Kedvenc idézetek (beszélgetés)
- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.
Antoine de Saint-Exupéry
"Repülj! Velem maradsz s Veled maradok-légy önmagad, s én is önmagam- s akkor soha el nem válhatunk."
Müller Péter
"Mi szomorkodni valód van a lezárult tegnapon, és mi félni valód van a még meg nem született holnaptól, amikor minden oldó, sorsnemző tett egyedül a mában megy végbe?"
Szepes Mária
A legfontosabb dolgok az életben, amelyek gyarapítanak minket, soha nem mutatják az arcukat.
Paulo Coelho
Nem az a fontos,hogy a madár hányat csap a szárnyával,hanem ,hogy íveljen.
- Pilinszky János
„Szükségem van rád.”
De hogyan? És miért?
Egyszerűen azért, mert vagy, létezel, élsz.
Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed.
Nem lehet megmagyarázni, hogy miért.
De nem is kell. Önzés ez?
Egy picit, talán.
Azért van szükségem rád, mert a bennem lévő szeretetnek van szüksége rád.
-Csitáry - Hock Tamás
“Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja.”
(Henry David Thoreau)
Aki szeret: nem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj, ahogy ő akarja, hanem mosolyog, amikor látja, hogy egyedi vagy. Aki szeret, nem fogja elvárni, hogy úgy élj, ahogy ő jónak gondolja, hanem örömmel látja, ahogyan élsz. Aki szeret, nem
akarja elvenni a szabadságodat, hanem örül annak, aminek te is örülsz. Aki szeret, nem akar ujjal mutogatni rád, hogy te rontottad el az életét, hanem megköszöni, hogy mellette vagy és tanítod őt. Aki szeret, átölel bármikor, tiszta szívvel, minden ok nélkül, mert szeret!
Az anya nem az a személy, akire támaszkodunk, hanem aki szükségtelenné teszi a támaszkodást.
Dorthy Canfield Fischer
Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.)
Pam Brown
Két Marx idézet:
"A vallás a nép ópiuma."
"A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése."
"Sose akarj többet tudni a kelleténél! Minél kevesebbet tud az ember, annál gondtalanabbul él. A tudás szabaddá tesz - de boldogtalanná is."
(Erich Maria Remarque)
"Magunkat kell előbb megjavítanunk, aztán megjavul körülöttünk a világ is."
(G. Hajnóczy Rózsa)
A világ tragédia azoknak, akik éreznek, de vígjáték azoknak, akik gondolkodnak. / Das Leben ist eine Tragödie für die Fühlenden und eine Komödie für die Denkenden.
(Horace Walpole, angol író)
"A pillanat szépsége abban rejlik, hogy elillan."
Egy parányi, apró testben néha nagyobb szív lakozik, mint bármelyik emberben. Ő soha nem színlel, soha nem csap be, csak őszintén szeret és minden mozdulatával, pillantásával kimutatja, hogy elfogad, s rajong értem .
"Mikor valami rossz dolog történik Veled, három választásod van. Hagyhatod, hogy meghatározzon, és befolyásolja a hátralévő életed. Engedhetsz neki és hagyhatod, hogy elpusztítson; vagy szembenézhetsz vele és erőt meríthetsz belőle! Bármi is történt, bárhogy is legyen, mindig van választásod."
Tudod néha elgondolkozom azon ,hogy mennyire hálás vagyok a sorsnak, hogy utamba ejtett. Hogy minden nap van kiért fölkelnem és ,hogy van egy ember akire azt tudom mondani a barátaim előtt hogy IGEN! Ő az! Ő az akiért képes lennék a világot felforgatni, képes lennék parázson sétálni még akkor is ha nem látnám ,hogy vár rám a túlsó felén. Képes lennék mindent magam mögött hagyni és kirepülni vele a Holdra ,hogy onnan nézhessük a csillagunkat. És igen... neki szeretnék gyerekeket szülni. És nem akarom,hogy hülyének nézz ,mert a szerelem nem elmezavar, hanem egy gyönyörű és tiszta állapot. A szerelmet nem lehet megvenni sem kényszeríteni. Nem lehet befogni , ahogy a Napsugarat sem tudjuk befogni. Nem lehet megváltoztatni ezt az érzést. Ahogy a szelet sem tudjuk megfordítani. És igen... én ezt akarom érezni amíg élek... mert szeretem...És szeretni is fogom. Ahogy a Nap a Holdat... Ahogy az Ég a Földet. Ahogy a felhő az esőcseppeket. Szeretni akarom mindennél és mindenkinél jobban. Mert övé a szívem örökre. Míg világ a világ...
A derű színe. Eljátszik velem,
finom kék csíkot húz a lelkemen.
- Áprily Lajos
Amikor lelkünk és énünk harmóniában él egymással, egész lényünk nyugalmat sugároz. A lélek szavak nélkül is tudja, amit az "én" szavakkal sem tud kifejezni.
- Tatiosz
Ha megszólal benned egy hang, hogy “Te nem tudsz festeni” - akkor csak fess nyugodtan tovább, és a hang el fog hallgatni.
- Vincent van Gogh
Paulo Coelho
Szeretlek, mint a folyó, amely magányosan és gyengén indul útnak a hegyen, aztán elkezd növekedni, csatlakozik más folyókhoz, és végül már nincs az az akadály, amit ne tudna leküzdeni, hogy eljusson oda, ahova akar. Így hát elfogadom a szereteted, és átadom neked az enyémet. (...)
Egy olyan szeretetet, amelynek nincs neve, nincs magyarázata, ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni, miért pont arra tart, amerre tart, csak folyik előre.
Egy olyan szeretetet, amely nem kér és nem ad semmit cserébe, ...csak van.
Osho
Buddha azt mondja: úgy mozogj az életben, mint egy méh - örvendezve, ünnepelve, táncolva, énekelve, de úgy, mint egy méh - egyik virágról a másikra. Legyen mindenről saját tapasztalatod, mert csak tapasztalatokon keresztül lehetsz érett. De ne birtokolj semmit és senkit, ne ragadj le sehol. Áramolj, mint egy folyó - ne légy állóvíz. Belül - természetesen - telepedj le, nyugodj el, kristályosodj ki, de kívül maradj egy vándor.
MERT NAGYON SZERETLEK
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.
/Pallag,Hajdúföld,1929.március 21./
MIKOR A BUJDOSÓ AZ ISTENNEL BESZÉL
Uram, én nem tudom az igazságot
miképpen osztogatod ezután,
hogy mindenkinek bár maréknyi jusson:
Annyit tudok csak: esztendeje immár,
hogy végigdúlt a vihar otthonunkon.
Tudnod kell Uram, hisz mindent tudó vagy:
nem akartunk mi semmi mást, csak élni.
Szántani, vetni és remélni
Szántani, vetni és remélni
jó munkáért vidám aratást.
Nem imádkoztunk sokat, az igaz.
De szerettük a világodat, Uram,
ahogy megadtad: gondokkal telítve,
búval és örömmel fűszerezve,
a tövisek között egy-egy virág...
szép volt Uram, jó volt a világ.
Szerettük a patakodat, mely zengve
selyempartok közt vígan szökdösött.
A szellőt, ahogy hegyeidről este
virágillattal megrakódva jött.
Hajnalodat, amikor bokrétásan
felkacagott az ablakunk alatt.
Szerettünk minden bokrot, fát, virágot,
pillangót, felhőt, madarat...!
Apánk kezét. Anyánk mosolyát.
Kisgyermekünk első kacaját.
A csókot, ahogy lányajkon kigyúlt.
A vágyat, mikor fellegekbe nyúlt,
Feléd, Uram, akár a jegenye!
Jövendőt kért! Békét és életet!
Mégis a balkezed mozdult elénk
s reánk bocsátottad a végzetet.
Most már igazán nem tudom: a sorsot
hogyan s miképpen rendezed.
De bujdosók könnyében s bánatában
nem lelheted Uram a kedvedet.
Uram, nekünk ez a föld idegen.
Az ég sem derít itt sugarat miránk.
Bajor erdőkön bujdosó magyarnak
bogáncsos úton nem terem virág.
Más itt a szél. Másként suhog az erdő.
Más nyelven szólnak a patakok.
Bozót tépi a bujdosó magyart,
kivert, hazátlan árva és zavart...
Uram, Te ezt így nem akarhatod!
Amerre járunk: köd lepi az erdőt.
Nyögnek a fák és tövisek sebeznek.
Bármerre indul céltalan nyomunk:
még az ösvény is átfordul keletnek.
Uram! Rendeld már, hogy hazamehessünk!
Mindegy hogyan és mindegy, milyen áron!
Nem akarunk örökké bujdokolni
ezen a zord, otthontalan világon!
Ha kell gyalog is, éhesen, vacogva,
tépett lélekkel és halálra váltan:
csak otthon legyünk egyszer a hazánkban!
Vert farkas mellé farkasnak beállunk,
vagy koldusnak a templom küszöbére,
rabnak, ha kell, testvér-rabok közé:
csak haza jussunk végre!
Hogy beszélhessünk magyarul a földhöz
s megértsük, amit zúgnak a szelek...!
Ha Szodoma láttán kővé változom:
Uram, én akkor is haza megyek!
Nincsen napodnak máshol melege.
Sehol sem olyanok a csillagok.
Ha százszor átkozott is az, aki magyar:
nem lehetek más, ha egyszer az vagyok...!
Add újra látnom apámat, anyámat,
vagy sírjukat bár, ha többet nem lehet...
Hadd roskadjak egy üszkös rom tövébe
eldobva végre a vándorbotot
s úgy súgjam megadással: Miatyánk...
sokat vétettem Ellened s nagyot...
de nézd:
megtörtént a Te akaratod.
(Bajorerdő, 1945)
NAGYPÉNTEKI SIRATÓ
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl?
Bujdosom én.
Én vagyok fönt?
Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.
Bajorerdő, 1947
"A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk:
hétvégenként egy füzetbe felírják,
hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból.
Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel
- csak röviden, emlékeztető szavakban.
Egy hónap múltán aztán végignézik a listát,
és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket,
és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra.
Azokat kihúzzák.
Ilyenkor néha döbbenten látja az ember,
hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát.
Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs.
Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok."
(Popper Péter)