30-50 éves a szeretőjelölt,akkor meg elég érettnek kellene lennie,és tudnia kellene helyes döntés hoznia.

Ha helyes önképe van magáról,akkor nem szabadna ilyen helyzetbe kerülnie,vagy azt mondania,oké,tetszel,talán szeretni is tudnálak,gyere vissza akkor,ha elváltál,vagy már válófélben vagy,és ha még én sem találtam senkit,próbáljuk meg.

Ez a helyes és jó döntés,nem pedig az,hogy csak azért mert egy nős hapsi találkozni (dugni) akar velem,akkor miért ne,majd lesz valahogy.

Szerintem.

Már ennyi idősen így gondolom.

..hidd el megértelek,de azthiszem félreértettelek,azt hitem egy bizonyos nővel csalt 2 évig,de most úgy jött le,hogy több alkalom,más-más nő,ezt jól értelmezem?

Mondjuk a lényegen nem változtat,esetleg abban,hogy érzelmei nem voltak,ha váltogatta a partnereket.Valóban nagyon nehéz,és mikor az ember magába száll,és gondolkodik,akkor mindig arra jut,én ezt nem tudom megbocsájtani,és aztán jön a dac,nem is akarom.

Te jó ég,hogy én hányszor gondlotam végig ezeket a dolgokat,és volt hogy annyira felhúztam magam,hogy mikor pl. hazajött a párom,kedvesen,aranyosan,belőlem csak annyi jött ki,hogy menj a francba.......

hát ja.

31-én lesz 1 éve hogy kiderült félrelépett,de nem telik úgy el nem,hogy ne jusson eszembe,de azt is mondhatnám,nem telik úgy el óra, hogy ne jusson eszembe.Jó mi?!

Mikor látok olyan emberi történeteket,vagy olvasok,ahol a betegság,hontalanság,vagy még ettől rosszabb dolgok is vannak,nos akkor tudom a legjobban felspanolni magam,és kérdezem a párom,azaz számonkérem,hogy,"hja,neked csak annyi problémád volt,hogy azthitted megcsallak,és azért mentél bele dolgokba?"

gondolhatjátok az ilyen kérdezősdinek mi lesz az eredménye........nagy nulla.Érzelmileg távolodás,részemről,de azu ő részéről is.Ő alakarja felejteni,sőt,ő már túltette magát a dolgon,én meg állandó jelleggel osztom.

Na ez sem normális.Szinte minden helyzetben,szituban találok olyat,amiből előhozthatom,és elő is hozom,de nem azért hogy cseszegessem,hanem hogy lássa úgy ahogy én,és törjönm már össze!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

DE azt várhatom,mert ő a maga módján összetört,és aztmondja,nem csinálja ki magát azzal hogy azon gondolkozik miért tette,mert abba beleörülne,és nincs értelme mert már megtörtént.

Annyit tudott mondani,legközelebb nem lesz olyan hülye,hogy nem szól ha fircsát észlel,vagy ha gondjai,érzései vannak,nem mondja el,mert tanult ebből az esetből.

Ez is valami.

De tudjátok én azt kartam látni,hogy összetör,és sír (...)és kiborul,és szenved,stb.

De lehet hogy az még rosszabb lett volna,mert akkor csak szenvedés lett volna minden,és nem dobott volna fel a jókedve,vagy viccelődése,és még nekem kellett volna vigasztalnom,úgyhogy lehet az rosszabb lett volna.

De lehet az is baj volt, sőt biztos,hogy nem küldtem el őt,azzal a címszóval gondolkodni akarok,és nem biztos hogy úgy döntök,maradhatsz.

Mert akkor lett volna miért küzdenie.

De sokszor mondja mondta,hogy nem látta értelmét,hogy kimutassa a szeretetét,mert ha megtörtént,én nem megnyugodtam,hanem újrakezdtem a cseszegetést,és a végén meg nem látja értelmét.....

Úgyhogy ezt meg lehetne menteni,azaz valóban szeretjük egymást,de én hülye vagyok.

Ahelyett hogy kedves,aranyos,titokzatos társ lennék....

Persze mostmár jobb a helyzet,de ki tudja mi lesz.

liliom10,ha akarsz beszélni a dolgokról,akkor írhatsz prívát üzenetet is.

Szóval nagyon nehéz,és bonyolult dolgok ezek,vagy csak mi bonyolítjuk meg?!

Szia!

"nem tudom miért védik őket?"

Én amiket leírok,az érzéseimet,és gondolataimat,saját megtapasztalásból írom,és nem általánosítok.Az igaz,hogy a környezetemben vannak sajnos egy páran akik "így jártak" és azokat is "mérlegelem".

Én nem védem az ilyen férfiakat,és az enyémet sem.

DE úgy gondolom,hogy HA van szeretet két ember között,és mégis megtörténik a félrelépés,akkor bizony nem csak a félrelépő a hibás.Nyilván elsősorban ő,de mindennek oka van,és semmi sincs véletlenül.

Abban egyetértek,hogy sajnos vannak olyan beállítottságú férfiak,és nők is,akiknél ha minden rendben van,akkor is félrelépnek,pont azért mert önzőek,és olyan tipusok,de szerintem a nótorikus félrelépők nem szeretik igazán mélyen azt,akivel ezt teszik.

Saját életemből írtam,hogy meggyőződésem,ha a köztünk lévő kapcsolat,és viselkedés részemről nem olyan,és a férjem nem egy magában fortyogó tipus,akkor nem történik meg az,hogy kihazsnálja az alkalmat.Pont.Ezzel lehet vitatkozni,de szerintem így van.

Lehet hogy Ti,az erkölcs bajnokai vagytok,és ezt sem nem sértésből,se nem gúnyból írom,és Ti,ha veletek ilyen történne,ti csalnátok meg a párjaitokat,azaz ti nem is tennétek ilyet,mert előbb azt mondanátok,vége,elmennétek,és aztán kezdenétek újat,de ez nem ilyen egyszerű,ha jobban belegondoltok.És úúgy gondolom,hogy a nők inkább tudnak mérlegelni,és gondolkodni egy esetleges kinálkozó alkalmat,mint a férfiak.Szerintem.Talán azért is több az olyan eset hogy a férj csal,és nem a feleség.De szerintem ha valaki hosszú időn keresztül azt érzi,semmibe veszik,megcsalják,és még (nem létező)jjeleket is belelát,akkor bizony abszolult el tudom képzelni,hogy ha olyan szituba kerül,hogy tetszik valakinek,kikezd vele,akkor fogadja,mert jólesik neki,nőnek érzi magát,és hagyja magát sodródni az eseményekkel.Most próbáltam belegondolni,és azért írtam ezt le,ez egy döntés,amit eldönthetünk úgyis,nem leszek ilyen görény,de úgyis,hogy miért ne a párom már túl van rajta.Van mikor csak ilyen baromságok miatt történik meg egy félrelépés,ahelyett,és ezt jól látjátok,hogy megbeszélni a társával.De tudjátok,van mikor nem akarunk tudomást venni arról mit érzünk,és kimondani illetve kimutatni a másiknak,hogy milyen érzéseink vannak vele kapcsoaltban mert félünk a választól,és könnyebb elhinni amit feltételezünk.Főleg a férfiaknál,akiknek nem megy jól az érzelmi kifejezés,legalábbis a többságnek.Aki kerüli a konfliktusokat,és vitákat,annak nagyon nehéz egy ilyen beszélgetést elkezdenie,pedig az lenne a megoldás,ez logikus.

Az,hogy "ha engem megcsalna a férjem,akkor én elhagynám mert ismerem magam", annyit,hogy én is ezt gondoltam magamról,és talán azért is nehéz elfelejtenem,és továbblépnem,mert pontosan ezt éreztem és ilyen beállítottásgú voltam,hogy velem ezt nem lehet megtenni,és tessék,mikor belekerültem a helyzetbe,akkor bizony nem gondoltam vissza arra,hogy anno,hogy mentem neki a házasságnak és kapcsolatnak.

Hanem azon küzdök,hogy továbblépjek,és megbocsássak...

arról hogy a harmadik fél nem hibás,csak annyit,hogy addig a percig nem hibás,amíg nem tudja,hogy a meghódított pasi,nős.Amint megtudja,onnantól kezdve az ő erkölcsi normája,és elvi kérdései vezetik,ha "ember és érez",akkor nem folytat ilyen kapcsoaltot,mert 1-2 nap,hét után azért még nemlesz olyan szerelmes,hogy ne tudja elküldnei az ürgét,jelezve,ő nem az a típus,aki a szerető szerepét akarja vállalni.Tehát az Ő döntése is,az hogy ilyen szituba mit tesz.Nyilván arról nem tehet,ha a pasi kezdeményez,és beszélgetnek,majd kiderül hogy nős,de ha így ios folytatni akarja,akkor már ő is hibás abban,hogy megtörjön egy kapcsolat illetve házasság.Ha meg a nő kezdeményez,és ugyanígy kiderül,hogy nős a pasi,akkor meg méginkább megkérdőjelezhető az,hogy milyen erkölcsi beállítottságú,szerintem.És ha ti aztmondjátok,hogy ti ilyet nem tennétek,akkor nem értem hogy nem értitek a folyamatokat.

Nem abban hibás,hogy pont ővele ismerkednek meg,hanem a folytatásban.(ha van)

Bonyolult dolgok ezek,és ha mondjuk téged,tothnea még nem csaltak meg,akkor nem is értem hogy tudsz azok felett "ítélkezni" akiket már igen,és túl vannak,vagy épp még nem, a poklok poklán.

Nem rossz idnulat amit írok,illetve kérdezek,de hidd el sokan gondolják úgy ahogy te,(én is köztük voltam)és mikor szembesülnek a dologgal,bizony nagyon labilisak,és még ők sem tudják mit tegyenek,mert sok minden fűz ahhoz,főleg egy hosszú házasság,és közös gyerekek után a férjhez,amit nem biztos hogy fel lehet vagy fel kell rúgni,büszkeségből.

Én csak magamból indulok ki,és az én normáim alapján írom ezek a gondolatokat,és sok mindenen mentem már keresztül,és én is voltam az,aki megcsalta a másikat.sajnos,de azt tudom,hogyha nem lettek volna gondok és meg lehetett volna beszélni a nem tetszéseeimet,akkor nem mentem volna bele semmilyen külső kapcsoaltban,vagy kalandba.(nem a férjemet csaltam meg)

Nyilván védekezésnek tünhet ez a dolog,vagy hozzáállás,de hidd el nem az,egyszerűen ez arról szól,hogy ismered a kapcsoaltodat,tudod mit szúrtál el,mit kellett volna másképp tenni,és nem tetted és ennek lett egy következménye,ami nem törvényszerű,de ha a párod nem az a típus aki kiadja magát,akkor bizony nagyon nehéz beszélni arrról őt mi zavarja,érted?

Jó a fórum,mert legalább több szempontból is meg lehet vitatni a dolgokat,és nyilván senki nem azért ír,ahogy én sem,hogy bárkit kioktassak,vagy megbántsak,csak jó kiadni a gondolataidat,érzéseidet,jó ha meghallgatnak,véleményt mondanak,vagy épp kritikát.