Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Nem számít, hány esztendős vagy, nehéz izgalom nélkül nézned az első hópelyheket. Mert amikor elered a hó, akkor senki sem szólhat bele, hogy mit tegyél. Mintha csak felülíródnának az élet szabályai.
Everwood c. film
Fodor Ákos: Esti Kornél naplójából
Élet,
tőled
félek!
Főleg.
Fohász (Antoine de Saint Exupery )
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom…
…csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb boldogságára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
„Hiszem, hogy a képzelet erősebb a tudásnál,
hogy a mítosz igazabb a történelemnél,
hogy az álmok hatalmasabbak a tényeknél,
hogy a remény mindig győzedelmeskedik a tapasztalat felett,
hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra.
És hiszem, hogy a szeretet erősebb a halálnál.”
Soha nem tudhatjuk, mit tartogat számunkra az élet, és jó, ha tudjuk, merre van a vészkijárat.
Paulo Coelho
Szerelem:
Fájsz mégis kellesz, hiányzol mégis ellöklek
szeretlek szerelmes vagyok beléd
s te mégis utálsz sötét szemeidel mindent széttépsz
és én hagyom ,hogy felemész.
Élet:
Kedves vagy és gonosz is egyszerre
valaki szenved benned és van akit kényesztetsz
azt mondják "az élet nem játék"
mi mégis játszunk és ez tesz minket boldogá
minket emberi lényeket kik szeretünk és úgy kapaszkodunk beléd
ha valaki utál is téged mégis nehezen szakad el
hisz te vagy a fény te vagy mag az a"ÉLET"
,,Egy kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus- jó üzletember lévén, eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli vásárlót vonzott oda. Aztán felengedett egy kéket, egy sárgát, és végül egy fehéret is. Egymás után szálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elől. A kisfiú egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:
- Uram, ha elengedné a feketét, az is felszállna ugyanolyan magasba, mint a többi?
Az árus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufit, és miközben szállt a magasba, így szólt:
- Kisfiam, nem a színe, hanem AMI BELÜL VAN, AZ EMELI A MAGASBA."
" A múlt kegyetlen zsarnok,mely újra és újra visszatér.
fejedre koppint, rád tipor, és még csak bocsánatot sem kér!"
„Az ember sohase felejtse el, hogy találkozhat nagyobb barommal is,
mint amilyen ő maga.”/Menzel/ :)
"Emlékszel mit mondtál nekem ott lenn a kacsáknál? Nem az a baj a felnőtekkel, hogy hazudnak nekünk, hanem az, hogy minket is hazudni kényszerítenek. Ez volt az a mondatod, amiből rájöttem: te attól félsz, hogy felnőtté válsz, és ezzel te is hazug leszel...."
Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?
"Nem mindig ismerem fel, hogy boldog vagyok, de sokszor emlékszem arra, amikor boldog voltam."
R. Fulghum
"Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész,
hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív."
(Ch. Dupoint)
"Amikor
lemondunk az álmainkról és megtaláljuk a békét, van egy rövid, nyugodt
időszak. De a halott álmok elkezdik gyötörni a bensőnket, és
tönkreteszik a környezetünket is. Elkezdünk kegyetlenkedni a
körülöttünk élőkkel, és végül ezt a kegyetlenséget önmagunk ellen
fordítjuk. Megjelennek a betegségek és a pszichózis. Amit el akartunk
kerülni a harcban - csalódást és vereséget -, az lesz a gyávaságunk
kegyetlen hagyatéka. És ezért egy szép napon halott és elfojtott
álmaink elnehezítik a levegőt, hogy alig tudunk lélegezni, és elkezdjük
kívánni a halált, a halált, amely megszabadít bizonyosságainktól, és
azoktól a rettenetes békés vasárnap délutánoktól."
(Paulo Coelho)
A múlt nem fontos egyesek szerint... De szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden; minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy, és minden szomorúság amiből tanulni tudsz!
/Losvig Sara/
„Eljegyeztelek
nehéz szerelemmel
téged, ki hű vagy és halk, mint az ég,
s felesküszöm szelíd szép, kezedre,
hogy el ne hagyjalak, amíg csak élsz.”
Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üvegkoporsóban? Vagy végül fölébred, kiköpi az almát, elmegy az orvoshoz, meggyógyíttatja magát, aztán szül egy gyereket a helyi spermabank segítségével? Akaratom ellenére mindig az jut eszembe, hogy minden magabiztos, ambiciózus szingli nő bensőjében egy törékeny, finom hercegnőcske bújik meg, akit meg kell menteni.
:))