Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Kezed akarok lenni, arcod alatt a vánkos,

kisimult lepedőd, réted, gyűretlen hajnal.

Életed akarok lenni, szuszogó fád, világos

erdőd az égigérő, örökös virradatban.

Bella István

A szeretet

Mondják, hogy nincs még egy olyan szó amit ennyire megfosztottak volna a valódi jelentésétől, mintegy értéktelenné téve azt. Sokan, sok helyzetben mondják ki meggondolatlanul, nem is tudva azt mit is jelent valójában. Jelen világunkban már nem is divat kimondani és kifejezni, még akkor sem, ha tényleg ezt érezzük. Így sok varázslatos pillanattól fosztja meg magát az ember, ami hosszú távon sivárrá, hideggé és érzéketlenné teszi a lelkét.

Szeretni sok esetben meg kell tanulni, nem képes rá rögtön az ember. Meg kell tapasztalnunk, hogy csak önmagunk lényét teljesen felfedve és kinyitva kell átadnunk magunkat. Persze ez sok esetben sérülésekhez vezethet, hiszen kiszolgáltatottak vagyunk. De tudomásul kell venni, hogy ha mi szeretetünket nem fogadják "helyesen", az nem a mi hibánk. Ilyenkor nem megoldás a bezárkózás és az érzelmi falak felhúzása.

Az agapé szeretetet sokan egy érzelemnek gondolják. Ez számos félreértéshez vezethet. A szeretet nem egy múlandó dolog. A szeretet egy állapot. Ha ebbe az állapotba kerül az ember, akkor nem is kell, hogy tárgya vagy iránya legyen a szeretnek, hiszen ez maga a kiáradás és az adás mennyei állapota.

Ha az általunk érzett szeretet múlandónak, vagy feltételekhez kötöttnek bizonyul az önvizsgálat során, akkor itt egy asztrális, alsóbb rendű jelenséggel van dolgunk, tehát ne áltassuk magunkat azzal, hogy Isteni Erényt gyakorlunk. Fontos, hogy megkülönböztessük azokat az érzelmeket egymástól, amik nagyon hasonlítanak ugyan a szeretethez, de mégsem azok. Szexuális vágy, szerelem, vonzalmak becsaphatnak minket, ha nem vagyunk elég éberek és tudatosak. Sajnos sok emberben nem kívánatos "mellékhatásként" újabb zavaró érzelmek léphetnek fel, mint a szerelmi önzés, féltékenység, túlzott gondoskodás és elnyomás. Persze itt sem az Isteni szeretetről van szó természetesen, hiszen az agapé hatalmas ereje és fénye mellett nem maradnak meg a negatív érzelmek. Érdemes párkapcsolatainkat górcső alá venni és feltenni a kérdést ezen megállapítások fényében: Mi is az ami engem és embertársaimat összeköt?? Ha nem a szeretet a válasz, akkor változtatni, tanulni és fejlődni kell.

A szeretet értelmezése két szinten történhet, és jelentős különbségek figyelhetőek meg a változatok között. Az egyik szint a szellemtudomány szintje, a másik pedig a való élet, ahol a szellemtudomány kristálytiszta igazságait próbáltjuk több kevesebb sikerrel alkalmazni.

A hétköznapokban sajnos megfigyelhető, hogy minden bajunk és problémánk gyökere a szeretet hiányában keresendő. Nagyon nehezen lehet megvalósítani az igazi szeretetet. A szeretetből fakadó tulajdonságok, mint odaadás, elfogadás, tolerancia, önfeláldozás, önzetlenség gyakorlása sokszor inkább megmosolygott tevékenység az emberek szemében, mint erény. Pedig csak ezeken keresztül tanulhatjuk meg és tapasztalhatjuk meg a szeretetet. Fontos leszögeznünk, hogy az igazi szeretet csak önzetlen és viszonzásvárás nélküli lehet. Ha valamilyen feltételéhez kötjük az általunk kiárasztott szeretet energiákat, akkor máris elszakadunk az örök Isteni forrástól, ahonnan azt kapjuk. Persze nagyon nehéz valakit vagy valamit úgy szeretni, hogy nincsenek elvárásaink. Az illető tehet, mondhat vagy gondolhat bármit, mi ugyanúgy szeretjük őt. Nem könnyű, ugye? Pedig valahol ez lenne a cél, azt amit mindenkinek el kellene érnie a mindennapokban is.

Nagyon fontos alaptörvény, hogy a szeretetet csak akkor kapjuk meg, ha mi is adjuk és sugározzuk magunkból. A megtartott szeretet nem lesz élő, csak akkor ha átadjuk. Szeretet, mint energia áramlás nagyon jól megfigyelhető magunkban. Ilyenkor az ember szárnyalónak, élettel-telinek, elpusztíthatatlannak érzi magát. Ilyenkor még enni és inni sem kívánunk, hiszen minden megvan ami kell. Ez a legmagasabb szintű rezgés ami ténylegesen képes táplálni a szervezetet (szójáték: SZER, ami etet!!). A probléma csak az, hogy manapság az emberiség nagy része csak akkor nyitott erre a rezgésre, ha szerelmes. Nem tudja normál állapotban megérezni ezt az energiát a világban, hanem szükség van ehhez egy másik nemű lényre. És persze sokan ennek megfelelően a szeretetet az ágyékukban próbálják érezni, pedig annak a helye a szívcsakra! A szeretetre való ráhangolódás egy nagyon hosszú tanulási folyamat része, gyakorlatok segítségével kell annyira nyitottá és befogadóvá válnunk, hogy észrevegyük a világból felénk áradó energiát.

A szeretet megélésnek általában 4 szintjét különböztethetjük meg. Tudnunk kell azonban, hogy még a legalsóbb megélési szint is szervesen hozzátartozik jelen életünkhöz, fizikai létünkhöz. Ebből adódóan, önmagában egyik sem rossz, sőt inkább szükségesek és jók az élet kiteljesítéséhez. A baj csak akkor kezdődik, ha az alsóbb szintek kerülnek túlsúlyba és letérünk az arany középútról.

1. Szexus. Ilyenkor a testi szerelem kerül előtérbe. Fontossá válik az hogy az ember testileg is megélje vágyait. Ha a szexuális vágyaink uralnak minket és életünket ennek rendeljük alá, akkor elvághatjuk magunkat a felsőbb megismerési erőktől, hiszen ezt az energiát kell felemelnünk gerincünkben a megvilágosodáshoz. A túlzott szexuális élet feléli, elégeti ezt az energiát. Sokan hangoztatják, hogy már túl vannak ezen a szinten, de általában itt elfojtással van csak dolgunk. Tudnunk kell, hogy az ember egyik legnagyobb energiát hordozó része a 2. csakra, ami a nemiséggel áll összefüggésben, az ide tartozó energiák áttranszformálása nem mindenkinek könnyű feladat. Csak speciális gyakorlatok segítségével lehet hozzálátni azoknak, akik érettek a feladatra. El kell azonban gondolkodnunk azon, hogy kialakulhat-e, létezhet-e ideális párkapcsolat szex nélkül? És fordítva: jó -e a szex szeretet nélkül?

2. Erosz: Itt már a szexus lelkibb oldala kap hangsúlyt. Ez adja ideális esetben a lelki töltést a szexnek. Jellemző ekkor, a túlfűtött érzelmek megnyilvánulása, csapongás, ambivalens érzelmek megjelenése és általában a terhelt és intenzív asztrális működés.

3. Filia. Ez már a szeretet egy magasabb formája, az un. szociális szeretet. Ilyenkor a partnerkapcsolat már barátságként is funkcionál, mint embert szeretik és tisztelik egymást a partnerek és közös célok kerülnek kiválasztásra. Hosszú távon egy kapcsolat sem nélkülözheti a filiát.

4. Agapé: A szeretet legmagasabb formája, a feltétel nélküli szeretet. Ez a szeretet tiszta formája, amiről a következőkben beszélni fogunk.

Szellemtudományi megközelítésben a szeretetről, mint a legmagasabb energiáról, rezgésről beszélhetünk. Ezen energia segítségével alakíthatjuk át fizikai testünket átmanná. Ha ez sikerül, akkor intuív tudatszintre léphetünk. Ezek az emberiség jelenlegi fejlettségi állapotában a legmagasabb tudatállapotot és lénytagot képviselik. A szellemi lényélmény segítségével, mintegy eggyé olvadhatunk a vizsgált objektummal. Ilyenformán a szeretetről, mint legfőbb megismerési erőről beszélhetünk. Nem juthatunk el addig erre a szintre, amíg a feltétlen szeretetet ki nem alakítottuk magunkban a világ felé. Hiszen, ha nem tudjuk megvalósítani a feltétlen elfogadást, akkor megismerésünket nagyban torzíthatják saját elítéleteink és képzeteink a megismerendő befogadása objektumról. Az átman kialakítása az archék segítségével történik, akik a fizikai testet szellemesítik át. Ekkor egy archét csatlakoztathat be az ember és Buddha szintre léphet, bekövetkezik a megvilágosodás pillanata. Ezen állapotában a szellemnek nem kell már a fizikai szintre többet testet öltenie, de szerencsére a kegyelem által közöttünk maradnak e Mesterek. Ekkor társmegváltói szintre lép a szellem és tudatosan segíthet be a Krisztusnak a Karma Urának munkájába. Az emberiség egészének karmájából vesz egy részt magára és ledolgozza azt. Ezért a folyamatért Michael a Naparché, az archék vezetője a felelős lény, akit Krisztus reprezentánsának is neveznek a Nap-szférában.

A 7. kultúrkorszak feladata lesz majd hogy a fizikai testbe is befogadjuk a Krisztus impulzust és a kialakult intuitív tudattal átéljük a találkozást a Krisztus-szellemmel mentális testben.

Fontos tudnunk, hogy a halál legyőzése is csak a szereteterők révén valósulhat meg az emberi életben.

A Bibliában maga Jézus Krisztus az aki a szeretet ősképeként és szimbólumaként jelenik meg. Tettei, csodatételei nem történhettek volna meg akkor, ha nem a legmagasabb szintű szeretettel tekint az emberekre. Számos példát találhatunk még a szeretet erényére, hiszen minden tettével azt a tiszta, feltétel nélküli szeretetet testesíti meg ami csak az Atyától jöhet. Az emberiség nagy példaképe ő, aki életét is feláldozta szeretetből, az emberiség bűneiért.

Persze a mai embertől nem vár el senki ekkora áldozatot, de azért a törekvés és a szeretettel áthatott élet mindenki számára elérendő cél kell, hogy legyen.

Véget ért tehát a 3 Isteni Erény bemutatása. Remélhetőleg sikerült új szempontokat és gondolatébresztőket közölni és segíteni a gyakorlást az úton. Ez az út talán nehéz és hosszú, de a cél adott; a Hit, Remény, és Szeretet kell, hogy végig vezessen rajta minket.

KŐBE VÉSVE...

Két barát ment a sivatagban.

Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:

"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:

"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"

Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:

- Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?

A másik azt válaszolta:

- Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.

TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI! Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve.

Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet is.

Próbáltál valaha lepkét fogni? Nem könnyű, sőt, kifejezetten nehéz. Nagyon gyors a drága, a legváratlanabb pillanatban rebegtet egyet a szárnyain, és már el is repült. Ha követed, mindenféle utakra vezet, és csak rajtad múlik, meddig folytatod a játékot.

Néha körbe-körbe futkosol. Vagy hol felfelé nyújtózol, hol lefelé, aggódva, óvatosan. Előfordul, hogy közben elbotlasz, csalán csíp, pocsolyába lépsz, de te kitartasz, mert tudod, hogy megéri a fáradtságot. Türelmesnek kell lenned, és hajlandónak arra, hogy a lepke vezessen. És ráadásul egész idő alatt le sem veheted róla a tekinteted, mert akkor szem elől tévesztheted a gyönyörűséget. De ha elég ideig vársz, és folyamatosan követed őt, ha hajlandó vagy bármelyik útra rálépni, csak hogy ne kelljen lemondanod a pillangóról, ha nem ijesztgeted hirtelen mozdulatokkal, de őszintén csodálod a könnyedségét, a szabadságát és a szépségét, akkor egyszer csak abbahagyja a repkedést. Ezen a ponton készen áll arra, hogy megpihenjen. Már nem zavarja a jelenléted, és rájön, hogy az nem fenyegető rá nézve, hiszen végig ott voltál, mégsem bántottad. Most egy rövidke ideig egy helyben fog maradni. Ez az a pillanat, amikor a kezedbe veheted a pillangót. Nagyon ügyesnek kell lenni: nem tarthatod túl szorosan, mert akkor összenyomod, nem tarthatod túl lazán, mert akkor újra elillan. Nem érhetsz a szárnyaihoz sem, mert akkor soha többé nem repülhetne, és így pont azt a szépséget veszítenéd el, amiért eddig fáradoztál.

Biztos oka van annak, hogy az angolszász vidékeken azt a semmihez sem hasonlítható, bizsergető, izgalmas, aggódó és egyben felemelő érzést, amikor épp beleszeretünk valakibe, így hívják: pillangó. Nem azt mondom, hogy a szerelemhez ennyi ügyesség, kitartás és önfegyelem kell, de igen. Nem mennék bele a vénuszi-marsi analógiákba, egy biztos: millióból egyszer fordul elő, hogy a dolgok maguktól csodálatosan alakulnak, egyéb esetekben (tehát mindig) egy kicsit igazítani kell az eseményeken.

Például nem lehet egy helyben ülni, és csak várni, hogy a legszebb pillangó berepüljön az ablakon. Muszáj kinyílni, új utakra bukkanni és új játékszabályokat felfedezni. És aztán be is tartani azokat, hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazokat a hibákat. A lepke akkor a tiéd, ha engedi, hogy a tenyeredbe vedd anélkül, hogy a szárnyaihoz érnél. Ez ám a mutatvány... Képesnek lenni kivárni, és képesnek lenni a nagy lelkesedésben annyira finoman, óvatosan összenőni az érzéssel, hogy megmaradjon a repülés is, a varázs is és a szépség is. Ahogy egy pillangónak sincs előre rögzített napirendje, a szerelmet sem lehet tervezni. Egyszerűen megtörténik. És egy nap, ahogy a szárnyait csodálva kilépsz a saját korlátaidból, kinyílik a szemed a szerelemre. Akkor a tenyeredbe veszed, és csak csodálod a szépségét. Érezni fogod, ott mélyen, egészen belül, hogy végre neked is van lepkéd, amit csodálhatsz, szerethetsz, aki türelemre és a szabályok tiszteletére tanít, új magasságokat mutat és sosem-volt helyekre vezet. És ami a legszebb az egészben: a lepkéd mindennél boldogabb, hogy te vagy neki.

A beszélő Fák

Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:

- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok-sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.

A második fa is elmondta vágyát:

- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!

A harmadik fa is beszélni kezdett:

- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.

Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:

- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos -, és

nekifogott, hogy a fát kivágja.

A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.

A második fánál is megszólalt egy favágó:

- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.

Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte, reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:

- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom és anyagát elteszem.

Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba és megtöltötték szénával.

A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.

A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.

Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istállóba, ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.

Ismét elmúlott sok-sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: „Béke veled!”. A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.

Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre, amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került Istenhez, mert Jézus testét hordja magán.

Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.

Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.

Mit csinálna nélkülem? Barátnak nem elég értelmes, pártfogoltnak cseppet sem hálás. Senkinek nem volna türelme hozzá. Sajnálom, mert a világon semmi kvalitás nincs benne. Ha magára hagynám, az volna az érzésem, csecsemőt tettem ki a kapu elé, vagy béna nyomorékot ültettem az utcasarokra. Az, hogy ismerem, és más nem vállalja, kötelez engem. Valami belső törvény ez. Nem tehetek ellene.

/Szepes Mária/

Ha egy vízbe esett hangyát kiszabadítasz a partra, vagy eltévedt gyermeket hazavezetsz édesanyjához, azt feljegyzik az égben rólad; nagy tetteid, dicsőséged - vak légy döngése a bezárt ablaküvegen.

/Jókai Mór/

Azóta én is rájöttem, milyen nehéz jónak lenni, illetve, hogy a jóhoz rosszat is kell tudni tenni, mert mindenki egyszerre jó meg rossz, és a körülményektől függ, ilyen lesz-e, vagy olyan. Csak azt nem tudom, milyenek legyenek ezek a körülmények. Erre nem bírok rájönni, talán csak azért, mert még túl fiatal vagyok, és nem ismerem jól az életet...

/Örkény István/

Az emberek oly büszkék a gonoszságra. Különös, ugye, hogy a jó emberek sohasem büszkék a jóságukra. Szerintem ebben szerepet játszik a keresztényi alázat. Ezek az emberek még azt sem tudják, hogy jók.

/Agatha Christie/

Mosolyod...

Mely szívből fakad,

Aranyozza be arcodat.

Mosolyod nem kerül pénzbe,

Mégis sokat ér testvéred szemében,

Gazdagítja azt, aki kapja

S nem lesz szegényebb az sem, aki adja,

Pillanatig tart csupán,

De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem olyan gazdag,

Hogy nélkülözni tudná,

És senki sem oly szegény,

Hogy meg nem érdemelné.

Az igaz barátság látható jele,

Hintsd be a világot egészen vele.

Mosolyod: nyugalom a megfáradtnak,

Bátorság a csüggedőnek,

Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,

De semmiért meg nem vásárolható.

Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,

Mert csak abban a percben van értéke,

Amelyben arcodon megjelenik.

És, ha ezután olyannal találkozol,

Aki nem sugározza a várt mosolyt,

Légy nagylelkű, s a magadét add,

Mert senkinek sincs

Nagyobb szüksége mosolyra,

Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

Nem akarom, hogy megtudd, milyen érzés így szeretni..

Kétségbeesetten keresni az utat.. hogyan lehet feledni

Nem akarom, hogy megtudd, milyen hullajtani a könnyeket

Várni, hinni, bízni .. s talán így leélni egy egész Életet..

Nem akarom, hogy megtudd, milyen ha a szíved megszakad..

Szólítanál.. de nem mersz... inkább lenyeled minden szavad..

Nem akarom, hogy megtudd, mennyire fájhat a Szerelem..

Vágyni valakire.. aki sohasem fogja majd meg két kezem

Nem akarom, hogy megtudd.. már nincs is rosszabb annál..

Valakit hiába Szeretni! Mert akkor talán Te is belehalnál...

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt,

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

részeg vagyok és mindig szomjazom.

(William Shakespeare)

"Te azért születtél, hogy szeressenek. Én azért születtem, hogy téged szeresselek. S csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz Te nekem."

Goethe

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.

Richard Bach

Nem hogy kedvenc.. De ezzel küldött aludni!!

..hát mit lehet erre mondani?♥

"Ha tehetném, minden régi sebed begyógyítanám. Lecsókolnám ajkadról a félelmet és remegést. De helyette csak csendben remélem, hogy ez a fél szív itt bennem kiegészít benned valamit."

Maradj fiatal

1. Dobd ki a haszontalan számokat.

Úgymint kor, súly, vérnyomás stb... Hadd aggódjanak a doktorok ezek miatt. Emiatt fizeted "őket".

2. Csak vidám barátokat tarts!

A rosszkedvűek lehúznak.

3. Tanulj folyamatosan.

Tanulj többet a számítógépről, autókról, kertészkedésről, és mindenről...

Soha ne hagyd az agyadat pihenni.

"A pihenő agy az ördög műhelye".

Az ördög neve "Alzheimer".

4. Élvezd az egyszerű dolgokat.

5. Nevess gyakran, hangosan és hosszan.

Nevess, amíg ki nem fulladsz.

6. Néhány könny esik néha.

Tűrj, gyászolj, és menj tovább.

Az egyetlen személy, aki egész életünkben velünk van az Önmagunk. ÉLJ, amíg élsz.

7. Vedd magad körül olyan dolgokkal, amiket szeretsz.

Legyen az család, háziállat, emléktárgy, zene, növények, hobbi, akármi.

A te otthonod a te menedéked.

8. Menj sétálni az utcára, vagy ismerd meg a szomszéd megyét, utazz idegen országba.

9. Mondd az embereknek minden lehetőséget kihasználva, hogy szereted őket.

10. ÉS MINDIG EMLÉKEZZ:

Az életet nem a lélegzetvételek számával mérjük, hanem azokkal a pillanatokkal, amikor elakad a lélegzeted a megélt gyönyörűségektől.

"Az igaz szerelemben a legkisebb távolság is túl nagy, de a legnagyobb is áthidalható."

Hans Nouwens