Küzdeni, szenvedni vagy elküldeni? Ez itt a kérdés. (beszélgetős fórum)

Ez igaz, és apropó, most jut csak eszembe!

Azt írtad, ugye,h. mikor kérted tőle,h. legyen veled kedvesebb, simogasson, stb... Erre Ő azt válaszolta,h. : tudod Te is,h. ő nem ilyen?

Akkor mégis az a másik csaj miért van vele? mert vele is csak üvöltözik? azt nem hinném!

Miért lett a szeretője? Gondolom csak azért mert kedves vele, simogatja, stb...

Tudom, h. nem lehet ezt kellemes olvasni, de neki adja meg azt (minden téren), amit neked nem!

Miért is fordultál vissza? Azért mert üvöltözött a férjed? Egyáltalán, miért is üvöltözik? Talán te vagy a hibás, hogy eddig eljutottál, hogy keresgéled őt? Ez egy folyamat része, amit ő idézett elő a megcsalásával, aztán a későbbi viselkedésével, azzal, hogy az ő méltóságán ne essen már folt, hogy ő esetleg bocsánatot kérjen (igaz egyszer kért), és méltóságon alulinak érzi, hogy ő megváltozzon, hogy ő téged simogasson, ölelgessen, szeressen...

A te méltóságod, a becsületed számára nem jelent semmit.

Kell neked egy ilyen alak?

Ez az, amit mondtak neked mások is, hogy a bizalom elszáll! Soha többé ebben az életben nem fogsz megbízni benne... olvastam már, hogy még huszon év múlva is előjön!

Nincs az az ember, aki képes elfelejteni, hogy ha őt megcsalta az, akit ő szeretett. Ezt se férfi, se nő nem képes elfelejteni.

Ha most már tudod józanabbul nézni a helyzetedet, már nem a vak szerelem vezérel, akkor képes leszel dönteni.

Hogy mit? Az még bizonytalan. Hogy most elzavartad, arra ő igen keményen rádolgozott. Hogy néhány nap múlva nem fogod-e visszafogadni...ezt nem lehet tudni.

Azzal is egyetértek, amit írtak már neked, hogy neki most már saját magából kibújva bizonyítania kell, hogy megbánta, és azt is, hogy elhidd - nem lesz több megcsalás. De ehhez ki kell(ene) magából vetkőznie, amit eddig nem volt hajlandó.

Alázatosnak kellene lennie a helyzethez mérten, de ő nem! Az ő becsületén ne essen folt, ugye? A tiedén lehet, téged meg lehet alázni, de ő saját magát nem teszi.

Hallottál sok véleményt, a döntést és a továbbiakat az Élet hozza.

Kata, nézz a dolgok mögé. Szerintem ő nem autókázni ment gondolkodni az érdeketekben, hanem elment úgy, hogy Te nem tudod, hogy hova azért, hogy felidegesíthessen, mert pontosan tudta, hogy mit fogsz reagálni. Ezzel újabb támadási felületet engedtél meg magadnak!

Iszonyat nehéz, baromira, többször tapasztaltam, de át kell nézned rajta!!!!

Tök egyszerű! pasi! ennyi9, másképp gondolkodnak, mint mi!

Amúgy meg a legjobb szerintem is az lenne,ha nem fogadnád vissza, hidd el hosszú távon neked sokkal jobb lesz nélküle!

Vagy azt választod,h. hazajön és tovább éled kétségek közt az életed, és ezzel csk magadat idegeles ki.

Vagy pedig tényleg a gyógyulás útjára lépsz, és (bár nagyon nehéz, tapasztalatból mondom) új életet kezdesz, ahol nem kell mindennap attól félned,h. hol van, kivel csal meg éppen, mert hidd el,ha esetleg ezzel a k-val megszakad a kapcsolata, nem hinném,h. ne találna másikat!

Aki félre akar lépni, az úgyis megteszi!

Szóval, próbáld meg lekötni magad, nagy baráti társaságba járni, ismerkedni( nem feltétlen párkapcsolat céljából), élni az életet, magaddal foglalkozni!

Hajrá! :))

Úúúú...ez egyre bonyolúltabb!:(

Hát, lehet,h. én a helyedben tényleg szétvertem vna a nő fejét, már csak azért,h. jobban érezzem magam! :P

Amúgy meg helyesen tetted,h. elküldted, most sírjon csak, majd meglátja,h. mit veszített!

Az én férjem is ilyen volt, akkor könyörgött, hisztizett, meg stb, mikor már túl késő volt!

Csak most ne add fel, és állj ki magadért!

Ne hagyd,h. egy egyszerű bocsánatkéréssel megoldja az egészet!

Szenvedjen csak, megérdemli!

Teperjen és tényleg tegyen is valamit, ha vissza akar kapni!

...és nonsense, hogy még a férj támad! Fülét-farkát kéne behúznia. Mivel nem teszi, ebből látszik, hogy semmit nem bánt meg, sőt!

Mellesleg ez a Béla valószínű pont olyan helyzetbe van, mint szegény Kata.

Hát Drága, most elég nehéz lesz mosolyt fakasztani... :(

Nekem olyan furcsa, hogy hazament, körbejárt, majd elment.... ha én szeretek valakit, és rendbe akarom hozni a dolgokat, akkor hazarohanok hozzá, megfogom a kezét (még ha nem is olyan vagyok), és leülök vele, és elmondom amit érzek, nem elrohanok.

Ha arra volt esze, hogy megcsaljon, akkor vállalja a következményeket. Ő nem vállalja.. inkább elfutott, hogy ő 'gondolkodik'.

Egyszerűen próbálom megérteni, de még most nem megy.... :(

Hali. Szerintem mindannyian drukkolunk neked! :)

Azt hiszem, a gyógyulás útjára léptél.

A mélypont az volt, amikor megtudtad, hogy megcsalt és kétségek között voltál, hogy mit tegyél. Most már csak erősnek kell lenned, hogy ha úgy érzed, MAGAD MIATT tényleg ne fogadd vissza.

Ahogy olvasom a soraidból, gyermekeid már nagyobbacskák. Szerintem kezdj el magaddal törődni, olyan értelemben, hogy kényeztesd magad valamikkel (pl. masszázs, fodrász, stb.), foglald le magad. A hülye ku...hoz tényleg felesleges elmenned, inkább magadra és gyermekeidre koncentrálj. Szerintem ez a folyamat hasonlít a gyászhoz, "valamit" elveszítesz, de aztán lassú, de biztos gyógyulásnak indulsz, mert az élet megy tovább - ez nagyon igaz, szerintem - és előbb utóbb feldolgozod a traumát. Most még talán korai egy új hapsiban gondolkodni, de az idő ezt is elhozza, ha majd készen állsz rá. Van még egy nagyon igaz és szép mondás, szerintem egyáltalán nem közhelyes: Ha Isten bezár előtted egy ajtót, kinyit valahol máshol egy ablakot... - szóval bízzál magadban, a gondviselésben és abban, hogy minden jóra fordul.

Kedves Kata!

Itt már sokan leírták előttem a véleményüket.

Igaz, mögöttem sincs 25 évnyi párkapcsolat, de világ életemben realista voltam, néha túlságosan is.

Az én volt vőlegényemmel volt egy hasonló helyzet, ahol én kértem gondolkodási időt. Nem azért, mert megcsalt vagy megcsaltam, hanem mert úgy éreztem, csak a rabszolgája vagyok az exnek. Megbeszéltük, hogy nem találkozunk, de tartjuk a kapcsolatot. Nem is szakítottunk. 1 hónap után újra szép és happy volt minden (látszólag), amikor egy gyenge pillanatában elárulta, hogy lefeküdt egy csajjal, amíg nem találkoztunk (ja, a közös ágyunkban, mint elmondta). Azt hittem, padlót fogok, kész, vége. Ment tovább az élet, állítása szerint azóta sem történt semmi. De állandóan az járt az eszemben, hogyha nem tudok épp róla, hogy merre van, akkor mikor, hol és kivel. Ráadásául másik városba helyezték dolgozni, így duplázódott az összes gondolat.

Végül is egy év múlva mentünk szét, mert -legalábbis nálam - hiába tiplizett, nem tudtam igazán megbízni benne.

Nem bánok semmit sem, így volt "megírva".

Visszatérve hozzád:

magadtól kérdezd meg, hogy mit szeretnél? Szeretnél állandóan kétségek közt élni?

Ha nem lesz a férjednek ez a nő, esetleg később lehet másik.

Érdemes feladnod a büszkeségedet miatta?

Jobb egy -számodra és számára is- boldogtalan házasságban élni?

Jó ez a gyerekeidnek?

Szerintem jól tetted, hogy elküldted, mégha nem is a legszebb módja volt sem az ő, sem a Te részedről. De hát könnyű neten keresztül véleményt mondani. :)

A lényeg: gondold végig, neked mi lenne a jó? Még ha szereted is, az ő tettei nem azt sugallják számomra, hogy viszontszeret. Hidd el, van olyan férfi, akinek csak TE kellesz, akivel még boldog lehetsz.

Amint túllépsz a férjeden, amihez persze idő kell, akár pszichomókusi segítség is, elkezded másképp látni a dolgokat.

Egyébként a gyermekeid mit szólnak ehhez az egész helyzethez?

(Ha nem reagálok gyorsan, bocs érte, de mennem kell dolgozni, este tudok visszaolvasni.) Minden esetre sok erőt és kitartást kívánok Neked addig is.

Soha nem értettem, hogy miért az a hibás, akivel megcsalnak. Én biztos nem mennék el a nőhöz, a férjem az, aki engem megbántott, a másikat nem is ismerem, hogyan várhatnék el tőle bármi együtt érzést?

Most akkor a párod semleges közegben ráér meggondolni, ki is a fontos számára. A szerda, csütörtök, vagy egy család. Egy nő, aki még így is szeret.

Sziasztok!

Mosolyt fakasztttatok az arcomra. A Béla a nő pasija aki ha jól tudom, hétköznap Ukrajnában dolgozik és csak hétvégén van a nőnél. Rákérdeztem: a férjem azt mondja, hoy a nő nem érezz iránta semmit, de nem tudja elküldeni. Béla a hétvége a férjem a szerda, vagy csütörtök.

Folytatom a történetet. Tegnap elkellett döntenem, hogy mi legyen velünk. A férjem haza jött munkából kicsit rohangált a lakásban és bült az autóba majd elment. Gondoltam átugrott a haverjához. Máésfél óra múlva megcsörgettem: ki volt kapcsolva. Küldtem sms-t. Nem válaszolt. A nagyfiam beült a kocsijába körbenézett a városban, hogy hol lehet.Sehol nem találtuk.

Na gondoltam, most rákeféltél beültem az autómba ls irány Pétervására. Gondoltam ha harc, legyen harc. Vittem a basaball ütőt is.

Hatvan után jártam: férj telefonál. Kérdi mi ez az sms? (Megírtam neki, hogy elindultam a kurvához) Mondom irányba vagyok lerendezem a problámát. De hát ő csak kocsikázott, gondolkodott. Mondom: ez már nem vicces és letettem a telefont. Elérem Pásztót apa újra hív. Akkor ért haza és látta, hogy tényleg nincs otthon a kocsim. Üvöltött a telefonban, hogy forduljak vissza, mert ő azzal a nővel egy hónapja feküdt le utoljára mit akarok tőle. Mondom: elégtétet az elrontott életemért, boldogságomért,meg amúgy is. Letettem. Bátonyterenyénél újra telefon: kér jöjjek vissza nem akar cirkuszt, beszéljük meg. Visszajöttem. Azt hittem apa kérlelni fog, belátni, hogy hibázott, megbeszélni dolgokat.

Hát nem apa üvöltött, még ő volt megsértődve, számonkért, és szemétkedett. Kérdezte, hogy meghoztam-e a döntésemet.

Meghoztam: takarodj.

Sírva dobálta egy zsákba a ruháit, sírva elköszönt a gyerekektől és elment.Sajnos az én kocsimmal. A nővére hívott, hogy nála van. Eddig ő semmiről nem tudott, hát elmondtam neki az én verziómat. Szerinte a férjem bánja amit tett, rossz ránézni próbáljuk helyretenni. Mondtam ok, én mindent megtettem, a férjemre várok próbáljon rá hatni.

Bevettem 11-kor egy xanaxot, de nem tudok aludni. Fáj a szívem, sirok és félek, hogy most veszítettem el végképp.

Na most fakasszatok mosolyt az arcomra.

:D :D

Remélem mosolyt fakasztunk Kata arcára :)

szia!

azt szeretném kérdezni, hogy ez a könyv Férfikiadásban és Női kiadásban is megjelent? Mert eddig csak a Férfikiadás címszóval ellátott kötetett láttam a boltban.

köszi

Kata! Kata! Hol vagy???

tipp: vízvezeték-szerelő! :)

vissza az egész, elolvastam, volt egy bocsánatkérés, pénteken!

okééé, most már megvan!

lehetett a masszőre, vagy háziorvos, esetleg rokon...:)