Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Az, hogy szeretjük egymást, nem téma köztünk, sose mondjuk, mert úgy vagyunk vele, hogy szavak nélkül is tudnunk kell. Fontosabb, hogy tudjunk együtt nevetni, tudjunk sokat beszélgetni és mindig számíthassunk egymásra. Ezek nélkül mondogathatnánk egymásnak, hogy "szeretlek", egymilliószor is naponta, nem lenne mögötte semmi."
Leiner Laura
"Találj valakit, aki mellett nincs játszma vagy színészkedés, aki elfogad úgy, ahogy vagy, mégis változásra bír. Azzal, hogy ismer, hogy minden álcád mögé belát, és lazán rávilágít az igazságra, amit vagy felfogsz, vagy nem."
Oravecz Nóra
József Attila: KÜLVÁROSI ÉJ
A mellékudvarból a fény
hálóját lassan emeli,
mint gödör a víz fenekén,
konyhánk már homállyal teli.
Csönd, - lomhán szinte lábrakap
s mászik a súroló kefe;
fölötte egy kis faldarab
azon tünõdik, hulljon-e.
S olajos rongyokban az égen
megáll, sóhajt az éj;
leül a város szélinél.
Megindul ingón át a téren;
egy kevés holdat gyújt, hogy égjen.
Mint az omladék, úgy állnak
a gyárak,
de még
készül bennük a tömörebb sötét,
a csönd talapzata.
S a szövõgyárak ablakán
kötegbe száll
a holdsugár,
a hold lágy fénye a fonál
a bordás szövõszékeken
s reggelig, míg a munka áll,
a gépek mogorván szövik
szövõnõk omló álmait.
S odébb, mint boltos temetõ,
vasgyár, cementgyár, csavargyár.
Visszhangzó családi kripták.
A komor föltámadás titkát
õrzik ezek az üzemek.
Egy macska kotor a palánkon
s a babonás éjjeli õr
lidércet lát, gyors fényjelet, -
a bogárhátú dinamók
hûvösen fénylenek.
Vonatfütty.
Nedvesség motoz a homályban,
a földre ledõlt fa lombjában
s megnehezíti
az út porát.
Az úton rendõr, motyogó munkás.
Röpcédulákkal egy-egy elvtárs
iramlik át.
Kutyaként szimatol elõre
és mint a macska, fülel hátra;
kerülõ útja minden lámpa.
Romlott fényt hány a korcsma szája,
tócsát okádik ablaka;
benn fuldokolva leng a lámpa,
napszámos virraszt egymaga.
Szundít a korcsmáros, szuszog,
õ nekivicsorít a falnak,
búja lépcsõkön fölbuzog,
sír. Élteti a forradalmat.
Akár a hült érc, merevek
a csattogó vizek.
Kóbor kutyaként jár a szél,
nagy, lógó nyelve vizet ér
és nyeli a vizet.
Szalmazsákok, mint tutajok,
úsznak némán az éjjel árján - -
A raktár megfeneklett bárka,
az öntõmûhely vasladik
s piros kisdedet álmodik
a vasöntõ az ércformákba.
Minden nedves, minden nehéz.
A nyomor országairól
térképet rajzol a penész.
S amott a kopár réteken
rongyok a rongyos füveken
s papír. Hogy’ mászna! Mocorog
s indulni erõtlen...
Nedves, tapadós szeled mása
szennyes lepedõk lobogása,
óh éj!
Csüngsz az egen, mint kötelen
foszló perkál s az életen
a bú, óh éj!
Szegények éje! Légy szenem,
füstölögj itt a szívemen,
olvaszd ki bennem a vasat,
álló üllõt, mely nem hasad,
kalapácsot, mely cikkan pengve,
- sikló pengét a gyõzelemre,
óh éj!
Az éj komoly, az éj nehéz.
Alszom hát én is, testvérek.
Ne üljön lelkünkre szenvedés.
Ne csipje testünket féreg.
(1932)
Érik a szőlő
Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele.
Két szegény legény szántani menne,
de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyában,
keserű magában.
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek,
de kevés vacsora.
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi,
talán értem jönnek.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elvisznek.
Kocsira ládám, melléje párnám,
magam is felülök.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elmegyek.
Huncut a gazda, nem néz a napra,
csak a szép asszonyra.
Huncut a vendég, mert mindig innék,
Ha vóna, ha vóna.
(régi népdal)
Ha majd sok idő múlva
Olvasod-e könyvet
És a múltnak emlékére
Hullajtasz egy-egy könnyet
Csendüljön fel szívedből
Egy szép régi móka
Boldog idő-szép gyermekkor
Jőjj vissza egy szóra.
Egy hosszú álom az élet
Kívánom álmodjál szépet
Legyen életed tengere az örömnek
Rajta csak kis sziget a bú,
Melyet a habok elnyelnek.
"Rövid az élet,mégis sok a könnye,amíg te mosolyogsz,
a másikét töröld le.Mert ahogy te szeretsz,úgy szeretnek mások,
úgy lessz ellenséged,úgy lessz jó barátod.Ha majd álmod valóra válik,
ezt akkor sem feledd el : Légy jó mindhalálig."
Nem hiába szép a neved,
Elfeledni nem is lehet!
Arra kérlek, te se feledd
Ki -e pár sort írta Neked!
Ma még ilyen vagyok.
De holnap már más leszek,
Talán meg is változom,
De sosem feledlek!"
Csoda napok járnak, változik a szél,
öröm dala árad, költözik a tél.
Szabadul a folyó, megölel a fény,
olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
NOX idézetek
Néha a nem remélt boldogság bekopogtat azoknál, akikkel a sors régóta mostohán bánt.
Alexandre Dumas
"Soha sem az történik, amit eltervezel. És ilyenkor mit érzel? Hatalmas csalódást. Összetörsz, lehet, hogy nem tudatosan, de folyton csak ezt kérdezed magadtól és az élettől – miért nem történik meg végre egyszer úgy, ahogyan én elterveztem. Annyira boldoggá tenne. De ez nem az élet. Az élet kiszámíthatatlan, soha nem tudhatod mi a terve, egy biztos: nem az, amit te elterveztél. Ne tervezz. Semmi értelme, csak magadat kínzod vele. És addig is, élj a pillanatnak, mert hidd el, előbb, vagy utóbb mindenre fény derül, lehet, hogy hetekkel, lehet, hogy évekkel később jössz rá a dolgok értelmére és fejet hajtasz az élet felett, mert lehet, hogy akkor, abban a pillanatban életmentő lesz számodra."
(Oravecz Nóra)
"A nők, akik ezt teszik, komoly önértékelési problémával küszködnek, komplexusaik vannak, és a valóságérzetük sincs rendben. Felépítenek maguknak egy igaztalan világot, melyben különböző filmeket néznek az életükről, a kényszerképzetek nagyobb teret kapnak, és már azt is elhiszik, amit hazudnak, és sajnos egy idő után nagyon súlyos dolgokat hazudnak, fantáziálnak, dagasztják magukban a feszültséget, és komplett sztorikat raknak össze társukról. Eközben ők valami miatt feljogosítva érzik magukat arra, hogy félrelépjenek, hogy megtehessenek bármit, olyat is, amivel vádolják a másik felet. Aztán abban a pillanatban, hogy szembesítik őket az igazsággal – akár bizonyítékokkal alátámasztva is – agresszívvé válnak, indulatosak lesznek, és fizikai bántalmazással is élhetnek (ez egy másik blogbejegyzés témája lehet, nehéz téma, mert a férfiak szégyellik, megalázónak tartják, ha az asszony kezet emel rájuk, épp ezért általában nem igazán beszélnek róla senkinek).
Ezek a nők a jelent nem ismerik, vagy nem akarják felismerni, mindent az elméjük, az egójuk, a hatalmaskodó énjük diktál. Önzőek és depressziósak, de nincs betegségtudatuk, ami nagy gond, mert a gyermekeik ebben nőnek fel, és szenvedő, kommunikációban visszamaradott, magányos, szociálisan nehezen beilleszkedő, bizonytalan kisgyerekek lehetnek belőlük, akik sehol nem érzik magukat biztonságban, és ezt persze az önző anyák észre sem veszik, mert szerintük náluk minden rendben van. Pedig nagyon nincs rendben semmi, és ha így folytatják, maradandó károkat okozhatnak magukban, és az ő mintájukon felnövő utódaikban is. A gyerekek megmentése érdekében hamar szakemberhez kellene fordulniuk, nem viccelek. Szegényeknek nagyon nagy szenvedés lehet önmagukkal tölteni a napjaikat, mert bizony szenvednek, de nem mindig tudják, hogy saját maguktól, ezért, ha szóba kerül a pszichikai kezelés témája, felháborodnak, agresszívak lesznek, ütnek, vágnak, csapkodnak, hisztériás rohamot kaphatnak, és persze magukat tekintik áldozatnak, és mindenkinek úgy állítják be válásukat, ahogy nekik tetszik, nagy színésznők, és általában mindenki hisz nekik."
(Tóth Vera)
JIM MORRISON:SOHA
Egyszer, ha igazán egyedül vagy,
nézz önmagadba mélyen
és mondd ki azokat a szavakat,
melyeket magadnak bevallasz,
de másnak sohasem.
Egy egészen apró fájdalom
jelenik meg a lelkedben,
melyet nem irthatsz ki már többé
soha.