Idősek otthona (beszélgetés)

Hát, nagyon sz@r helyzet, az biztos. neked sem túl rózsás a helyzeted.

Téltől nekem is lesz egy nagy szobám üresen, máris keresem az itthon végezhető munkát, de semmi. 30nm-es szoba kihasználatlanul, én meg itt vagyok pénz nélkül. Nagyon bosszant.

Ja, és a jelenlegi munkámat folytatni fogom, nyugdíj mellett is, úgy készülök. Az átgondolatlan döntéseim miatt ugyanis alacsony lesz a nyugdíjam.

Aztán ha véletlenül megvakulok, vagy a kezem bénul le vagy elhülyülök, akkor tényleg úgy jártam, de akkor talán elég lesz a nyugdíj is... :D

A lányomék feladták az önkormányzati lakást, mert nemcsak kicsi volt, de nem győzték a fenntartási költségeket és plusz a lakbért.

Most albérletben élnek, és több jut a megélhetésükre.

Nemigen tudnak félretenni. Legfeljebb az iskolás gyerekeik tanévkezdésére.

Én itthonról dolgozom, a kis házunkban, és most 60 évesen jutottam el oda, hogy ha félretenni nem is tudok, de aránylag kényelmesen élünk.

Tény, hogy az én döntésem volt pl. az is, hogy amikor a férjem megrokkant, itthon maradtam őt ápolni - mert ha a munkám mellett ápolónőt fizettem volna, akir egyébként is rém nehéz szerezni, akkor neki fizethettem volna a fizetésem nagy részét.

Akkor tudtam volna nagyobb összeget félretenni vagy vagyont szerezni, ha fiatalon észérvek döntése alapján úgymond "jól megyek férjhez" és kit érdekel a szerelem... vagy ha a foglalkozásban választom a boldogtalanságot, csak jól fizessen. Vagy a kettő kombinálva, jól kereső férj mellett jól kereső munkát vállalni.

Talán más szülők mellett is kellett volna döntenem, mert a két értelmiségi, aki jól-rosszul keresett, de elváltak, nem bizonyult "okos" döntésnek... anyánk végül hármunkat nevelt egyedül, de egyikünk sem autót kapott érettségire. (még azt sem!!! Micsoda proli család...)

Amit leírtál, hogy nem tudsz megfelelő otthont találni. Azt, hogy ilyen betegségeken túl reménytelenné váltál.

Pedig ha ezeken túl vagy, akkor mitől félnél még?

Amit leírtál, hogy nem tudsz megfelelő otthont találni. Azt, hogy ilyen betegségeken túl reménytelenné váltál.

Pedig ha ezeken túl vagy, akkor mitől félnél még?

Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Azt nem tudom, hogy mi vezetett idáig.

A Mamám egyedül él, bár idős nagyon jó egészségnek örvend (75). Amiben tudjuk támogatjuk.

Egészségpénztár, számlák befizetése, tűzifa, szántás. Mikor mi jut eszébe. Őt az fitten, ha mindig valami új terven dolgozhat.:)

Bár nemélünk közel, de hetente 2-3x beszél velem és a testvéreimmel is.

Lehet rosszul is dönteni. Ismerős házaspár több évvel ezelőtt eladta lakását az OTP-nek, megkapták a teljes vételárat, a lakás már elvileg OTP tulajdona. Élethosszig lakhatnak benne, de a pénz sajnos elfogyott. Hozzátartozók nem látogatják őket, hiszen tudják, hogy örökség nuku.

Úgy ismertem meg a sztorit, hogy éppen ajánlani próbáltam az öregek otthonára cserét. Ekkor mesélte, hogy nem lehetséges.

Kivétel nélkül mindenkinek van ingatlana, háza, telke? Azt hiszed???

Megőrülök, itt ülök és hápogok.

Ne viccelj már, ahol élek, a házak 2-3, talán az emeletesek 5 milliót érnek. Pedig még csak nem is kicsik.

Nem csak a saját döntés kérdése ám!

Nem a spórolásra értem, hanem a vagyonára.

Ingatlan, ház, telek.

Olyan döntéseket hozott, ami a későbbiekben ellehetetlenítette.

10 millióval labdába sem rúghatsz. Az ellátás drága, havi ellátásra lebontva azt az összeget, nem sok éve elég. ha él valaki bent még vagy 20 évet és elfogy a fedezet, akkor hogy??

Megöregedni rohadt egy dolog bárhol élünk, bármink van. Az, hogy rendesen ellátlak esetleg, csak egy dolog. Mikor már napi szinten gondolsz arra hogy közeledsz nagyon a végéhez, az egy igazán nagyon rohadt dolog. Benne vagyok, érzem, az ellenkezőjéről nem tud meggyőzni olyan ember, aki ezt nem érzi.

Na! Beszéljünk vidámabb dologról mert lehúzom saját magamat! :))

Igen, ebben az országban. Máshol még többe kerülne ez a "beugró".

Előre kell gondolkodni, tervezni.

Azért idős korára csak össze tud szedni egy 10 milliós értékű kis lakást/házat.

Szerintem nagyon kevesen lehetnek azok, akiknek még ez sem jön össze, és idős korukat is albérletben élik.

De ők olyan döntéseket hoztak az életük során, ami ide vezetett.

Ezt komolyan gondolod? Hogy aki nem spórolt össze öregkorára 10 milliót, magára vessen?

És hogy érted, hogy elpazarolta?

Mi is ilyesmiben sántikálunk.

Megtakarításunkat besegítésül odaadtuk kölyöknek, közben persze takarékoskodunk még folyamatosan. Ez a lakás, amiben élünk, szent és sérthetetlen, ha olyan állapotba kerülünk, csere tárgyát képezi öregek otthoni apartmanra. Akkor ezt nem válik örökséggé, hiszen már előre odaadtuk, amit tudtunk.

Ha szerencsésen alakul, értsd: villámgyorsan becsukjuk a szemünket :) akkor úgy is jó. Mindenki beleegyezett.

Ebben az országban...

De nem biztos, hogy ez jó így!

De, lehet, hogy nincs ennyi vagyona. Nagyon sok embernek nincs!

Ez tulajdonképpen arról szól, hogy az ember eladja az addigi ingatlanát és befizet egy újra,ahol közel az orvos, az ellátás.

Nem hiszem, hogy egy ember, mikor eléri azt a kort, hogy erről gondolkodik, ne legyen 10 millió értékű vagyona.

Aki meg elpazarolta, így járt.

:(

Olyan országban, ahol rossz megöregedni, fiatalnak lenni sem jó.