Idősek otthona (beszélgetés)

...hát igen azért egy édesanya is más,meg egy anyós is!

Azért nekem is el kellett gondolkodnom hogy ano egyedülállóként akkor még,le tudok-e mondani a munkáról és anyummal legyek a nap 24 órájában vagy be adjam-e otthonba.Ő szívesen be ment volna,szereti a ki szolgálják,mindig is szerette! El is inditottam a folyamatot,de meg gondoltam több okból is.Sok rosszat is hallottam az otthonokról,pláne olyanokról amit a szegényebb rétegnek van fen tartva,és nem volt elég hogy a nyugdijja 90%-át legalább le kellett volna adni,hanem a gyógyszereit meg pluszban nekem kellett volna állni,meg ha pelenkás lesz egy idő múlva azt is,meg még amit az otthon ki talál! Lehet hogy ezek csak kifogások a szememben,de valahogy nem is vett rá a lelkiismeretem hogy be adjam.Pedig nem nagyon jövünk ki egymással,mindig piszkál,meg jegyzést tesz,semmi sem jó neki!nagyon nehéz vele!

megértelek! :)...ja! én is ez "korosztály" vagyok! :)))

nekem is "osztani-szorozni" kell,hogy ki tudjak fizetni mindent és enni is legyen,talán annyival könnyebb hogy akár milyen is anyum nincsenek nagy vágyai,és a nyugdíjából valamennyire segít a számlák és a többi fizetésben.Ő gazdálkodik a pénzével,nem én....

Sok szörnyűséget írtok: 60 ezerből él, 52 éves kora óta nem csinál semmit, stb.

Hát én sem tudnék otthon maradni ha baj lesz. Az a legnagyobb probléma, hogy az ápolási nem számít bele a nyugdíjba. Sem én, sem a húgom nem tudnánk kimaradni a munkából, de biztos megoldanánk valahogy. A másik ha ellehetne menni nyugdíjba úgy mint rég, én két év múlva mehetnék, a férjem meg már egy éve nyugdíjas lenne. Nyugdíjasként sokkal könnyebb ellátni az idős szülőket ez kétségtelen. A szüleim 74 évesek, kezdődnek a bajok de ellátják magukat. Remélem még sokáig így lesz.

Sziasztok! Én új vagyok a csoportban,pár hozzászólást azért el olvastam.2009-től ápolom Anyum,mellette dolgoztam /mivel még akkor egyedül éltem/+ 5 évig ápoltam hétvégente egy nénit aki 98 éves korában tavaly hunyt el.Erről csak annyit szeretnék írni hogy agglegény fia volt és mindent meg tett hogy hétköznap és hétvégén is legyen valaki a nénivel,sőt mindent meg is vett neki amit csak mondtunk hogy kellene Incikének.Az utolsó pillanatig csak annyit volt távol tőle míg dolgozott semmi magán élete nem volt,eszébe sem jutott hogy otthonba adja az anyukáját!

Évek óta nekem is nehéz már Anyummal,egy udvarban de külön lakásban lakunk,ő már többször mondta be menne otthonba,de én nem szeretném és amig lehet ápolom!Tudom sokat hallottam hogy otthonokban pár hónapnál többet nem élnek meg az idősek/tisztelet a kivételnek otthon szempontjából!/ 4x inzulinozom naponta,a gyógyszert sem lehet rá bizni én adagolom.Főzés,mosás,vásárlás is rám vár.Eddig el volt,sokat tévézet,de kb. 1,5-2 hete elég furán viselkedik,sokat is alszik,sokszor kötözködik"szívja a vérem",de mégis csak az anyám ha fáj is a viselkedése,de amig fel tudom emelni a kezem addig biztos nem adom otthonba!Igaz már nem vagyok egyedül van pár éve segítségem a párom,sokat segít!Nem vagyok vagyunk anyagilag el engedve,én emelt ápolásiból élek,ami nem sok!Párom jövőre lesz csak nyugdijas,de azért igyekszünk meg élni,és amit tudok anyumnak is megadni!

:(

Úgy látom ez nem egyedi eset...

Akkor mi egyelőre szerencsések vagyunk!

W a az én anyósom is olyan lista hogy iszonyat. Ragadnak a tányérok, a mikro de szó szerint, a pohár olyan koszos és szintén ragadós át se látni rajta pedig üveg.

Az udvaron mindenhol lom, szemét, nyakig a gaz. De a kerítést az le festette de minek?

Én remélem nem fog hozzánk költözni ha olyan állapotban lesz én biztos nem fogom gondozni dolgoznunk kell úgy meg sem élnénk.

Annyira oda vannak érte a fiai majd megoldják ők. Másik fia menye vegye magához nekem nem kell.

Akkor egyelőre nem nagyon kell még vele foglalkoznotok...

Ráértek majd akkor, amikor muszáj lesz.

Tudod, a hídon akkor kell átmenni, amikor előtted van.

Óh! Hát erre tényleg nem gondoltam...

Az én idősebb ismerőseim, 83 éves anyósom már hajnalban tesznek-vesznek, jönnek-mennek.

Én sem tudnék így élni! Érdekes ember...

És, ha csak pár napra hívod először, hogy elgondolkodhasson róla mégis...

Mert ha kertes házban éltek, ott mindig van tennivaló, soha nem unatkozna. Kéznél lenne a segítség is.

:D

Ez tényleg aranyos!

Nálunk is, több helyen a nyugdíjasok tartják rendben az előkerteket.

Beszélgetnek közben, meg nevetgélnek.

Egy idős, de még jó erőben lévő bácsit a lánya "felhozta" a pesti panel kilencedik emeletére. A bácsi az életét tanyán élte le, idegen volt neki a magasság, és az semmittevés...

....a lakók csak annyit láttak, hogy megjelenik egy idős ember zöld kertészruhában, és gyomlál, kapál, gerebléz a ház előtti gondozatlan kertecskékben. Néha eltűnik, aztán itt-ott palántát ültet, virágmagot vet, locsol..

néha megpihent a gereble nyelére támaszkodva, de ekkor odakiabált egy bottal járó nyugdíjas, hogy azért tart itt az ország, mert csak támaszkodik a melós, ahelyett hogy dolgozna.

A bácsi halkan megjegyezte, hogy nyolcvan évesen az ember már nem bírja úgy, mint egy fiatal, vagy mint a kedves bottaljáró..ő itt csak unaloműzésből dolgozik.

nem bírta a tétlenséget, tette amit tehetett, de otthonba nem akart menni, mert az nem az ő világa.

Pedig a költözésre kéne rávenni...

Itt nagyon sokan tették ezt. Főleg, akinek vidéken már nincs rokona. Az idős szülők nagyon jól megvannak, mert kiülhetnek a parkba, sétálhatnak, mindig akad beszélgetőpartner. Idős otthon is közel van, ha egész napos ellátás kell. Mindenkinek tudomásul kell venni, van amikor nincs más lehetőség, költözni kell. Az időseknek is.