Kedvenc idézetek (beszélgetés)

"Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek. Társaságukban úgy éreztem magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán. Örökké figyelnem kellett, mert ők is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen felelek-e okos megjegyzéseikre, elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ők, az okosak, szóba álljanak velem? Nem, az okosak mindig fárasztottak. S nem is tudtam meg tőlük soha, semmi lényegeset. Többnyire csak azt magyarázták meg, miért nem jó valami: az élet, egy ember műve, a tavasz vagy az ősz? De azt, hogy az élet jó is, a halál természetes, az ember nem egészen reménytelen, nem mondották soha; mert okosak voltak.

Az okosság nem bölcsesség. Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi fürgeség. A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a beleegyezés. Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni. "

/Márai Sándor/

Amikor még kicsi voltál, sokat foglalkoztak veled, hogy megtanulj evőeszközzel e...nni, megtanítottak felöltözni, bekötni a cipőfűződet, begombolni az ingedet. Kicserélték a pelenkádat, megmutatták, hogy hogyan mosakodj és fésülködj. Erkölcsre és empátiára tanítottak.

Amikor majd megöregszenek és ők felejtenek el bizonyos dolgokat légy rájuk tekintettel.

Lesz amikor ők felejtik el hogyan kell bekötni a cipőfűzőt, és hogyan kell begombolni az inget. Amikor ők eszik le magukat, vagy remegő kézzel fésülik a hajukat. Légy türelmes mert te is lassan fejlődtél, ők is lassan öregszenek. Egyedül a te jelenléted, türelmed és nagylelkűséged lesz az ami melegen tartja a szívüket. Egy napon mikor elveszítik az egyensúlyukat és nehezükre esik majd járni, fogd meg a kezüket és tisztelettel kövesd őket lassú

tempójukon úgy ahogy ők követtek téged amikor járni tanítottak. Légy mindig mellettük, ahogy ők tették: küzdöttek, sokat áldoztak és éltek... Értünk, Érted.

Egyszer majd te is leszel ilyen helyzetben...

“Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi. ”

Gustave Flaubert

A csoda benned van,

Te kelted életre.

Minden nap szép lehet,

Csak nézz a szívedbe.

Engedd a lelked szabadon szállni,

S a boldogságot magadba zárni.

Lásd meg a szépet, érezd az illatát.

Szereteted borítsa, a rétek virágát.

Nyújtsd ki kezed, a rászorulóknak, de

Ne ígérj csillagot, ne ígérj hamisat,

Add a legtöbbet, amit lehet,

Add önmagad!

"Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik."

A. Saint-Exupery

;Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.

Miért csillag a barát?

És miért barát a csillag?

Mert olyan távol van, és mégis bennem él?

Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?

Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?

Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?

Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?

Nem lehet rá válaszolni.

Nem is kell.

De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,a világegyetemnek rám ragyogása."

A reggel mosolya

Édes, finom meleg bársony,

Arc simító langyosság.

Nap sugarát átölelő,

Édesen szép tarkaság:

Tisztaság,

Barátság.

Édes kávé friss illata,

Levegőben cikázva.

Táncot jár a napsugárral,

A mosolynak forrása:

Áldása,

Varázsa.

Friss pirítós jó illata,

Reggel táncra hívogat.

Forró tea jó zamata,

Kedvességre csalogat:

Hívogat,

Simogat.

Virág- dallam szín-pompája

Suhan át a hangokon.

Reggel vidám kicsi szálán,

Igaz barát szálakon:

Szárnyakon,

Ágakon.

Törhetetlen, igaz hű szál,

Barát bársony virágán.

Mely illata az égbe száll,

A reggelek aranyán:

Fonalán, mosolyán

=

Esti dal

Oly jó ilyenkor este már,

mikor az izzó nap leszáll

s a csillag csillog csak nekem.

Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,

mit rég meguntam s amit szeretnék,

messziről nézem és nyugodtan,

ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehűl,

a szív is békés lesz belül.

Öröm, kétség oly messzi cseng

és jól esik az esti csend.

Jó így még-egyszer szemle hunyva

mindent végiggondolni újra,

a lélek könnyű, mint a pára

s csend van. Elalszunk nemsokára.

Barátomnak!

Egy mosoly többet ér, mint bármi más,

Egy pillanat, egy csöndes szemvillanás,

Egy kar, mely meleget ad ha fázol,

Valaki, aki befogad, ha az élet elgázol.

Egy ölelés, mely biztos és meleg,

Egy szellő, mi suttogja neved,

Egy kicsit több szeretet, mint kérted,

Valaki, valahol csendben aggódik Érted!!

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,

és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.

Legyen áldott eddigi utad,

... és áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,

hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a Nap sugara,

és melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás,

a szeretetedre szomjazóknak,

és legyen áldott támasz karod,

a segítségedre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,

minden hozzád fordulónak.

Legyen áldást hozó kezed,

azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,

légy vigasz a szenvedőknek.

Légy te áldott találkozás,

minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár,

minden hibád, bűnöd, vétked.

Hiszen aki megbocsátja,

végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás,

fájdalomban, szenvedésben.

Örömödben, bánatodban,

bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,

Őrizze meg kedvességed.

Őrizzen meg Önmagadnak,

és a Téged szeretőknek.

Éjszakai képek

A szép emlékeket őrzi nekem,

Hogyha este rávetül tekintetem,

Az emlékeket visszaadja.

- A Hold az én barátom és az éjszaka.

Rátekintek és sétára hív,

De nincs kivel, és elszomorít,

Pedig tudom, csak hívni kell,

És ott lesz velem, nem hagy el.

Nem maradok magányos az éjben,

Megkacagtat a napfényben.

Ez az egész csak köztünk létezik,

Rajtunk kívül mások nem érthetik.

Éjjel történnek a dolgok,

Amitől minden napom boldog,

Amiről tudom, nem szabad bánni,

És az emlékük sosem fog fájni.

Szó

Szólj hozzám emberi szóval,

hogy értsem, s szívemig érintsen,

Mit vársz tőlem,

hogy az legyek, aki nem lehetek,

mást nem tehetek,

Lehet mást hittél, s ha kérdeznél rólam,

mindenki mást mondana a múltban,

Jövőben sem lenne másképp,

s minden szó egy ajándék,

Mutat, gazdáját vetíti, tárgyát,

akár repíti, magaslatokba,

vagy taszítja mocsokba,

Szavaink, mint nagykövetek,

idegen országokba repítenek,

S ha ott találod magad, ahol nem akartad,

vajon hol van szavad?

Szólj hozzám emberi szóval,

hogy értsem, s szívemig érintsen,

Vártam ezt a pillanatot, hogy szóljak,

Szavaink gyöngysorról

lepattanva szétszóródnak,

Van, amelyikben elcsúsznak,

végzetesen megbántódnak,

Van, amelyiket életen át őrizgetik,

miért adtad, nem kérdezik,

Van, mikor féltő szavad porba teszik,

s észre sem veszik,

Van, mikor oltalmazó jó szó,

gúnynak tetszik, majd félreteszik.

Szólj hozzám emberi szóval,

hogy értsem, s szívemig érintsen,

Száz meg százféle

szikrázó csillámpor, hinted felém,

S oly, mintha csillagokat hoznád elém,

Pedig csak szemem káprázik,

a csillámportól nem látszik,

Ez a valóság ábrándja, s csak nekem játszik.

Kerested hol a rés, s kértél higgyek neked,

Hittem a szót, mi elhagyja eszed.

Szólj hozzám emberi szóval,

hogy értsem, s szívemig érintsen,

A szó, mely elszabadult tőled,

rakoncátlan vadként bánthat, s lehet, árthat.

Szelídíted vadad, vagy szavaid

szándékosan harapnak?

Mielőtt még szétmarcangolt

tetemek felett találod magad,

Gazda, ha nem figyelsz, nem marad,

Ember, ki miatt ügyelsz, mi szavad,

Ebadta, mint állatáról gazdáját ismerszik,

s szaváról ember tetszik.

Szólj hozzám emberi szóval,

hogy értsem, s szívemig érintsen,

Van az a szó, mely simogat,

körülölel s elfogad,

Bársonyos ölelése, ringat,

s tudatja mit tart rólad,

S mit akar most is,

nem féltve, csak kérve, tudva,

Szándékom látja, tiszta,

mint csillag az égen,

Csak hallgass meg, ezt kérem,

S minden vágyam elértem.

(Anita Kent)

Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. (...) Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött.

Wass Albert

" Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig, és bizonyságtevés csüggedések ellen. S van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött magasan lebeg, és méltóságos tisztán. Isteni igazságnak. Mely abban áll, hogy élünk. Mégis élünk. És süt reánk a nap. "

/ Wass Albert /

" Sokkal erősebb vagy, mint hinnéd! Mindent kibírsz, mindent elviselsz, és ha mozgósítani tudnád erőidet, egy hegyet is elhordanál, és a legnagyobb fájdalom sem roppantana össze.

Igazi természeted isteni és erős. Ami gyengeség benned, az téves gondolat, rossz lelki megszokás és nem valódi érzés! "

/ Müller Péter: Isten bohócai /

" Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE túléltem! És még most is élek! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. Élj! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon. "

/ Chaplin /

Szeretet, mire sokan vágynak

Mit keresnek, de nem találnak

Mi tartósan hiánycikk

Vajon miért

És élni, de kiért

A harag naponta vendégünk

Hívjuk, beengedjük, nem félünk

Talán ha magunkat adnánk

A jó szót elfogadnánk

És mernénk őszinték lenni

Nem kéne mindig másképp tenni

Szeretet

Adjuk és fogadjuk el

Napunk csak így múlhat el

Mikor két szív szinkronban dolgozik

Az egész világ csodálkozik

A lelkek egymást megtalálva

Az endorfin szint emelkedik

Két ember közeledik

Merjél szeretni, felejts el temetni

Érezd az érzést, mi átjárja testedet

Élvezd a percet, mi ápolja lelkedet

Szeress!