Megcsalt a férjem, én megbocsátottam, nem válunk, de lehetünk ezután boldogok? (beszélgetés)

Kb ez a helyzet nálunk is, a szavak és a tettek szöges ellentétben állnak egymással. Nem tudom mit lehetne még tenni, hogy megértse nekem az kellene, hogy érezzem, lássam tényleg engem szeret, és nem másról álmodozik.

De a :Kezdjük újra, feletsük el a múltat! nem működik. Ha kezdjük újra akkor tényleg kezdjük, és ne csak felejtsük el ami történt, aztán minden marad a régiben.

Igen, közös ágyunk van, de nagyon ritkán alszunk egyszerre kette benne. (Én 3 műszakban dolgozom)

az 1 év házasélet pedig nem igazán mondható normálisnak, pár próbálkozás, (kellemesnek nem mondható, ha közben azon jár az eszed: hogy én vagyok kéznél, de másra gondol,vagy hagyd magad előbb szabadulsz)

a gyerekek mekkorák? (nekünk is 3 van, most vagyok terhes a 4-kel)

ők éreznek ebből valamit? gondolom, ha ilyen szarul érzed magad, az kihat a viselkedésedre, legalábbis rajtam egyből meglátszik, ha valami bajom van, bár sokan jól tudják leplezni az érzéseiket, inkább magukban sírnak, vagy ha nem látja senki.

csak az adósság miatt nem szállsz ki? nincs valamilyen lehetőség, segítség, hogy megold a helyzetet, szülők vagy bármi?

így nem is lehet élni(bár sokan élnek így), de hidd el, ha van egy kis remény, hogy máshogy élj, vágj bele, az elején írtó nehéz lesz, de napról napra jobb lesz, ennél csak jobb lesz!

szia! azért az ilyen háború sajnos kétélű dolog, ez pont fordítva(mint ahogy szeretnénk) is elsülhet...vagy rájön a férj, hogy a feleség küzd érte, na milyen jó kis nő és tetszhet is neki, vagy épp az ellenkezője, megerősíti a kapcsolatát a szeretővel. Bár, ha ez utóbbi következik be, akkor az olyan szempontból jó, hogy akkor nincs mit tenni vége a férj-feleség kapcsolatának, jobb elengedni egymást.

Én lehet inkább odamennék a munkaidő végére, és hazakísérném a férjem, olyan szándékkal, hogy : szia szívem, gondoltam eljövök eléd, menjünk együtt boltba, vagy csak sétáljunk haza együtt stb, ha a férj pár alkalom után berág, hogy nem akar munka után a feleséggel hazamenni stb, akkor sajnos ismét a szerető az első. nem?

és nem biztos, hogy mindenkinél a háború a megoldás, nálunk mikor kiderült, hogy nekem is van valaki, a férjem olyan szinten "kedves" lett, hogy úgy éreztem megfojt, mármint nem szó szerint, hanem nem tudtam így sem dönteni, tudtam ez nem ő, és csak addig tart a kedveskedés, amíg vissza nem táncolok, szószerint megfojtott a mondataival, hogy mennyire szeret. Ha csak békén hagyott volna, előbb tudtam volna dönteni, mit is akarok.

szia! ezt én sem értem, hogy 2 éve semmi szex nincs köztetek? már bocs, de így hogy tudtok élni? valahol a szerelem/szeretet egyik "kifejező eszköze" ez nem?? Nem lehet hogy van valakije? azért a pasik ennyi ideig nem bírják enélkül...

Az a 3 évvel ezelőtti kapcsolatnak valóban vége? nem lehet, hogy csak a gyerekek miatt van veled? Amúgy hány éves vagy, ha nem túl indiszkrét a kérdés?

szerintem így teljesen felesleges együtt lennetek, nem? Miért érzed magad mosogatórongynak? (bocs ha rosszul idézek, valami hasonlót írtál a következő leveledben)

szia!

igen, aki szereti a párját, nem könnyű meghozni egy ilyen döntést, én is hónapokig őrlődtem, ezernyi esély adása(nemcsak 1-2 volt, tényleg rengeteg), stb, már mindenki azt mondta hülyeség amit csinálok, ahogy én szeretném, hogy megváltozzon olyan sosem lesz, mert az már nem ő lenne. De én meg folyamatosan éreztem belül, hogy nekem a férjem kell, ő nem ilyen, az élet tette ilyenné, csak vissza kell találnia önmagához. Viszont egymás mellett nem ment, és ahogy elköltöztem, más városban munkát vállaltam, albérlet, szerintem neki ekkor esett le, hogy tudok én nélküle is élni, és rádöbbent, hogy nem fogjuk újból kezdeni. És ekkor szerintem megváltozott benne valami, átértékelte mit akar, sokat változott. (a fő problémákban és ez nekem épp elég, tökéletes ember úgy sincs) Bár az elején sokan mondták, hogy max fél évre tud valaki megváltozni, és pofára fogunk esni, de szerencsére nem így lett. 9éve volt, és nem "esett" vissza. sokan monják, mázlink van, ilyen millióból egy...lehet, akkor talán még jobban meg kell becsülni ezt az esélyt.

de ezt mindenki csak maga tudhatja mennyi esélyt ad a másiknak, ebbe nem szólhat bele seni(legalábbis ne engedd, ezt neked kell érezni, van aki az első esély után képes dönteni, hogy elég, van, aki csak 10x-re...)

Kezdeményezés?? Hmmm...

Ha napközben csak mosogatórongynak érzed magad, lenne kedved a nyakába ugrani?

De persze szoktam célozgatni rá, meg megteremtem a körülményeket....

és ha egy hét múlva megkérdem, nem tünt-e fel...

-MI tünt volna fel? Ja! Nem, mert ez nem kezdeményezés.

Szerinted hogy kellene? Felkérni: légyszives gyere.....!

Az nem megy, már túl sokat bántott.

"Ő is azt mondja szeret, meg kíván , de 2 éve nem nyúlt hozzám."

Ha valóban szeret és kíván akkor ez hogy lehetséges? És te szoktál kezdeményezni?

Hasonló cipőben járok. 3 éve hogy megcsalt, de megbocsátottam, bár elfelejteni nem tudom. Én szeretnék boldog lenni, vele. Ő is azt mondja szeret, meg kíván , de 2 éve nem nyúlt hozzám. Nem beszélgetünk, nem csinálunk semmit együtt, én próbáltam beszélgtni, könyörögtem, próbálkoztam....

Mindig az a vége, hogy jól összeveszünk, ordítozunk és persze mindig az a vége, hogy én vagyok a hibás. Ha egyetlen percre felmerül hogy talán ő is tehet róla, elmenekül. Ő van megsértődve, mert állítása szerin én vagyok az akinek nem kell, én nem engedem közel, pedig nem is próbálkozik. Már ott tartok, hogy jobb lenne elválni, de 3 gyerekkel , adóssággal nekem se könnyű. Nem tudom mit csináljak még, érdemes-e?

Én próbálkozom, de már nem bírom sokáig.

Már meghallt a remény, hogy boldogok legyünk.

Sziasztok egyszerre próbálok mindenkinek választ adni, és köszönöm a különböző véleményeket, szinte minden eszembe jutott már, de biztos, hogy ebben a megfogalmazásban és ez sokat segít.

Szóval az édesapja 2-án halt meg, tegnap volt a temetés, Nagyon nyomorultul érezetem magam, hogy én is pont ilyenkor vonom kérdőre, de ebben Ő a hibás. Én már nem bírtam tovább. Nem érti miért érzem hazugságnak az utóbbi időket. Amikor "megvilágosodtam" az október végén volt, de biztos csak akkor voltam a megcsalásban mikor rákérdeztem és nem tagadta (mivel úgy hitte már tudom. Ekkor a családot választotta, de sajnos itt sem tudtuk rendesen megbeszélni a helyzetet, mert a nagyapám novemberben halt meg. Már ez is elég lenne...Én megnyugodtam, olyan szerelmes nem tudom voltam-e valamikor, az elején talán tartotta magát, de egy újabb megbántottság szerintem elég volt, mikor felkereste a nőt. Kb. tudtam én, de nem mertem, akartam beszélni róla.Az Ő apja kórházban és itt volt a karácsony (ezek az én indokaim, amiért halogatni lehetett, és azt hinni minden rendben habár éreztem nem így van. Sajnos az fáj a legjobban, hogy szereti azt a nőt, hiszen ha nem így lenne, abba tudná hagyni. És sem tudom mi lenne a jó döntés. Már nincsenek akkora érzelmeim mint legutóbb, nem akarom bizonyítani, hoyg szeretem, Rajta a sor...

Az egészben az a szörnyű, hogy egyébként sem könnyű vele élni, könnyen megbánt másokat a szavaival még, ha a legjobb szándék vezérli is. Mielőtt még bármit is sejtettem volna, voltak olyan napok mikor úgy éreztem én ezt nem akarom tovább itthagyom, de majd csak akkor, ha a gyerekek nagyok lesznek. De mindig hozzátettem azt is, hogy nem biztos, hogy lesz erőm hozzá. Az az két ember akit megkérdeztem azt mondta maradhatok, de biztos újra megteszi, csak jobban vigyáz, itt a fórumon se sok ellenpélda van erre. iért akarok mégis hinni neki, magam sem tudom. Tudom, hogy nekem kellene döntenem, nem az Ő kezébe adni a döntés jogát, hiszen azt már eljátszotta. Most úgy gondolom, hogy adok neki egy kis időt, a gondolkodásra, hogy igazán tisztázza magában mit akar, ha eldöntötte, akkor pedig aszerint cselekedjen. Nincs még egy lehetőség. Ezt sem érdemli meg.

Találkozni a szeretőnél tudnak, ő is ezen a tepelülésen lakik, a férjem bármikor mehet, tárt karokkal várja. (és a férjemnek 8-tól 16-ig-os munkahelye van.

Ezeket a kérdéseket én is feltettem, hogy fordított helyzetben mit érezne, belegondolt-e, a válasz nem, és Ő sose akart nekem fájdalmat okozni, megbántani.

A nővel való találkozáson gondolkodtam, de tisztában van ő mindennel, de mivel nincs senkije ragaszkodik hozzá, és mindent megtesz érte, nem tudom volna-e értelme. Az eddigi cselekedeim alapján azt hiszem az intelligenciában nálam nincs hiány, inkább kicsit többet kaptam...Pl. egyszer nem vágtam a fejéhez, hogy megcsalt, attól, hogy mindennap ráolvasom kinek lesz jobb...

Szóval itt állko, tudom, hogy páros lábbal kellene kirúgnom, hogy a lába se érje a földet, sé mégse tudom megtenni. Vagy első alkalommal kellett volna, vagy várni, hogy a temetés után lecsituljon minden. De talán, pont a temetés miatt most magába száll, és átgondolja mi a fontos számára. Azt hiszem itt leszek még egy ideig és beszámolok...

Az iwiw volt az elsó ahol kerestem, de nincs.

igen én is így gondolom!

amúgy csak addig jó a "szerető", amíg szerető "státuszban" van, mihelyst együttélnek ő is "csak" a szokásos napi életet élve nem lesz "zöldebb" (mármint a szomszéd fűje sem zöldebb), csak erre sokan akkor jönnek rá, ha már otthagyták a családot. Nem véletlenül "kéretőznek" sokan vissza, vagy jönnek rá mekkora baromságot csináltak. nem?

szia! szerintem senkit nem untatsz, ez a fórum is azért van, hogy elolvassuk egymás írásait, a véleményeket meghallgassuk, szóval ha jól esik szerintem te is írj nyugodtan!

A történetünkhöz még annyit, hogy azt írtam, mikor én is rádöbbentem, hogy szerelmes vagyok másba, akkor még semmi sem történt, és még másnap ezt így elmondtam a férjemnek. Odaálltam elé, el akarok válni, mert ez van. erre ő azonnal fogadkozott, majd nagy viták és rákérdeztem, hogy legyen őszinte, ő megcsalt-e valaha. és ekkor bevallotta, hogy igen, még az egyetem alatt, viszont arra már nem vagyok kíváncsi hányszor. De nagy különbség az eddigi sztoriktól, hogy ő nem kapcsolatot tartott fent, hanem csak 1-2x mással is volt(szerinte csak 1x, de ezek után mit higgyek??): ezt így az idő távlatából betudom annak, hogy tényleg elsők voltunk egymásnak, és én nőből vagyok, máshogy gondolkodom, ha jó a kapcsolat eszem ágában sincs mással lenni, minek? csak azért, hogy kipróbáljam? ez soha nem vonzott, viszont a pasik szerintem mások, most már megértem, hogy miért ne próbált volna ki valaki mást, és ezek szerint én "győztem", mert kapcsolata soha nem volt! Na persze ezt ekkor azért nem így gondoltam, egy világ omlott össze bennem. Tűzbe tettem volna a kezem érte...Gondolom sokan így vannak ezzel, ezért is fájó érzés annyira. És csak utána jött a másik kapcsolat, amikor már kb a 4-5. esélyt adtam az újrakezdésre és nem ment. Utána meg mint írtam ez egy mókuskerék, iszonyú nehéz kiszállni belőle!

Azt, hogy írtad, a férjed is megbánta és bízol benne, nem teszi meg máskor, én is szorítok, hogy így legyen, te ismered. Miközben mi azon voltunk, hogy megmentsük a házasságunkat a férjemnek is lett valakije, meg nekem is ott volt a másik. És az a lány tényleg gyönyörű volt (jó állítólag én sem vagyok csúnya, de szerintem ő tényleg különösen szép volt, )és mégis a végén engem választott, ő is lemondott a másikról végleg, én meg a másik pasin éreztem azt, hogy ő a nagy Ő, mégis a férjem mellett döntöttem. szóval, ebből csak azt szeretném kihámozni, ha a férjed melletted döntött és nagyon bánja, akkor higgy neki. Én is szeretném meg nem történtté tenni a dolgokat, de ezt ugye nem lehet. De nagyon sajnálom minden nap. A másik, hogy jó 1 évnek kellett eltelni, hogy semmilyen szinten és soha ne vágjuk egymás fejéhez a történteket, és még kb 2-3 évnek, hogy feszültség nélkül tudjuk a mostani eseményeket kezelni. Hiszen a lány is előkerül 1-1 baráti beszélgetésnél (tök véletlenül,) vagy az én volt kapcsolatom is elmegy melletünk az utcán, és már nincs feszültség. Az első ilyen alkalomkor a 2 pasi majdnem egymásnak esett! Ma már köszönünk egymásnak...8-9év után.

én konkrétan belehalnék ha Multi helyében lennék.

bocsánat :(:(:(

Nem, soha nem lesz olyan. . . szerintem. . .

bocsi csak ezt nem értettem ezért a kérdőjel... :)

hogy ha eseleg van netje, és fen van a neten,

ez itt iwiw akart lenni )