Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Meddig érdemes segíteni a családon, családtagokon? fórum

Meddig érdemes segíteni a családon, családtagokon? (beszélgetős fórum)


1 2 3
77. Érdekes73 (válaszként erre: 73. - Cessi)
2014. ápr. 29. 09:21

Reménytelen :(

Kedvenc sorozat :)

2014. ápr. 29. 09:00
amig nem megy a te sajat csaladod/ha vannak mar gyerekeid/es egeszseges rovasara.
75. forrest2010 (válaszként erre: 73. - Cessi)
2014. ápr. 27. 17:21
Hááááááát , dolgozni mégse mehetsz helyette !
74. moonlight13 (válaszként erre: 73. - Cessi)
2014. ápr. 27. 16:32
Pszichiáter! Nincs más megoldás!
73. Cessi
2014. ápr. 27. 16:23

Hát megint csak csalódtam benne. Vettem ki pár nap szabit, elmentem rengeteg helyre, hogy próbáljak neki állást találni, és a pályázatnak is utána néztem.

4 külön témában írtam pályázatot, egy sem tetszett neki, mindet összetépte.

Aztán felcsillant a remény, egyik ismerősöm részmunkaidőbe felvenné dolgozni.

És nem fogadta el, mert pont akkor van a kedvenc sorozata.

Erre már tényleg nem tudom, mit mondjak.

Megint napok óta nem tudom elérni, mert haragszik rám, amiért nem segítek neki :((((((

2014. ápr. 8. 23:18
Saját tapasztalatból mondom, igen, szüksége van anyukádnak a segítségedre. Arra, hogy tudja és érezze, mellette vagy, számíthat rád. Ott kezdd, hogy vidd el pszichiáterhez, mert bajban van. Egy kis gyógyszeres segítség jól fog jönni, de nem kell minden gyógyszert elfogadni, és ne engedd leszedálni sem. Segíts neki munkát keresni, ha lesz munkája biztosan pozitívan fog rá hatni. Nagyon nehéz munkát találni, 48 évesen meg pláne, az ember gyorsan elveszíti az önértékelését, és kilátástalannak érzi a helyzetét. Próbáld megérteni, beleélni magad, hogy nincs munkád, nincs pénzed, de még csak kilátás sem arra, hogy ez változni fog (tudom 27 évesen nehéz) beszélgess vele sokat, törődj vele, érezze a szeretetedet. Hidd el ez nagyon sokat segít. És igenis felelősek vagyunk a család tagjainkért, legyen az szülő, testvér, gyerek, és addig kell segítenünk, amíg szüksége van rá, amíg újra talpra áll.
2014. ápr. 8. 23:01

ez telleg csak hamis elvaras, amit az ember a szuleitol elvar.....sajnos..

tele vagyunk ilyennel, minden es mindenki fele, pedig szabadnak szulettunk...

70. c114183a1c (válaszként erre: 68. - Moonlight13)
2014. ápr. 8. 22:50
Ugyeeee? :) Mondom, még a Fiam is megkönnyezte. :)
69. moonlight13 (válaszként erre: 66. - Kubiak)
2014. ápr. 8. 22:11
Köszönöm Neked én is ezt a videót, nem ismertem!
68. moonlight13 (válaszként erre: 67. - C114183a1c)
2014. ápr. 8. 22:11

Még jó, hogy én nem a munkahelyemen néztem meg!

Nem vagyok egy könnyen elérzékenyülő típus, de ez a videó...

67. c114183a1c (válaszként erre: 66. - Kubiak)
2014. ápr. 8. 21:52
Én magam is köszönöm ezt a videót! :) Megmutattam a Gyerkőcömnek, mert néha nem valami türelmes a Mamájáékkal. Könnyes lett a szeme, de még az enyém is a munkahelyemen, amikor megnéztem.
66. Kubiak
2014. ápr. 8. 13:29

Erről a fórumról eszembe jutott egy videó érdemes megnézni és elgondolkozni egy picit.


[link]



Ja és a fórumindítónak üzenem hogy nem hiszem hogy míg felnevelkedtél és önállóvá nem váltál anyukád ilyen kérdésekett tett volna fel bárkinek is.

-Meddig érdemes segíteni a gyerekemnek?

65. moonlight13 (válaszként erre: 59. - Bibity)
2014. ápr. 6. 18:27

Nem érzem a ledegradálást. Mindenki a véleményét mondja el, elvégre a fórumindító is azt kérdezte, hogy "meddig érdemes segíteni a családtagokon".

Szerintem elég egyértelmű a válasz! Jelen esetben az anyukáról semmi rosszat nem olvastuk, csupán azt, hogy munkanélküli lett, aminek a nehézségeivel nem tudott megküzdeni. Ilyenkor fontos a segítség a közvetlen környezetében.

64. moonlight13 (válaszként erre: 63. - D2d5bb5db4)
2014. ápr. 6. 18:24
Aranyos vagy, de nem ez volt a szándékom. Csak tényeket írtam le!
63. d2d5bb5db4 (válaszként erre: 57. - Moonlight13)
2014. ápr. 6. 17:56
Hát, könnyet csaltál a szemembe!! DDD
62. forrest2010 (válaszként erre: 53. - A0c1361e44)
2014. ápr. 6. 17:50
Vannak , akiket a sanyarú sors összekovácsol , vannak , akiket eltávolít egymástól .
61. bibity (válaszként erre: 60. - A0c1361e44)
2014. ápr. 6. 17:40
Egészségedre :))
60. a0c1361e44 (válaszként erre: 59. - Bibity)
2014. ápr. 6. 17:09

Lenézni? Kit?

De igen, mégis! Én azokat az embereket semmibe sem nézem, akik így beszélnek a saját szüleiről, pedig sajnos az illető pont ő miattuk lett ilyen.


Nem kell azzal jönni, hogy én milyen vagyok. Nem rólam szól a fórum. Én leírtam a véleményemet és vállalom is. Az aki az anyjába belerúg, ahelyett, hogy mellette lenne, az nem érdemel mást tőlem sem, csak lenézést.


Nem a világ halad rossz irányba, hanem az emberek, akik rám mutogatnak, mert magukra ismernek a hozzászólásomból. Igen, rühellem az ilyen aljas, törtető embereket és lenézem őket és egyebek, mert ők pont ezt érdemlik, semmi mást.

59. bibity (válaszként erre: 53. - A0c1361e44)
2014. ápr. 6. 17:03
Hát én azt látom, hogy itt együttérzés, és építő jellegű tanácsok helyett a másik ledegradálása, és masszív önfényezés megy. Ha voltál ilyen helyzetben, és sikerült megoldani, miért nem úgy meséled el, hogy közben tanulni lehessen belőle, miért kell közben másokat lenézni? Nem értem...
58. 3da8f53e4a (válaszként erre: 57. - Moonlight13)
2014. ápr. 6. 16:49
...nálad a pont, mert ez a helyes válasz.
57. moonlight13 (válaszként erre: 51. - Bibity)
2014. ápr. 6. 16:22

Amikor én voltam kétesélyes helyzetben, a fiam azt mondta, ne aggódj, ha végképp nem lesz munkád, majd az én keresetemből élünk!

Szerintem nevelés kérdése is, nemcsak életkoré!

Megjegyzem, az én gyerekem még nincs 27 éves, és nincs diplomája sem! Szóval nem ezen múlik!

56. a0c1361e44 (válaszként erre: 55. - Alidamolnar)
2014. ápr. 6. 15:47

Ugye!?

Ha arról lenne szó, hogy adjon neki x összeget vagy fizesse ki neki a rezsit vagy egyéb nagyobb kiadást akarna a gyerek nyakába varrni és rendszeresen, akkor azt mondom, hogy lehet elég már, bár még erre sem, ha amúgy egy normális ember (nem alkoholista, stb.), de egy nyomtatványról szól a probléma...


Mi nem így lettünk nevelve. Mi a mai napig segítjük egymást a tesóimmal, nem mondjuk, hogy elegünk van ebből. Ha van 4 ezer Ft-m és a tesóimnak nincs, akkor felezek velük. Ha tudom, hogy nem telik neki sok mindenre, akkor ha megyek vásárolni, akkor nekik is veszek ezt-azt. Amikor nehéz helyzetben voltam, akkor a bátyám még cigit is vett nekem a kenyér és tej mellé:) Nem vacakolunk, mert tudjuk milyen nélkülözni. Soha nem nyafogok, hogy megint nekem kell megcsinálnom az adóbevallásaikat (pedig meddig tartana neki is letölteni a netről?), hanem szólok neki, hogy adják a papírokat nyugodtan. Ha valamit el kell intézni, én ott vagyok mellette, mert ha neki jó, akkor nekem is. Én biztos nem tudnám azt nézni, hogy valakim kínlódik, és inkább játszom az agyam, hogy tanulja meg. Ez ronda dolog. Attól nem fogom magam jól érezni, hogy neki nincs.

55. alidamolnar (válaszként erre: 54. - A0c1361e44)
2014. ápr. 6. 15:37
Mondjuk a nyomtatványt én is kitölteném simán, ha azzal segítek, mert nem áll semmiből, szóval ezzel nem kicsinyeskednék, ez tény.
54. a0c1361e44 (válaszként erre: 52. - Alidamolnar)
2014. ápr. 6. 15:34
Nem amikor bajban volt, hanem akkor, miután megszületett és utána. Lehet 25 éves koráig ő tartotta el, most meg, hogy neki van szüksége támogatásra, a lánya nem gondolja fontosnak, hanem azt mondja, hogy én töltsem ki neki a nyomtatványt is? Lehet ő sem tudja kitölten, de akkor mondja azt és nehogymár most jusson eszébe, hogy nem segít innentől...
53. a0c1361e44 (válaszként erre: 51. - Bibity)
2014. ápr. 6. 15:31

Ja, 35 éves pályakezdő:)))

Amikor ezt hallottam, akkor napokig ez járt a fejembe, hiszen eszerint én, akkor 40 évesen éppencsak ifjú munkavállaló voltam:)))

És én pl. munka, gyerek és férj mellett szereztem meg a diplomámat.


Tudom, hogy nehéz a fiataloknak is, na de az más, ha azt mondja, hogy nehéz neki is, de az, hogy nem segít az anyjának, aki mellette volt sokáig, az nem szép dolog. Ha a fiam ilyet mondana, akkor bizony nem állnék vele szóba soha többet. Voltam 2 évig munkanélküli, sőt! közben a férjem is az lett 1,5 évig, volt, hogy a fiúnk diákmunkabéréből éltünk és soha nem mondta azt, hogy inkább magára költené, mert neki is szüksége van rá, és én sem dobom ki, amikor nincs munkája, pedig nem nagyon van neki.

Igen, a világ változik. A gyerekek inkább belerúgnak a szülőkbe, a szülő meg inkább kidobja a gyerekét, ha az nem tudja eltartani magát. Szomorú, hogy idejutottunk, amikor a család nem erről szól, és sajnálom azokat, akikkel a felmenői nem tanították meg a család fogalmát. Remélem sokan még őrzik a tradiciókat és elmondják a gyerekeknek, hogy miről is szól ez az "egyesület".

Én igen, és a környezetemben is ezt látom, és ilyenkor nem hiszem el, hogy a világ rossz irányba változik...

2014. ápr. 6. 15:22

Nekem csak az nem tetszik, hogy itt a nagy többség evidenciának veszi, hogy amikor a fórumindító volt bajban, akkor bezzeg az anyja segítette, stb.

Ez egyáltalán nem evidens.

Jómagam arra emlékszem, hogy amikor sz...ban voltam, az anyám még csak belm rúgott. (Pl. nem sikerült egy vizsgám a főiskolán, akkor még csak belém taposott, még a munkahelyén meg a kisvárosunkban is szétkürtölte). Azóta már megvan, szóval nem volt akkora gond, de nem állt mellettem. És sok-sok ilyenre emlékszem.

Az a szomorú, hogy az én példám sem olyan kirívó, sok ilyen anya is van.

De nem akarok eltérni a témától egyébként, csak azért írtam, hogy nyilván mindenki olyan szemszögből látja ezt a témát, amilyen tapasztalata van az anyjától kapott segítségek dolgában.

51. bibity (válaszként erre: 46. - A0c1361e44)
2014. ápr. 6. 15:14
Ma már nem így van. Sokan 23-25 éves korukig tanulnak. Diploma nélkül alig lehet megélni. A világ változik. Nem csak az anyukával kéne együtt érezni, a lányával is, akire rászakadt egy életkezdés, és gyakorlatilag az anyukájának is segítenie kéne új életet kezdeni.
50. a0c1361e44 (válaszként erre: 48. - Moonlight13)
2014. ápr. 6. 11:15

Igen, nagyon nehéz állást találni, épp ezért nem értem meg az ilyen hozzáállást.

A fórumindító anyukája belefásult, így igen is segítenie kell a gyerekének, hogy kijöjjön a gödörből.

49. moonlight13 (válaszként erre: 46. - A0c1361e44)
2014. ápr. 6. 11:02

Igazad van, egy 27 éves nem gyerek! Én ennyi idősen váltam, lakást cseréltem, és GYED alatt közölték, hogy nem lesz hova visszamennem dolgozni.

Szépen sorban megoldottam mindent. Elváltam, lett munkahelyem, elcseréltem a lakásomat.

48. moonlight13 (válaszként erre: 46. - A0c1361e44)
2014. ápr. 6. 10:58

És ahogy már máshol írtad, Te is tudod és én is, hogy mennyire nehéz egy bizonyos kor után munkát találni.

Ilyenkor derül ki, hogy mennyire nem vagyunk egyformák! Van aki erős, és képes küzdeni, de van akit annyira megtör a folyamatos kudarc, hogy egyre lejjebb süllyed a depresszióban, és segítség nélkül nem tud kimászni belőle!

Nekem mindig az adott erőt, hogy a gyerekemet nekem kell eltartanom, tehát nem kesereghetek a saját sorsomon, hanem meg kell oldanom a problémákat, egyébként egyszerre ketten kerülünk a süllyesztőbe.

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook