Küzdeni, szenvedni vagy elküldeni? Ez itt a kérdés. (beszélgetős fórum)

Az a baj, hogy ez az egész történet megmérgezte a a házasságot. Mindig fel fog jönni a megcsalás. Késik egy órát, már azt fogod gondolni, hogy mással van. Te állandóan vádaskodni fogsz, ő állandóan védekezni.

Szerintem meg kéne próbálni elengedni. Akkor is, ha borzasztó nehéz. Aztán lehet, hogy a fafej rájön, hogy mekkora barom volt... már bocsánat

Mindenben egyetértek Veled!

Annyival egészíteném ki, hogy én bizony megpróbálnék külön menni. Akár kis időre, akár hosszabbra. Szerintem úgy könnyebb dönteni is és talán alakul is valahová a helyzet.

Egy ilyen erős, fiatal nő pedig talál magának szerintem olyan férfit, aki megbecsüli és akivel boldog lehet. Én biztosan megpróbálnék a különélés után keresni valakit. Ha a bizalom elveszett, onnantól kezdve semmi nem lesz már a régi :(

Mi 7 éve vagyunk együtt. Nálunk is voltak ilyen hazudozások, de végülis nem derült ki megcsalás, és el is hiszem, hogy nincs(horgászás is stimmel).

Én még tudok bízni a páromban. Te már nem. Szerintem ez itt a legnagyobb probléma. Mindig azon rágódni és attól rettegni, hogy mikor csal meg, vagy esetleg mikor hagy el. Így nem lehet élni. Szerintem.

Előbb-utóbb ez a szeretet gyűlöletté válik. És az ő részérő lehet, hogy már el is múlt.

Én engedném egyedül dönteni. Nem erőltetheted rá magad. Mert így nagyon annak látszik. Ha szereted, akkor engeded,hogy saját maga döntsön. Ne akard, hogy szenvedjen.- De ez csak az én véleményem.

Most már el is olvastam - véleményem változatlan.

Olvasd el te is, hogy mit írtál. Te írod, hogy a férjed egyáltalán nem bánta meg, amit tett, ő csak "hagyja magát"...tehát már nem szeret.

Ha valaki szereti a feleségét, legyen az 1 év, vagy 30 év, akkor az nem csalja meg.

Azt is írod, hogy a házasságotok őszerinte nem jó. Ha neki nem jó, akkor legközelebb is ki fog lépni belőle, mert te már nem tudod neki azt nyújtani, amire vágyik. (előfordul a lelki elhidegülés).

Azt kérni egy feleségtől 25 év után, hogy csald meg őt, hogy te jobban elviseld? Miért? Te nem vagy qrva? Neked nincs szükséged másra, mert te őt szeret(t)ed. Aki ilyent mond, az már nem szeret téged.

Inkább gondolkodj el a váláson, és azon, hogy egyedül fogod inkább folytatni, mint az állandó hazugságban, megaláztatásban, a folyamatos veszekedésekkel. Amikor a bizalom elmúlt, akkor ott már te egyedül kevés vagy. Ő meg nagyon úgy tűnik, hogy nem akar változni és változtatni.

Én az egyedül létet választanám. A sok idegeskedés, a feszültség ... mind-mind az egészséged rovására fog menni. Néhány év múlva olyan leszel, mint a saját öreganyád! És gondolod, hogy sikerül ezt az embert megváltoztatnod? Én nem gondolom.

Bocsi, hogy durvákat írtam, de én háromszor visszafogadtam az élettársamat - semmit nem változott. Aki egyszer elment, mert valami többre volt szüksége, az se nálad, se másnál többet nem fogja megtalálni a nyugalmat, a biztonságot. Nem miattad ment el, hidd el, hanem saját maga miatt. Vele van a gond, nem veled. Különben nem így nyilatkozna, nem így viselkedne.

Nekem ez a véleményem.

Sziasztok!

43 éves nő vagyok. 25 éve élek párkapcsolatban. Három gyermekem van. A érjemmel voltak vitáink, de kinek ne lennének? Komoly problémáink pedig egy két kivétellel soha sem. 3 hónapja kaptam egy részletes telefon számlát amiben 300 db sms-t küldött ugyan arra a számra a férjem. Rákérdeztem: azt válaszolta, hogy az egyik embere üzenget így a barátnőjének, de kifizeti a számlát. Mivel bíztam benne elhittem. Ezután nem kaptam telefonszámlákat, kérdeztem a srácokat látták-e a számlát, de senki nem tudott semmiről, a férjem is tagadott. Három hete pénteken már idegesen kezdtem keresni a számlákat, mert felszólított a szolgáltató. Hosszas hazudozás után a férjem bevalotta, hogy barátnője van. A TV teletexén hirdette magát a nő, erre küldött neki egy üzenetet ebből lett a kapcsolat.

Négy hónapja tart a kapcsolat. Hetente egyszer elmegy hozzá pár órára míg én dolgozom, és egyszer együtt töltöttek két napot. Nekem azt mondta, hogy horgászni megy, mert szüksége van kikapcsolódásra, mert innentől nincs pihenő ideje szombat vasárnap dolgozik. Elhittem. Tényleg úgy gondoltam jár neki a pihenés. A telefont kikapcsolta, mert ahol lesz ott nincs térerő. Ez az együtt töltött 2 nap fáj a legjobban. Amikor mindez kiderült én első haragomban elzavartam, de reggelre (átsírt éjszaka után) átgondoltam a dolgot, felhívtam és kértem beszéljük meg. Azt mondta, hogy jó, de csak másfél óra múlva ér haza, mert a barátnőjénél van. Nem együtt töltötték az éjszakát, mert a barátnője nem engedte ott aludni, mondván, meg kell beszélni a fiával. A kocsiban várta, hogy felhívja -mehet-. Ekkor telefonáltam én.

Hazajött és elmondtam neki, hogy mit érzek, szeretem és megszakad a szívem.

Persze zokogva. És innen jön a fekete leves. Rettenetesen zavarba volt, nem tudta mit mondjon, arra számított, hogy gond nélkül elengedem, mert már nem szeretem. Indokolni a

mai napig nem tudja, hogy miért vette fel a kapcsolatot a barátnőjével. Azt mondta még, hogy szerelmes belé és nem kellett volna haza hívnom, mert ha kipróbálja vele lehet, hogy egy hét múlva magától is hazajön. Én ebbe bele haltam volna. Választás elé állítottam, mire sírni kezdett és azt mondta, hogy engem szeret, de belé szerelmes. Nem tud választani közülünk. Hosszasan gondolkodott és sírt a kertben, mire meghozta a döntését.(1 döntés) Velem marad és kérte, hogy bocsássak meg. Arra kértem, hogy hívja fel és mondja el neki, hogy hogyan döntött. Megtette, de röviden próbált magyarázkodni és letette a telefont. Éreztem, hogy nagyon szenved és csak miattam tette meg, hogy felhívja.

Hétfőn a nő felhívta és állítólag megszakították a kapcsolatot.

Egy hét múlva újra láttam, hogy valami nem stimmel, nagyon magába zuhant. Rákérdeztem. A nő újra hívta, mert szereti és a férjem is szereti. Kérdeztem, hogy mennyire 50-50 % mondta ezt nekem 25 év után. Késszúrás a szívembe. Én könyörögtem neki, hogy adjon még egy esélyt, ne dobjunk el 25 évet egy k-ért.

Megadta a nő számát, hogy beszéljek vele, mert ő nem tud, és a csaj nem fogja elengedni, mert harcolni fog. Felhívtam egy igazi bunkó pi..csa, nem tud beszélni és nem is értette, hogy én miről beszélek. Csak azt ordította, hogy a férjem szájábúl akarja hallani, hogy vége, mert a férjem őt szereti. Elmondtam a férjemnek, hogy hogyan beszélt velem, de nem hitte el, mert nem ilyennek ismerte meg. (2 döntés, velem marad, mert szeret)

Próbáltuk józanul megbeszélni, azóta is beszélünk róla. Elmondott mindent a nőről csak azt nem, hogy miért tette. Próbálok megbocsátani, de nem megy, folyamatosan arra gondolok, hogy hol lehet. Meg arra, hogy miket csinált a másik nővel az ágyban, ettől persze nem tudok aludni és a munkámra figyelni. Szexel próbálom jobban magamhoz kötni, és elérni, hogy ne gondoljon rá. Időt és türelmet kért. De a bizalom elveszett. A nő újra telefonált, de lehet, hogy a férjem hívta. Veszekedés kezdődött előlröl. Elmentünk kettesben pihenni, kértem, hogy gondolkodjon és ha döntött beszéljük meg. (3.szor is engem választott) Határozottan mondta, hogy engem szeret a nő nem érdekli. Mondtam,hogy jó, de mondja meg a csajnak telefonon előttem, hogy a nő is tudomásul vegye. Mivel erőszakos voltam megtette. A csaj azt, mondta rendben akkor csókolgasd körbe a feleségedet és letette a telefont. Ez másfél hete volt. Azóta nem beszéltek. Hiszem is nem is. Múlt pénteken újra kitört a balhé, szerinte nem jó az egész házasságunk, a megcsalás csak a jéghegy csúcsa volt. Mindenért engem hibáztat, nem figyelek rá (dolgozom napi 12 órát is) nem mutatom ki, hogy szeretem (ebben lehet valami, soha nem voltunk nagyon látványosan összebújósok), nem akarok szexelni (elalszik lent a nappaliban a TV előtt ½ 2-kor már mikor felébred tényleg nincs kedvem), nem beszélgetek vele (hazajövök a munkából vagy a TV előtt ül, vagy újságot olvas). (4.szer választott engem)

Szerintem csak engem tesz meg bűnbaknak, mert nem tudja indokolni, hogy miért tette.

Gyógyszerekkel, már jól alszom. Elmentünk pszichiáterhez október 8-án kezdődik a párterápia.

A baj csak az, hogy rajta nem látom, hogy megbánta volna amit tett, én bújok, hozzá, én puszilgatom, én kezdeményezem a szexet is, és én sírok is. Persze ő ezt elfogadja, néha látványosan szenved, én vígasztalom. történt.

Mi lesz most velem? Bepánikoltam. Nem akarom felborítani az egész életemet, de többé nem bízom benne. Jobb lesz ez az idő múlásával, ha mindketten akarjuk ezt a kapcsolatot vagy csak elmélyülnek a sebek? Felajánlotta, hogy csaljam meg, akkor senkinek nincs mit a másik fejéhez vágnia, de én ezt nem akarom, és nem is bírnám megtenni, látom rajta, hogy neki is fájna. Nem vagyok biztos benne, hogy tudok így vele élni, félek, pokollá tesszük egymás életét. Én őt nagyon szeretem. Lehet, hogy komolyan segítségre van szükségem, vagy ez a szívfájdalom mindenkinél előfordul? Az egyik percben megvonom a vállam és azt mondom,

hogy nem baj helyretesszük a dolgot. A másik pillanatban meg látni akarom a nőt aki ezt tette velünk. Találkozni szeretnék a nővel, hogy számon kérjem, és megtudjam mit ígért neki a férjem. Őrültség ez?

Most mi legyen velem? Miért nem tudok túllépni ezen? Erős vagyok és határozott, de most alapjaiban rengették meg az önbizalmamat.

Egyre inkább a különélés felé hajlok, mert még mindig jobb egyedül mint egy olyannal aki folyton hazudik.

Segítsen nekem aki túl van egy ilyenen! Nagyon tanácstalan vagyok.

De most legalább kiírtam magamból ami fáj. Jó hosszú lett.