Megcsalt a férjem, én megbocsátottam, nem válunk, de lehetünk ezután boldogok? (beszélgetős fórum)
Ne higy neki.
"támadással védekezik nem enged semmiből."
Ez a viselkedés önmagáért beszél.Ezer%, hogy nem mond igazat.
Erőt kívánok neked.
..én sem,és az a legrosszabb,hogy etől egyáltalán nem lesz jobb,sőt sokkal rosszabb lesz.
Egyébként,majd ha meegtudsz mindent,az nem biztos hogy olyan jó lesz.Szerintem te is azt várod tőle,hogy a férjed érzéseit vedd ki belőle,mit érzett mikor megcsalt...
nos ez a legnehezebb.Nem tudom miért nem akarnák erről beszélni,talán azért ne tünjenek gyengének.
Én is leginkább az érzéseire voltam kíváncsi mit gondolt,miért ment bele,után mit érzett stb,de sosem tudott igazából megnyilni. Mindent tudok már szerintem,de nem vagyok boldogabb tőle,sőt pont az hoz egyre több kérdést.
Milyen volt?
más.
de mégis?
szar.
olyan amilyen.
legközelebb:milyen volt,mit éreztél?semmit,semmi nem volt jó benne,nem akartam,nem volt jó,szar volt,egy kalap szart nem ért,értelmetlen marhaság volt.
oké,akkor miért csináltad?
nem tudom.
de mégis?
kívántad?
nem,egyáltalán nem,csak úgy,jött,sodródtam,miért ne,stb...
ez örület.
Sokszor azt érzem,bár azt mondaná,nagyon jó volt,felizgultam,tuti volt a nő,és begerjedtem,akkor lenne magyarázat!De így?! Így nincs.
Semmi logika nincs benne,De azt mondja nem fog mást mondani,mert így volt,ha akarom gondolja azt jó volt neki,ha nekem attól jobb lesz,de ő nem fogja aztmondani,mert nem úgy volt.
Szóval nem könnyű.És minél többbet kérdezel,annál inkább nem fogsz tudni leállni.
Az a legrosszabb,megy az agyad ezerrel,és gondolkodsz...:S:S:SS
keresem a logikus magyarázatot,próbálom magam a helyébe képzelni,mit tettem volna ha.....
hát egyszer ezt gondolom,egyszer meg mást.
diliház.
sz@r ügy, de én is szoktam ilyeneket csinálni...
szégyellem is néha magam, de egyszerűen nem tudom megállni... :(
...igen,valóban ez a nehéz.
DE.Az a baj,hogyha ő kedves,én akkor is meghülyülök,és kélrdezgetem,ezért sokszor értelmét sem látja arra,hogy kedvesebb legyen.
Ő is csalódott bennem,mert azt ígértem,hogy befejezem túllépek,de mégsem teszem.Ha jóban vagyunk,akkor kérdezek,ezért sokszor úgy gondolja,hogy inkább nem szól,nehogy rákezdjek a napi műsorra.
És ez megy már majdenm 1 éve!!!!
Kész agyrém.
Ha eldöntöm,hogy minden oké,eldöntöm,hazajön,kedves,aranyos leszek,valahogy mindig közbejön valami.
Pl. felhív megy a gyerekért,mivel sofőr,vezet,szól a radió,de pl. most tök kuss volt,aztmondja kollegával ment,és azért van csönd mert szólt a telefon és lehalkította a radiót....elvileg tök normális,nem?
de én mit veszek ki belőle?!
nem is ott van,biztos valakivel,lakásba,stb,és még le is írom neki sms.ben,+ hogy válaszoljon...szerintetek ez normális dolog?!
szerintem nem.Már elcsesztem a hangulatos délutánt,azaz koraestét.......
megtudhatnám ott van e,márhogy dolgozik e,de ehelyett kitalálok nem létező dolgokat ilyen baromságokból.
Na ez nem egyszerű.
Alapvetően,ha hallgatod a rádiót,és csöng a telcsi,akkor lehalkítom a rádiót........ááá mindegy,reménytelen eset vagyok :(:(:(
pedig valszeg nincs semmi,és az van amit állít,ahhoz képest,hogy kollega mellette ült,elég jól viselte a kérdéseket.mindegy.
Elég gázul érzem magam.
Kedves Liliom!
Elárulod, hogy mi a csillagjegyed? És a férjedé??
Amiket leírtál, az félelmetese megegyezik az általam átéltekkel, a gondolataimmal, érzéseimmel!
Így van.Én is mondtam neki,hogy hűséáget fogadtunk egymásnak,amit te megszegtél.
Tudja,tisztában van vele,de ő már olyan szinten ki van a kérdéseimetől,hogy lassan ott tartunk már nem fáj neki mit tett.
Legalábbis ezt érzem én,pedig biztos fáj,de tudod ha cseszegetnek vele nap mint nap,akkor elveszik az a lelkiismeretfurdalás amit benne volt.
Ő is aztmondja nem bízik bennem,mert annyiszor ígértem meg,hogy nem kérdezek többet,és valóban már mindent tudok,azt is amit nem kellene,hogy tényleg nem tudom miért cseszegetem vele.
Többen írták,és én is ezt gondolom,hogy ha megbocsájtunk,akkor azt nem csak szavakban hanem tettekben is meg kell tenni.
Igazából a szeretet sokkal nagyobb erő annál,minthogy hazajön a férjem ,kedvesen köszön,puszi ilyesmi,én meg rákezdem amin egész nap agyaltam.
De lehet ha nem szólnék,csak kedves lennék,akkor ő mondaná el saját magától mennyire bántja stb.
De azt mondja,bántja,de nem tud a megtörtént dologgal mit csinálni,hülye volt,barom volt,de nem tud mit csinálni,és ő már túllépett rajta réges rég.Mondtam neki,neked könnyű,aztmondta,nem egyáltalán nem köünnyű ezzel együtt élnem,hogy megbántottalak,és saját magamban sem könnyű képes voltam arra amit nem hittem volna sosem,és ő sem érti,mikor tudja nem akarta,akkor mégis miért ment bele,tudja hiba volt,hogy így oldotta meg és ez valahol egy kudarc neki,hogy ezt a megoldást választotta.
Tudod neki nem volt hiánya a szexben,nem egy szexista a legyet is röptében típus,sőt,inkább én voltam olyan,és pont ezért fájt annyira,akkor miért?!
Az biztos,nem azért mert ment a farka után,gondoljon bárki amit gondol,nem ez volt az ok.Inkább a büszkesége,hiúsága,és az konkrétan élni nem akart,és mindegy volt mit tesz,
amit pl. kékcsillag idézett,mikor valaki kipróbálja milyen az,amikor rosszat tesz,ilyesmi.
Ő sosem tett rosszat,sosem bántott,inkább saját magát helyezte alám,aztán ebből lett elege,meg abból a viselkedésemből arra gondolt,megcsalom és nem szeretem,aztán ez lett a vége.Nem egyszerű történet,és nem is szokványos.Sokak nyilván nem ezt gondolják,és nem értenek velem egyet,de ilyenkor jön az a képbe,én tudom mi volt itthon.
Szóval nem egyszerű.
A bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni,illetve saját magadba visszaépíteni.
De tudni kell,hogy nem a párunk cselekedetei alapján kell építenünk a bizalmat!
Maguk kell eldöntsük.
Mert igazából a aférj megbánta,befejezte,minket akar,akkor azzal ő már bizonyít,de mivel mi bizalmatlanok vagyunk,így igazából tök mindegy mit tesz,úgyse hisszük el,legalábbis az én esetemben,és mégha meg is mondom neki,nem hiszem egy szavadat sem,akkor valószinűleg azt fogja gondolni értelme sincs hogy bizonyítson,mert úgysem hiszem el.
És ebben igaza van,pl. sokszor mondta hogy nem látja értelmét hogy hegyeket mozgasson,mert ha mozgat,akkor is újra kezdem a kérdéseket.
És higgyétek el,igaz az,ha egy dolgra válaszol,akkor a válaszából 1000 kérdésed lesz még!
Sajnos ez tapasztalat.
Nem tudom így 1 év után (lesz jan.31)mi lett volna a jobb.Ha tudom vagy ha nem,
Igazából,mivel nem amradt vele,és nem is akart,és mikor megtaláltam a dolgokat,akkorra már szinte vége volt,nem is kapcsoalt volt,mindegy,lehet jobb ha nem tudom meg.
Viszont ha nem tudom meg,akkor sosem tudom meg mire képes, és én sem akarok megváltozni.
pedig nekem is meg kellett változnom!!!!!!!!!
ÉN hibás vagyok abban hogy ez történt.
mindegy.
Úgyhogy készüljetek fel,minél többet tudtok meg a megcsalásotokról,annál inkább fog fájni.És mikor szeretkeztetek a párotokkal,eszetekbe fog jutni,ezt is csinálta vele,meg azt is,meg jajakjajajajaja borzasztó.
Tudjtok,nálam nem úgy működött,hogy nem akartam vele lefeküdni a történtek után!!!
Sőt én voltam mindig a kezdeményező utána....
nem tudom miért.Talán bizonyítási vágy,talán azért ha van szex,akkor másnap nem csal meg,hülye dolgok nagyon.De sokszor tudta hogy nem azért akarom mert annyira kívánom,és ez nem esett jól neki.
De nehéz,nekem spontán bármikor eszembe jut mit tett,és nagyon vizuális vagyok,és nagyon bele tudom élni magam ebbe,úgyhogy nem könnyű.
jaj.
de azt kell csinálni,amit kékcsillag idézett.
csak nehéz.
Azt tudom ha így folytaom akkor végetér a szeretet köztünk,és a házasságunknak is,na meg az elmeállpotomnak sem teszek jót.
Rajtam áll vagy bukik a dolog,és ezt a legnehezebb
elfogadni,mert nem én csaltam,de mégis rajtam múlik a jövőnk!
Én is átéltem ezt. Nem vagyok fajgyűlölő.
" fájdalmaiból, csalódásaiból tud az ember a legtöbbet tanulni."
És ez igaz. Akkor tanultam meg más nemzetiségűek is vannak. És egy következő meleóhelyen, nyitott voltam, és nem utáltam őket azért, mert egy ilyen nemzetiségű kavart bele az életünkbe..
Sok év kell hogy túl legyen rajta az ember. Akár pasiként, akár nőként éri ilyen...
Mert lehet épp fordított a helyzet is.
Szia Gabó!
Csak a magam nevében tudom mondani, jobb tudni az igazságot, mint bizonytalanságban élni, de készülj fel arra, hogy nagyon fájdalmas lesz szembesülni vele. És ne feledd, hogy egyik kérdésedre adott válasz szüli a következő kérdést. És ez így fog menni, amíg nem ordítasz a fájdalomtól. A legszebb pillatokban fog bekúszni az agyadban, őt is így simogatta, így ölelte, vele is így élvezett? Érzel annyi erőt magadban, hogy azután is ugyan úgy fogod kivánni, ölelni? Csak te tudhatod, hogy a szeretetetek mennyire erős, mennyit bír ki!
Nálam hónapok teltek el, amíg újra el tudtam engedni magam és csak kettőnkre koncentráltam. Nagyon figyelmes, mindent megtesz, hogy elfeledtesse velem a múltat. Már el tudom hinni, hogy érzelmileg tényleg semmit sem jelentettek neki a női. Nekem a ő volt az első és egyetlen férfi az életemben, -már nem vagyok büszke rá- és neki is én voltam az első. Tini szerelem és korai házasság volt a miénk. Egyikünk sem élte ki magát. Férfiból van, vitte a kiváncsiság és vitte a ... Könnyű dolga volt, mivel soha sem ellenőriztem, megbíztam benne, mint saját magamban. A történtek után sem taktikáztam, pedig voltak, akik azt tanácsolták, hogy ne adjam ki magam, ne legyen biztos magában. Csak a szivemre hallgattam, tisztában van vele, hogy mennyire szeretem, hogy mit jelent nekem.
Gabóka, minden jót kivánok neked, legyél bátor és erős!
sziasztok drágaságok!
ma egy kicsit beszéltem a férjemnek arról, hogy nem tudom bírom-e még így folytatni tovább, hogy állandóan az jár a fejemben, hogy mikor kivel mit csinál, hogy azon gondolkozok nem-e vele találkozik épp? (vagy valaki mással).
azt kértem tőle, hogy beszéljen, tudni szeretnék mindent a történtekről , mert talán úgy fel tudnám dolgozni,tovább tudnék lépni, legalábbis sok mindenre választ kapnék. persze nagyjából ismerem a sztorit tudom ki az illető, beszéltem is már vele, sőt azóta is rendszeresen látom elég sokszor...
de akkor is úgy érzem szükségem van arra, hogy mindent elmondjon!
azt mondta nehéz lenne erről beszélnie, amiatt, hogy megbántott, de leülünk majd, és megpróbálja.
most ez éltet, hogy várom a "beszámolót"!
Drága Liliom! Igaz, hogy egy nőről írtam, mivel ő okozta nekem a legnagyobb fájdalmat. Jól ismertem, évfolyamtársa volt a páromnak. Férjem elmondása szerint, mivel ő volt az első megcsalása, ez az újdonság erejével hatott rá. Amikor a hölgy már tapogatódzott, mi lenne ha..., akkor kapott észbe, hogy túl messzire mentek, és visszakozott. A babája nem sokat szomorkodott, már a férjem sarkában toporgott a következő családos férfi, ugyancsak az ismerettségi körünkből, -nem tudom, az ő felesége tud-e róla- akivel megint csak szép jövőt tervezett. Jól ismerem a csajt, többször voltunk közös társaságban, jól színészkedik,rendkívül jól játsza a szüzikét. Most hogy visszaidézem az együtt töltött napokat, jöttem rá, hogy igazából még egy laza baráti kapcsolatot sem tudtam vele kialakítani. A férjem a szakításuk utáni évben megint beújitott egy nőt, ezt a ribit nem ismerem, - feltehetően csak azért beszélt róla, mert voltak, akik ismerik a sztrorit. Még utoljára egy harmadikkal is közel kerültek egymáshoz, -a titkárnője volt- akit ugyancsak jól ismerek. Az, hogy vele is összejött nem rendített meg annyira, hiszen köztudott, hogy a város k...inak egyike. A röhej az egészben, hogy ezek után én szégyelltem az utcára kimenni. Azt hittem, hogy látszanak a szarvaim.
Liliom, a vallomás után, a neveket kértem, borzalmas volt az arcukat is magam előtt látni, de ha titokban tartja őket a férjem, nem tudtam volna tovább lépni. Rosszul reagáltam, naponta a fejéhez vágtam mit tett, sokszor én provokáltam vitát. Azt akartam, hogy neki is annyira fájjon, mint nekem. Látni akartam, hogy ő is szenved. Mind a ketten kiborultunk, fizikailag is. El akart menni, időt kért. Felhivtam a gyerekeinket, elbúcsúztam tőlük, nem akartam egyedül maradni a démonaimmal,nem akartam élni. Sokat segített, hogy felajánlotta a férjem, hogy kérjük szakember segítségét, igy jutottunk el párterápiáig.
Innen indultunk. Meggyőződésem, hogy a fájdalmaiból, csalódásaiból tud az ember a legtöbbet tanulni. Amig nincs baj, minden olyan egyszerü. Ne ebből tessék kimászni! Ez az igazi kihívás! Tovább harcoltunk, most már egymásért. A régi énünket feladtuk, már tudjuk, hogy mit veszíthetünk, azt is, hogy több esélyünk nincs.
Úristen! Mennyire egyformák vagyunk!
Ugyanazok a gondolatok, érzések!
Ezek a h...e pasik, mér nem értenek bennünket?
Szia! Nem tudom engem kérdeztél- e?
Nekem 10 hónapja mondta el a férjem. Derült égből villámcsapásként ért. Nem egyéjszakás törénet volt, nem is mostanában, hanem fél évig tartó viszony. Első döbbenetemben levelet írtam a hölgyikének. Nem voltam úrinő. Válaszolt, leírta, hogy már közös jövőt terveztek és már bánja, hogy nem volt rámenősebb, elszalasztott egy jó partit. A férjemnek sms-t írt, amiben panaszkodott a hangnememre. Ezt viszont a párom mutatta meg nekem. Mi a férjemmel mindent tisztáztunk, megbeszéltünk, az általam írt levelet is elolvastattam vele, és megmutattam neki a nőjétől kapottat is. A férjem válaszolt a levelére, leírta neki, hogy csak az ostobaságát mutatja, amiért vitába szált velem, a megcsalt feleséggel. Helyre rakta, leírta neki, hogy "csak" szerető volt, akit használt, semmit sem tervezett vele. Azóta kussol.
Fájdalmas napokat, hónapokat éltünk át. Bármi történt, nem tudtam kiszeretni belőle. Rengeteget beszélgettünk, vitatkoztunk, sok könnyet elsírtunk. Én úgy gondolom, hogy bármilyen fájdalmas volt is a sokk, ami ért, megváltoztatta mindkettőnk kapcsolatát. A régi életünket lezártuk, és teljesen új alapokról indultunk, de ehhez el kellett hogy fogadja a feltételeimet: ami egymásra figyelés, közös programok, ölelések, simogatás, a szeretet kimutatása... Mostanában ünnepeltük a sokadik házassági évfordulónkat, ami gyönyörű volt.
Adtam neki egy nagyon szép verset, ami tulajdonképpen kettőnkről is szól.
"Mire megszüljük egymást, kihordunk annyi kínt,
kívül-belül, hogy elszakadni egyikünk sem tudhat többé a másiktól:feltétlenül.
Valljuk egymást, mint gyermekét az anyja.
S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra
és büneid felét is vállalom.
Így is érzem!
:)
Veronica A.Schoffstall-tól.
Kedves valamennyi vergődő, kétségekkel küzdő sorstársam!
Próbálkozhatunk ezer féle, jobb-rosszabb magyarázatot találni, hogy miért tették ezt velünk! Ideig-óráig megnyugvást is hozhat egyik-másik verzió, hogy igen, emiatt történt, és ha ezt el tudjuk kerülni, akkor újra minden rendben lesz, és majd megbocsátunk, és elfelejtjük, és bízunk, stb…
Nem így lesz…
Szerintem nem!
Én egyetlen esélyt látok: elfogadjuk, hogy ez történt velünk, és felnövünk a feladathoz, hogy ezzel a teherrel kell leélni az életünket, ezzel együtt próbáljuk jóvá, széppé tenni.
Lehet, hogy azt gondoljátok, hogy én itt most a pálya széléről bölcselkedek, de ez egyáltalán nem így van! Én is cipelem a keresztemet, nyalogatom a sebeimet, keresem a megnyugvást! Másfél év távlatából én azt látom, hogy magyarázatkereséssel, felejteni próbálással (ej, de szép kifejezés) semmire nem jutottam, úgyhogy most az elfogadással próbálkozom!
Ja, természetesen ez az út csak akkor járható (vagy látszik járhatónak) ha, a felek közös akarattal a folytatás mellett döntöttek. Döntésképtelen, hárító, továbbra is sumákóló férj esetében nem ajánlott, ebben mondjuk nincs is tapasztalatom, azt hiszem! :)
Hozok megint idézetet! Olyan jól meg tudnak fogalmazni bizonyos dolgokat, arra hivatott emberek, hogy az én eszmefuttatásaimnál sokkal többet mondanak! De, ha már unjátok őket, akkor csak szóljatok!
„Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”