Megcsalt a férjem, én megbocsátottam, nem válunk, de lehetünk ezután boldogok? (beszélgetős fórum)

"ha minden rendben van minden téren, akkor egész biztos vagyok benne, hogy senki nem csal meg senkit"

Ez nem igaz. Van, akinek olyan a karaktere, hogy keresi a "bajt", a másik meg "kap az alkalmon", nem mindenki monogám típus. Nem kell ahhoz kifejezetten a kapcsolatban keresni a hibát. Lehet valaki egyszerűen önző és kész.

kedves liliom10!

Én sem fogok semmi újat mondani,de ha pl. olvasod Chapman könyveit,akkor tudod mi a dolgod.Ha egy hajszálnyi esély van arra helyrejöjjön a házasságod,mentsd meg!

DE!

Mivel ez több év hazugságról,megcsalásról,és megalázásról szól,nagyon nehéz.Én bizony azt mondom,hogy a feleség hibája is ha megcsalják,a lépést valóban a férj teszi meg,de tudod ha minden rendben van minden téren,akkor egész biztos vagyok benne,hogy senki nem csal meg senkit!

Persze valahol hihetjük kifogásnak is,amit a férjünk mond ilyenkor,bár engem nem hibáztatott,csak akkor mikor megtette,akkor valóban elhitte miattam teszi,és az én hibám,mikor lezérta,elküldte,akkor nyilt fel a szeme,hogy pont az volt a baj,hogy ő ezt elhitte,és nem nézett szembe a rossz érzéseivel,és hallgatott azokra a rossz hangokra amik engem becsméreltek.Nézhetnek engem hülyének,de tudom,ha én nem viselkedek úgy,és ő elém mer állni és mer beszélni az érzéseiről,akko r nem történik meg a megcsalás!!!!!!De sajnos a könnyebb utat válaszotta.És tudod a könnyebb út az a válás!

Az nehezebb hogy nap mint nap átéled újra meg újra hogy mit tett,az hogy nem tudod most igazat mond e,de tudod,rég rájöttem,tök mindegy Ő mit tesz,az a lényeg én mit teszek!Ez lehet furcsán hangzik,de ha én azt dönötm el megbocsájtok,akkor meg kell bocsájtai,el kell engedni,és meg nem történtnek kell tekinteni,mert a megbocsájtásnak az a lényege,hogy eltörröljük azt ami történt.

Ez így van.

De hogy a te helyedben mit tennék,és minden uszítás nélkül írom,nem tudom.Amíg velem nem törént meg,addig olyan tanácsokat adtam bocsáss meg!

De mikor megtörtént mérlegelem a dolgokat,és azt kit hogyan,mennyi ideje,stb.

Két év nagy idő.

El kell gondolkodj,hogy szereted-e?

Tudsz és akarsz e vele élni?

Valóban komolyan gondolod,hogy nem tesz többé ilyet,és te tovább tudsz lépni!

De sajnos tapasztalatból tudom,lassan 1 év telik el,és itt töben tudják,mennyire nem múlik a fájdalom,és mennyi mindent nem ért meg az ember,de főleg azt,HOGYÍ TUDTA MEGTENNI HOGY VOLT KÉPES A SZEMEMBE HAZUDNI!!!!

Nos sokszor már nem is az bánt már maga a szex,hanem hogy képes volt rá.Bár hál Istennek,velem nem ez történt,és ilyenkor elszégyelem magam nekem mennyivel jobb és könnyebb,de mégis nagyon nehéz,és ugyanaazt a fájdalamat érzem amit akkor mikor bukott a mutatvány!

Tehát az a bizonyos mérleg:

jó rossz

és írd le te mit szeretnél.Ha pl. válást,vag ylegalábbis különélést,meg tudod e oldani?!

ilyesmi.

Amúgy tudom ajánlani James Dobson könyveit is,köztük az élet a szakadék szélén-t!

majd jövök még!

Szia!

Végigolvastam a történetedet, és az a véleményem, hogy természetes az a reakció, ahogyan fogadtad az egészet. Lehet, hogy nem így kellett volna, de amint Te is írtad, egyszerűen így reagál az ember. Amikor nálunk kiderült, pontosan ugyanezeket tettem, bár tudom (és akkor is tudtam valahol), hogy nem ezt kellett volna, és a párom is szinte ugyanazekkel a hülye, buta érvekkel jött (hogy én fogom a karjába hajszolni, meg ilyesmi). De azt akartam érezni, hogy ÉN mindent megtettem a kapcsolatunk megmentése érdekében, és ezért még képes voltam ezek után is megaláztatásnak kitenni magam, holott akkor kellett volna jó messzire elhajtanom, és hagyni, hogy ha akar valamit, akkor igenis térden csússzon vissza hozzám. Tudom, hogy erős a fogalmazás, de a fájó emlékek most újra utat törtek...

A legtöbb ilyen sunyi esetben úgy is ez van, ilyen bárgyú védekezések és kifogások, mert ha lett volna bátorsága, akkor egyenesen elédáll és nem húzza 2 vagy ki tudja hány évig a hátad mögött.

Neked is azt kell most kitalálni, hogy mi legyen ezek után. Mert a megalázás érzése mindig ott marad az emberben, főleg egy ilyen esetben, ami sokkal-sokkal fájóbb, mint egy szimpla megcsalás.

Én visszafogadtam a páromat, de valahol megbántam. Inkább építettem volna fel egy ú életet, tiszta lappal. Pedig a párom még azt sem vallotta be, hogy lefeküdt-e vele, de szinte biztosra veszem. És már nem hiszek neki, és ez a bizalmatlanság mindig megmarad, még ha egy idő után nem is vágja a fejéhez az ember.

Mondjuk én gyorsan rájöttem, nem telt el sok idő. Én a helyedben ezt nem lennék képes sem lenyelni, sem megbocsátani, még a gyerekek miatt sem. Megteszi majd újra, vagy folytatja tovább, csak óvatosabb lesz.

Sok erőt kívánok neked!

Sziasztok!

Nem is tudom, hol kezdjem a történetem. Nagyon régre nyúlik vissza, mint kiderült. 40 éves vagyok 3 gyerekkel (2 nagyobbacska és egy kicsi). Novemberben derült ki számomra, hogy a férjem megcsal, kb. 2 éve. (Igaz ezt az időt én állítottam, és Ő nem tiltakozott, tehát ez lehet több is). 3 embernek beszéltem eddig erről, természetesen másként vélekedtek a dologról. Az a kettő aki jól ismeri el sem tudta képzelni, hogy ilyenre képes, hát még én. Mikor megtudtam, nem túl mélyen és nem túl sok időt szánva rá, próbáltam megtudni tőle az okokat, de neki „kellemetlen erről beszélni”. Utána pedig történt egy haláleset ami miatt én nem kezdtem újra.

A történet…

A férjem szerint kb. 2 évvel történt, hogy arról beszéltünk, Ő úgy érzi már nem szeretem, én ezen kiakadtam (persze ezt ne látványos nagyjelenetnek képzeljétek), sírtam, és bizonygattam, hogy nem így van. SMS-eket küldtem neki, amire úgy reagált, hogy azt minek küldtem. Én nem éreztem, hogy gond lenne, hiszen mindennek igyekeztem eleget tenni. Azt viszont tudni kell, hogy elég nehéz természetű, de én mindig toleráltam a dolgait és tűrtem a hülyeségeit. A szex terén voltak „csak” kifogásai, külön szobában aludtunk, és, ha szükségét érezte a dolognak jött (általában hétvégén reggel, mikor még szükségem lett volna a pihenésre, és ha nem ugrottam azonnal akkor megsértődött). Ezt máig sem tudom vele megértetni, hogy nálam ez egy gátat képez, Ő gondol egyet és én készségesen várjam. Volt olyan alkalom mikor én mentem hozzá a nappaliba, de 3 gyerek mellett az ilyen együttlét nem volt tökéletes. Erre persze nem emlékszik. A szexben egyébként figyelmes, nem önző, nem a minőséggel volt a baj, hanem a mennyiséggel és szerinte az én hozzáállásommal.

Igazi régi vágású férfi, aki szerint az Ő szava szent a háznál, vele csak egyetérteni lehet. Az önállóságomat nem nyomta el, hiszen van munkahelyem, és az időmmel sem kellett elszámolni, de a gyerekekről gondoskodni kell. Ő viszont naponta látogatta magatehetetlen édesapját, ennek árnyékában volt lehetősége a másik nőt is felkeresni, hiszen fel sem merült bennem, hogy az apjánál van. A kéréseimet viszont leginkább elbagatellizálta, nem vette komolyan, legyen szó apróbb vagy nagyobb dolgokról. De ezek inkább az én életemet megkönnyítő dolgok voltak, zuhanyfügöny felszerelése, mosogatógép használata és ehhez hasonló nagyságrendű kérések.

Ekkor történt, hogy eleinte véletlenül többször is találkozott egy nővel (egyedülálló) akivel fiatal korában volt egy meghiúsult randija. Azt, hogy hogyan kerültek olyan közel egymáshoz nem sikerült megtudnom, mellébeszélt. A szegény nő hányattatott sorsát taglalta, hogy soha nem sikerült neki egy megbízható férfit találni, nem esett teherbe, noha soha nem védekezett stb. Ismerve engem az én lelkemre próbált hatni, hogy megsajnálja a nőt. Hát sajnálom is, de azért mert megint egy nem normális kapcsolatba ment bele. A legszomorúbb az, hogy mikor ez első utalást találtam, már több mint egy éve tartott a dolog és én annyira bíztam benne, hogy nem vettem észre semmit. Így utólag párszor mikor kérdeztem, hogy hol volt, nem válaszolt, vagy mellébeszélt. Véleménye szerint amiről nem tudok az nem fáj, és ez mennyire igaz. Szóval az első jelnél ami egy képeslap volt egy verssel (és a férjem maga sem tudott róla-ezt láttam rajta mikor a fejéhez vágtam-, mert egy könyvvel együtt kapta, amit a címoldalánál nem nyitott ki). Szóval ekkor még meg el tudtam hinni, hogy nincs senkije, és csak később jöttem rá, hogy mit jelentett az a szövege, hogy higgyem el engem nem fenyeget semmi. Ennyire hülye voltam, ennyire megbíztam benne? Vagy csak ennyire hinni akartam neki? De akkor még tényleg elhittem. Ennek a dolognak a kibeszélése is csak több hét után az én kezdeményezésemre történt, Ő hallgatott, mikor rákérdeztem, hogy nem volna valami mondanivalója akkor tudta, hogy igen, de nem tett semmit. Viszont ezután a beszélgetés után Ő azt hitte én tudok a kapcsolatáról, és ahelyett, hogy megszakította volna tovább folytatta, azzal a különbséggel, hogy testileg egyáltalán nem közeledett. Mivel előtte már volt néhány kudarcos együttlét én arra fogtam, holott annak teljesen más oka volt. De hónapok alatt azért furcsálltam, hogy akit annyira érdekelt a szex, az nem tud róla így lemondani. És egy „csodás” vasárnap este miután megfürödve, borotválkozva elment otthonról, jött a felismerés mint akit fejbe vágtak. Ébren megvártam míg hazaér, persze felém sem nézett, és utána és még majdnem egy hétig magamba fojtottam a dolgot, hogy rákérdezzek. Pedig akkor kellett volna kizárnom….? Nem tagadott semmit, arra hivatkozott, hogy úgy gondolta már nem szeretem stb, de engem nem fenyeget semmi soha eszébe nem jutott, hogy elhagyja a családját. És itt jön a nagy igazság, ha valami ami a miénk és veszni látjuk, akkor foggal, körömmel ragaszkodunk hozzá, bármit is éreztünk előtte. Ez nálam is így volt, próbáltuk megbeszélni a dolgot, de a inkább a szerető hányattatott sorsát ecsetelte, és csak úgy belesodródott az eseményekbe, és nem gondolta, hogy nekem ennyire fáj, hiszen ez ma már szinte mindennapos dolog. Persze ez engem nem vigasztal, és felmentést sem adtam neki, megérteni sem tudom, ha bajt érzett miért nem próbálta megoldani, miért fordult másfelé. Hogy tudott folyamatosan hazudni, így utólag minden családi ünnepben, közös programban hazugságot érzek. Talán a hazugság, az átverés, a megalázás fáj a legjobban, hogy ez mellett még többször is letorkolt, semmibe vett.

A másik a mit elrontottam, hogy azt mondtam döntse el mit akar, úgy érzem itt is játszott velem, mert több nap után mondta csak, hogy nem akarja elveszíteni a családját, fel akarja nevelni a gyerekeit, és megbánta, de nem gondolta, hogy nekem ennyire fáj. Megígértettem vele, hogy többet nem találkoznak, de hihetek neki? Voltak ugyanis olyan mondatai, amik szinte naponta eszembe jutnak, pl. ha elküldöm akkor én kergetem Őt a nő karjaiba, és azt sem tartotta volna elképzelhetetlennek, hogy közös gyerekük legyen.

Azon elgondolkodtam, hogy a gyerekeknek milyen lenne nélküle, ….rossz, hogy szerelmes vagyok-e még azt nem tudom, de azt hiszem szeretem, de már ebben sem vagyok már biztos. A történtek után olyan kedves, megértő voltam, hogy annál jobbat elképzelni sem lehet, odabújtam hozzá, bizonyítottam, hogy szeretem, de részéről nem igazán tapasztaltam ilyet. Én bizonyítottam, pedig nem nekem kellett volna, de gondoltam érezze, hogy szeretem. Sajnos nem tudom, mi lett volna, ha elküldöm, harcolt volna vagy örült volna. Vagy éppen azt akarta, hogy én mondjam ki, hogy vége, mert nem volt hozzá bátorsága.

Hozzám is ragaszkodik de miért….? Szeretetből, tiszteletből, kényelemből? Hogy tudta ezt VELEM megtenni, ha ezt megtette ilyen hosszú időn keresztül, akkor hihetek neki. Vagy ráunt a másik kapcsolatra, és így akart abból kikerülni. Ilyen marha nincs még egy a világon mint én…. . Magammal, hogy tudok elszámolni, ha hagyom, magamat alázom meg…

A békülés után egyszer volt, hogy nem jött össze a szex, mivel úgy indított, hogy neki csak 10 perce van, nekem ennyi volt, hogy elmenjem a kedvem. Ezután persze napokra megsértődött, és biztosított, hogy többet ilyen nem lesz, nem is volt semmi egy hónapig. Ilyen szörnyű karácsonyom még nem volt mint az idei… És persze megbeszélni megint nem lehetett, mert az apukája kórházba került, és ez volt a nagyobb gond. Az apukája sajnos meghalt, nagyon sajnálom, de szintén nem tudom az én gondom megbeszélni. Most pedig a fájdalma miatt mindenben támadást lát.

Hát ez az én nagy tragédiám. Biztos több mindent kihagytam, így is elég hosszúra sikerült.

Nem is tudom mit várok Tőletek. Talán azt, hogy elmondhassam, véleményeket. Tudom, hogy dönteni úgyis nekem kell, de mi a jó döntés? Magam sem tudom, ha ésszel gondolkodom, akkor azt gondolom, hogy szükségem van nekem erre? Egy időnként dühösen, magából kikelve ordító (minden különösebb ok nélkül, a gyerek megnyitotta a vizet a fürdéshez, és lejött a földszintre) a gyerekét lehülyéző, a kéréseimet semmibe vevő társra? Ilyenre nincs. Akkor milyenre van? Tud Ő rendes, normális is lenni, de miért kell nekem mindig mentegetni magam előtt, hogy most azért hülye mert…. A gyerekeit szereti, de pedagógiai érzéke nulla, egyébként is bármilyen jó szándék vezérli, azt általában úgy tudja előadni, hogy megbántja a másikat, bárkiről, bármiről is legyen szó.

Befejeztem, várom a meglátásaitokat.

Szerintem hülyeség, ha valaki megcsal, nem te vagy a hibás. A csalást kár magyarázni, mert úgyis az a hunyó, aki csal. Lehet, hogy éppen úgy gondolja, hogy neki van alapja. Azt elhiszem, hogy valakinek hiányzik valamit, amit máshol megtalál, de ezt keresheti otthon is, jelezheti, hogy mi nem jó. Ha annyira nem működik a kapcsolat, akkor le lehet zárni.

A megcsalás nem a kapcsolatról szól, hanem az önzésről...

Egyetértek Doro77 682.hozzászólásával.Olvassátok Chapman könyveit !

Végigolvastam a leveleiteket. Ahány nő, annyi sors. Úgy tűnik, itt a többség nálam fiatalabb, én az 50-es éveimben járok. Túl vagyunk a férjem kapuzárási pánikos időszakán, de én most is rettenetesen szenvedek. Nem bízom benne, nem tudom, fogok-e valaha. Nem tudok neki megbocsátani sem. Minden nap többször eszembe jut, hogy porig alázott, és én nem ezt érdemeltem ! Sokszor olvasom, hogy a feleség is hibás, ha eddig fajultak a dolgok. Én csak abban érzem magam hibásnak, hogy túl jó dolga volt és van mellettem. Vezettem a háztartást, dolgoztam,itthon szinte semmi dolga nem volt, ismerkedni kezdett a neten...

Gary Chapman nagyon jó író,és nem mellesleg keresztény férfi.

Talán azért annyira jó amiket ír,mert egész más az erkölcsi beállítottsága mint aki pl. nem ismeri a "törvényeket".

szívesen!:)

Igen szerintem ne tőle tedd függővé az érzéseidet,hanem tedd azt amit Te érzel!!

Ha azt érzed jó lenne megölelni:öleld meg!

Ha úgy érzed jó lenne megfogni a kezét:fogd meg!

És így tovább!Elvégre a társad,párod,akkor miért ne tehetnéd!

Pillanatnyilag szerintem ne foglalkozz azzal,Ő mi tcsinál!Te tedd azt amit érzel,és hidd el meglesz a gyümölcse!!!!!!

Ne akadályozzon semmi abban amit a párod iránt érzel!Ha szereted,szerelmes vagy belé,akkor szeresd,és ne tőle,azaz a tetteitől függjön az,te mit teszel!Érted?Mindig tedd azt amit szeretnél.Nálam hosszú évekig azért nem működtek ezek a dolgok,mert könnyebb volt büszkélnek lennem,és arra várnom,majd ő jön,majd ő megölel,stb.,hogy az lett a vége,hogy azthitte nem szeretem,pedig csak nem akartam túl odaadó lenni és kimutatni az érzéseimet,mert volt hogxy megbántott,vagy bármi és akkor én bezárkóztam,és hagytam hogy csak akkor legyen valami ha ő akarja.

nos ennek az lett az eredménye,amit már leírtam,de néha még mindig abba a hibába esek,de aztán elgondolkozok és rájövök,nem a pillanatnyi érzésem miatt vagyok vele,és ne aszerint cselekedjek,mert annak nem lesz jó vége.Végülis ez olyan ha van gyermeke valakinek,akkor tudja,ha "rosszat" tesz akkor mérgesek vagyunk stb,még sincs bennünk az az érzés na most nem szeretem a gyereket....a párunkkal ugyanígy kell lenni és végülis mindennel az életben,barátokkal,munkahely,ne a pillanatnyi érzés miatt döntsük,vagy érezzünk,hanem amiatt ami miatt elhatároztuk a párunk a párunk lesz,és vele maradunk örökre,és ez sokkal mélyebb érzés,mint egy pillanatnyi harag,vagy ellenszenv!

Szóval,ha szereted,akkor mutasd ki,és ne az ő viselkedése érdekeljen,ha ő ezt csinálja,akkor én is,ah aazt akkor én is azt,mert ebbe sokan belebuktak.

Csak a szeretettel foglalkozz amit iránta érzel,és a szerint cselekedj!

Kicsit későn válaszolok ugyan, és nem is olvastam még végig a hozzászólásokat, csak az elejét, de pont most olvasom én is Gary Chapman könyvét:) Örülök, hogy nem egyedül gondolkodom így. A mai világban minden probléma megoldására a legjobbnak vélt út a válás....Mindenkinek el kéne olvasni ezt a könyvet, mindent meg lehet változtatni, és meglepően könnyen.

Még olvasok tovább, de mi a helyzet most?

..lehet van ott változás,csak nem olyan mértékben ahogy te várod,de lehet neki a maga módján van változás.próbáld így nézni a dolgokat,hidd el könnyebb lesz mint azon gondolkodni hogy miért nem olyan mint rég...hidd el átérzem a helyzeted.

csak tudd,hogy ő a saját érzései,gondolatai szerint cselekszik,és esetleg változik,de az nem biztos hogy egyenlő azzal amit te elvársz tőle,és lehet ha azt érzi te ezt elvárod,akkor már nem tudja olyan elszántsággal kifejezni a dolgokat,mintha nem azt érzené hogy meg kell felelnie.

Nem mondom hogy te hibás vagy,hisz csak érzéseid vannak,de lehet ő meg így érez,de a férfiak nem mindig tudják kifejezni azt mait éreznek,vag yszeretik megtartani magukban.

Egyszer (többször is,de egyszer volt ilyen helyzet)jött haza a párom a melóból,én meg mentem volna,és aztmondja nekem:annyira hiányoztál egész nap,szeretlek,és veled szeretném leélni az életem vagy 120 évet....

nagyon jól esett,örültem neki.

Aztán jött a másnap harmadnap,hetek,hónapok,és én mindig ilyen "vallomásra" vágytam,mert azthittem ha kimondja akkor szeret igazán.De nem sűrűn mondott pont ugyanilyet,és pont így.

Egyszer megkérdeztem tőle,emklésszik-e rá,akkor mit mondott,aztmondta persze,kérdeztem komolyan gondoltad?-persze.kérdeztem,akkor hogy hogy azóta nem jössz mindennap úgy haza..:):):)

aztmondja sokszor jobb magában tartania ezt,mert akkor bármi történhet,pl. vitázunk,vagy bármi ő akkor is ezt érzi,hogy nagyon szeret,és hiányzom neki,stb.

Azóta sem értem a logikáját,de ez van.:)

..igen ez az a bizonyos zsákutca.

ha ennyire fafejű,már bocsánat,akkor Te egyedül kevés vagy a gyerekprojekthez is.

oké hogy megbántok valakit,de ez szerintem annyira nem nagy bűn,már hogy dühösem mit mondtál neki,hisz ő is megbántott téged.Lehet azt a látszatot akarja kelteni,te jobban oda vagy érte,vagy te függsz tőle,vagy ilyesmi,és neki így kényelmes.Vagy lehet már nem látja értelmét a dolognak,ami elég rossz,és elég őrjító lehet,hogy csak a kimondott szavak menniyre meg tudják bántani az embert.Megértem,de nem tudnék hónapokig haragudni arra akit szeretek,csak mert valamit a fejemhez vág mérgesen,aztán meg bocsánatot kér,hogy nem is gondolta komolyan,csak dühös volt.Akkor elhinném,és minden folytatódna tovább,és megpróbálnék a fontos és lényeges dolgokra koncentrálni.Nem tudom ő miért ilyen,nyilván te ismered,igazából mélyebbre kellene látni lehet annál ez megbántotta.

Nekem is mondtak már hasonlót,én is mondtam már hasonlót,de addig tartott a haragom amíg meg nem bánta és bocsánatot nem kért,és viszont.Nemmondom hogy nem jutott eszünkbe,de ezért nem vontuk meg egymástól azt,hogy odamenjünk megöleljük,vagy ilyesmi.nem értem a viselkedését,lehet rá kellene akkor ébresztened,hogy nem fogod sokáig tolerálni a sértettségét,mert olyan dolgok miatt "büntet" téged,amik már elmúltak,és nem mellesleg bocsánatot kértél értük.Fel kellene nyitni a szemét,hogy ezt nem lehet csinálni,egy pár vagytok,együt életek,együtt tervez7itek a jövőt,akkor nem szabad hogy egy ilyen "ügy" tönkretegye azt amit felépítettetek.Vegye észre hogy nő vagy és szükésged van arra,hogy kifejezze az érzelmeit,és kölcsönösen "udvaroljatok" egymásnak,mert ha nem akkor ezzel ő nem ér el semmi pozítivat,sőt,inkább mérgezi a helyzetet!!!!

Nem kell mindent eltűrj,mert hidd el,egyszercsak azt fogod érezni,hogy eleged van,nem csinálod tovább!!!!!!!!

..nem feltétlenül a megcsalásra gondoltam,de ha erről szó sincs akkor nem téma.

az én párom is nehezen oldódik fel a balhék után,de nem kell neki 3 hónap,talán 1 hét elég.Ha beszéltek és esetleg felmerül,hogy miért ilyen a viselkedése akkor mit mond?Hogy még mindig az bántja mit akkor mondtál neki?

az elég rossz azért nem?

akkor mégiscsak az a megoldás ha tudtok róla beszélni nyugodtan,és hátha lesz megoldás erre.

próbálj meg akkor te közeledni,és ne is törödj azzal ő nem teszi ugyanazt,egyszer csak meghatja a kedvességed!!!végülis szeretetre szeretet a válasz,próbáld ezt,bár tudom nem könnyű ha nem kapsz viszonzást,de annak is eljön az ideje,lehet csak tesztel meddig bírod,vagy egyszerűen tényleg dacol mint egy gyerek.biztosan csalódott mikor azokat mondtad neki,és idő kell,meg érzés,hogy ez elmúljon benne.hagyj neki időt,tudom ezt is hagytál,de mást nem tehetsz ezek szerint.

Beszélni mindenképpen próbálj vele,de nyilván rögtön ezzel kezd,ha már jól eldumáltok,mindenféléről,akkor menj oda öleld meg és mondd meg neki mennyire hiányzik a közelésge,és hogy ő is kimutassa az érzelmeit.

..akkor próbáld innen nézni a dolgokat.

Fogadd el,ha annyira szereti a házat amibe felnőtt,akkor maradjatok ott,és próbáljatok boldogok lenni.De ne úgyí hogy közen te szenvedsz,és úgy érzed mindent megteszel,ő meg semmit,mert ez előbb útóbb a te elhidegülésedhez is vezethet.

sokszor elmondod neki hogy arra van szükésged hogy emgöleljen,megfogja a kezed stb?

ha majd mindennap,vagy minden másnap,akkor ne csodálkozz rajta hogy nem teszi!!!!!!!!!!!!!

gondolj bele, azt is érezheti bármit csinál neked az nem jó,vagy képezeld el milyen kiábrándító lehet ha egy nő "egész nap" azt fújja miért nem érsz hozzám,miért nem közeledsz??ha tőled kérdeznéd mit csinálnál?Közelednél,vagy bezárkóznál?

Szerintem nyugodj meg egy időre,és ne említsd meg hogy öleljen,közeledjen, csak egyszerűen légy kedves,és olyan mint előtte,annyi különbséggel,hogy egy pár napig talán nem kezdeményezed a dolgokat,de semmiképpen se mondd neki hogy menniyre rossz hogy nem ölel,meg hiányzik ilyesmi.....

sajnos tapasztalat,minnél erőszakossabb vagy annál inkább távolodnak el tőled....

figyelj,gondolod,azzal hogy mindennap elmondod neki ez hiányzik,akkor abbana pillanatban feláll odamegy és megölel???????Dehogyis,annál mérgesebb és dacosabb!!!!

Nyugodj le,légy kedves,főzd a kedvencét,legyél még csinosabb,és ne görcsölj azon mikor megyí oda,és ölel meg,vagy puszil meg,vagy kezdeményez!!!!!!!!Hidd el pár napon belül meg fog változni a viselkedése!!!Tudom hogy nehéz,de ez a megoldás.szerintem.

mikor elengedsz valakit valamilyen szinten és nem érzi azt meg kell feleljen,az a legjobb,és akkor az akit elengedtél egyszercsak elkezd "kapálózni" utánad......ez így van.

...hát igen,akkor mégiscsak jól látom a dolgokat,anyagi vonzata van a kényelemnek.

Abban igaza van minek vegyen fel hitelt,stb,és sokkal több pénz maradna.

Az hogy aztmondja már dacból sem megy annyira jellemző.

Talán neked kellene váltanod,de ahhoz az kell úgy is gondold a dolgokat ahogy teszed.

Mérlegeld,mi a fontos,.

a pasi úgy ahogy van,vagy az hogy elköltözzetek,vagy az hogy esetlegesen te költözz el egyedül...

végig kell gondolni mennyire fontos számodra.

Tudod az anyóssal is lehet jól kijönni.

megpróbálsz a kedvére tenni,és és úgy hozzáállni a dolgokhoz,hogy mindenkinek jó legyen.Mivel te vagy a fiatalabb ő úgy gondolja,te legyél a kezdeményező...el se hiszed egy kis kedvesség,és szeretet milyen csodákra képes....ha veszekszik veled,vagy nem tetszik neki valami akkor ne menj elébe,hanem mondd neki,igazdad van,értelek,vagy egyszerűen ha kicsit bunkóbb""" akkor menj és öleld meg!!Figyeld meg,ő fog a legjobban kiakadni....csinálj vele közös programot,süssetek együtt,csodáld ő milyen ügyes...ha ezeket megpróbálod szívből megtenni,meglásd lesz gyümölcse!!!!Ha egyszer a párod arra jönne haza a szeretett párja és az anyukája milyen jól elvan,akkor fog tudni közeledni,és fog tudni olyan lenni mint előtte.Inkább állj az anyóüs mellé,mikor balhé van,lehet egy idő után a párod akar majd menekülni otthonról!!!!!!

A szeretet csodákra képes,de csak akkor ha szívből jöün,és megpróbálod valóban úgy nézni az anyósod,hogy meglásd benne ami jó....hidd el neki sem könnyű, az ő birodalmában.......

legyél te az okosabb hidd el lesz eredménye!!!!!