Hogyan tudnám elfogadni a lehetetlent? (beszélgetés)

Az élősködést én kevertem be. Mert lehet itt akárhogy magasztalni egy gyereket/kincset/csodát azért legyünk már realisták egy gyerek igenis a testünkben fejlődik és elveszi ami neki kell ergo élősködik, bármilyen rosszul is hangzik.

Aztán mikor megszületik úgy szintén, egy csecsemőben nincs belátás, nincs tekintettel a szülőre ami kell neki addig visít amíg meg nem kapja, és rohadtul nem érdekli, hogy a szülő az idegösszeomlás szélére kerül, hogy nem aludt, nem evett-nem ivott több mint 24 órája. Persze örömöt is hoz, de azért vannak nehézségek. Tudod kiszívják a vérünket és lerágják a húsunkat

Több olyan ismerősöm volt, aki a sikertelen lombikos próbálkozás után, amikor már feladták, teljesen természetes úton teherbe esett.

Amennyiben ez bekövetkezne, azért fontos, hogy szólj a trombózis miatt.

Elfogadás? Beletörődés, elfelejtés, talán.

Nekem van egy élő és egy nem élő gyerekem. Ha hiszed ha nem az élve születés minden pillanatára emlékszem, a másikra viszont nem, egyszerűen törlődött, de olyan szinten hogy adatok sem maradtak meg; mekkora volt pl, de a pontos dátum sem. Persze utána tudnék nézni de minek. Rég volt, már úgy érzem talán igaz sem volt.

Örülni kell annak a gyereknek aki van, őt kell szeretni, az ő sorsát, életét kell egyengetni. Ha jön még egy hát örömmel kell fogadni, de szerintem én már sosem fogom akarni.

elfogadás, az elfogadás kérdése után az va hogy felteszel egy csomő újabb kérdést magadban.

- ŐK mit akarnak

- A párom mennyire akarja ezt az egészet

_ÉN miért akarom ezt az egészet annak ellenére hogy igenis kockázatos és semmi garancia a sikerre

- anyagi kérdés, megtehetem-e

-mi az oka hogy a nőiségem sérült?

-ha megvan akkor levezetni magadban hogy ez csak generált dolog, nem valódi sérülés

- keresni valamit amiben örömöt lelsz (a gyerekeid sikerei, fejlődése akik tőled származnak

Szerintem a párod akkor sem fog otthagyni ha nem lesz közös gyerek, hiszen fontosabb neki a te szereteted és LÉTEZÉSED mintsem egy ilyen dolog.

Köszönöm.:D Mi már jó úton haladunk!Meg van mik voltak a problémák és kezelve,figyelve vagyunk.:D

Szerintem nincs lehetlen!Történt,hogy egy negyven feletti hölgy a 3 lánya után elköttette magát és három éve,mikor a legkissebb lánya is már 18 éves volt,spontán várandós lett a kisfiával,aki ma már egy gyönyör,életerős kislegény.Kívánom,hogy ti is átéljétek a saját csodátok!

Kérlek értsd meg hogy ez

a cél! AZ ELFOGADÀS!!! A hogyan a kérdés!

még most is a gyász egy szakaszát élem ha tudni akarod, de nem baj. te úgyis jobban tudod..

jó jó, magzat, legyen.. bár ez olyan fura szó..

ÉS attól mert nem vagyok terhes, vagy voltam, még nem lehet véleményem? HM? HMMMM???

Én azt tanácsolom ne add fel! 3. talán sikerül!

Az anyagi problémát megértem, tudom milyen az😨 Ha tudtok próbáljatok félretenni rá. (Tudom mondani könnyű)

Nekem nincs "parazitám".Nekem magzatom van,akiért tíz körömmel küzdöttem és küzdök minden nap.A megértéshez,vígasztaláshoz,a szív az elsődleges.Habár értelemmel sem vagyok bajban!Szerintem neked a gyászról sincs fogalmad,mert akkor ennél több megértésre lennél képes,mint,amit tanúsítasz.A betont pedig te jöttél ide karmolászni,mert te olyan témához szóltál hozzá,amiről fogalmad nincs!

Ezen a fórumon te vagy a parazita és az idegen!

De akkor miért sterilizáltak anno ha esetedben nem veszélyes a terhesség?

Ne értsd félre, nem kötözködni akarok. De a már élő gyerekeim életminőségét nem tenném kockára azért, hogy kell még egy gyerek és a terhesség bármilyen fokban, előreláthatóan veszélyezteti az életemet.

te magad mondtad, hogy nem vagy te sem sorstárs.. de neked is van parazitád, az beszél belőled nem az ész.. hagyjuk is..

nem kell velem foglalkozz. szia

egyébként meg nem írok le mindent hogy mi miért van, mert nem tartozik szorosan a témához, ettől függetlenül a gyász érzését átérezhetem nem? Nem baj, te csak karmolásszad a betont körülöttem, hasztalan...

akkor ez egy elvetélt ötlet volt mi?

badummtsss