Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Az ember a világ urának érzi magát, amikor szeret.
Edmonde Charles-Roux
..."senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.
Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben... Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem is az emléke, a hiánya él bennünk. (Sok idő után ez úgy jelenik meg, hogy "Nem tudom, hogy ki, de hiányzik nagyon!".) És ezt a hiányt valamennyien felfedezhetjük a lelkünkben."...
Amikor két ember szereti egymást, akkor szabadok, egyének. Van szabadságuk; a szeretet nem kötelesség. Szabadon adnak egymásnak, és szabadon nemet mondhatnak. Ha a szerelmes emberek igent mondanak egymásnak, az a saját döntésük, nem engedelmesség, nem valamilyen elvárásnak való megfelelés. Élvezetet lelsz abban, hogy szeretetet adsz, ezért adsz. És bármelyik pillanatban megváltozhatsz, mert semmilyen ígéretet nem tettél, nem vállaltál semmilyen elkötelezettséget. Két szabad egyén maradtok: szabadon találkoztok, szabadon szerettek, az önállóságotok és a szabadságotok érintetlen. Ebben rejlik a szeretet szépsége!
Osho
Sokszor elmegyünk egymás mellett, nem becsüljük meg azt, aki mellettünk van. Másra vágyunk. Az igazi szerelem egy egyenrangú kapcsolat, nehéz, küzdelmes munka, hiszen el kellene fogadnunk a másik árnyoldalát is, ami üzenet saját magunk árnyoldalainak elfogadására is.
Berniczky Konkoly Edit
Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.
Paulo Coelho
Mi a jó és mi a szükséges, nem az dönti el, amit az emberek mondanak vagy cselekszenek, nem is a haladás, hanem én - a szívemmel.
Lev Tolsztoj
"A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por,
melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel
az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és
abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak
semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít.
Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele."
(Stephanie Ericsson)
AZ ÉDESANYA MEGTEREMTÉSE
Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?
De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az elöző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyitson, és legalább hat pár keze legyen.
Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
Hat pár?
Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
Olyan sok?
A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."
Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.
Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.
Az angyal kíváncsian körbe repdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd.
De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
Tud gondolkodni?
Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.
Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.
Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
Hát az meg mire jó?
Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.
Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.
Finom melankóliával válaszolt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!
Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe?
Mindig azt gondoltam. az ember a saját anyjától tanulja meg, hogyan kell anyának lenni. De nem igaz. A gyerekedtől. A gyerekedtől tanulod meg, hogyan legyél anya.
(Tony Parsons)
"Egészséges egyén soha nem lesz olyasvalakiből, aki nem vállalja az elfojtott érzéseinek megélését, és az ezekből fakadó változtatásokat. Átélni és kimondani. Elfogadni és változtatni. Soha senki nem lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha ezt nem képes megtenni. Csak vergődni fog a félelmei csapdájában, haláláig..."
(Csernus Imre)
A dinoszauruszok szinte semmi nyomot nem hagytak maguk után. Kivéve néhány borostyánba zárt csontot, a gyomruk tartalmát, a székletüket. Csak remélni tudom, hogy mi ennél érdekesebb emlékeket hagyunk magunk után.
Guillermo del Toro
Talán meglep, ha azt mondom, hogy a szeretet vágy nélkülivé tesz, de a vágyak az
elégedetlenségből születnek. Vágyakozol, mert hiányolsz valamit. Vágyakozol valami után,
mert azt hiszed, ha azt megkapnád, elégedetté válnál. A vágyak az elégedetlenségből
születnek.
Osho