Korkülönbség (beszélgetés)

Nézd, a következő két évemben nagyon rá kell hajtanom, mert szeretnék egy pár dolgok elintézni. Ebben benne lesz a jó érettségi is. Meg a jogosítvány. Meg még sok minden. Nem a levegőbe szoktam beszélni. Erős túlzás azt mondani hogy tudok, de sokszor szoktam főzni.(mint pl. ma is) A lakás takarítása is minden nap rám marad. Ha tudok eljárok dolgozni, mert nem fizeti ki senki helyettem a dolgokat. Tanulok és dolgozom egyszerre ha tehetem, mellette a lakásra is figyelek. 2-3 éve már ilyen vagyok, és szomorú, de akármit próbálok ellene tenni, nem változom. Engem ez érdekel, hogy ezeket minél jobban csinálhassam. Türelmetlenül várom, hogy végre utalják a pénzemet, utálok rá várni :D:D...

Elhiszem, hogy azt hiszik mások, hogy csak a szám jár, mert fiatal vagyok. De tényleg ilyen vagyok és nem tudok változni, nem érdekel az ami a többi fiatalt. Egy baba komoly dolog, és nem játékból vágyom rá. Erről még a barátaimnak sem nagyon mesélek, vagyis tudják, de nem hangoztatom előttük. Ha magamról mesélek, mindig őszintén mondom, és biztos vagyok benne, hogy nem változom. :) Annak, hogy akit szeretek idősebb, nagyon nincs köze ezekhez a dolgokhoz. Nem miatta lettem ilyen komoly.

Furán hangzik, de ha a kiskoromra gondolok vissza, voltak " jelei", hogy nem olyan fiatal leszek, mint a többi. Semmi rossz dolog nem történt velem, szép gyermekkorom volt.

Úgy érzem, hogy szépen sorjában sikerülnek a dolgaim. És egyszer egy vadidegen hölgy azt mondta, mikor össze ismerkedtünk a vonaton, hogy soha se szégyelljem azt amilyen vagyok. :-) érdekes... :)

Nem igazán szakítás volt ez. Inkább kompromisszum. Megbeszéltük, hogy vannak dolgok, amik nekem fontosak, és amiket ő nem tud/akar már. Például 5 gyerek után egy hatodikat már felelőtlenségnek tartott. Megértettem. A mai napig a legjobb barátom. Életem végéig barátok leszünk. Én most egyedül vagyok és, bár úgy érzem, megtaláltam az igazit, még nem vagyunk egy pár. Ő csak 10 évvel idősebb :D És nincs a hátán "puttony". Remélem kialakul. Exem megtalálta önmagát, bár eleinte szenvedtünk mindketten. Bekerült egy irodalmi körbe, ír, úgy néz ki kötete jelenik meg.

Nagyon drukkolok Nektek. Vigyázz Rá. Minden pillanatban érezze, hogy bármi is történhet, Te mellette állsz. "Öreg" fát óvatosabban kell átültetni, de nem lehetetlen. Ha igazán szeretitek egymást, túllesztek ezen is.

Mi beszéltünk a volt feleséggel kulturáltan is. Megkértem, megkérdeztem, ő mit vár, de valahogy sosem sikerült. Amikor már nem volt más lehetőség, a gyerekek miatt beszéltem vele kevésbé civilizáltan. Érdekes, azt jobban értette.

sziasztok!

semmi bajom nincs a korkülönbséggel.

nekem is volt nálam 10 évvel fiatalabb pasim. aki akkor mikor én 28 voltam ő 18.

ő idősebbnek nézett ki a koránál én meg fiatalabbnak.

működött is minden, persze azóta is a legjobb barátok vagyunk.

azért lett vége mert elengedtem. nem volt szivem magamhoz kötni egy olyat akinek még élni kellett volna. igy azt mondtam ,menj és szórakozz:))

most a párom 2 évvel fiatalabb mint én.

de ennek ellenére imádjuk egymást.

persze volt olyan pasim aki 7 évvel volot öregebb mint én. azzal is jól kijöttem.

szóval az a lényeg hogy boldogok legyenek együtt. és nem a kor. az csak másodlagos. meg aztán ahány ember annyi féle. nem lehet mndenkire ráhúzni az "egyenjelmezt"

Ha pontosan elolvastad volna, amit én írtam, akkor láthattad, hogy én is pont ugyan ezt írtam: "holott már "rég" elmúltam 18, felnőtt embernek számítok. SZELLEMILEG IS ELÉG ÉRETT VAGYOK, MINDIG IS KOMOLYABB VOLTAM A KORTÁRSAIMNÁL, EHHEZ KÉPEST..."

Én is 15-16 éves korom óta komolyan gondolkozom a család kérdésén, nem vagy ezzel egyedül. De tény, hogy ennyi idősen, ha nincs az ember mellett egy stabil kapcsolat, akkor őrültség. Nagyon szeretnék én is gyereket, 20 elmúltam, de ehhez képest lettem olyan érett, hogy 1-2 évig még biztosan ne. Mert hatalmas felelősség. És nem csak az én, de a gyerek érdeke is, ha tanulok valami szakmát (jövőre diplomázom, sejj), egyet minimum, de 2 jobb lenne, mert az anyagiak előteremtése így talán "könnyebb". Szóval akármennyire is szeretnék akár már most egy gyereket, várok vele. Én akarom azt a gyereket felnevelni, az apjával, nem az én, meg a párom szüleinek akarok szülni. Plusz a mai világban elengedhetetlen az, hogy az ember az átlagosnál legalább legyen egy kicsit műveltebb, hogy tudjon boldogulni. Nem vagyok karrierista, isten ments, de van, amit muszáj. Azt viszont biztosan tudom, hogy 30-on túl már nem fogok szülni. Előtte akarom "letudni". :) Nem tartom túl biztonságosnak, meg nem akarok begyöpösödött szülő sem lenni. Mondjuk hivatalosan 40 felett a legkockázatosabb szülni, de akkor is, én még fiatalos anyuka szeretnék lenni, aki nem csak a gyereke anyja, de a barátnője is. Sajnos engem nem így neveltek... Ezen a saját életemben szeretnék változtatni. Meg még jó pár más dolgon is...

Nyilvánvaló volt, hogy ezek nem egy 12 éves fiú szavai, hanem tanították nekik. Mivel nem én költöztem a volt párom lakásába, hanem ő hozzám, félnivalóm nem volt. Mondtam Exnek, hogy beszéljen a gyerekekkel. Arra volt csak szükség, hogy a gyerekek megértsék, az hogy én beléptem a képbe, nem jelenti azt, hogy rájuk kevesebb figyelem jut. Sőt! Tulajdonképpen több, hiszen, amikor az apjukkal voltak, annak nem kellett olyasmikkel törődnie, mitn reggeli, ebéd, vacsora, ágyazás, tiszta ruha. Merthogy nálunk a nő azt is megjátszotta, hogy koszos, szakadt ruhában küldte a gyerekeket, 2 hetes nyaraláshoz nem pakolt nekik váltó fehérneműt, meg hasonló édes poénok. Hát meglátogattam és helyre tettem. Nem Ex lépett ki a kapcsolatból, hanem ő. Nem Exnek lett barátnője, hanem ő jött össze a kollégájával és költözött el. Akkor miért a volt férjét bünteti? Elmagyaráztam neki (illetve próbáltam), hogy nem velem szúr ki, ha a mocsokhoz, az igénytelenséghez szoktatja a fiait, hanem a gyerekekkel. Nagy harc volt :D A gyerekek sosem szerettek meg igazán, hiszen áskálódott ellenem, de 1-2 év elteltével, ahogy nőttek megtanulták értékelni a különbséget a stílusban, körülményekben, hangulatban stb. Én a párommal foglalkoztam, Őt szerettem és igyekeztem, hogy amikor nálunk vannak, a gyerekek is jól érezzék magukat.

Örülök, hogy a Párodnak nincsenek gondjai. Túllesztek ezen. Fel se vedd a hisztit és akkor csak nyilvánvalóbb lesz, hogy mennyire jól döntött, amikor rád szavazott :D :D Szorítok Neked :D

Csak annyit, hogy nem attól lesz felnőtt valaki, hogy elmúlt már 18. :-) Hanem hogy mennyire gondolkozik éretten. :-) Én nem vagyok még 18, és már pár éve elég éretten gondolkozom. Van egy 16 évvel idősebb szerelmem, akiért ha tehetném, mindent megtennék, de sajnos nem lehet. :(

Rettentő komoly lány vagyok, alig várom hogy legyen babám. Erről egyre több olyan emberrel beszélek, akiknek számít a véleménye, és bár csodálkoznak, annyira nem lepődnek meg, mert viselkedésre is más vagyok, mint az ilyen fiatalok. A családom is érzi. :) Most ezzel nem azt mondtam, hogy én hű de felnőttnek érzem magam, de azért többen állították már, hogy egy érett fiatal nő vagyok. :) És ez jó! :P

köztem és férjem között 11 év van és nem igazán jó!!régebben nem tünt fel annyira...de mostmár

egyre jobban....ő még élni szeretne!!Én is :-)

Azért jó,ha ezt egy férfi is így gondolja......

Gondolom akkor ez a te életedbe sem okozott volna problémát.:)

A pároddal kellene elsősorban megértetni mit érzel iránta, muszáj lenne beletudatosítani, hogy az ex még véletlenül se tudja felizgatni ilyenekkel!

Először is, egyértelmű, hogy nem tudja megemészteni, végülis a férje, hajintotta egy sokkal fiatalabb miatt... Ezt vica-versa te sem bírnád könnyen lenyelni! De azért exasszonykának azt is a képébe kéne vágni, hogy ahelyett, hogy folyamatosan próbál keresztbe tenni, inkább gondolkodjon el rajta, miért is hagyták el... Nem biztos, hogy CSAK a másik kettő lehet a hibás!

Másodszor, a párodat kellene biztosítani valahogyan, hogy bárki-bármit mond, elsősorban NEKED higyjen, ne a gonoszkodóknak!

Engem a párom bombázott, meg még néha szokott is hasonlóakkal, hogy ha nem fog tudni teljesíteni majd keresek egy másikat!

Milliószor el kellett neki mondogatnom, hogy:

Először is! HA esetleg ilyen előfordul, már lehet rajta segíteni, DE korántsem a szex az első és legfontosabb dolog közöttünk!!!!! ( Még hatásosabb, ha úgy fejezed ki magad, enyhe kétségbeeséssel az arcodon, hogy: "Azt hittem nem a szex az, ami összetart minket!" ;))))) )

Másodszor! Másképp is lehet teljesíteni, hogy mindkettőtöknek jó legyen... ;o)

Harmadszor! HA ilyen tényleg előfordulna, és már olyan szinten nem tudna teljesíteni, hogy se keze, se lába, se szája, se semmi, AKKOR IS ELŐBB NYÚLNÉK MAGAMHOZ, MINT VALAKI MÁSHOZ!!! MERT NEKEM NEM KELL MÁS!!!!!!!!!

Nálam ezek a dolgok beváltak, hogy ne agyaljon ilyen hülyeségeken fölöslegesen! Persze néha még azért kiszalad a száján egy-két ilyen megjegyzés, én meg már annyira belefáradtam, hogy válaszra sem méltatom! :P Úgyis tudom, hogy tudja, hogy soha nem tennék ilyet vele! :)))

Ezt kellene a te párodban is megerősíteni, és hidd el, ha ez sikerül, soha többé nem fogja tudni felhúzni az a DÖG! ;)