Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Küzdeni, szenvedni vagy elküldeni? Ez itt a kérdés. fórum

Küzdeni, szenvedni vagy elküldeni? Ez itt a kérdés. (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7
189. Zizisicc (válaszként erre: 188. - 89e37726d3)
2010. febr. 23. 12:44
Mi történt?
2010. febr. 23. 12:44
értem küzdöttek...ami nagyon jól esik...csak feladták :(
187. o.andi
2010. febr. 14. 15:30
Szerintem nem érdemes küzdeni..ami nem megy azt nem kell eröltetni...nem érdemes!!
186. flasch (válaszként erre: 185. - Mása35)
2009. okt. 14. 08:37

100%-ban igazad van és jól látod a helyzetet, sajnos.

Egyréstz áltatom magam, hogy talán majd másként lesz...de aztán be kell látnom, hogy nem, nem lesz semmi másként.

de most muszáj ebben maradnom, mert nem csak rólam van már szó....sajnos!

185. mása35 (válaszként erre: 180. - Flasch)
2009. okt. 5. 13:22

Sziasztok!


TE mit szeretnél?

Ha vele éled le az életedet, ez örökké így marad (gond-veszekedés,sértődés,szomorúság-menjünk szét-maradjunk együtt,szeretlek,veled akarok élni-megígérem,hogy...-na jó,de gondolkozz el azon,hogy..-változtatni fogok-jó akkor veled maradok most utoljára) ez nem nagyon fog változni, csak agondokat lehet a körben cserélgetni (szex, szeretet, egymásra fordított idő stb).

Nem lebeszélni akarlak a kapcsolatról, mert lehet, hogy ez tkp neked így jó ezer ok miatt. Csak ez kívülálló szemével ált így szokott kinézni. Szerintem sokan voltak már ilyen helyzetben.

184. 24af5bf008 (válaszként erre: 156. - Kata1966)
2009. okt. 5. 13:12

Nos, ennek igazán nagyon örülök! :))

Szerintem jól döntöttél, sokat gondolkodtam ezen a 25éven a megcsaláson, stb...én 4év után tettem ki a férjem szűrét( nálunk nem volt 100%-ig biztos,h. megcsalt, de az már csak hab lett volna azon a bizonyos tortán) szóval én tudom magamról,h. sokszor megpróbáltuk megmenteni a dolgot, de én is eljutottam végül arra a szintre,h. már nem tudtam abszolút megbízni benne, azt sem hittem el,ha azt mondta,h. az anyjáékhoz megy, stb, stb, szóval én nem bírtam már tovább és különmentünk...

Utólag megmondva sokszor gondolok rá, sokszor hiányzik, stb, stb...de sokkal-de sokkal nyugodtabban élek, mint akkor, és így utólag egy cseppet sem bántam meg,h. elküldtem!:))

De ez 4év volt....mégis sokat tépelődttem rajta, szóval igaz, nemtudom mit tennék 25évvel és több gyerekkel a hátam mögött, tuti nehéz lenne, szóval, ha így igaz, amiket leírtál, annak nagyon örülök, legyen így! De ha még1szer tévútra menne, akkor már ne legyen kegyelem! :)

Sok szerencsét a továbbiakban! :))

2009. okt. 5. 12:51
Húúú, derég nem jártam erre...visszaolvasok! :))
182. 24af5bf008 (válaszként erre: 170. - Flasch)
2009. okt. 5. 12:47

Hááát, érdekes....mióta megy ez így amúgy? Azt mondod 3éve vagytok együtt...

A másik,h. közömbösen viselkedik veled? vagy esetleg néha hozzábújik, szeretget?

2009. okt. 4. 17:53
Kedves flash! Ez nem szerelem, hanem függőség, amit tapasztalsz a részéről. Sürgősen segítséget kell keresnetek, mert csak rosszabb lesz!
180. flasch
2009. okt. 1. 14:32

Sziasztok! Köszi minden véleményt!

Igazából én sem tudom eldönteni, hogy mit is érez, gondol valójában.

Mikor betelika pohár és azt mondom, na jó, elegem van, elköltözök,akkor meg könyörög, hogy nem tud nélklem élni, csak legyek kicsit megértőbb, mert sok a stressz mostanában (alapból idegesebb tipus), de szeret és velem tudja csak elképzelni az életét...

és persze(?)ilyenkor maradok, próbálok erőt venni magamon, hogy csinálja csak ami jól esik, hogy érezze, hogy *megértőbb* vagyok (mondjuk ezt nem is értem, mert sztem más már nem csak mondaná, el is ment volna)...

nem tudom, hogy mit tegyek

sajnos nem túl jó a helyzetem, mármint családilag, így ha elmennék csak a szüleimhez tudnék visszamenni...ami meg nem volna egy leányálom.

de valóban igy sem jó.

mondom neki, hogy sztem már megszokta, hogy vagyok neki, és már látja a jövőnket 50 évre előre, tehát ,hogy már nem tesz ezért semmit, mert *úgyisúgylesz* alapon van.

de erre persze azt mondja, hogy ez nem igaz.


jah, igen, én új vagyok itt, még nem nyitottam topikot sosem, most találtam rátok:)

179. cb82b220ce (válaszként erre: 178. - Ab4b6bc17d)
2009. szept. 30. 11:15
Oké!semmi baj,csak nme értettem miért nekem írod.
178. ab4b6bc17d (válaszként erre: 177. - Cb82b220ce)
2009. szept. 30. 11:13
Tényleg, bocsi, ez flaschnek ment, csak nálad ötltött eszembe :)
177. cb82b220ce (válaszként erre: 176. - Ab4b6bc17d)
2009. szept. 30. 11:08
Szerintem ezt most nem nekem szántad.Ha igen miért?
176. ab4b6bc17d (válaszként erre: 173. - Cb82b220ce)
2009. szept. 30. 11:05
Hát, igen, havi szinten ez tényleg nagyon kevés együttlét. Szerintem tipikusan a megszokásba torkollott a kapcsolatotok. Kicsit hasonlítasz Katára, mert nála is már csak ő próbál meg valamit is tenni a kapcsolatáért.
175. ab4b6bc17d (válaszként erre: 171. - Zsuzsa88)
2009. szept. 30. 11:04
Hali. Te nem nyitottál már egy külön fórumot erről? Ha te vagy az, akire gondolok, csodálkozom, hogy még mindig együtt vagy ezzel a pasival, aki azóta is megnéz melletted más nőket is. Szerintem ez a probléma minden nőt zavarna. Miért nem váltasz? Ilyen fiatalon minden ujjadra jutna egy rendesebb fiú, akinek csak Te vagy.
174. ab4b6bc17d (válaszként erre: 170. - Flasch)
2009. szept. 30. 10:51
Próbáltál már vele elbeszélgetni?
173. cb82b220ce (válaszként erre: 170. - Flasch)
2009. szept. 30. 07:47

Szia!Kérdezd meg ő mit akar,ne csak bizonygassa hogy szeret hanem mutassa is ki.Mit dolgozik,hogy este 10-ig odavan?úgy látom nálatok is probléma a szex...kérdezd meg tőle,hogy szerinte normális-e?Ráadásúl még csak 3 éve vagytok együtt,még lángolnotok kéne...

Beszélj vele őszintén,állísd választás elé!

172. cb82b220ce (válaszként erre: 171. - Zsuzsa88)
2009. szept. 30. 07:44

Lehet hogy az ő részéről már nincs szó túl nagy szerelemről nem?Bár nem értem,szünetet tartani nem akar,szakítani nem akar.Akkor mit akar?Minek van ebbe a kapcsolatba ha nem ad bele semmit?

Mi párommal 6 éve vagyunk együtt,nem azt mondom,hogy olyan mint az elején,vannak veszekedéseink.Szex terén viszont minden változatlan,én vagyok az akinek néha nincs kedve mert fáradt vagyok,inkább egy nőnél szokott előfordulni hogy nincs kedve,mert rossz napja volt,nem tudna ellazulni,de a pasik ált mindig tettre készek,nem értem ezt a kötelesség dolgot...

Mond neki,hogy ez így nem jó,ne bunkóskodjon,vagy próbáljon javítani a dolgokat vagy netán elmondani miért ilyen vagy különben mehet!

171. Zsuzsa88 (válaszként erre: 170. - Flasch)
2009. szept. 29. 23:19
Uff, nagyon ismerős a helyzet... Annyi a különbség, hogy mi 5 éve vagyunk együtt (nem élünk együtt), és mi azért heti rendszerességgel szeretkezünk. De soxor érzem azt, hogy ő "kötelességnek" érzi szexet, és nem úgy éli meg, mint örömforrást. Ő is folyton fáradt. Mindig mindent lemond. Próbálok mindig újat mutatni neki (ami azért valljuk be, 5 év után igen nehéz), mindig kitalálok valamit, hogy neki jó legyen... És nem érzem azt, hogy ő ezt értékelné. Pláne még a dologban, hogy mivel 22 éves (én 21 - tudom, korán jött, mindenki ezt mondja, mostmár belátom), egyre sűrűbben nézi meg a jó nőket, és ha lát vlkit, aki jól néz ki, tetszésének hangot is ad. Ez persze nekem nem tetszik. Nem baj, ha megnéz másokat, de ne nekem kommentálja, hogy milyen jó nőt látott, meg hogy milyen jó a feneke meg hasonlók... Én sem tudok mit kezdeni. Várok... Hónapok óta... Várom, hátha megváltozik. Nagyon szeretem. És hiába mondja ő is, hogy szeret, nem érzem azt, hogy úgy is gondolja. De mikor felvetettem neki, hogy tartsunk szünetet (egyszer már bejött, 2 év 3 hó után, és a kapcsolatunk ezerszer jobb lett, mint előtte volt), azt mondja, hallani sem akar szünetről. De szakítani sem akar. Bármit felvetek, nem tetszik neki. És mikor elmondom neki, hogy mi mindenen kellene változtatni, fogja magát és témát vált. Mostmár ott tartunk, hogy a kapcsolatunkról, hogy hol tartunk, és merre haladunk, abszolút nem hajlandó beszélgetni velem. És mikor bunkóskodik vele, és megkérdezem tőle, miért csinálja ezt és ezt (nem lecseszésképpen, csak próbálom őt megérteni), mindig hárít ilyennel, hogy "Mit jössz már megint ilyen pszichológus-dumával?!". Nem értem. Segítsetek, mert nem hiszem, hogy sokáig bírom még... Hiába a nagy szerelem...
170. flasch
2009. szept. 29. 19:11

Sziasztok! Én ma regisztráltam, remélem nem baj, hogy hozzászólok a témához, csak nagyon aktuális a fórum-cime, gondoltam megkérdezem tőletek, ti hogy látjátok a problémámat, hátha csak én "nagyitom fel"....

Szóval.nem is tudom, hol kezdjem a lényeg tömören annyi, hogy a párommal 3 éve vagyunk együtt, együtt és élünk(pár hónap után ö.költötzünk) de valahogy egy ideje nem tudom, hogy csak én parázok, hogy valami nem stimmel, vagy valóban...

reggel 5-től sokszor este 10 ig melózik, bár nem fiziki munkát. amikor itthn van, akkor vagy fáradt, vagy a hobbijainak hódol, tehát nincs itthon, vagy szüleinél van, akikkel a kapcsolatom nem jó, de erről most inkább nem irnék, majd legközelebb.

Szóval a gond, hogy nekem lenne igényem arra, hogy többet legyünk együtt, neki, mega hogy látom nem. de azt mondja hogy szeret, de persze, hogy ezt mondja, hiszen, jó, hogy itt vagyok *kéznél* van aki főz, most takarit rá....

nem tudom, de nem érzem már túl jól magam ebben a kapcsolatban...

de nehogy azt higyjétek, hogy első szóra ezt mondtam sőt.próbáltam programokat kitalálni, sétálni, kirándulni, moziba invitálni, de vagy nagy nehézségek árán, vagy a szokásos fáradtságra hivatkoza háritott.

nem tudom mit tegyek, mert amúgy meg esküdözik, hogy szeret, velem képzeli az életét...dehát nekem ez igy nem jó. mondtam már neki, akkor valamivel próbál kiengesztelni, elmegyünk sétálni, de utána ugyanúgy magamra vagyok hagyva, mit addig.Nemi életet élünk mondjuk havonat 2x, 3x, ami szerintem szintén nem normális, ahhoz képest, hogy fiatalok vagyunk.


Mit tegyek szerintetek? Csak áltatom magam, és már nem szeret azért van igy? vagy csak felnagyitom...de nagyon fáj belülről ez az egész.


lehet, hogy kicsit összevissza volt a megfogalmazás, kérdezzetek nyugodtan!

A véleményeket pedig előre is nagyon szépen köszönöm!

169. ab4b6bc17d (válaszként erre: 164. - Ab4b6bc17d)
2009. szept. 29. 12:35

Néhány sort az én házasságomból: maradjunk a munkánál. Férjem vállalkozó... mondhatni reggeltől-hajnalig dolgozik nagyon sokszor (amikor mások szórakoznak, ő ált. dolgozik, ilyen a munkája). Én vidékről járok be egy nagyvárosba dolgozni, reggel 5-től, délután 17-ig odavagyok. Tehát általában el vagyunk havazva. Most nem sorolom fel a négyéves lányunk mellett a mindennapi taposómalmot, mert mindenki tudja lényegileg, hogy milyen háztartást vezetni, gyereket nevelni, házat szépíteni, miegymás munka mellett. Nálunk is vannak viták, ez természetes, hogy nem értünk mindenben egyet, pl. abból adódnak, hogy a férjem egy földhözragadt Bika, nagyon nehezen változtat, én meg egy érzékeny, de változatosságot szerető Rák vagyok... mégis mindig megoldódik, vagy megoldjuk (durván mondva közben nem rohanunk egy harmadihoz, hogy majd az megoldja!:).

Ha munka közben rámtör az érzés, sms-ezek neki, hogy szeretem és fordítva.

Testközelbe nem lógunk örökké egymáson, de mégis, ha pl. elmegyünk egymás mellett, megsimogatjuk a másikat, vagy megcsókoljuk.

Szeretkezni sem szoktunk minden nap, mégis megvagyunk. Egyébként meg most tervezünk második babócát.

168. ab4b6bc17d (válaszként erre: 166. - 99279bb06f)
2009. szept. 29. 12:27

Látom, másnak is feltűnt, hogy nincs simogatás... ami egy normális, szerető kapcsolatban igenis jelen kell, hogy legyen! Bocsi, Kata, nem akartalak megbántani a kijelentésemmel. De én is úgy látom, hogy sajnos ez viszont a "te inged".

Elhiszem, hogy te még szereted őt, bár nem értem, miért és ezzel sem kekeckedni akarok. Csak tényleg, annyira igaza van Zulunak, átérződnek a soraid között, hogy sajna igazából még mindig csak te teszel valamit is ezért a kapcsolatért.

Úristen, remélem nem úgy jön le, hogy külön akarunk választani benneteket (különben a törés már megvan), a döntés mindig a te kezedben van.

167. Noj84 (válaszként erre: 164. - Ab4b6bc17d)
2009. szept. 29. 12:14
én egyetértek veled.
166. 99279bb06f (válaszként erre: 156. - Kata1966)
2009. szept. 29. 11:56

Jó, hogy jelentkeztél, mert már agyon aggódtuk magunkat.

Ne haragudj, de ha elolvasod az első bekezdésedet és az utóiratodat, akkor te is rájössz, hogy a nagy szavak vannak, de tettek sehol. Maradt minden a régi, ő nem simogat, nem becézget.

Hogy te mit látsz a szemében, vagy nem látsz, ez lényegtelen, a tettek a lényeg. Azzal tud bizonyítani.

Még mindig csak ott tartasz, hogy magadnak mondogatod, hogy szereted, és ő el van csodálkozva, hogy ennyire szereted. Nem gondolta!? Nem gondolni kellett volna, hanem bebizonyosodni felőle.

Sok volt a munkád? És neki? Ő mit tett azért, hogy téged mentesítsen? Megcsalt? Igaz ezzel is mentesített a házastársi kötelességed alól (ezt így szokták mondani).

Neki nem hiszem hogy számít, hogy melletted van-e vagy más mellett, lényeg, hogy az ő nyugalma biztosított legyen.

Bocsánat, nekem így látszik a leírásodból. Az biztos, hogy te most lebegsz a boldogságtól, de ő???

165. ab4b6bc17d (válaszként erre: 163. - Kékcsillag)
2009. szept. 29. 10:44
Egyébként nem firtatom, hogy téged szeretnek. Általánosságban írtam az előzőeket. Tudod, ha nem inged... no, tényleg nem akarlak bántani.
164. ab4b6bc17d (válaszként erre: 163. - Kékcsillag)
2009. szept. 29. 10:31

Ha az ember szándékosan megcsalja a másikat, szerintem már nem szereti őt. Lehet, hogy sosem szerette. Nekem ez a véleményem erről. S hiszek benne, hogy igenis vannak hűséges párok is. Ők sem tökéletesek, mert természetes, hogy senki nem az, de a gondjaikat nem úgy oldják meg, hogy egy 3-hoz rohannak, ki tudja, miért? Nem értem meg és azt hiszem, soha nem is fogom megérteni ezt a fajta viselkedést, hűtlenkedést.

Egy kapcsolatban vannak mélypontok, pl. sokat dolgozik mk. fél, de miután ez "lecseng" úrja odafigyelnek egymásra, ha fontos az a kapcsolat. Nem megoldás, nem következmény, nem kell, hogy az egyik, vagy másik megcsalja a párját. Nem ez a megoldás a gondokra. Ezzel csak tetézi a problémákat.

163. kékcsillag (válaszként erre: 159. - Ab4b6bc17d)
2009. szept. 29. 08:39

Jó reggelt!

Ó Brenda, ezek nagyon-nagyon jó kérdések! Hidd el, mindenkiben felmerülnek, és tényleg úgy kellene műkődnie, ahogy leírtad, energiát fektetni a meglévő kapcsolatba, ott beszélgetni, udvarolni, meghódítani újra a feleséget-férjet, élettársat! Egy tökéletes világban, a tökéletes emberek biztos így is tennének! De mint tudjuk a világ nem tökéletes, és mi sem vagyunk azok!

Az egész hozzászólásoddal egyetértek, csak az utolsó mondatoddal nem! Azt ugyanis Te nem tudod megítélni, sőt még véleményt alkotni sem arról, hogy pl. engem a férjem mennyire szeret vagy nem szeret!

Neked még nem volt olyan élményed, hogy elveszítettél valamit (akár a saját hibádból is) és utána megtaláltad, visszakaptad? Akkor már nem örültél neki, nem szeretted, nem igérted meg, hogy jobban vigyázol rá?

162. ab4b6bc17d (válaszként erre: 157. - Zsuzsa74)
2009. szept. 29. 07:52
Hát, nem egészen jó helyre írtál. Talán nyitnod kellett volna erről egy új fórumot, pl. kihasználás címen.
161. ab4b6bc17d (válaszként erre: 156. - Kata1966)
2009. szept. 29. 07:50
Hát, én csak azt kívánom, hogy légy újra boldog!
160. ab4b6bc17d (válaszként erre: 155. - Kékcsillag)
2009. szept. 29. 07:47
Jól is néznénk ki, ha minden (kis) vita után egy harmadikhoz-negyedikhez... rohannánk!
1 2 3 4 5 6 7

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook