Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Csak egy bűn van - a szeretet hiánya. Légy bátor, légy képes szeretni, még akkor is, ha a szeretet rettenetes és csalárd dolognak tűnik. Találj örömet a szeretetben. Találj örömet a győzelemben. Kövesd, amit a szíved diktál."
/Márai Sándor/
„Nagyon kevés szeretőnek lenni.
Nagyon sok szerelmesnek lenni.”
Paul Géraldy
„A legszebb szerelem se jut el
Messzire, ha csak nézik
Múlását.
Dédelgetni kell, mint egy
Kedvenc gyermeket”
Alain
Élet szerelem nélkül körülbelül annyit ér, mint szerelem élet nélkül.
Feleki László
"El kell fogadnod a szívedben zajló változásokat, éppúgy, ahogy elfogadod az évszakok váltakozását is. S ha egyszer szívedbe költözik a tél, próbáld derűs nyugalommal kiböjtölni a tavaszt."
Ernest Hemingway
Tudod, arra gondoltam, nagyon fontos,
hogy az ember honnan indul,
ha nem figyel, vigyázatlanul a szakadékba könnyű belelépni,
és nagyon nehéz onnan kimászni,
mindennek van két oldala,
az ember lehetősége a választása,
az lesz az övé, melyiket ő akarja,
felébredve lehet az első lépés a szakadékba,
ahonnan nagyon nehéz felkelni,
de magasra egy nap alatt eljutni biztosan nem lehet,
mélységes szakadék az első rossz gondolat:
ma még felébredtem, de minek is,
vajon holnap így lesz-e?
de lehet onnan is indulni, de jó, hogy felébredtem,
de jó, hogy süt a Nap, vagy de jó, hogy esik az eső,
magasról feljebb is lehet jutni,
aki nem akar, annak lehet szomorkodni,
amiért kilátástalan botorkálni,
de jobb egy gyertyát meggyújtani,
lehet sírni a kevés miatt, és lehet örülni, legalább ennyi,
bárhonnan is indulunk a vég ugyan az,
de nem mindegy, milyen az út addig,
napos, vagy mindig csak borongós,
nem mindegy,
hogy valaki a félelem rögös útját járja,
vagy a remény szivárványkönnyű útját,
a szakadékból nehéz kimászni,
de aki egyszer már fönt van,
az még mindig eldöntheti,
maradni akar, vagy inkább elindul lefelé.
A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései (...) fontosabb, mint az enyém. A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet - ha már megszűnt is - visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándék a. Még egyszerűbben: a szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van.
Popper Péter
Ahova nézek:
csak tennivalót látok.
Szemhéjam, segíts!
Fodor Ákos
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot.
Wass Albert
Minden volt és minden lesz, és sem sírni, sem nevetni nem lehet jobban, ahogy már ma sírtak és ma nevettek volna. (...) Nem a sírás és a nevetés a lényeg, hanem az ember, aki sírt és nevetett, és annak a valaminek a nagysága a fontos, ami ezen érzések mögött van.
Fekete István
Isten tudja, hogy mindannyian az élet művészei vagyunk. Egyszer vésőt és kalapácsot ad a kezünkbe, hogy szobrot faragjunk, máskor ecsetet és festéket, hogy fessünk, megint máskor pedig papírt és tollat, hogy írjunk. De soha nem fogom tudni használni a kalapácsot a vásznon, sem az ecsetet a szobron. Ezért még ha nehezemre esik is, el kell fogadnom a mai áldásokat, akkor is, ha éppen nem áldásnak érzem őket, hanem átoknak.
Coelho
...mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk, vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamuba sült fájdalommal,
friss idővel, vagy a múlttal,
ezerarcú szép titokkal...
"Amikor egy olyan életet élsz, ami álmokra épül, félő, hogy a múlt feledésbe merül, miközben hasztalan rohansz a cél felé. S ha egy pillanatra megállsz, megrémülsz.
Eltévedtél."
A csönd teljes szabadságot ad,
hogy megértsem azt a világot,
amelyben minden működött,
és megtaláljam azt a pillanatot,
amikor minden elromlott.
/Coelho/
"Rongyos álmaid foszladoznak.
Mért vacogsz, mondd csak, ennyire?
Nálad volt a tű, a cérna,
s te gombot varrtál a semmire...."
"Várni. Ez volt az első lecke amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik."
Paulo Coelho