Korkülönbség (beszélgetés)
Nagyon aranyos vagy és köszönjük.Én bízom ,és megmutatjuk elsősorban magunknak, aztán a világnak hogy lehet így is.Természetesen félek,mert már 1 év után, nem tudom elképzelni a világot ,az életemet nélküle.Olyan felemelő érzés ,amikor csókkal ébreszt, elmegy dolgozni, körülbelül 10 perc múlva hív,hogy elmondja szeret és hiányzom és siet haza.Sokszor 5 percre hazajön.Viszi magával a fiúkat ,vagy az unokáinkat.:))) Mindig mondom neki,hogy nem gondoltam volna,hogy 35 évesen ,4 szeres nagymama leszek.Nagyon ,nagyon boldog vagyok.Mindennap, több szeretetet kapok az én életemtől.Egy dologtól félek ,semmi mástól.Hogy elveszíthetem.Ő már gondoskodott rólunk,de nekem nem az kell,hanem ŐŐŐŐŐŐŐ! Szeretnek a gyerekei,elfogadtak.Igaz 30 éve ismerjük egymást,és én semmit nem vettem el tőlük, az édesapjuk szívén kívül.Bíztam bennük és ők is bennem ,nem játszottam el a bizalmukat.Igazi nagy család vagyunk.Eddig 4 gyerekkel,4 unokával.De egy közös is kell.Azt mondta először,hogy nem,mert nem a papája hanem az édesapja szeretne lenni.De meggondolta magát.Igaz sírok ha rágondolok,hogy mennyire imádnánk a kis drágát.sajnos eddig még nem sikerült,de nem adjuk fel.Elnézést,de dolgozunk az ügy érdekében.Köszi még 1 szer.Jól esett , hogy reagáltál"Fiatal Nő".
Köztünk (párom és köztem, az Ő javára) 14 év van, a közel 30 év viszont szerintem is "sok". Persze nincs ezzel baj, de tényleg a gyerek-kérdés. A gyereknek rossz, ha elveszti az egyik szülőjét. ('Idősebb' korban is, hát még fiatalon.) Hatással van rá a hiánya, ha beismerjük, ha nem. Persze egy szülő mindent megad a gyerekének, amit csak tud, sőt, még azon felül is, de akkor sem lesz ugyan az. És ilyenkor azért tényleg van abban valami, hogy az illető szülő az "önző". Mert Ő boldog, jó neki, igaz, nem biztos, hogy sokáig. Na és a gyerek? Rá ki gondol ilyenkor?
Én nem vagyok a korkülönbség ellen, sőt, inkább mellette, de ha a gyerek felvetődik, na, ott már más a helyzet. Nem bántásképpen, vagy ilyesmi, de ilyen helyzetben tényleg meggondolandó a dolog.
Egyébként sok boldogságot és sikert kívánok a kicsihez. Sok évet együtt. Mert az NAGYON FONTOS.
Hát az én szüleimnek is nagyon nehéz ,meredek ez a dolog.De az igazat megvallva,mivel én is egyke vagyok,nagyon, nagyon befolyásoltak a szüleim eddigi kapcsolataimban.Hibáztatom őket,mert egy élete van mindenkinek és ők illetve anyu mindig a saját érdekeit leste.Én szeretem őket,de most lett elég.Mind mondottam ill írtam egy életünk van.Akik között ráadásul ilyen sok a korkülönbség, azoknak nem biztos ,hogy 20-30 év boldogság is juthat.Tehát most az életben ,egyszer saját magamat kell néznem.Illetve egymást.Persze a gyerekeim is fontosak sőtt!!!!De néha (mindig) azt érzem hogy engem lelkileg terrorizált eddig is az anyu.A legrosszabb ,hogy a volt férjem ezt látta és mondta.De neki nem hittem.Talán a házasságom végéhez anyu 70%kal hozzájárult.A környezetemben élő emberek mind azt mondják,hogy anyu féltékeny rám.Mert fiatal nő vagyok és rengeteg az ismerősöm ,barátom.Ami tény az tény, neki senkije nincs ,még a saját anyja ,testvérei sem jönnek ki vele.De én elfogadom a hibáival együtt, hisz az édesanyám.De egy kicsit a sarkamra állok,mert ezt nem engedem tönkre tenni.Életemben nem voltam ennyire boldog.
Sziasztok. Gyakori probléma, hogy valaki fiatalon nem akar gyereket, családot még. Aki bele megy egy ilyen kapcsolatba, annak bizony számolnia kell vele.
Mostanában eszembe jutott, hogy ott a Szekeres Nóra vagy más hazai sztár, akiknél mondjuk 16 év korkülönbség van. Bántja őket bárki is? :)) Nem kell ezzel foglalkozni...
Hát igen.Az igazságot előre nem lehet tudni.De!!! Mikor azt érzem 35 évesen , hogy azt az ember imádom, aki 30 évvel idősebb aki az apám lehetne 4 Azt az embert akihez pedig 20 évesen mentem férjhez és szűltem neki 2 gyereket és becsületem még sincs!Akkor nincs miről beszélni.Ez az ember egy úriember.Imád és viszont imádom.Másképpen nem tud szólni hozzám:KEDVESEM ,ÉLETEM ,MINDENEM! Lehet hogy a keresztnevemet nem is tudja??? Na ez csak vicc volt.Az biztos,hogy az előző házasságomban, mindig én voltam a villámhárító.Most erre szükség nincs. Rend ,fegyelem ,biztonság vesz körül.és ami fontos nem csapom be magam Szerelmes vagyok.Imádom, hogy olyan dolgok éltetik ,mint például az, hogy reggel együtt isszuk meg a kávénkat.Kezet csókolhat.Átölel és fut tovább dolgozni.Hogy reggelente a szemembe nézhet és puszit ad ahasamra,hogy mikor érzi már a jelzést a babánktól.De ettől nagyon félek és rettegek,hogy miért nem esem teherbe.5 hónapja nem védekezünk.Lehet,hogy már nem nemző képes??Tudom, orvoshoz kellene fordulnunk ,de még várunk.Csak ami egy ilyen kapcsolatban a legnehezebb ,nekünk nem biztos hogy van időnk erre.Rettegek attól, hogy egy reggel, nem néz a szemembe.Azt nem élném túl.Hát ez van lányok.Legyünk boldogok.
Biztos igy van ahogy te irod én már az idősebb korosztályhoz tartozom akik már ezt másoknál látták hogy megy ez a végén és ott ez a korkülönbség bizony erősen előkerült....és még a nő fiatalos életvidám mig az idősebb férj egy kimustrált életunt valaki lett pedig sportos vidám és lendületes volt mikor összevarázsolta a szerelem öket el se váltak ,de a boldogság már a végén csak emlékekben maradt meg... remélem az én tapasztalataim csak azoknál a pároknál volt igy akiket láttam ismerek s titeket távolból se fog érinteni a hétköznapok bizony ezeknél a családoknál ma sem könnyűek...és előre készültek erre....
Igen.Az emberek gyanakvóak,ha furcsaságot látnak a környezetükben.
Egyik barátnőm mondta nekem egyszer,hogy ha ilyen nagy korkülönbség van a párok között,akkor a nő vagy a pénzért van a másikkal,vagy bolond.
Nos,ez egyáltalán nem igaz.
Válaszul hozzátehetnénk,hogy az is bolond,aki olyan emberrel él együtt,aki üti veri,nem törődik a családjával,csak saját magával.
A páromnak is van két fia az előző házasságából:42,és 40 évesek.
Ők is elfogadtak engem.Annál is inkább,mivel a férjemnek régebben is fiatal barátnői voltak.
Nyilván a szülők nem repesnek egy ilyen kapcsolatért - értem ezt magunkra is, de ha látják, hogy így vagyunk boldogok, elfogadják. Nálunk legaább is így történt.
Hát igen.Érdekes,ugyanakkor feldobott a válaszod Tixtina.Nagyon örültem,mert látom,hogy működhet a dolog.Bár én nagyon bízom magunkban.Nekem két fiam van ,15 és 14 évesek.Neki 37 és 42.Egy fiú egy lány.Már az unokája is 21 és 20 évesek.A gondom csak az ,hogy mindenki gyanakszik ,mi ez a nagy szerelem.Lassan, majd beletörődnek az emberek.de ha nem hát nem.Nekem fáj egy kicsit még a csúnya pillantás,de már megszokom.A szüleim nagyon nehezen dolgozzák fel.Mivel fiatalabbak mint a nagy Ő.De remélem belátják,hogy az én boldogságom az övék is.Ha van kedved írj tanácsokat.Pusza és köszi
Anyuék elég konzervatívak voltak,minden tekintetben.Úgyhogy hozzánk is szkeptikusan viszonyultak.Elfogadták,mert látták,a boldogságunkat,és együtt örültek velünk.
Ma már sajnos nem élnek a szüleim.
Rokonaim nincsenek,mivel egyke vagyok.Sajna:((
Én is örülök, ha hasonló párokról hallok. :) Köztünk 22 év van, 11 éve vagyunk együtt és van egy kislányunk.
A ti családotok, szüleitek könnyen elfogadták a választásotokat? Az én szüleim nehezen emésztették meg a dolgot, de tudták, tiltással semmire sem mennek, Szerintem bíztak benne, hogy "majd elmúlik". Végül is nagyon jól kezelték a helyzetet, most már nincs semmi gond, de nem mondhatnám, hogy örültek eleinte.
Tixtina, Lujza!
Én komolyan mondom, örülök, ha ilyeneket olvasok! :)) Először is mert nem érzem magam annyira egyedül, másrészt mert örülök, hogy mások is rájönnek rajtam kívül, hogy valójában mennyire is lehet szeretni, és viszont szeretve lenni! Nagyon-nagyon sokan - egy átlagos, normális korkülönbségű kapcsolatban - ezt nem tapasztalják meg, és ez sajnálatos! Persze a legtöbben ezt nem merik felvállalni, vagy épp nem érzik és a legtöbben csak akkor jönnek rá, amikor belecsöppennek egy ilyen helyzetbe!
Az az egy kár, hogy nem előbb találtatok egymásra - bár talán mégsem kár, hiszen az évek talán csak még jobbá, hozzátok illővé tették a párotokat-, de még így se számít, hiszen az együtt töltött boldog évek nagyon sokban kárpótolják az embert az elmúlt évekért!
Nálunk "csak" :)) 24 év a korkülönbség de egyszerűen tudom, érzem, hogy ennek így kellett történnie, a világban semmi sincs véletlenül! :)))
Látogass el,a Tudásbázisba,tegnap írtam bele.
Címe:
Mi a véleményed,ha egy 20 évvel idősebb pasi udvarol egy lánynak?
Szió!
Tudtam,hogy nem mi vagyunk az egyetlen nagy korkülömbséggel együtt élő pár.
Sokan elítélik,de igazából nem foglalkozom másokkal.
A párom 61 éves volt,mikor megszületett a fiunk,és 65,mikor a kislányunk világra jött.
Akartam menni magzatvízvizsgálatra,de az orvosom szerint az anyától függ a magzat egészségi állapota.
Igaz,hogy mindkét gyermek véletlenül csúszott be.
Fiam fogantatása előtt úgy tudtam,meddő vagyok-az orvosok diagnózisa alapján.
Kislányomnál-elszámoltam magam a naptárban.
Nagyon boldogok vagyunk,hogy két gyönyörű,és egészséges gyermekünk született.
Párom most úszik a boldogságban,mert a 4 fia mellett,meglett a várva várt kislány is.
Most teljes a családunk,szeretetben,egyetértésben éljük napjainkat.
Nálunk,szerelem volt első látásra.:)))
Nagyon örülök nektek,őszintén.Jó ilyen emberekkel beszélni.Mi közöttünk ,30 év van kereken.Mind a ketten túl egy házasságon.Szeretnénk babát,de csak akkor ha egészséges lehet.Kell hogy sikerűljön ,hiszen két-két szép gyerekünk van.Eleinte ő nem akarta mert hogy nem a nagyapja szeretne lenni,hanem az édesapja.Nagyon, nagyon, nagyon boldog vagyok mellette.Ő, az egész életem értelme.Nem tudok élni nélküle.Hiszem,tudom hogy a sírig tart.Bár ami igaz az igaz,nem volt egyszerű.Nevettek és valószínű nevetnek is rajtunk,bár úgy látom ,egyre többen örülnek ennek a szép kapcsolatnak.Tegnap este ,ült az ágyon és én álltam előtte.Puszilgatta a hasamat ,és azt mondta ,hogy nagyon szeretné, ha már valaki jelezné,hogy itt vagyok apa.Lányok a fiatal pasi is mondd ilyet,de nem gondolja sokáig.Ők már másképpen gondolkodnak.Ők még úriemberek.Mindenkinek ,ilyen boldogságot kívánok.
Szióka!Jaj de jó!Mi közöttünk 30 kereken.Mi most szeretnénk babát,de eddig még nem jött össze-((Pedig mind a kettőnknek van két ,szép ,egészséges gyereke.Igaz az övéi idősebbek, mint én:))))De imádom őket és ők is engem.Mert azt látják,hogy imádom az apukájukat és nem kérek tőle semmit:Csak szerelmet.Mennyi idős volt a párod a gyerekek születésénél?????
Nagyon érdekes dolgok történnek az emberek életében.Én ezt sosem gondoltam volna.Bocs de el kell mondanom.Boldog 17 éves házasságom volt.Két szép egészséges gyerekkel.Aztán valami megváltozott.A férjmnek szeretője lett.Talán megbocsájtottam neki hamar,hisz mind a ketten hibáztunk.Azután magányos lettem.Egy ismerős férfival találkoztam és leültünk beszélgetni.Én 35, ő 65 éves.Teljesen megnyíltam előtte ,amin meglepődtem.Majd fél év uán mind a ketten elváltunk és összeházasodtunk.Sohasem gondoltam,hogy ennyire fogok még szeretni.Jobban szeretem mint az életemet.Ő AZ IGAZI! Lehet hogy előbb kellett volna találkoznunk.Mert nagyon szeretném megajándékozni egy babával,de félek,hogy nehogy valami baj legyen.Ezért orvoshoz szaladgálunk.Remélem még 20 év jut nekünk.Ő az aki a másik felem.Boldog vagyok, bármennyi is jut nekünk.A rosszinulatú beszólások, már elmaradnak lassan.Aki hasonló cipőben jár, az egy dologra figyeljen.A PÁRJÁRA:)))) Kívánom mindenkinek hogy olyan boldog legyen mint mi.
Ez így van. Nem a korkülönbség számít.
Hogy működik-e vagy sem, az úgyis mindig csak utólag derül ki, de a kölcsönös szimpátia, egyetértés, rokonszenv stb. vonzalom sokat számít! Azt előre nem lehet megmondani semmilyen kapcsolatról, hogy működik-e vagy sem! Meg kell próbálni! :)
az én élettapasztalatom szerint sok..ez a különbség külőnösen késöbb....
A kor nem számít, ha mindketten úgy gondoljátok, miért ne próbálnátok meg? :)
Sziasztok!
Én is a segítségeteket szeretném kérni.(Bár a többi kommentet olvasva már egy kissé megnyugodott a lelkem.)15 év az sok? nő 21- férfi 36. Ugyanabban a szakmában dolgozunk,(ami nem éppen civilnek mondott)egész életet kíván,más életformát.Nem éppen egy reggel8ra bemegyek az irodába este 6kor meg kijövök munka.Más lelkületet kíván.Éppen ezért úgy gondolom,h ebben is megértenénk egymást, az ebből fakadó lelki kínjainkat-bajainkat,örömeinket.Én a kormohoz képest elég komoly gondolkodású vagyok, ő pedig még mindig gyerek egy kicsit.Munkánk miatt elég sok a közös oldalunk. Szerintetek működhetne? Kérlek segítsetek!Köszönöm.
Semmi probléma!:-D majd lesz valahogy..Lehet, hogy később meg majd a fiatalabbakat fogom keresni!:-D
Hát igen! Szegény Strucy, azt hiszem nagyon leszűkítettük neki a kört! :)
A bizonyos kivételek között viszont sok a "szélhámos". Ők azok, akik ki szokták használni az embert. Persze a kivételek között is vannak kivételek. Meg kell lelni őket. :-)
Azt nem is csodálom!
Én se bírtam ránézi soha a korosztályom hímnemű tagjaira! :))))))
Csakhát azzal számolni kell, hogy az idősebbek, esetleg már tartós kapcsolatot akarnak, családot, stb.
De persze vannak köztük is kivételek! Őket kéne megtalálnod! :)
De én pl. nem szeretnék még gyereket meg lekötni magam,mégis az idősebbek vonzanak.
Ez nem feltétlenül a kor miatt van!
Én pl. mindig nagyon szerettem a gyerekeket, és 18 évesen már simán szültem volna, ha úgy alakult volna az életem, lett volna olyan partnerem!
Ez beállítottság kérdése, nem a kor miatt van!
Hmm ...
nem segít a ...
... megbeszélés
... elgondolkodás
... belátás
... beleélés
... engedés a másiknak
... és boldogan élés?
További ajánlott fórumok: