Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Hogyan sikerült elfogadni a betegséged? fórum

Hogyan sikerült elfogadni a betegséged? (beszélgetős fórum)


1 2
49. Antonov225 (válaszként erre: 48. - Panna.33)
okt. 14. 20:38
Köszönöm!
48. Panna.33 (válaszként erre: 47. - Antonov225)
okt. 13. 23:26
Köszönöm, viszont! 🙂
47. Antonov225 (válaszként erre: 46. - Panna.33)
okt. 13. 20:05

Erőt és kitartást kívánok!

46. Panna.33 (válaszként erre: 45. - Antonov225)
okt. 13. 18:18
Igen, csak azért még vannak, több, mint ami nekem elfogadható, így próbálom meggyőző magam, hogy ne hisztizek. 😁
45. Antonov225 (válaszként erre: 44. - Panna.33)
okt. 13. 14:13
Ez már egy jó alap, mármint a pozitív életszemlélet és az is jó jel, hogy ritkulni kezdenek a félelemmel és elkeseredettséggel átitatott napok.
44. Panna.33 (válaszként erre: 43. - Antonov225)
okt. 13. 07:00
Köszönöm válaszod! Alapvetően én is ilyen alkat vagyok, és igazából hullámzik a dolog, vannak napok, és egyre ritkábban, amikor elkeserít, illetve félelemmel tölt el, hogy mit hozhat. Azt képzelem, hogy egyszer csak nem lesznek ilyen napok, de valószínű, hogy hiú remény ez. 🙂
43. Antonov225 (válaszként erre: 42. - Antonov225)
okt. 13. 02:36

Visszaolvastam a hozzászólásomat és rájöttem, hogy hamis képet ad, szóval ki kell egészítenem.

Természetesen nekem is volt pár álmatlan éjszakám a diagnózisok és egyik-másik nyavalya prognózisának vázolása után, szóval valóban nem megy 5 perc alatt a dolgok megemésztése. A fő, hogy az ember ne ragadjon bele abba a verembe, amibe belezuhant. Kellenek célok, kapaszkodók, motivációk. Kellenek olyan emberek, akikre számíthat, akik a jó felé terelik a gondolatait. Kell hit is és akarat is.

okt. 13. 02:23

Az segít/segített benne, hogy egyrészt nem vagyok egy lelkizős alkat (férfi lévén talán nem is baj), másrészt a racionális gondolkodás, mármint hogy tudom: nem tehetek ellene semmit sem én, sem a dokik és ha rágnám magam miatta, attól sem volna jobb, sőt, szóval inkább nem foglalkozom vele.

Talán annak a keze is benne van a beletörődésemben, hogy sok negatív dolog ért már és talán emiatt sem vettem fel az újabb csapást. Úgy vagyok vele, hogy ezt dobta a gép. Azért néha nekem is vannak rossz napjaim, de ezek leginkább egy-egy nagyobb krízis után jönnek, amikor már megint rádöbbent a kórság, hogy milyen vékony szálon függök. Mivel alapvetően pozitívan látok sokmindent és magamra sem súlyos betegként tekintek, így hajlamos vagyok megfeledkezni a dolgok komolyságáról és gondolom emiatt is csattan nagyot az a pofon, amit olyankor kapok, amikor bedurvul a kórságom.

Ezt leszámítva viszont tényleg igyekszem a jó dolgokra koncentrálni, pozitívan állni mindenhez és ez nem csak a pszichére hat jótékonyan, hanem a fizikai állapotra is, ami egy beteg szervezetnek aztán pláne jól jön.

41. Panna.33 (válaszként erre: 39. - Kisj)
okt. 12. 21:05
Nekem az első ment, a legújabb barátom miatt sikerült kissé megzuhanni.
okt. 12. 16:54
Nem kérdés, ha nem fogadjuk el akkor is vele kell élnünk!
39. kisj
okt. 12. 16:29

6 éves korom óta van gyógyíthatatlan betegségem.

Azóta már begyűjtöttem mellé többet is.

Az elsőt volt a legnehezebb elfogadnom , a többi már ment, mint a karikacsapás.

38. Panna.33 (válaszként erre: 37. - VendrinerPiroska)
okt. 12. 00:03
Köszönöm a válaszod!
okt. 11. 23:50

Nehezen. Az enyém nem gyógyítható, de szerencsés esetben kordában tartható. Mikor először kerültem kórházba és lettem diagnosztizálva (colitis ulcerosa, de nem kizárólag), nagyon megijedtem és nem is oktalanul. Viszont amikor észrevettem, hogy a betegség teljes erővel fellángolt bennem másodszor egy fél éven belül, akkor a fizikai mellett, lelkileg is a padlóra kerültem. Úgy éreztem, hogy most már csak kórházból ki-be fogok járni, de mikor sikerült elkerülni az aránylag legrosszabbat, akkor legszívesebben táncra perdültem volna, ha megbírtak volna a lábaim. Nagyon nem volt könnyű elfogadni a változásokat és a szükséges változtatásokat, és ha valami újabb eü problémával szembesülök, akkor szoktam ijedezni is és sajnálni magam egy kicsit, de sokkal kevesebbet gondolok a betegségre, mint az elején. Ez van, lehetne rosszabb is. Ebből kellene a lehetőségekhez képest a legjobbat kihozni.

Minden esetre nagyon szerencsésnek érzem magam és ezt le is kopogom, hogy ennyire sikerül kordában tartani a problémámat és viszonylag ennyire bírom magam, és iszonyú hálás vagyok azoknak, aki bármivel is hozzásegíte/ttek/nek ehhez.

36. Ghost👻 (válaszként erre: 34. - Gizus58)
okt. 11. 11:56

Így van!

10 év kellett ahhoz, hogy röhögni tudjak magamon!

35. Panna.33 (válaszként erre: 34. - Gizus58)
okt. 11. 11:56
Köszönöm! ❤️
34. gizus58 (válaszként erre: 33. - Panna.33)
okt. 11. 11:55
Mindenkinek vannak ilyen időszakai. Aki azt mondja hogy vígan és dalolva fogadta el, az nem mond igazat.Minél több mosolygós napot kivánok neked,fel a,fejjel🙋
33. Panna.33 (válaszként erre: 32. - Gizus58)
okt. 11. 11:51

Köszönöm neked is, hogy írtál!

Nem vagyok ám mindig magam alatt, csak ha rám tör az önsajnálat 😁

32. gizus58 (válaszként erre: 1. - Panna.33)
okt. 11. 11:44
Ne szabj időt magadnak,de ne is a betegség körül forogjon az összes gondolatod. Mindenki másképp éli ,fogadja el.19.éves voltam mikor kiderült a betegségem.Ott álltam egy 16 hónapos picivel,és nem tudtam hogyan tovább. Kétségbe,estem attól,hogy nem gyógyitható ritka betegségem van.Két évig magam alatt voltam. Aztán kaptam egy jó orvost, ő lelkileg helyretett. Nem kell elbagatellizálni, ha nem vagy jól, de bízni kell az orvosban,hogy a legjobbat akarja neked.Fontos a bizalom. Elfogadtam a betegségem,és együtt élek vele. Most 61 múltam, de ha rosszul érzem magam ,bizony még előfordul néha átmenetileg az önsajnálat,de csak addig,amig jobban nem leszek.Minden nap ki kell hozni a leg többet az állapotból,amit lehet. Nem kell nagy célokat kitűzni,csak kicsiket, és ha az sikerül,már egy pozitiv érzést ad.A betegség egy állapot,ami,ha nem gyógyitható, de szinten tartható.Ha a lelked nincs rendben, az kihat a fizikai állapotra is.Kell hozzá erő,lelki, minden pici sikernek örülni kell.Minden nap fel kell állni, és csinálni.
31. Ghost👻 (válaszként erre: 27. - Sikerbox)
okt. 11. 11:44

Mi van???

El kell fogadni, mert ha nem fogadja el az ember akkor sem lesz jobb, csak rosszabb! Mert emészti magát azon amin nem lehet változtatni!

Mert van ami gyógyíthatatlan!

30. Panna.33 (válaszként erre: 29. - Léna1968)
okt. 11. 11:40

Szia!

Köszönöm, hogy írtál!

Nekem ugyanez, februárban mondták ki. Még nem sikerült megemészteni.

Tele vagyok kérdésekkel, kételyekkel, bizonytalansággal.

Persze próbálok én is pozitív lenni, többet mozogni, a cigit is letettem. De türelmetlen vagyok, ha valamit nem tudok megcsinalni, vagy ha hamar elfáradok.

Nem találtam meg a kapcsolót a fejemben, ami ezt megoldaná. 🙂

okt. 11. 11:12

Szia!


Nem tudom mi a betegséged, 98. óta szklerózis multiplexem van. Tapasztalatom, nem szabad betegség tudatodnak lenni, pozitívan hozzáállni, és még sorolhatnám.

Persze nem akarom az észt osztani, de sok minden a fejben dől el. Nem rég voltam kórházban, újabb vizsgálatok, stb... próbálok mindenhez pozitívan hozzáállni, elfogadni amin változtatni nem lehet, viszont "karbantartani" igen. Persze vannak az embernek rosszabb napjai, akkor is fel a fejjel! Bocsi hogy beleszóltam a fórumba!

28. Panna.33 (válaszként erre: 27. - Sikerbox)
okt. 11. 10:24

Jobb lett volna, ha megkímélsz ettől a közhelycunamitól. Saját tapasztalat érdekelt volna nem egy adag a "bölcsességedből"

És de, van olyan betegség, amit el kell fogadni, mert nem gyógyítható.

27. Sikerbox (válaszként erre: 1. - Panna.33)
okt. 11. 08:47
Ha rajtad múlik, annyi időt adj magadnak, amennyit csak lehet. Magát a betegséget sem kell elfogadni. Sajnos egy kényszerű rossz. Az sem jó, ha itt mint egy kórteremben a betegségekről van szó, mert az inkább gyengít, mint erősít. Olyan beteg kell, aki hisz, próbál hinni másokkal együtt, hogy jobb is lehet. Anyagiaktól is függ, ki mennyire próbál meg egyéb természet adta "gyógytermékeket" vagy elfogadja, hogy valóban van a betegség, de amennyire lehet ellenállni. Az hogy az élet végéig kell gyógyszert szedni. No és? Ez legyen a legkevesebb, de hinni kell, hogy lehet javulás, esetleg visszafordítható. Mint ahogy a daganat is el tud múlni. A lelketlen orvos, akinek közömbös a beteg, nem szabad látogatni!
26. Panna.33 (válaszként erre: 25. - Filcike)
okt. 11. 08:35
😢
25. filcike (válaszként erre: 24. - Panna.33)
okt. 11. 05:18

Köszönöm😘

Igyekszem,de most kezd fölényben lenni.😔

24. Panna.33 (válaszként erre: 21. - Filcike)
okt. 10. 22:53
Nekem te is hősöm vagy, ahogy viseled és konok fejjel beintesz neki minden nap!🦸‍♀️
23. Panna.33 (válaszként erre: 22. - Channa*)
okt. 10. 22:48

Igazából szeretnék eljutni oda, hogy nem foglalkoztat ennyire.

A gyógyszerekkel kibékültem, én is pajzsmirigyre és vérnyomásra szedek.

Lehet, ha az új barátom miatt is kéne, jobban viselném. Vagy ki tudja.

okt. 10. 21:27

Nagyon nehéz kérdés és függ a betegségtől is.

Nekem, mint te is tudod a vérnyomásom volt ingadozó, illetve pajzsmirigybeteg vagyok.

Az első 10 év elment, mert időnként lefogytam és ennyi volt, aztán ugye jött egy kemény év és azt mondták, hogy műtét. Én már ez ellen is tiltakoztam, hiszen én olyan klasszul vagyok, csak néha fogyok néhány hét alatt 25 kg-ot, az meg nem gond, ja meg nem mindig kapok levegőt rendesen, na és?

Aztán a férjem mondogatta, hogy ne gondoljam azt, hogy azért akarnak megműteni, mert ez a heppjük a dokiknak:)

A műtét után jött az állandó gyógyszer szedés, ami pszichésen rendesen megviselt, de aztán el kezdtem úgy szedni, hogy hajnali 4-re beállítottam a telefonomat, bedobtam a gyógyszert, aludtam tovább, így olyan volt, mintha nem szednék:D Kicsit átvertem magam:DDD

Aztán jött a másik véglet, amikor egyszerűen rosszul éreztem magam, ha nem friss volt a gyógyszerem, ha nem volt otthon minimum plusz 2 dobozzal (1 dobozzal elég 90 napra), most már eljutottam így 10 év után oda, hogy semmi betegség érzetem nincs. Reggel beszedem a gyógyszereimet azt a 4 db-ot (1 vérnyomás, 2 pajzsmirigy, 1 IR) és ennyi, élem az életemet, mindent csinálok és nem azon gondolkodok, hogy beteg vagyok:D


De az én betegségem, ugye nem annyira komoly, mint a tied...

okt. 10. 20:50
Sehogy....
okt. 10. 20:31
Még sehogy. Ördögi kör.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook