Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Az igazságot, mint a Napot, kizárhatod néha, el mégse tűnik.
Elvis Aaron Presley
Addig szép az élet, amíg nem ismered,
Míg vállad nem hord terhet.
Míg az arcodon örök mosolyt fakaszt,
Míg nem érzel mást csak ifjú tavaszt.
A múltba nézni mindig fáj,
Valamit mindig tehetünk,
De az emlék tovaszáll, és
Könnyes lesz a szemünk.
Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell,
Nem elég akarni, érte tenni kell
Addig szép az élet, amíg nem ismered,
Míg vállad nem hord terhet.
Míg az arcodon örök mosolyt fakaszt,
Míg nem érzel mást csak ifjú tavaszt.
A múltba nézni mindig fáj,
Valamit mindig tehetünk,
De az emlék tovaszáll, és
Könnyes lesz a szemünk.
Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell,
Nem elég akarni, érte tenni kell
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.
A kis herceg
"Ha valaki azt akarja, hogy jelen
legyél az életében, az helyet csinál
neked benne. Nem kell
megküzdened a helyért. Ha olykor
megbánt téged, nem indokot
... keres a tettére, hanem a
bocsánatodat.Ne erőltesd rá
magad olyasvalakire, aki nem
ismer el téged, és ne feledd,
akinek fontos vagy nem csak
akkor áll melletted, amikor a
legjobb formádat hozod, hanem
akkor is, amikor a legrosszabb
passzban vagy."
Az életet nem lehet elmesélni, a tapasztalatot nem lehet könyvből megtanulni. Az életet meg kell élni.
“Egyetlen dolgom e földön, a szeretet."
Ligetekben jártam, félálomban, ahol fehér labdarózsabokrok álltak, s a tövükben piros pünkösdi rózsák nyíltak.
Majd a mezőkön sétáltam: pipacs, margaréta és búzavirág nyílt a széles lapályon.
Hamvas Béla : A virágszedés lélektana
Ez történt tehát azon a napon a boszorkánnyal. Visszasántikált haragosan az erdő egyik legsötétebb sűrűjébe,
az angyal pedig ott maradt a tisztáson a tündérkékkel, manókkal, az öreg Csönd bácsival, és az ő vidám, szőke,
kék szemű leánykájával, akinek Visszhang a neve. És hozzákezdett, hogy megszépítse az erdőt.
Wass Albert
Nem számít, milyen gyorsan utazunk. (...) A végén mindannyian ugyanott kötünk ki.
Guillermo del Toro
Az élet végső soron nem más, mint kis győzelmek és nagy kudarcok sorozata. De mi mást tehetne az ember? Adja fel?
Guillermo del Toro
Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk. !
Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus döccenő nélküli.
Anyám azt mondta egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd.
Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd azt ne kezdd el siratni
félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn.
Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan.
Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz.
Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van.
Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul
és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”
(Szabó Magda)
Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned. Minden egyénnek tudatosnak, ébernek és figyelmesnek kell lennie, hogy rájöjjön, mi a jó neki. Minden, ami békét, nyugalmat, üdvöt ad, közelebb visz a létezéshez és annak végtelen harmóniájához - az jó. És minden, ami konfliktust, boldogtalanságot, fájdalmat okoz - az rossz. Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd. Megeshet, hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted áldásait. A jutalom nem ezen az életen túl, hanem ITT és MOST vár. Minden tett azonnali eredményt hoz. Csak légy éber, és figyelj. Fedezd fel, számodra mi jó és mi rossz, ezáltal oly belső tartásra tehetsz szert, hogy a világ véleménye közömbös lehet számodra; legyen meg a saját tapasztalatod, s az vezessen.
Osho
Ha azt látod, hogy sokan megelőztek, gondolj arra: hányan vannak, akik még utol sem értek.
Lilli Promet
Ne félj ragyogni. A világnak szüksége van arra, amit Te tudsz nyújtani.
Nyisd fel lényed különböző területeit; Mutasd meg őket magadnak és másoknak.
...Értékes vagy és egyedi.
Sok mindened van, amit adni tudsz. Ne félj odaadni.
Ahogy kockáztatjuk magunkat, ezáltal növekszünk.
Minden újabb tapasztalás, kockázat.
Megpróbálhatjuk és talán nem sikerül, de növekszünk...vagy vissza tartjuk magunkat és egy helyben toporgunk.
Meg van a lehetőség benned, hogy bármi légy, amit szeretnél. Szabadon dönthetsz.
Egyedül csak a félelmeid korlátoznak. Vegyék hát át álmaid az irányítást.
Repülj a sasokkal és szárnyalj bele az életbe.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább, tedd meg ma,
mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd
egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz,
hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz,
jusson időd arra, hogy azt mondd nekik
"sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm"...
Ez az egész tényleg megtörtént egy valós személlyel, és ez a valós személy én vagyok. Épp a pályaudvarra mentem. Ez 1976 áprilisában volt Cambridge-ben, Angliában. Kicsit korán érkeztem. Rosszul tudtam a vonat indulását. Vettem magamnak egy újságot, hogy megfejtsem a keresztrejtvényét, meg egy kávét és egy csomag kekszet. Odamentem, és leültem egy asztalhoz. Azt akarom, hogy elképzeljék a helyszínt. Nagyon fontos, hogy maguk előtt legyen a kép. Itt az asztal, az újság, a csésze kávé, a csomag keksz. Egy fickó ül velem szemben. Teljesen átlagos kinézetű, öltönyben, aktatáskával. Nem úgy tűnt, mintha valami különös dologra készülne. A következőt csinálta: hirtelen előrehajolt, felvette a csomag kekszet, kinyitotta, kivett egyet és megette.
Na most, azt kell mondjam, ez az a dolog, amit az angolok nagyon rosszul kezelnek. Semmi sincs a hátterünkben, neveltetésünkben, oktatásunkban, ami megtanítana bennünket, hogyan bánjunk azzal, aki fényes nappal az orrunk elől ellopja a kekszünket. Tudják, mi történne, ha ez Los Angeles belvárosában történt volna? Villámgyors tűzharc kerekedne, helikopterek érkeznének, a CNN, tudják… De végül, azt tettem, amit minden rámenős angol tett volna: nem vettem róla tudomást. Az újságba mélyedtem, kortyintottam egyet a kávémból, próbáltam egy megfejtést kitalálni a lapban, semmi mást nem tudtam csinálni, és azon gondolkodtam: “Mit tegyek?”
Végül azt gondoltam, “Nincs más hátra, meg kell tennem”, és nagyon erősen próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy a csomag rejtélyes módon már nyitva van. Kivettem magamnak egy kekszet. Gondoltam: “Ezzel lefegyvereztelek!” De nem, mert néhány pillanat múlva megint csak ugyanazt csinálta. Vett még egy kekszet. Miután az első alkalommal nem szóltam, másodszorra valahogy még körülményesebbnek tűnt előhozakodni a témával. “Ne haragudjon, nem tehetek róla, de észrevettem, hogy…” Úgy éreztem, ez nem igazán működik. Így mentünk végig az egész csomagon. Amikor azt mondom, hogy az egész csomagon, mindössze körülbelül nyolc darabra gondolok, de nekem egy egész életnek tűnt. Ő vett egyet, én is vettem egyet, ő vett egyet, én is vettem egyet. Végül, amikor befejeztük, ő felállt és elsétált. Illetve előbb jelentőségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradőltem.
Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy tökéletesen átlagos fickó pontosan ugyanezzel a történettel, csak ő nem ismeri a csattanót.
(Douglas Adams)
Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni.
Popper Péter
Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk.
Csernus Imre
"Minek örüljek?" – kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből.
Müller Péter
Ha nincs erőd égni, fényt sugározni, legalább ne álld el mások elől!
Lev Tolsztoj