Korkülönbség (beszélgetés)
Szerintem a kor nem számít vagyis nekem nem!
Ha mind két fél megérti és szereti egymást akkor mit számít hogy ki hány éves??A szerelem vak és nem válogat!Ebbe én is bele estem mert egy 24évvel idősebb pasit szeretek én ezt nem szégyellem senki előtt.Persze vannak emberek akik ezt elítélik de én nem.És azokat az embereket sem értem akik elítélik ezt az egészet.Nekem még édesanyám is elfogadta hogy egy 24évvel idősebb férfit szeretek és ő támogat engem.Szerintem azzal semmi baj nincs ha valakik között nagy a korkülönbség.Előre is bocsi hogy így ismeretlenül és először írok!
Sziasztok!
Sziasztok!
Nem sok időm van mostanában, ha van is legfeljebb csak olvasgatok, de most nemtudom megállni szó nélkül!
Van igazság abban amit Lebogli lentebb leírt, de szerény véleményem és fiatal tapasztalataim szerint, csak azok beszélnek így akik még soha életükben vagy nem voltak igazán szerelmesek, vagy soha az életükben nem voltak még hasonló helyzetben, a kettő együtt meg aztán végképp ki van zárva!
Ha két ember szereti egymást, TÉNYLEG nem a kor számít, hiszen rengeteg házasságot látni, ahol a kor ugyan - úgymond - ideális, és a felek mégis elválnak, vagy elhidegülnek egymástól, 2-5-10-15 éven belül! VAGY, együtt maradnak ugyan, de félrelépegetnek. Mennyivel jobb ez? Fiatalon leélni 25 évet egy házasságban, aztán a kapcsolat ellaposodik, kihűl és már csak azért maradnak együtt mert félnek lépni, félnek újrakezdeni, meg, hogy "jaajj, ne adj isten életük végéig egyedül maradnak!"
A szeretet ugyanúgy kitarthat nagy korkülönbségű kapcsolatban is, és attól, hogy valaki megöregszik, még a szeretet/szerelem nem múlik el! Ha igen, akkor ott már rég nem azon volt a hangsúly! Ha egy nagy korkülönbségű kapcsolatból lelép az egyik fél, csak mert a másik kicsit megöregedett, kicsit lassabb lett, remeg a keze és műfogsora van ( :P ), kérdem én, volt ott valaha szerelem, vagy akár csak szeretet?
Ugyanez, benne van egy "normál" korkülönbségű kapcsolatban is, csak később kerül rá sor, és addigra a felek már egyátalán nem biztos, hogy együtt vannak, vagy még ugyanúgy szeretik egymást!
Én is túl későn találtam meg azt, aki mellett boldog vagyok, és még így sem úgy éljük az életünket ahogy az a legjobb lehetne, de SZERETJÜK egymást! És ez nagyon sok mindenen átsegíti az embert, amit sok "ideális" kapcsolatban az ember meg sem tapasztal!
Egyszóval, amikor az ember igazán szerelmes, egyátalán nem gondol arra, hogy mi lesz 10-20-30 év múlva, és miért is gondolna???
Minden percet ki kell használni, és minden percet ki kell élvezni amit a szerelmével tölt az ember, tök mindegy hány éves, ha egyszer Őt szereti!!! :)
Aki meg ezt nem tudja megérteni, azt én csak sajnálni tudom! :)
Sziasztok!
Örülök, amiért megtaláltam ezt a topicot.
A párom és köztem 19 év korkülönbség van, az én javamra. Egy éve még el sem tudtam volna képzelni, hogy egy nálam jóval idősebb férfival boldog lehetek(mondjuk, egy velem egykorúval sem)
Mindkettőnk gyermeki felnőttek már, közös gyermeket természetesen már nem vállalunk.
Egy hosszú és boldogtalan házasságot követő tartós egyedüllét után Ő volt az első férfi, aki utat talált hozzám. Soha ilyen boldog nem voltam, mint mellette lehetek. A gyerekeink elfogadják a kapcsolatunkat, örülnek és támogatnak minket a döntésünkben. Hatalmas családdá duzzadtunk, 6 gyerek, 3 unoka és a kapcsolódó családtagok, barátnők. Ha családi program van, az autókonvojt eredményez:)Ha ketten elmegyünk egy étterembe, bizony megbámulnak minket. Bevallom, ilyenkor megcsókolom (uram bocsá megsimogatom a fenekét).Már csak hogy okot és témát szolgáltassak a nézelődéshez.
Biztos, hogy mi már így megyünk végig az úton, és segítjük, szeretjük egymást addig, amíg erre időt kapunk az élettől.
Sziasztok kedves fóromosok, kedves Lujza!
Egyetértek Veled azzal, hogy ha a nagy szerelem elmúlik, helyébe kell lépjen a szeretet, és a tisztelet.
Úgy vélem azonban, néhány dolgot minden olyan embernek végig kell gondolnia, aki nála sokkal idősebb partnert választ: a kor előrehaladtával megváltozhat a felek életmódja, életvitele, égészségi állapota, és igényei is. Mondjuk amikor a nő 48 éves, agilis, lendületes, és esetleg még csinos is, addig ha a partnere mondjuk egy 72 éves, nyugdíjas egyre lassuló, egyre kevésbé egészséges férfi, nem biztos, hogy tartani tudja a nő tempóját. Másképpen kezd gondolkodni, más lesz az életvitele, nincs esetleg már szex sem, vagy ha igen, az olyan is... Ne adj' Isten, beteges is lesz. Milyen kimenetel lehet leggyakrabban ilyenkor? Első variáció, hogy a nő kapcsol: neki nem ilyen kapcsolat kell, hiyszen ő még 50 sincs... és otthagyja a megöregedett férfit, ami valljuk be, nem szép gesztus. Mert idős korra egyedöl maradni, és új életet kezdeni nem könnyű. A másik megoldás, hogy a nő marad, mert tényleg nagyon szereti és tiszteli párját. Ez igen tiszteletreméltó, de NEM FÉRFI-NŐ kapcsolt!!! MÁR NEM PÁRKAPCSOLAT!!! Amikor FÉRFIT, partnert képzelünk magunk mellé életünk párjaként, nem ilyen kapcsolatot álmodunk. Persze lehet élni így is, de meddig bírható? Meddig fogadható el egy igazi FÉRFI-NŐ párkapcsolat helyett, mely természetes lenne, és melyre ösztönösen vágyunk? A sok év, mely nem úgy múlik -boldog házasságban ahogy kellene- hosszú idő alatt bizony meg is teszi a hatását kőkeményen..
Én azt gondolom, ilyen esetben erre tudatosan készülni kell... Megoldásokat, alternatívákat keresni a később előálló helyzetekre, kezelni ezeket, és szembenézni magunkkal: be tudjuk-e vállalni? Mert a szerelem tényleg elmúlik. És kell valami akkor is, ami összetartja a már-nem-párkapcsolatot hosszútávon, miközben a nő ösztönösen menne már... És ehhez nagyon kevés az "ápolom mert szeretem, vagy ellátom mert szeretem "kapcsolat. Az is kapcsolat, de nem párkapcsolat!! Háát... Gondoljátok át. Minden tiszteletem azé. aki nem csak a fiatal években, de nyűglődős, nehezebb, halál felé közeledő években is kitart. Nagy áldozat a nő részéről, azt hiszem. Misszió.
Szia Lujza73!
Köszönöm,hogy érdeklődsz, nagyon aranyos vagy.
A helyzet változatlan, Anyu még mindig a kórházban van,de most már bármelyik nap vihetik az otthonba.Remélem már nem kell sokat várni, mert már idegileg teljesen kész vagyok tőle.A mindennapi rohangálás be hozzá, a nyavajgása, a válogatása ,már teljesen taccsra tesz. Sajnos az a baj ,hogy kriminális egy nőszemély ,nem szeret senkit,és semmit csak magával van elfoglalva, és azzal, hogy mi lessz vele az otthonban. A drága öcsénk csak tőlünk 30km-re talált neki otthont nehogy meglehessen látogatni akkor amikor mi szeretnénk, ez itt a legnagyobb baj.Majd megszokjuk.Veletek minden rendben?Nagyon szorítok neked hogy boldog kapcsolatod legyen. pusssz.
Szia! Sajnálom ami anyukáddal van! :(
De mi az, hogy nem maradhat a kórházban? Ha beteg és nincs még jól...:-O
Hidd el ,visszakapja,valamilyen formában biztosan.De akkor már késő lesz.kívánok,sok erőt ,hogy ezt el tudd viselni.Nagyon nehéz én tudom.A válásom engem is annyira kikészített,hogy még most is szenvedek tőle.Nagyon nagy tragédiám , hogy elveszítettem a babámat.Ja és ennek volt aki örült.
remélem lesz még neki ekkora szívfájdalma.Tarts ki.Állj anyud mellé,mert ezt az időt ,nem lehet visszahozni.reménykedj,hogy még rendbe jön.Kitartást.
Szia márti0316!
Nagyon sajnálom,ami anyukáddal történt.Tényleg.És úgy gondolom,itt mutatkozik meg,h tulajdonképpen miért is nem jó,ha a nő javára van a korkülönbség.Ha egy nő választ idősebb férfit,tudatosan,szerelemből,és nem csak mert "mutogatni akarja?!",akkor a nő tisztában van vele,h mi lesz később.Én úgy gondolom,ha van 15-20év különbség köztük,a nő ha nem is vallja be,de tudja h a párja előbb megöregszik mint ő.Legalábbis testileg.De a nő akkor se engedi el a párja kezét,ül mellette,ápolja,és nem hagyja el,mondván ő még élni akar.Igen,akar.De csak VELE.A párjával,a szerelmével.Akárhogyis van a különbség,mégiscsak a nő a felelősségteljesebb,hiszen ez kódolva van bennünk.Szerintem egy ilyen kapcsolatban először a nő félelme jön elő:"Nem akar majd egy korabeli nőt?Érettebbet?stb..."Majd később a férfi esik kétségbe:"És ha egy fiatalabb kell neki? Akinek még ilyen a teste,olyan a teste..."És néha halálfélelemmel küszködnek,h mikor lép le a kedves.Pedig ha nem akarnánk,ugysem lennénk velük.Na most egy fiatal ffinek tetszik az érett nő tapasztaltsága és stb egyéb közhelyek.De csak egy ideig.Aztán ráun.A nőkre jobban kiül az élet nyoma.És lássuk be,igen ritka az a fiatal férfi,akinél ha te xévvel idősebb vagy,azt mondod h a későbbiekben is rábíznád magad.Oka van annak,h a nők szülnek és nem a férfiak.Mert a nő gondoskodik,szeret jóban,rosszban és akármi is történik megpróbál mindig ott lenni a kedvessel, és segíteni,akár erején feül is.Nem azt mondom h nincs fiatal szerető és gondoskodó ffi.Csak igen ritka.Éppen ezért én jobbnak tartom,ha a ffi idősebb. Bocs a hosszért. És kitartást mindenkinek ebben a hülye hidegben!
Sziasztok!
Szerintem nem minden esetben jó a nagy kor különbség. Az én Anyám egy 13 évvel fiatalabb pasit hozott 3 leány gyermek közé, a nővéreim 16,14 , én pedig 5 éves voltam. Anyám 36 a férje pedig 23 éves volt. Hamarosan meg született az öcsénk is .Anyám beteges lett ,mert már nem szabadott volna szülnie,megromlott a házasságuk, és már csak azért maradtak eggyüt hogy a fiuknak legyen Apja.(de minek?)Most nyár elején Anyám nagyon beteg lett, már nem is érdekelte hogy mi történik Anyámmal , már Anyu hetek óta normális kaját nem evett, nem tudta ellátni magát, már az utolsó 4 napban már a wc-ig sem tudott kimenni, és ezt az öcsém sem és a kedves férje sem vette észre.A Nővéreim mentek megnézni Anyut ,és ők vették észre hogy Anyu bepisilve , véres széklettel már bűzlik az ágyban.Gyorsan mentőt hívtak, rendbe tették . A kórházban mondták,hogy 3 vérző gyomorfekélye van, és már csak kb 2 nap és Anyu meghal.Anyám harmadik hónapja kórházban van , (ápolási osztályon) de már többet haza nem engedi a kedves férje inkább beadja az idősek otthonába, mert ő még élni szeretne boldogan ,az én Anyám házában, ami azért van mert mi 3 lány vagyunk neki .Ennyit a korkülönbségről.Anyu 66 éves.