Küzdeni, szenvedni vagy elküldeni? Ez itt a kérdés. (beszélgetős fórum)

Elfogadom, hogy te így gondolod.

A véleményed első részére: amíg az ember lánya nincs együtt vele, nem ismeri, természetesen mindenki azzal van, akivel éppen van. De ha már egy pár valakivel az ember, nagyon csúnya dolog a könnyebbik, vagyis inkább galád utat választani, hogy mert nem működik valami a kapcsolatomban, ezért beugrok egy harmadik fél ágyába. GYÁVA DOLOG! Beszélgetni előtte is lehet és kell is! Javítani, ami elromlott előtte is meg lehet, egyáltalán, baromi nagy a baj, ha valamelyik fél eljut már csak a megcsalás gondolatához is. Szerintem. Miért nem fektetett addig energiát a kapcsolatba ????? (teljesen mindegy, hogy élettársi, párkapcsolati, házassági kapcsolatról van szó). Miért mindig csak utána akarnak az ilyen emberek beszélgetni???? Ha egyáltalán akarnak, mert szegény Kata esetében idáig még el sem jutottak.

Ilyen esetben - az én véleményem szerint - csak lovat ad a szenvedő fél a csalárd alá, mert úgyis megbocsát neki... mialatt ő már nem szereti őt!

Kedves Kata!

A legjobban az tetszik, hogy nem romjaidban heversz, hanem kivirultál és törödsz magaddal. Ez nagyon fontos, szeretsd és becsüld önmagadat.

Bevallom, végig azon drukkoltam, hogy rúgd ki a férjedet, de most egyre kíváncsiabban várom a folytatást. Kívánok minden jót...

Sziasztok!

Az egész fórumot nem olvastam végig, de a címből látom, hogy talán nektek kipanaszkodhatom magam!

Annyira, de annyira elegem van.

Próbálom röviden leírni a problémám. A férjemnek és a sógoromnak közös vállalkozása van. Két vendéglátóegység és mintegy 100 hektár szántóföld. Az összes bevétel a sógornál landol és a férjemnek úgy kell szólnom, hogy hozzon már haza pénzt a számlákra, megélhetésre. Három lányunk van 16, 12, és 1 évesek. A gyes-ből nem tudok mindent kifizetni. A sógorom összejött pár hónapja egy lánnyal, annyira dúl a szerelem, hogy egyszerűen nem hajlandó dolgozni semmit. A földeken eddig sem csinált semmit, a traktort akkor látja, ha a hátsó udvarra néz. Most ott tartunk, hogy délután és hétvégén a kocsmákba sem hajlandó még a bevételért sem lemenni, nemhogy dolgozni. Oda is a férjem megy. Ami szép az egészbe, hogy az én hülye párocskámnak ez természetes, mert az öcsike szerelmes. Az nem gond, hogy itthol velem és a gyerekeivel egyáltalán nincs, mert napi 12-14 órát dolgozik. Sajnos ez az egész nem most kezdődött már 20 éve tart, ha valamit venni akartam a férjecském a sógorral meg az anyjával beszélte meg, ha megbeszélte és többnyire nem vettük meg. Ja és az anyós sem dolgozik már több mint tíz éve, jövedelme nincs csak igényei, amit persze a fiai finanszíroznak. A sógorom is két kézzel szórja a pénzt, a legújabb szerzeménye egy hatalmas bőr francia ágy , fejtámlába beépített rádióval.

Bocsi, hogy össze-vissza írtam, de majd fel robbanok.

Sziasztok!

Folytatom a történetet. Amikor a férjem visszajött (mert, másnap visszajött, csak a nővéréig ment) sokat beszélgettünk. Igaz, hogy csak ő beszélt, mert én az átvirrasztott éjszaka után (meg a gyógyszerek után) nem nagyon tudtam vele beszélgetni, de így is jó volt. Igazából nem ígért semmit , csak annyit, hogy megpróbál megváltozni, kimutatni az érzéseit, mert nem gondolta, hogy én ennyire szeretem. Azt hitte, hogy gondolkodás nélkül elengedem, mert kihűlt a kapcsolatunk. Ő úgy érezte, hogy nincs rá szükség, csak azt várom, hogy mikor hoz haza pénzt. Annyiban igaza volt, hogy sokkal kevesebbet beszélgettünk. (Nem mentegetem, ez tény) Nagyon lekötött a munkám (főiskolás vagyok, új programot tanultam, angolra járok és mivel csúszásban voltunk aug.20-ra mérleget csináltam). Volt időm a gyerekekre, a kutyákra stb. csak rá nem jutott annyi amennyit szeretett volna. (Utólag visszagondolva ez is igaz.) Mondjuk ez sem menti fel az alól amit tett, mert megbeszélhettük volna, de már késő.

Hát nem az történt amire számított, nem tudtam simán elengedni. Igazából magam is megdöbbentem, hogy mennyire szeretem, mennyire része az életemnek, mennyire nem tudnék nélküle élni. Azóta, ez lassan 2 hete volt, próbáljuk rendezni a dolgainkat. Sokat beszélgetünk. A nőről is. Szerintem sem szerelem volt és most már a férjem is azt mondja, hogy nem biztos abban, hogy akkor mit érzett. Megkérdeztem, hogy megbánta-e, hogy engem választott és nem próbálta ki, hogy milyen vele élni. Határozott nemmel válaszolt. Megkérdeztem, hogy miben volt különb a nő, hát semmit nem tudott mondani. Magasabb mint én, nagyobb a melle, keményebb a feneke. Nekem szebb az arcom, a bőröm, a mosolyom, jobb az illatom, velem jobb a szex és én sokkal okosabb vagyok. Na ezen igazodjatok el! Akkor mit keresett mégis nála a férjem? Erre ő sem tud válaszolni, de majd a pszichológus kideríti.

Ha eszébe jut és beszélni akar róla én bölcsen meghallgatom, mosolygok, itt-ott belekérdezek, hogy lássa figyelek rá. Max. annyit mondok, hogy hülye voltál, de felejtsük el. A nő tudomásom szerint nem telefonál és nem üzenget. Tehát megértette, hogy nincs köztünk semmi keresnivalója. (remélem) Nem ellenőrizgetem a férjem telefonjait. Kapott egy új számot amit a csaj nem tud, ha a férjem megadja neki, akkor nincs miről beszélnünk.

Hétfőtől újra dolgozok.(21-től) Teljesen átalakítom az életemet. Kiszállok a közszférából és vállalkozó leszek, egy barátnőm segítségével. Megpróbálok anyagilag független lenni. Ez lehet, hogy része az elszakadásnak is. Még nem tudom. Még nem tudom, hogy rendbe tehetjük-e a dolgainkat, csak próbálkozok. Muszáj időt adnom mindkettőnknek 25 év együtt az nagyon sok. Egyszerűen nem lehet egyik napról a másikra megváltozni. Régebben (mondjuk év elején) én is úgy gondoltam, hogy a megcsalást nem lehet megbocsájtani. Ma már látom, hogy ha nagyon akarom akkor meglehet. Elfelejteni nem lehet. Vannak jobb és rosszabb napjaim. Van, hogy egész nap eszembe sem jut, van, hogy igen. Az igazán nehezek az éjszakák, de 2 db xanax és ez sem gond. Mennem kell tovább az utamon, hiszen a gyerekeim számítanak rám.

Egyébként a férjemet is megviselte ez az egész (ez sem mentegetés, csak tény) lefogyott, megtört. Látszik az arcán, szemén, hogy neki is nehéz.

És most rólam: változtattam az öltözködésemen: magas sarku, szolid smink, ékszerek, klassz frizura.

Tetszem a pasiknak! A férjem szemén is látom, hogy tetszik neki amit lát.

Fogytam 8 kg-t, mindenki azt mondja, hogy 10 évet fiatalodtam. Ma úgy kellett egy kollégámat elhajtanom. Még délután is írta az sms-eket, de nem bánom. Sőt kifejezetten jól esett. Mondjuk komolyra fordulni nem hagynám a dolgokat, de azt hiszem egy kis hülyítés nem árt, és ha kiderül sem baj legalább látja a férjem, hogy boldogulok nélküle.

Sok hibát követtem el, sok mindent csinálnék másképpen, (nem alázkodnék így meg, és nem maradnék otthon betegállományban a sebeimet nyalogatni) de mentségemre szóljon, hogy nem voltam még ilyen helyzetben. Most már ha szakítani akarna, (amit nem hiszek) sírás nélkül tudnám elengedni. Az idő tényleg gyógyítja a sebeket.

Na mit szóltok?

Puszi: Kati

Ui: a férjem azóta sem simogat, becézget, nem mondja napjában 10 szer, hogy szeret, nem ír sms-eket. De én látom a szemében, hogy szeret. (vagy látni akarom).

Ha valami történik megírom, és olvaslak titeket. Nagyon sokat segített, hogy mindezt ki tudtam írni magamból. Jobb volt mint a pszichológus, esküszöm.

Na jó, mielőtt bárki félreértené! Szivesen kihagytam volna az életemből ezt az megcsalós epizódot. De valami miatt ezt a lapot kaptam, (biztos, oka volt) ezzel kellett valamit kezdeni.

Tanulni belőle, szembenézni a problémákkal, mert az jöhet bármikor, bármilyen kapcsolatban!

Jól van, értem, amit írsz! Én speciel nem undorodom a férjemtől, sőt! Ezen az alapon szűz fiút kellett volna keresnem!

Az én véleményem szerint egyébként az a könnyebbik út, ha elküldöm és újat keresek! Meg kell javítani, ami elromlott, lehet hogy több energiát igényel, mint újat beszerezni, de ettől értékesebb lesz a régi, mert megdolgoztam (megdolgoztunk) érte. Szeretem a kihívásokat!

Erről már valamikor beszéltünk, hogy nem lehet könyvből felkészülni egy olyan helyzetre, ami érzelmeken alapul.

Az sem tudhatja, hogy milyen az, amikor nem néhány hét, vagy hónap, esetleg néhány év után derül ki a megcsalás, hanem hosszú évtizedek után. Máshogy viszonyul annyi együtt töltött idő elteltével mindenki.

Az viszont, hogy Kata férje már másnap otthon volt, ebből még nem tudjuk, hogy megbánta-e, és megtesz-e mindent, mert csak ő írta, hogy "Az élet újra szép! Teszek róla, hogy az legyen!...teljesen átalakítom az életem"

És a férj? Ő is, vagy csak sordródik, és várja, hogy a felesége teremtsen meg mindent a saját boldogságáért (és persze a férje boldogságáért is).

Várom Kata írását, hogy megérte-e visszafogadnia azt a csalfa embert.

Bizton én is tudtam! De tényleg! Annyira tudtam, hogy olyan földkörüli pályára állítom, amilyen ember még nem járt! És mégsem...

Kívánom, hogy sose kelljen kipróbálni, hogy úgy tennél-e, ahogyan most gondolod!

Akkor előrébb vagy.

Velem (hálisten) még nem történt meg hasonló eset, de bizton tudom, hogy mit tennék, ha ez történne. Én ezt írtam le a gondolataimban.

Sziasztok!

Szerintem a Kata helyzete (sem) olyan, hogy konkrét tanácsot lehetne adni, hogy mit tegyen (elküldje, vagy próbálják meg rendbe hozni?) Egy ilyen felfokozott érzelmi állapotban lévő embert nem szabad befolyásolni, semmilyen irányba! Legfeljebb a tapasztalatokat lehet megosztani vele, már ha van!

Kitartás Kata! Legyél továbbra is okos, erős és szép! Úgy lesz jó, ahogy TE döntesz! :))

Hááát... nézd el nekem, ha szkeptikus vagyok. Az igaz, hogy azt mondják és magam is - részben - egyetértek vele, hogy minden probléma mögött két ember áll. Azonban NEM EGYENLŐ ARÁNYBAN!!!! A te esetedben ezt különösen ne felejtsd el! Ha voltak is problémák, a te férjed azokat csak tetőzte galád tettével! Ne felejtsd el, hogy nem te vagy a hibás, nem neked van van a füled mögött, hanem neki! Ne hagyd, hogy bűntudatot keltsen benned!!!

A pszichológus remélem majd jól helyreteszi őkelmét.

Minden jót neked!

Sziasztok!

Annyira jókat írtok! Különösen az tetszett, hogy jöjjek össze a Bélával.

Nem igazán értem rá írni a héten. Hétfőtől újra dolgozok. Este meg már nem volt kedvem. Mondom a lényeget, aztán a hétvégén még mesélek. A férjem itthon van, már másnap haza jött csak a nővéréig ment. Próbáljuk rendezni a dolgokat, de ez a kapcsolat már nem olyan mint a régi. Oda a bizalom. Elmegyünk párterápiára, hátha segít. Mindketten hibáztunk, már látom, hogy én is. Nagyon sokat szenvedtem az elmúlt 1 hónap alatt, de talpra fogok állni, mert erős vagyok, okos és szép.

Teljesen átalakítom az életemet, de erről majd holnap délután írok, mert fáradt vagyok.

Az élet újra szép! Teszek róla, hogy az legyen!

Puszi mindenkinek.

Sziasztok!

Nálunk 4 éve, hogy a férjem bejelentette: van valakije. Addig én semmit nem vettem észre. A vallomást követően kezdődtek a kimaradozások, kiszámíthatatlanná vált a drága. Jöttek a mindennapi veszekedések a szerető miatt, aminek sajnos az akkor 3,5 éves lányunk is tanúja volt (a szobatisztaság visszafejlődött:-(. 2 hónapig bírtam ezt az egészet, én tettem ki a férjem szűrét (szó szerint kipakoltam a lakásból és útnak indítottam a másikhoz). Azóta mi elváltunk, azzal a másikkal együtt vannak; a gyereket látogatja, elég normálisnak mondható a kettőnk kapcsolata. (Normálisan tudunk beszélgetni:-) Akárhányszor gondoltam át a történteket, nem bántam meg a döntésemet, mert inkább vagyok egyedülálló anya, mint hogy pokolban éljünk. (Ismerem magam annyira, hogy tudjam: mindig a fejéhez vágnám a megcsalást. Mert ezt soha nem lehet megbocsátani, legalábbis szerintem. Új párkapcsolat még nem adódott eddig, nagyon nehezen engedek közel magamhoz azóta bárkit is lelkileg. És egyébként én nem csak az exemben nem tudnék megbízni többé, úgy általában a férfiakban.) A válással a lányom sem vesztette el teljesen az apját, hisz kettőjük kapcsolatát nem akadályozom.

Egyszóval Kata: nagy döntés előtt állsz (bárhogy is dönts végül), amihez kitartást kívánok! Csak egy a lényeg: saját magad és gyermekeid NYUGALMA!

Üdv mindenkinek!

Szerintem a férjnek is meg a csajnak is elég nagy pofáncsapás lenne! :D

Megérdemelnék!

Sziasztok!

Most értem csak haza, elutaztunk a hétvégére, történt azóta valami friss fejlemény?