Kikészít az anyám! :( (beszélgetés)

olyan gyerekesen kezeled a dolgokat. ha en megbantom anyukamat, mindegy, hogy igazam volt-e, tudok mondani egy ne haragudj, nem akartalak megbantani mondatot. nem az szamit, hogy kinek van igaza

nem varhatod el, hogy anyukad hirtelen megvaltozzon, es teljesen mas ember legyen, mint ahogy anyukad sem varhatja, hogy te megvaltozz, es ugy elj, ugy viselkedj, ahogy az szamara jo lenne

nem arra kell gyurni, hogy a masik dafke megvaltozzon. hanem arra, hogy elfogadni a masikat. errol szol a szeretet. hogy ismered az osszes hibajat, idegesito dolgait, de szereted. biztos a parodnak is vannak hibai, van, mikor az agyadra megy, megsem inditasz ellen hadjaratot, nem? anyukad is szeret, szerintem ezt jol tudod.

senki nem mondja, hogy nem ertheto, ha gyakran felhuz, de a sarkadra allni ugy kellene, hogy magaddal szemben.

szamomra az ilyen sztorik nem azt mutatjak, hogy anyukad mekkora szemet, es te szegeny aldozat. ha tudom, hogy anyukam fel a kutyatol, akkor nem hivom meg akkor, amikor a kutyanak bent kell aludnia. ha pedig muszaj, akkor elore gondolkodok, es megoldom a helyzetet, hogy mindenkinek jo legyen

mindig, mindenkibe bele lehet kotni, es eloadni ugy egy sztorit, hogy abban o legyen a hibas, sot extra gaz. es pont igy van ez nalad. mert mintha nem arra torekednel, hogy megold a dolgokat, siman lehetne. hanem annyira kiosztottad mar a szerepeket, hogy csak erre koncentralsz

Egy másik pl, ami a minap jutott eszembe.. van egy kutyusunk a parommal.. imadom.. kicsit, mintha a gyerekem lenne.. :)

Pár éve lépcsőt csináltunk és még nem kötött meg a beton, addig ő nem lehetet kint.. anyumék jöttek hozzánk, én már gyomorgorcsben.. mondtam neki, hogy mi a szitu.. a kutyunak bent kéne aludnia az előszobában.. erre nekem esett, hogy ő nem fog egy házban aludni egy kutyával és ő megmondta, hogy kellene egy kennel neki és stb.. ok, mondtam megoldom.. párommal becsuktuk egy melléképületbe, aminek nem volt ajtaja.. de oda eszkábáltunk egy ajtó féleséget.. én tiszta ideg voltam, hogy kifog jönni.. pár hónaposan tartottuk bezárva, akkor is kimászott.. azóta nem.. a lényeg.. kimászott és felakad a kerítésen.. szerencsére a közelben voltam.. rohantam oda kiabáltam a páromnak segítsen, mert egyedül nem bírtam kiemelni, 30 kg.. szerencsére az ijedségen kívül nem lett baja.. de órákig még remegett.. nah meg én is.. mondtam anyumnak, hogy bent fog aludni az előszobában ezek után.. és hisztérikus rohamba kezdett ( jaa, ő a belső szobában aludt volna.. csukott ajtóval..ez a mi hálónk, de mindig átadom nekik, hogy kényelmesem érezzék magukat..) ő nem fog úgy aludni, hogy itt van bent a kutya.. ő fél.. ő stb.. sírt.. én inkább a kutyát választom, mint őt.. nekem a szívem szakadt meg, hogy ilyen hülye voltam és ez történt szegénykémmel.. ő meg csak veszekedetz velem még másnap is ez miatt.. jaaa, és én egy külön másik szobában aludtam a kutyummal.. a ház másik végében, csukott ajtóval.. tehát a közelében sem volt..

hát igen, ilyenkor kell a sarkadra állni, és nem a könnyebb megoldást választani, hogy párodnak "mersz" szólni, mert nem félsz, anyudnak meg nem.

Időbe telik, de anyud is meg fogja tanulni az új szabályokat, és nem fog pl szállást foglalni csakazért is, csak addig nehezebb. De itt tényleg neked kell az okosabbnak lenni, hiába fenyegetőzik.

Az ugrálás alatt azt értem például, hogy nagyon sokszor azért csesztettem a párom, amit anyám akart vagy kitalált.. engem nem is zavart.. csak anyumat.. és addig mondta, hogy így meg úgy kellene csinálni, én meg elhittem és mondtam én is..

egy pl, hogy érthetőbb legyen.. anyummal megbeszéltük, hogy ősszel elmegyünk egy biciklitúrára.. ő, a párja, az én párom és én.. mondtam, hogy nekünk szept.közepétől lesz jó.. erre másnap hívott, hogy szept.3ra lefoglalta a szállást.. mondtam, h nekünk az nem jó.. és kezdte felemelni a hangját, kezdődött a zsarolás.. és azt mondta, hogy oké, akkor megoldjuk.. páromnak, akkora már volt dolga..munka.. és én hülye elkezdtem vele vitázni, hogy oldja meg, ahelyett, hogy anyámnak mondtam volna nemet.. inkább a párommal vitáztam.. és rengeteg hasonló sztori van..

Jó ötlet,egyikünk sem akar itt rosszat neked.

Nehéz elindulni,tudom.Lehet még nem állsz készen.

Azért engem nagyon érdekel,hogy egy szakember mit javasol,ha nem túl indiszkrét,jó lenne ha elmeselned.

de hogy érted azt, hogy ugráltál? mármint 150 km-re laktok, kéthetente hazamentél.

Ne vedd bántásnak, de telefonon keresztül hogy lehet ugrálni?

Mert bennem az a kép él az ugrálásról, hogy közel lakik az ember, és a szülőnek mindennap kell valami, amit magának is el tudna intézni, ha egészséges (bolt, takarítás, bármi) csak nincs kedve és inkább mást pattogtat.

szerintem értjük, és tök jó tanácsokat is kapott.

én is azt mondom, hogy az a járható út, hogy egyrészt nem hívja fel naponta, hanem bőven elég hetente egyszer, ha ilyen a kapcsolat.

másrészt, ha az anyukája elkezdi a negatív dolgokat, nem lesz ebben partner, nem áll bele, és nem kezdi el felsorolni a sérelmeit, mert azzal csak még jobban eldurvul. Hanem vagy eltereli a témát, vagy megmondja hogy akkor leteszi és tényleg leteszi.

Hazamegy havonta egyszer, vagy amikor ő igényli, egyébként pedig nem ezen pörög nap mint nap, hogy mi volt a múltban, hanem próbál a jelenen javítani.

Ne haragudj, de te nem megoldást keresel itt,hanem csak pátyolgatast.

Ezen nem kell megbantodni,majd eljon az idő nálad is amikor tenni is fogsz valamit.

Kismillió ötlet elhangzott,te még mindig csak kifogást gyartasz meg továbbra is mindenért édesanyádat okolod

32 évig én voltam a hibás mindenért.. hidd el elég volt..

és én tudom a saját hibám.. az a hibám, hogy eddig ugráltam és most ezt anyám nem tudja hova tenni.. és próbáltam vele megbeszélni, nyugodt hangon, de ő csak támad.. mindegy nem magyarazkodok, aki nem érti nem is fogja..

Végig olvastam a fórumot.

Volt egy időszak az életemben amikor nem beszéltem anyámmal. Kb egy év.

Előtte írtam neki egy levelet,hogy nekem óriási lelki teher a vele való kapcsolattartas,rengeteg régi sérelemmel voltam tele irányába,mindenért öt hibaztattam

Majd szépen lassan tiszta fejjel és a férjem segítségével rajottem,hogy ezek a dolgok az én fejemben vannak,ami elmúlt azon nem tudok változtatni.Megvizsgaltam magamban, hogy mit miért cselekedett és egyszer csak azt vettem észre,hogy megertettem és elfogadtam öt úgy ahogy van

Pedig ő most is pontosan ugyanaz az ember,csak én változtattam a hozzáállásomon és sokkal jobb lett a kapcsolatunk.

Talán kedves forumindito, neked is kellene egy kis önvizsgálatot tartanod és máshogy vizsonyulni ehhezta kapcsolathoz mert szinte az összes hozzaazolasodban édesanyádat hibaztatod,pedig tisztán látszik,hogy neked erre a.stresszes viszonyra ilyen formában szükséged van valamiért,másképp már rég megoldottad volna.

Ennyire képtelenek vagytok ezt a történetet megérteni?

Adott egy lány, akit súlyosan kísért a gyermekkorától fiatal felnőtt koráig az anyjától elszenvedett rengeteg negatívum.

Ez a lány, ahelyett, hogy hátat fordítana a szülőként elbukott anyjának, mindent elkövet, hogy valahogyan normalizálja a helyzetet, mert tudja, hogy ha akármilyen is: anya csak egy van. Egyedül nyilván nem megy neki, s még nem látja a megoldást, de nagyon keresi.

Erre jöttök itt jó páran, és őt hibáztatjátok az anyja hülyeségéért. Gondoljátok, hogy erre van szüksége? (Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge öltözködjön már fel! – mondaná Hofi.)

Nem felnőtt. Azok ilyet nem csinálnak.

Keseregni könnyebb, mint felnőni.

bocsi, hogy ezt irom, de szerintem neked erre szukseged van, ezert taplalod

ha valakinek rendben van az elete, van ertelmes elfoglaltsaga, az par hulye hivas utan helyere teszi a dolgokat, nem fajul el, es nem csap hatalmas dramat belole

nem tunsz olyan butanak, hogy ne tudnal egyszeruen kezelni egy parbeszedet. plane ugy, hogy szereted anyukadat, megis itt egy zart osztalyra valo, rosszindulatu, gonosz senkihazinak allitod be. pedig nyilvan nem az

elkezdi, hogy miert nem hagyod ott a parod? megfeleled, hogy majd otthagyod, ha eljon az ideje, es megkerdezed, hogy van a macskaja, kaktusza vagy a baratnoje. nem pedig el kezdesz rinyalni, hogy megis hogy gondolja blablabla. hiszen ismered. ilyen egyszeruen el lehet kerulni a veszekedeseket

ha pedig nincs kedved beszelni vele, nem veszed fel a telefont. ha majd lesz, felhivod, es megmondod, pont nem ertel ra, most tudtad visszahivni

felnott ember vagy, nem foglal le a munkad, parod, csaladod, a haztartas es egyebek, hogy idot aldozz olyan dolgokra, amik csak rosszak neked? mert ezt senki nem csinalja, csak az, akinek kell az a "rossz", hogy valahova levezesse a feszkot, valakit valamiert hibaztatni tudjon es sajnaltatni magat

Akinek meg nem tetszik más véleménye és megsértődik, az ne írjon ki nyilvános fórumot.

Anyádat küldözgesd, ne engem. Már bocs...