Lopott a gyerekem a saját családtagjaitól... :( (beszélgetős fórum)
Nem is nevezném botlásnak, inkább csak viselkedési probléma. Amikor a gyerek nem tudja, mit csinál, és mi a következménye.
De mindegy, nevezhetjük akárminek, a lényeg az, hogy JÓVÁTETTE. És innentől el lehet neki felejteni.
Köszönöm remélem tényleg "csak" ennyi volt az egész.Egy botlás amiből tanultunk mindannyian...
Köszönöm a tanácsokat mindenkinek!
Végig olvastam az elejétől. Szerintem remekül kezeled a dolgot, a fiad biztos átérezte a tette súlyát. Fiatalkori botlás. Igen, tudom, hogy nagy az összeg, bár manapság a fiatalok el vannak szállva a pénzügyek terén, van, akinek ez csak zsebpénz (sajnos). De nagyon örülök, hogy jól alakult a dolog, biztos vagyok benne, hogy nem fogja többet megtenni, tanult a dologból. Ha a fele igaz annak, amit leírtál, nagyon jó nevelést kap. Intelligens család vagytok, nem hurcoltátok, aláztátok meg, nem lett megverve (elég buta gondolat volt attól, aki írta). Jól írták itt többen, ez egy jel volt, tudom, nehéz, de egy kicsit több odafigyelés, együtt töltött idő kell. Amilyen elutasítóak a tinik, annyira érzékenyek, és rengeteg szeretetre van szükségük.
Okos fiad van! ;-)
Örömmel tudatom fiam mindent visszafizetett az ösztöndíjából,sőt eljutottunk oda hogy vásárlásokkor beszáll dolgokba a saját pénzével :)
Remélem megkomolyodik végre!
Kis gyerek kis gond. :)
Úgy ötödik, hatodik után jön a neheze. Ma az internet és az okostelefon korában teljesen elveszítjük gyerekeink felett a kontrollt.
Szülő legyen a talpán, aki fel tudja világosítani a gyereket úgy, hogy az meg is értse. Nem erről tanúskodnak a gyerekek által feltett szelfik, hozzászólások, megosztások és látogatott oldalak.
Szerintem teljesen helyén kezeled a dolgokat és minden rendben lesz.
A kamasz kor ma nehezebb, mint bármikor. Túl fogtok jutni rajta.
Ez nemcsak a gyereknek, de nektek is tanulság volt. Egyénileg több figyelmet kell fordítani rá, egyedül lenni csak vele, de a többiekkel is külön-külön.
Diszlexia vizsgálaton voltunk a nevelési tanácsadóba,és ott eleve vizsgálja pszichológus is a gyerekeket.Ott semmi negatívat nem tudott mondani a pszichológus,sőt dícsérte hogy szellemileg sokkal fejlettebb a korosztályánál.
Apja természetesen tud az egészről és együtt próbáljuk kiokoskodni mi is legyen.
Egyébként ő is ugyanúgy le van döbbenve mint én.
Bocsáss meg, hogy leírom: eleve valami baj van a gyerekkel. Nevelési tanácsadó, pszichológus... nem egy megszokott dolog:(
A helyedben elvinném másik pszichológushoz, nem nyugodnék bele a széttárt kézbe.
Apja mit szól ehhez az egészhez? Segít neked ebben a zűrzavaros időben?
Köszönöm mindenkinek hogy próbál tanácsokat adni a hogyan továbbról!
Kérlek ne vesszetek össze a véleménykülönbségek miatt...Természetesen van amikkel én sem értek egyet az itt leírtakból,de sok hasznos tanácsot is kaptam amiket tényleg köszönök!
Remélem ez az egész jó lecke lesz a fiamnak,és
megállunk ennél a "botlásnál"...
Szerintem igenis el kell magyarázni a gyereknek hogy azért amit tett mások esetleg épp egy zárkában csücsülnek!
És hogy hogyan érzi magát az miatt amit tett?
Hát érezze is nagyon is rosszul magát,és inkább én okozzak neki "fájdalmat" mintsem azt kelljen végignéznem hogyan teszi tönkre az életét ha esetleg csinál egy újabb disznóságot,és esetleg büntetőjogi következményei lesznek!
Igenis tudatosítani kell benne hogy ez büntetendő dolog bizony! És nem helyes!
Beszélgetések,felvilágosítás megvolt (ezt írtam is korábban) és az is egyfajta rávezetés arra milyen rosszat tett hogy az ösztöndíját is oda kell adja a mamának.Így vállalja a tettéért a következményeket is egyúttal.
És így családon belül lerendezzük a dolgokat!
Mert ugye a mama akár fel is jelenthette volna a saját unokáját mert valljuk be sok ember havi keresetéről beszélünk (mert erre is van példa a való életben hogy ezért hatósághoz fordulnak) no akkor most például mi lenne a gyerekemmel?
Mert akkor egy ejnye-bejnyével nem úszná meg...
Ezt én is hasonlóképpen látom!
A tettenérés megvolt,a beszélgetés-sírás szintúgy.
Vissza is került a pénz,ott is volt elbeszélgetés.
És igen szóba került az is hogy mennyire súlyos dolgot tett,és a lehetséges következményeket is elmondtuk neki.
Bevallom megfordult a fejemben hogy visszacsempésszük a mamának a pénzét,ezzel mamát is megkíméltük volna a kellemetlenségért,és a csalódástól is megkíméltük volna,de ez nem hiszem hogy a gyerekemre nézve jó hatással lett volna!
Mert szertintem is az maradt volna benne hogy nem baj,máskor is megcsinálhatom,mert anyu,apu elsikál minden disznóságot!
Hát nem!
Elég nagy ahhoz hogy tudja mit miért tesz és minek milyen következményei lehetnek!
Gondolom ez jó lecke volt hogy oda kellett állnia személyesen és vállalni amit tett!!!
Természetesen feljelenteni nem jelenteném,hisz nem hiszem hogy avval jó útra terelném az életét.
Ez most komoly?
Kik az igazi tolvajok? Az igazi hazugok???
Sajnos a fiam bárhogy is szépítjük lopott és hazudozott ...ezek tények.
Láthatom őt akármilyen angyalkának,a tények tények maradnak!
Ha mást látok akkor hazudok még magamnak is!
Mikor az en fiaim - lanyam tinikora kezdödött tettunk egy komoly megalkuvast . En megertettem hogy ök szeretnenek mar sok mindenröl maguk dönteni öltöszködes mikor haza mikor nem , mikor alszunk a baratoknal es mikor a baratok alsznak nalunk .
Abba az idöben kaptak a bank kartyara a gyerekpotlekot ami itt nem a csaladi potlek de a gyerekek mire nekik joga van.
No evvel aztan lett is a nagy betus felellöseg is ! Valamit - valamiert , tehat ha nem ugy törtent ahogy megbeszeltuk akkor csak egy ut van es az a ÖSZINTESEG - mivel soha nem kellet felniuk semilyen tesi buntetestöl nem kellet soha sem hazudniuk sem . Barmit is hozott az elet mindent meglehetett oldani es lassan bisztosan teljesen önnaloak lettek .Itt nincs a gymnaziumba ( hala egnek ) szulöi ertekezlet es a iskolaban sincs semifele diak fuzet amiben a tanar uzenget ) ami van az a megbeszlesek hol a szulö es gyerek egyutt van a tanitoval .15 eves kortol mar a szulö csak ugy egyszeruen nem döntheti ell hogy milyen orvoshoz miert viszi hanem a fiatal fiu vagy a lanynak kell hozza jarulni avval hogy igent mond.
Mond azt hogy Ö mar buntettö korban van azt neki hangosztatod ? Szerinted hogy erzi magat ? Ö azt tudja annelkul is, azt kellene magyarazni hogy itt az ideje hogy valalja be következmenyeket , jo a nagyit elinteszte ! De ! kellet volna kis diplomacia nem hatarok es buntetes hanem felvilagositas .
Ha szeleburtinak es figyelmetlennek tituljatok öt akkor az is lesz , nem erzi a bisztonsagot benned ha Te azt emlited elötte hogy feljelented !
Fiamnak az egyik legjobb baratja magyar es amikor ök kijöttek sok uj dologal kellet megbirkozni a csaladnak , lassan megertettek hogy nem is olyan rossz ez a felelösegre tudatositas ! No de ennek kell hogy muködjön mind ket iranyban de ha van akarat akkor minden megy . Kivanok sok szerencset , ha van ra lehetöseg utazal ell egy par napra a fiadal es probaljatok valahol egy nyilt dialogot.
En csak egy evel voltam idöseb amikor törveny segitsegevel ott hagytam anyamat , de hidd ell inkab szeretve kivantam volna lenni de ö szerencsetlen csak önzö modra rajtam szerette volna elni azt ami neki nem adatott . Hiaba diplomas orvos volt de mind anya -csöd !Meg ma is faj amikor irom de egy fiatal ember lelke sok vihart viv ki az eletben es ha meg az anyatol is tartanni kell hogy " feldobb " akkor igen is tud egyett mast krealni egy tini
Nekem nem törtent semi serules abbol , inkab a önbizalmam plusz a felelöseg hogy mar mind felnött lettem es azt mind peldasan vegig csinaltam . Egy honapra ra mar volt jogsim mivelt a nagykorusagi papir szerint felnöttnek vettek , munkam es a gymi esti szakon . Azert en anno megfogadtam hogy en soha nem leszek olyan mind az anyam hozzam - soha .
Akkor lenne igazad, ha még nem ennyi idős lenne. Ebben a korban inkább már le akar válni a szülőről, ez nem az a kor, amikor a bizalma forog kockán. A szülő segít a bajban, de nem takargatással, hanem feltárással. Az első lépés az őszinteség. Amikor a gyerek megnyílik, el is sírja magát és az hoz megkönnyebbülést neki is, meg az utána jövő megnyugtató, szerető szavak.
E nélkül nem lehet elsiklani a történés felett.
Igen, fel kell hívni a kamasz figyelmét, hogy büntethető korba lépett és ha ez az eset nem családi körben történik, akkor nagy bajba kerül, ami az egész családra kihat. Ezt nem kell szépíteni, mert ez a valóság.
Amikor a szülő csak nyel és takargat, annak van igazán rossz vége. Ilyenkor nem az alakul ki, hogy bízok a szülőmben, hanem, tudom, hogy figyelmen kívül hagyhatom, nem számít.
Nálunk beutaló nélkül is kérheti a szülő a gyerek pszichológiai vizsgálatát az sztk-ban.
Talán még a nevelési tanácsadó is jó lehet,ott is pszichológus van,csak (nálunk legalábbis) családiasabb a környezet.