Korkülönbség (beszélgetés)

Azt hiszem eléggé felnőttek vagytok már, hogy el tudjátok dönteni 4 év kapcsolat után, hogy hogy akarjátok tovább folytatni! Ha komolyabbra tervezitek együtt (házasság, összeköltözés), szerintem mindenképpen el kell mondani a családnak, nekik pedig meg kell békélniük a helyzettel, hiszen láthatják, hogy már milyen régóta tart! Ha nem hajlandók megbékélni vele, onnantól azt hiszem rajtatok múlik a boldogságotok!

Eleinte én is féltem elmondani az apámnak, hogy egy 24 évvel idősebb férfi van az életemben, viszont mikor terhes lettem, kénytelen voltam elmondani neki, hisz ugyebár előbb, utóbb elkerülhetetlen lett volna a találkozás!

Az apám nemigen tehetett semmit ellene, a lányát megtagadni nem akarta, viszont kerek perec megmondta, hogy megvan róla a véleménye (a páromról), és nem jó!

A keresztelőn találkoztak először, és ahogy elkezdte jobban megismerni a páromat, gyökeresen megváltozott róla a véleménye! Imádja! Néha már idegesítően is! :S

Szóval, nálatok is fordulhat a kocka! De előbb azt szögezzétek le, hogy hogy is legyen tovább? Mit terveztetek az életetekben, és ebbe beleszámít-e a másik is?

hajrá, teljesen egészséges, és normális...társadalmilag elfogadott egy korkülönbséggel felvállalt kapcsolat..

oly csekély a különbség, talán nem is szemmel látható..

Ha szeretik egymást miért ne?

Monnyon valaki ellen indokot!

lényeg a kapcsolatotok, s az a pár ostoba véleményt fröcsögő, rosszalló, írígy ember mit számít...olyanok szólnak, akik szeretetlenek, üres kapcsolatban gyötrődbek, vagy ácsingóznak arra, amiben te megtaláltad a helyed...szóval,mi a fontos???

Gratula az érzésekhez, a babaprojethez...nagy ívben és magasról a károgókra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Igen ez a téma időről időre mindig felmerül, mint ma is egy tudásbázisban. Sok a korlátolt ember, tényleg nem kell velük törődni.

Sok sikert a projekthez. :)

Pontosan így van.Nem szabad felhúzni magunkat pár emberen,akik nem értenek az érzelmekhez.Mert ha igazán értenének hozzá,akkor nem lenne oly elítélő a véleményük sem.

Sok sikert kívánok a baba projekthez.

Csak magatokkal foglalkozzál.Mindenki mondhat,amit akar.A lényeg,a Ti boldogságotok.

Irigység!

Ne is törődj velük, ők még nem tudják, amit te már tudsz, és azt hiszik tökéletes életük, kapcsolatuk van! Ami koránt sem biztos, csakhát ezt ők nem verik nagydobra, így sokszor becsapják még saját magukat is!

Szánalmasak az ilyen emberek, akik úgy ítélkeznek bárkiről/bármiről, mintha mindent tudnának! Az ilyenek véleménye számít a legeslegkevésbé! Ti boldogok vagytok, és semmi más a világon nem számít! Pláne nem a rosszindulatú megjegyzések!

:)

Hát ha valaki korlátolt akkor korlátolt! Nyugodtan hihet, mondhat álíthat azt amit akar ... mi meg tudjuk, hogy boldogok vagyunk a párunk mellett aztán ennyi.

Egy lelkiszegény hülyét nem tudsz meggyözni semmiről mert sokkal alacsonyabb szinten leledz.

Peter Gabrielnek gyermeke született.

58 éves,a felesége vagy élettársa pedig 37.

Érdekes,hogy mikor a sztárvilágban vannak hasonló korkülömbségek,valahogy természetesebbnek veszik az emberek,jobban elfogadják.

Talán azért,mert úgy vélekednek,hogy pénzes emberek,több mindent képesek megadni a gyermekeiknek.Ez nem így van.Ők is halandóak.:((

Ez így van.Mi most nem olyan régen kaptunk egy csúnya beszólást.Kéz a kézben sétáltunk,ekkor jött hogy mit tud neked nyújtani ez a vén f....!?Mondtam ha kell nyújtani is tudja.Miért gondol mindenki a szexre elsősorban.?Tudom.hogy az is fontos,de nem a legfontosabb.Most még működik és ő nagyon szeretné,hogy működjön is még.A legnagyobb félelme , hogy egy napon azért hagyom el,mert nem tud teljesíteni.Megértem a félelmét,de imádom már régóta,és tudjátok a legérdeksebb hogy egy percre sem éreztem azt hogy rosszul döntöttem.Imádom és kész.A fia tegnap azt mondta ,hogy anyu! Nagyon édesek voltak,még ő is nevetett.De jobb érzés nem érhetett.Én 35, a fia 37 éves.Eszembe sem jutna, semmi rossz gondolat.

Majd csak beletörődnek az emberek.EZ ÍGY MARAD:)))

Teljesen igazat adok.

Valóban 60 felett gyermeket vállalni-nagy merészség.

Nekünk véletlenül csúszott be az első baba.

Sokat meditáltunk-aztán amellett maradtunk,megtartjuk.

Igazából az én döntésem volt,mert én vállaltam,hogy képes leszek felnevelni egyedül.

A gyermeknek lelkileg nagy válság,ha már apuka nem lesz velünk.

Ezen sajnos nem gondolkoztam akkor,hiszen olyan örömmámorban úsztam,hogy lehet gyermekem-mivel előtte meddőnek nyilvánítottak.

Persze,meg sem fordult a fejemben,hogy elvetessem.

Régóta olvasgatom ezt a fórumot is de most beleszólok.

Az a baj csajok, hogy aki nincs benne egy ilyen "korkülönbséges" kapcsolatban aki kívülről látja és nézi a dolgokat piszokul nem tuj megérteni minket.

A mi adataink 19 és 36 a Drágám 19 én 36.

Nagyon mély barátságból alakult át a kapcsolatunk azzá ami most van. Itt ismerkedtünk meg a Hoxán egy másik segítős topicban.

Érdekes dolog volt az, hogy amikor már egy pár voltunk féltünk kilépni és vállalni. De sokat segítettek a barátok. Féltünk a családjaink véleményétől és ebben csalódtunk a legnagyobbat és a legkellemesebben. Ők látták azt, hogy mit tesz velünk a másik mennyivel nyugodtabbak, mosolygósabbak boldogabbak vagyunk egymás mellett és nagyon rövid idő alatt mindkettőnk családja befogadta a másikat.

Viszont .... és ami az érdekes azok akik nem ismertek ennyire bennünket ... hááát ne tudjátok meg milyen hadjárat fojt akár itt a hoxán is kettőnk ellen de összefogtunk és lesöpörtük a pályán kívülről ordibálókat és bebizonyítottuk nekik, hogy igenis van keresni valónk egymás mellett.

Mi lesz pár év múlva? ... Semmi ... Szeretni fogjuk egymást és talán jobban mint egyes normális korkülönbséggel rendelkező párok ... Miért? ... Mert mi tudjuk és teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy mit veszítünk azzal ha a másik felünk nincs mellettünk!