Kedvenc idézetek (beszélgetés)
A szeretet boldogító titkot tár fel előttünk:
oly életet, amely összhangban van önmagunkkal
és minden emberrel.
(Lev Tolsztoj)
”…Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.
Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó.
Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.”
/ Wass Albert: Tavak és Erdők könyve /
"Miként a Nap nem vár imákra és varázsigére, hanem egyszerűen világít, és általános szeretetnek örvend,
Úgy Te se várj jó tettedért hangos tetszést és elismerést,
Hanem tedd, amit teszel, saját ösztönzésedből, és Téged is szeretni fognak, mint a Napot. ” (Cicero)
„Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl,
ha találkozunk egy másik emberi lénnyel.
Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak,
akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.
Mennyire igaz, hogy nagy szükségünk van egymásra.
Egyedül ugyanis, aligha boldogulunk!”
Szeretem a földet, amelyre lép,
a levegőt, amelyet beszív, és mindent,
amihez hozzáér, mindent, amit mond.
Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát,
szeretem őt teljesen és egészen.
Leszáll az este.
Csend borul a tájra.
Halvány fényükkel kigyúl
a csillagok fáklyája.
Madárka röppen át a hold előtt,
falevelek suttognak a szélbe,
elringat mindenkit az éjszaka varázsa.
Lelkünkbe költözik az isteni béke.
Vigyázzák hát álmodat mosolygó angyalok,
ragyogják be éjszakád hunyorgó csillagok.
Repítsen a csillagokig egy gyönyörű álom,
hogy szép legyen az éjjeled szívből kívánom.
Hiszem, hogy egymást szeretve egymást megértve, könnyebb lesz élni,
s bármi sors állna is elénkbe, a boldogságot el fogjuk érni.
"Lelki társ az, akivel legnagyobb örömünket és legbenső félelmeinket is megoszthatjuk, akinek legsúlyosabb bűneinket és javíthatatlan hibáinkat is bevallhatjuk, aki által legnagyobb reményeinket és talán megfogalmazhatatlan álmainkat is tisztázhatjuk. "
( Edward C. Sellener)
A SZERETET Nap,
amely bevilágitja lelkünk egyik felét
A BARÁTSÁG Hold,
amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét,
Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik,
hogy lelkünket felemelje,
s gondolatainkat csillagmagasságig röpitse!
(Tatiosz)
2011.02.27 07:49:08
Lara
idéz & válasz
Nincs szebb dolog az életben, mint az ébredő szerelem. Fátyolos és titkos vágyak ópiuma, amiket úgy szívsz le a szívedre, mély, szívet elállító lélegzetvétellel, mint a zsályás szénarétek fülledt, meleg illatát. Az ismeretlenség és végtelenség misztériuma, az örök tavasz hárfahangja ez a lélek felajzott húrjain.
(Zilahy Lajos)
Szeretlek mint szomjas vándor szereti a hő tüzet.
Szeretlek mint zordon téli fagyban szeretem a hő tüzet.
Szeretlek, és szeretetem szépítse mosolyodat,
Legyen ajándékom ez a szerető szép gondolat."
E verset fejből írtam, a szerzője most hirtelen nem jut eszembe.
Örök tavasz,
Szabad jövő,
Mely behavaz,
Mely jőve jő,
Enyém, míg bennem egy parányi élet
Szikráját rejti a végtelen égnek,
Míg szebb világot tükrözik ragyogva,
Míg nézhetek a hívó csillagokra!
(Juhász Gyula)
Az élet művészete egészen hétköznapinak tűnhet. A helyes látásmódban rejlik a művészet, a dolgok mögé látásban, pontosabban az eseményekben rejlő öröm meglátásában. A boldogság művészetét bárki megtanulhatja, gyakorolhatja. És akár most is elkezdheted.
Anselm Grün
Hisz voltaképp traumatikus élmény az egész élet, és mire a végére érünk a kenyérkereső gürcnek, addigra már nem marad idő, hogy ezt a traumatikus élményt kiheverjük.
Határ Győző
Nem igaz, hogy életünket önmagáért éljük. Nem született még értelmes ember, kinek szíve és esze helyén volt, hogy megelégedett volna a puszta élettel, s nem lett volna kész eldobni, ha üressé vált. Az élet tartalma teszi kedvessé számunkra az életet, és ezt a tartalmat nem úgy hívjuk, hogy munka, hanem úgy, hogy szabadság.
Karinthy Frigyes
MUNKA TÖRVÉNYKÖNYV VÁLTOZÁS:
Néhány fontosabb paragrafus:
1.§ Amit ma megtehetsz, azt holnap is.
2.§ Az, hogy más dolgozik, az nem ok a munkára.
3.§ Az elveszett munkakedvet ne keresd!
4.§ A munkahely nem kocsma, hogy egész nap ott üljünk.
5.§ Aki nem dolgozik, annak nincs hiba a munkájában, tehát jutalmat érdemel.
6.§ Az igaz, hogy a munka nemesít, de mi szükségünk nemesekre?
7.§ A munka nem fenék, hogy ráverjenek!
8.§ A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen...
9.§ Kis munkát kis ívben, nagy munkát nagy ívben kell elkerülni...
10.§ Aki nem dolgozik, azt nem érheti baleset.
11.§ Amíg csak fizetgetnek, addig csak dolgozgatunk.
12.§ Dolgozzanak az idősek, ok már úgyis megszokták.
13.§ Dolgozni csak lassan, szépen, ahogy a csiga megy a jégen, úgy érdemes.
14.§ Ne kívánd főnököd halálát; segíts neki, hogy önmaga kívánja azt!
15.§ Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, inkább hagyd holnaputánra, hátha nem lesz már rá szükség.
16.§ Az a feladat, amely nem oldódik meg magától 30 nap alatt, nem érdemli meg, hogy foglalkozzanak vele.
17.§ Mindenkinek kell, hogy legyen valami hobbija, de nem feltétlen szükséges, hogy az a munka legyen.
18.§ A munka élteti az embert, de a pihenés sem ölt még meg senkit.
És ami még nagyon fontos:
A munka régi jelképei megváltoztak.
Az eddigi sarló-kalapácsot felváltja a fagyi és a galamb. (Vagyis aki nem nyal, az repül)
Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is."
/Müller Péter /
"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát,a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."
/ Müller Péter/
"A pesszimista ember kiirtja maga körül a reményt, s az így kiüresedett érzelmi térben a reménytelenség pózában tetszeleg."
Jókai Anna
"Van az emberi szívnek egy halk szavú és előkelő vendége néha, az Emlékezés."
(Bánáti Szohner Sándor)