Kikészít az anyám! :( (beszélgetés)

Mondj nemet. Tudod, mit kellene tenned.

Igazabol onmagadat kell csak meg- es legyozni.

Az eszeddel mar tudod.

És nyilván azért tudja ezt velem csinálni, mert hagyom és partner vagyok a játékban.. :(

De basszus mit csináljak ezzel az érzéssel?? :(

Csak az elso nehany visszautasitas lesz nehez.

Aztan egyre konnyebb lesz.

Gondolom, be lehet allitani azt a telefont, hogy ne tudjon hivni.

Az igen.. ! Nem semmi.. Apud is elég nárcisztikus személyiség.. :s

De minen tudna nektek keresztbe tenni?

Én meg azóta nem beszéltem anyámmal.. utoljára, amikor rosszul voltam és mondtam is neki.. ő meg csak nyomta a magáét.. nagyon érdekli, hogy mi van velem.. :/

Érdekes eset történt ma: apám szabályszerűen megfenyegetett, hogy amíg ő él diktálja a szabályokat és ne merjünk ellenefordulni, mert megjárjuk, messzire elér a keze és használni is fogja. Tessék?!

Azt mondja anyum, hogy minden nap ennyire agresszív. Nem tudom mi lesz, de egyre rosszabb a helyzet. Én kizárom a mindennapjainkból és tartatom a határokat vele, de nem jött, hogy higgyek a füleimnek. A durva az, hogy a család többi tagja valósággal retteg tőle.

És ha valakinek úgy alakul az élete, hogy semmit nem épített fel? Mert mondjuk jól érzi magát egyedül és nincsenek nagy igényei.

Nem mindenkinek való gyerek, meg család. De a társadalmi elvárások miatt olyan is szül, akinek nem kéne, mert nem alkalmas rá. És sajnos ilyenekből van a legtöbb. Akinek van egy kis intelligenciája, az fel tudja mérni a saját helyzetét, vagy be tudja látni, hogy neki nem való gyerek. Mert mondjuk sokat sérült lelkileg és így nem tudna egy egészséges lelkű gyereket felnevelni, csak tovább örökíteni a saját sérüléseit anélkül, hogy tudatában lenne. Vagy azért nem való neki, mert "önző" és inkább saját magával szeret foglalkozni. Most hirtelen nem jut más jelző az eszembe, de ez nem a legjobb megfogalmazás, hogy valaki "önző" azért, mert nem akar gyereket. Inkább akkor önző valaki, ha azért szül, mert azt hiszi, hogy a gyerek minden problémáját megoldja.

Éppen most olvasok egy könyvet, ami az anyai zsarnokságról szól. Ki kell lépni belőle, akár így, akár úgy, mert ha benne maradsz, nem tudod élni a saját életed. Nem tartozol felelősséggel az anyádért.

Deirdre Riordan Hall: Sugar

Olyan jó olvasni, amiket írtok.. és, hogy Ti is segítetek és erősítetek..

tudom én ezeket az eszemmel, csak a sziv néha megingat benne.. és elbizonytalanított sokszor.. de most.. huh nagyon kiakadtam 😡

Szulö ki hangoszttaja mi mindent feladott es felaldozott a gyerekert az en szememben egy nagy senki ! egy gyerek nem keri magat e vilagra ha itt van akkor reszesuljön szeretetben es minden joba segitsebge tiszteletbe meg ha ez a sajat gyereke is . Tisztelet nelkul ez nem megy .

Itt csak egy a megoldas, egyeszer es mindenkora elvagni ezt a borzalmas diszfunkcionalis szocilais örökseget es utan jöhet a jövö ! En magam 16 valamenyi voltam megtettem sikerult es buszke vagyok ra ! soha meg a legvadabb almaimban sem tennem azt hogy a sajat gyerekeim lelkileg vagy barhogy is bantanam . Soha nem mernek berontanni barmejikhez en respektalom az ö eletuk. Ha szukseg van ram szintem szertettel segitem mind most az uokam van nalom aki velem jön többhetes szabadsagra.

Ha már egyszer ilyen anyukád van, jobb is, ha csak ritkán találkozol vele. Alkalom a megbántásra, zsarolásra. Az ilyen emberek társaságát mindenki kerüli.

Éld a saját életed! Sokkal jobban fogod magad érezni, és semmi okod lelkiismeret-furdalásra!!!

“ Egy édesanyának ontania kellene magából a melegséget, a törődést, el kellene fogadnia a lányát olyannak, amilyen, bátorítania kellene őt abban, hogy a saját útját járja, óvó-féltő anyaként szárnyai alá kellene venni a lányát, amikor ő ezt igényli.

Egy lány az édesanyjától szeretet, a szeretet legmagasabb formáját, a feltétel nélküli szeretetet, az anyai szeretetet igényli, de hiába, mert nem azt kapja.”

Azt nem értem, minek mész most haza? Pofonért?

Egy ideig ezt szüneteltetned kellene!

Ha már a telefonálást nem tudod...

Így sosem jutsz tovább ezen.

El kellene kezdeni cselekedni, és nem visszalépni folyton.

Már akárhogy és akármiért is, de megszülettünk és itt vagyunk.

És mindenki csak a saját életéért felelős.

Szülő-gyereke között is van határ. Szülőként megmondhatom neki, hogy el fog esni, de nem szabad elkapnom, ha valóban esik. Utána sebeket ápolhatok - ha kéri.

Értem ezt átvitt értelemben is.

Persze, mindig könnyebb másra hárítani a felelősséget, mint beismerni, hogy évekig rosszul csináltam valamit. És minél tovább húzzák, minél több év, vagy évtized telik el, annál nehezebb. Ezért lenne jobb minél hamarabb szembesülni a hibákkal.

A társadalmi elvárással meg nem is kéne foglalkozni. persze ott van, de ha belegondolsz, csupa magamutogatás az egész. Legyen családod, jó munkád, házad, de ez mind a felszín. És mi van, ha belül rohadt az egész?