Korkülönbség (beszélgetés)
Erre? :-)))
Nem ettem meszet! :-D
Akkor gondolj ilyenkor arra,hogy a nő egy érettlen 50-es,a pasi pedig egy túérett 30-as és máris megérted:))
Én úgy gondolom,minden emberben ott van az a léleknek nevezett valami,ami nem korfüggő.Sokan mondják azt ,hogy "ugyanúgy érzem magam ,mintha húsz éves lennék,de kivűlről megöregedtem,sajnos!"
és ez nem hülyeség ,ez így van.
Szerelmesek a belső miatt lesznek az emberek,nem a külső miatt,ha szeretni tudják egymást,akkor oly mindegy a kor,szerintem.
Persze,nem mindig ilyen romantikus dolog áll a háttérben,de akkor sem szabad megítélni ,vagy elítélni mást,azért ,hogy milyen párt választ magának,ez mindenkinek a saját döntése ,semmi közünk hozzá:)
Hmm. nem is tudtam, hogy társkereső is lettünk, eddig ez nem volt a hoxán.
Mondjuk ahogy látom ez a kicsi user éppen ezért regisztrált be ... gratulálok neki!
Ájjájj, ejnye-bejnye! :)
19 évesen nincs is miért lekötnöd még magad, de ez nem kor kérdése! Egyszer eljön az a srác, aki miatt képes leszel lekötni magad, teljesen mindegy hány éves vagy!
Viszont, ha az idősebb fiúk, férfiak az eseteid, számítanod kell arra, hogy ők bizony esetleg már tartósabb kapcsolatot akarnak kialakítani! Ilyenkor legjobb már az elején tisztázni ki mit szeretne, hogy később ne legyen bántás és csalódás emiatt...
Az biztos, hogy sok!
De attól még működhet harmonikusan egy kapcsolat, csak mert a kívülálló szemnek szokatlan!
hétfőn láttam egy párt a buszon.amolyan tucat emberek,semmi kirívó nem volt rajtuk.a nő egy erős ötvenes,a pasi meg egy zsenge harmincas.
azt hogy el kell fogadni a másikat az egy dolog.leírni és könnyen le tudom.de megvallom őszintén,megbámultam őket és nem voltam közben jó véleménnyel.és nem hiszem,hogy az ilyen kapcsolat egészséges....köztük tuti volt majd 25 év a korkülönbség.az rengeteg.
Igazad van, tényleg nem tudjuk úgy átlátni a helyzetet, mint te, hiszen te élsz benne! Sok apró részlet is sokat számít, amit mi nem láthatunk, csak te!
Lehet, hogy tényleg, csak össze van zavarodva, és azért ideges, mert nem tudja mit akar! Lehet, hogy csak időt kéne adnod neki, ha akarsz várni rá! Hagyni kéne, hogy átgondolja a dolgokat és eldöntse mit szeretne!
Nagyon aranyosak vagytok, hogy támogattok a véleményetekkel, és az élményeitekkel. Beszélünk folyamatosan telefonon, és próbáltam tisztázni vele a dolgot. Most meg azt mondja, hogy ideges, és nem tudja mit akar. Ebben megértem, mert még mindig az anyukájával él, ami nem baj, mert gondoskosnia kell róla a körülmények miatt, csak zavarja, hogy emiatt nem tudott eddig haladni az életében...stb Ezért szeretne minél hamarabb egy családot amiben boldog.
Amit meg te írtál nekem Roni24, " HA igazán szeretne téged, és igazán veled akarna élni, tőled szeretne családot" mondtam neki, és hallgatott...:( és itt is azt mondta, hogy ideges.
Az a baj, hogy nem látjátok át igazán a helyzetet, ő nagy munkabolond, és egy ilyen munkát nem fog meg megint, ami mellett ennyire kötetlen lenne, és megértem ezen oldaláról, de soha nem adott fel semmit ilyen hamar:((( Mindig küzdött....
Na, azért nem kéne a négy fal között bújkálni! El lehet menni olyan helyekre sétálni, ahol senki nem ismer titeket! Tapasztalatból mondom, mert bújkálásban nekem is volt részem, bár az én páromnak is nagyon izzadt a tenyere minden ilyen alkalommal, de igyekezett inkább arra gondolni, hogy együtt vagyunk kettesben, nem arra, hogy ki, honnan figyel minket!
Nem jó, hogy összevesztetek, ha ezen kívül minden rendben van köztetek, szerintem simán meg lehetne oldani a dolgot, HA ŐŐŐŐ TÉNYLEG KOMOLYAN gondolja veled! Együtt mindent meg lehet oldani, csak akarnia kell! Másfél év után nem kellene szerintem csak úgy feladni, mert kényelmetlen a helyzet egy picit! Van ilyen, de ez idővel el fog múlni!
Akivel az ember együtt akar lenni, azt nem taszítja csak úgy el magától, és nem hagyja, hogy a helyzet miatt elveszítse!
Csatlakoznék a beszélgetéshez... Elég fura egy helyzet, meg kell mondjam. Én 20 múltam, a párom 14 évvel idősebb nálam. Itt is tanár-diák viszony állt fent. Tanított fél évig, aztán "semmi". (A következő félévben én kerestem meg egy másik tárggyal kapcsolatban, segítsen a házidolgozatban, mert olyan volt a téma.) Aztán jött a 3. félév. Itt ismét tanított. És ennek a félévnek az elején lett olyan a kapcsolatunk, hogy... Nekünk is kellett titkolózni. Még a legjobb barátaimnak sem mondtam el, senkinek. Egyetlen egy személy tudott a dologról, Ő is csak azért, mert nagyon résen volt, de nem árulta el senkinek. Persze a dolog nem maradhatott titokban, mert ismerősök persze láttak minket, továbbadták, s más napra tudta az egész csoport kb. Ez még nem is volt gond, mert nem nagyon szivárgott tovább. Aztán félév végén kiderült mások számára is, de akkor már nem számított. Most meg már teljesen nyíltan vállaljuk a másikat és így tényleg sokkal könnyebb. Együtt szoktunk menni az egyetemre is, stb. Mondjuk visszavan még 2 félévem, ez alatt még az is lehet, hogy újra fog tanítani. De hát ez van, kicsit kellemetlen lesz, de egyébként nincs ezzel semmi baj.
Ami a családalapítást illeti, nos lassan gondolom Ő már megállapodna, de egyébként ez elől én sem zárkózom el, annak ellenére, hogy annyi idős vagyok, amennyi. Ami biztos, hogy ezt szeretném befejezni. Vannak terveim, neki is vannak tervei, de annyira képlékeny még az egész. Márhogy mi lesz majd... Szóval csak azt akarom mondani, hogy én sem értem, teljesen, hogy miért ennyire sürgős neki, meg a bujkálás is miért kell...? Ha már előtte együtt voltatok, akkor nem érdekes! Sőt, eleve hülyeség volt bújkálással kezdeni. A helyzet kellemetlen, tény, de nem tehettek róla. Engem is elkezdett tanítani anno (még gimiben) egy kedves barátnőm, akivel már korábbról ismertük egymást. Próbáltuk titkolni, de nem lehetett nem észrevenni. És nem volt semmi probléma belőle. Na és, ha ismerem? Így jött ki. Csak az irigyek "protekcióznak", velük nem kell foglalkozni. Ha meg teljesen korrekt az az osztályzat, akkor meg bele sem lehet kötni. Ennyit az én véleményemről. :)
Ja értem!
Viszont ez akkor is csak tőle függ, gondolom téged annyira nem zavar a dolog mint őt! Ha szeret, és akar téged, azt a kis bújkálást ki lehet bírni! Nem kell nagydobra verni a kapcsolatot, de szabadidőtökben azért elég jól el lehet bújkálni... :)