Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Emberi törvény: kibírni mindent és menni, menni mindig tovább, még akkor is, ha
már nem élnek benned remények és csodák!"
/Hemingway/
Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok ...pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:
“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel.
Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.'
Albert Schweitzer
"Sohasem tudhatod, hogy mit vagy képes megtenni, addig, amíg nem kell megtenned."
Betty Ford
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.
/Teréz Anya/
Kaszás Attila
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja.
Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak.
Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Emily Bronte
Ha már leromboltad a palotámat, ne építs helyette kunyhót és ne tetszelegj
a könyörületességedben, hogy ezt a hajlékot nyújtod át nekem kárpótlásul.
Alfons Vansteenwegen
Abból, hogy mennyi figyelmet szentel az ember a másiknak,
látható, hogy mennyire tartja őt értékesnek.
Tornay András
Enyém a reggel ünnepe
A szellő simogató ujjai
A csend csodája
...
S a remény, hogy most is itt vagy.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.
Wass Albert
Kerüld el a fertőzötteket. Könnyen megismered őket, mert a lázas ember félrebeszél. Akit a napsütésben is ráz a hideg, aki nem látja meg az útszéli virágokat, nem hallja meg a hajnalban ébredő rigót: az olyan ember közelében ne tartózkodj, mert gyanús, hogy ragályhordozó.
Wass Albert
A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó.
A nő - még a legérzékibb nő is - a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek.
Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör - egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az ,,egész testében", hanem az egész lelkében.
Minden olyan ölelés, mely csakis az ,,erogén zónák" ingerlésén alapul, kevés neki.
Egy nő ,,erogén zónája": a lelke.
[Müller Péter]
Nem a magasságtól félsz,
hanem az eséstől.
Nem a szerelemtől félsz,
... hanem attól, hogy nem szeretnek viszont.
Nem félsz elengedni,
... attól félsz, hogy tényleg elmegy.
Nem félsz attól, hogy újra megpróbáld,
attól félsz, hogy megint ugyanaz fog fájni.
Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.
Sophia Loren
"Ne sírj,az élet fáj,
Ha a bánat a szívedbe váj.
Ne sírj ha érdnek salódások,
S elolszlanak a gyönyörű álmok.
Titkold el szíved szenvedését,
S ne halld a sors gúnyos nevetését,
Mert 2 szemed hiába könnyes..
Sírni lehet,de nem érdemes.."
×X×X×X×X×X×X×X×X×X×X×X×
Ha bánat dúlja lelkedet,
Ha szíved sajogva ég,
Ne mondd el senkinek,
Nehogy gúnyolva légy,
Ne lásson át a folyókon a kíváncsi tömeg,
Mosoly lebegjen ajkadon,ha vérzik is a szíved."
Minden nap sírni,és remélni a jobbat,
Remélni azt,hogy szebb lesz majd a holnap...
Szerintem ezek elég szépek...nekem ez a 3 kedvencem..:)
" Az univerzum általában azzal jelzi ha hibáztunk,hogy elveszi tőlünk azt ami nekünk, a legfontosabb."
"Néhány hiba akkora poén,hogy kár lenne azokat csak egyszer elkövetni."
" Ha annak a végére érsz,amit tudnod kellett,ott állsz annak a kezdetén,amit érezned kellene."
" Lopakodni csak egy dolog miatt érdemes...
Puszit nyomni egy alvó gyerek arcára."
Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok.
/David L. Weatherford/
Cilimuci ezt kitől idézted?
Nagyon bölcs gondolat és nagyon igaz!
Szeretlek némán, halkan, csendesen...
mint a harmatcseppekben átszitált napsugár fényét, oly őszintén és kedvesen.
vagy mint nyári zápor ízét a tikkadtan szomjazó kecses virágszálak,
melyre döngicsélő, mézet gyűjtő, szorgos méhek zümmögve odaszállnak...
szeretlek vadul, buján, őrülten...
mint bérceket ostromló, szárnyaló sasokat, kik szabadon szállnak el fölöttem.
vagy mint erdő mélyén öreg tölgy a szökellő mókusok önfeledt táncát,
és az ágakon összefont természet, tavasszal, rügyeket fakasztó, lágy románcát...
szeretlek dalban, versben, szavakban...
mint hangot melyet sodor a szél és visz, repít a tengereken át lankadatlan...
vagy mint szemnek gyönyöre a parkban kinyílott magnólia fák szelíd kelyhét,
mely mámoros illatával elkápráztatja az örök szerelmes szárnyát bontott lelkét.
szeretlek mindig, folyton, örökké...
mint csillagok végtelen idejét, mely teret hasítva szétfoszlik majd köddé,
vagy mint keserű fájdalmat melyben lelkem elnyeri az áhított bocsánatot,
megváltást, szerelmet és újra boldogságot remélve, feledve minden bánatot...
Mesélj rólam
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?