Hogyan győzhető le az alkoholizmus? (beszélgetős fórum)
:) ezt a fórumot én indítottam valamikor.
És a tapasztalatom, hogy nincs gyógyulás.
Ez legalább olyan alattomos és halálos, mint a rák.
Vagy még jobban az.
szia Arabave! tudom és érzem min mész keresztül én is segitettem már valakinek és tudom, hogy ez mivel jár. a rengeteg könyörgés, szépszó, kedvesség, máskor éppellenkezöleg...
aztán vannak pillanato mikor ugyérzed, na talán most sikerül, de a következöben még is valami más történik, kiszámithatatlan helyzetek és sorolhatnám...
egyévi könyörgés után sikerült a terápiás kezelésre rábeszélnem, egy nagyon kedves barátomat. kétszer futottunk neki, de sikerült most lesz négyéve hogy semmit nem iszik, remélem.., ez igy is marad! :))
már mindenki elhagyta elfordult töle, nem birtam elviselni a tényt., hogy csak azért mert alkoholista magára maradjon, ugy éreztem ha nem segitek "én is olyanná válok mind Ö az ö lelkében"!
Soksok csoda van, csatlakozom Zsókához.
Ugyanezt tudom mondani: az alkoholizmus nevű betegségrendszerből NEM CSAK az alkoholbeteg szorul segítségre.
A hozzátartozóknak pont azt érdemes megtanulniuk, hogy nem az övék a felelősség az alkoholista ivásáért, és hogy nem kell neki a szó ismert értelmében "segíteni". Nem az ő bűnük, nem az ő feladatuk kihúzni az alkoholbeteget. Ha ezt megtanulják, akkor jó esély van rá, hogy az alkoholista gyógyulásnak indul.
Az, hogy olyan sok alkoholbeteg aktív még, az annak a jele, hogy a környzetük ugyanolyan beteg, mint ők.
Szólottam: UFF! :-)
Neked teljesen igazad van. A hasonlat tökéletes, de sajnos míg az orvosok is laikusok módjára állnak a betegekhez, addig nem fog változni semmi. Véleményem szerint ma a rák nagyobb eséllyel gyógyítható, mint az alkoholizmus.
A rákból kigyógyult betegeket 5 év tünetmentesség után gyógyultnak nyilvánítják. Az alkoholista sose gyógyul meg, csak tünetmentes lesz.
Mindenkinek ajánlom, hogy a lehető leghamarabb meneküljön, ahogy csak teheti. Nincs segítség, csak csoda van. Csodák pedig nem a hétköznapi emberlányával szoktak megesni.
sehogy sem..nekem még mindig ez a véleményem...aki szeret inni nem tud leszokni.Talán ideig óráig!!
Talán....egy kis ideig...
Kedves társak!
Az én családomban sok alkoholfüggő van, (olyan is, akiről most jöttem rá, hogy az), de van köztük olyan, amelyik felismerte a betegségét. NEM akaraterő kérdés. NEM gyengeség kérdés.
Egy rákosra senki nem haragszik azért, mert rákos, igaz? Az alkoholbetegnek van mód segíteni, hogy felismerje , hogy minek a foglya, de ez a környezetétől is függ, hogy az hogyan áll hozzá. NEM LEHET RÁVENNI A NEM IVÁSRA. Egyet lehet tenni: segíteni a felismerésben, és akkor már ő fog tenni érte, hogy józanodhasson. Mert az neki is jó! Az alkoholbetegség első tünete: a tagadás.
A morált felejtsük el...
Szép napot nektek!
Szia!
Elolvastam a fórumot az elejétől. Megpróbálok nem lekezelően szólni, illetve kérlek ne vedd annak. De egyszerűen nem tudlak sajnálni se megérteni sem téged se más alkoholista embert. Sajnos az én családomban is előfordult/fordul hasonló és abszolút nem tudom tolerálni.
Nem hiszem el, hogy nem lehet letenni. Vagy nem lehet reálisan gondolkodni, legalább a tiszta napokban felismerni hogy baj van és tenni ellene. Miért kell megvárni amíg elveszik az embertől a gyerekeit és még utána sem képes változtatni, és miért nem lehet bevallani, hogy igen ez a baj és segítségre van szükségem?
Millió kérdés merült már fel bennem, persze az itt elhangzottak nem mindegyike vonatkozik rád.
Csak gondoltam hátha sikerül megértenem a miérteket.
(esetleg bővebben priviben leírom...)
Azt gondolom, ha egy embernek nem ad az erőt, hogy vannak gyerekei, akkor nincs miről beszélni.
A több évi alkoholizálás pedig olyan károsodást okoz a szervezetben ami már visszafordíthatatlan. Sajnos ekkor már nincs "technikai" segítség. Főleg ha az illető sem látja be, hogy ő alkoholbeteg.
Ha tanítanak neki egyéb technikákat,a stresszkezelésre. talán nagyobb az esélye.
(persze nemcsak ezen múlik.)
Sziasztok!
Nekem az édesanyám "volt" alkoholista. Mindig bíztam benne, hogy megváltozik. Már egy idősek otthonában él és már nem italozik, talán csak néha-néha. Sajnos az alkohol miatt elveszítette az egész családját, rajtam kívül. A több évtizedes alkoholfüggősége miatt a viselkedése nagyon agresszív. Haragszik az egész világra. Nincs is tudatában szinte a cselekedeteinek sajnos. Egyedül a pénz ami hiányzik neki, az emberi kapcsolatok nem.
Egyszer egy szakember mondta, hogy gyógyult alkoholista nincs csak gyógyulófélben lévő. Sajnos ha ismét egy negatív esemény történik a "volt" alkoholista életében,akkor képes a visszaesésre. Hát nem tudom én még hiszek az emberi akarat erejében.
köszönöm.
többek között velük is dolgozom, lehet ezért.
:)
kitartást kívánok neked az elhatározásodhoz.
Örülök, hogy végül is zöldágra vergődtünk egymással, s annak is, hogy Te, úgy látom, nem vagy eleve lekezelő az alkohol problémákkal küzdőkkel.
Csomó dolgot nagyon jól látsz, s ez jó.
Ez mind igaz, csak az a baj, hogy van aki esetleg már kipróbált jó néhány dolgot, de a vége mindig
ugyanaz lett, s nem a gyógyulás iránti vággyal ill. a betegségtudattal van a gond,hidd el akármilyen addiktológiai szinten megállnám a helyem, annyit tudok a rohadt piálásról. Csak van ami nagyon nehéz,
a sorozatos küzdelmek ellenére is. Gondolhatod, hogy nem akarom feladni két szép gyermek mellett!!
azt hiszem félreértjük egymást, az elhatározás alatt én a gyógyulás iránti vágyat értem, illetve ahogyan írtam az út elkezdését.
magyarán, ha valaki első lépésként belátja, hogy beteg, és második lépésként segítséget kér-gyógyszereset bentalvó rehabot, AAA klubot, tök mindegy, akkor már elhatározta magát.
Én nem is azt mondtam, hogy csak egymást tudjuk gyógyítani, de de szerintem igazán az a hiteles segítő, aki valóban tudja milyen mélység ez, milyen
erőkkel kell megküzdeni, s lássuk be,ez nem egyszerű, s főleg nem egy kívül állónak.
Ez nem arról szól, hogy akarok e meggyógyulni, hanem, hogy miként juthatok el odáig,hogy érem el azt, amikor az agyam és a szervezetem parancsai ellen kell harcolnom.
Honnan gondolod, hogy az elhatározás elég?
Valóban el kell határozni magunkat, de az nem elég, legalábbis nem mindenkinek. Mivel minden ember más, így erre sem lehet egyenruhát húzni. Vannak erős és gyengébb emberek, az erősnek könnyebb, de van aki
sokat botladozik a legnagyobb elszántsága ellenére is. S arról se feledkezünk meg, hogy ha az egyszer már piás voltál, ez kódolódik az agyadban, s ha később problémáid lesznek," bedobja a gép megoldásként". Aminek persze nem feltétlenül kell megtörténnie, de számolni kell vele, s azzal is, hogy mennyire tudsz erős maradni.
az alkoholbetegeknek valóban több dimenziói vannak az okokra, bizonyos szemszögből a megoldásokra is, viszont egy objektív külső szemszög is sokat tud segíteni pont azért, mert mentes a saját érzelmi sallangoktól.
Nem a szenvedélybetegek lehetnek az egyetlen segítők, és nem is feltétlen nyújtanak speciálisabbat, mint bárki más.
Oké, majd figyeljük egymást!
Nagyon örülök, hogy van valaki, aki nem csak annyit tud erről a dologról, hogy hallotta valakitől aki látta hogy mondták, én is megjártam a poklot, s megszenvedtem az árát!
de pontosan így működik, ahogyan leírta.
A pia az úr, igen mert egy függőség, amit vagy hagysz eluralkodni magadon, vagy nem...az absztinenciáig vezető út pedig kínkeserves és nagyon hosszú, nem mindenki jut a végére, sőt sokan rá sem lépnek soha-az elinduláshoz szerinted mi kell?
szerintem kizárólag elhatározás.
Azt hiszem Neked,egész egyszerűen, lövésed sincs
a dolog lényegéről. Ez nem úgy működik, hogy akarom vagy nem. Van amikor már a pia az úr, s Te bármennyire is tudod, hogy mit kellene tenned, nem bírod megcsinálni, mert van valami ami már téged irányít. Igen, ez félelmetesen hangzik, s persze
ebből is van kiút, de korántsem elég csak az elhatározás. Ez egy nehéz út, s persze egyedül nem megy, de ha mindenki csak azt bizonygatja, hogy akarat kérdése az egész, attól nem lesz könnyebb!
Nagyon nagyon becsülöm azokat az embereket akik absztinensé tudnak és akarnak válni és minden elismerésem a tiéd amiért neked sikerült. Igazad van én sosem voltam és remélem nem is leszek alkoholista. Azért valami kis közöm mégis van hozzá apám mióta az eszemet tudom iszik és hidd el nem kicsit keserítette meg a gyerekkorunkat és szegény édesanyám életetét aki becsülendő módon még a mai napig vele él és elviseli, hogy mindennap kétszer hullarészegre issza le magát. Látom mit művel magával és édesanyával. Részletezhetném de minek elég annyi, hogy nem kispályás dolgokat éltünk meg a két testvéremmel. Mostmár 75 éves is elmúlt nem akarjuk megváltoztatni pedig sokáig akartuk nagyon akartuk. Az élet fintora, hogy a második munkahelyem immár 30 éve addiktológia lett. Megtanultam mindent amit lehetett az alkoholizmussal kapcsolatban volt szerencsém dolgozni nagyon neves orvosokkal pszihológusokkal szemem előtt vérzett el nagyon jól menő vállalkozó huszonévesen és a szemem előtt ment tönkre több házasság mert már nem bírták tovább láttam gyerekek riadt tekintetét akik aggódtak az anjukért aki éppen delirált és szaladtak be iskola után stb. stb. nem akarom sorolni láttam egy két dolgot ennyi év alatt. Negatívnak tűnök pedig nem vagyok az csak megtanultam, hogy az ember a saját útját kell, hogy bejárja helyette senki nem tud dönteni. Igen néha nálam is elfogy a türelem de akiben a szikráját is látom, hogy vissza lehet vezetni az útra azért mindent megteszek és nem egy esélyt hanem sokkal többet adok.
Én is nagyon szép napot kívánok neked és remélem nem kell sokáig aggódnod azér a valakiért. Kata
Voltál már alkoholista?
Még nem késő.
Én sem gondoltam volna józanon, hogy egyszer ott kötök ki.
De "aktívan etilizálóként" sem hittem volna, hogy kijózanodom.
Te írtad az adatlapodon:
"Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!"
Mark Twain
Mindenkinek jár az esély.
Nem egy.
Bármennyi amíg szereted vagy fontos számodra.
Mi van ha azért veszítesz el valakit, mert esélytelenné teszed a negatív motivációval?
Leírtam az előző hozzászólásokban az álláspontomat, de csak kevesen feleltek rá pedig tudom sok helyütt ott lapul a probléma.
Tudod én most nagyon-nagyon aggódom valakiért...olyan kötél vagy golyó szinten!
És kurva jól jönne egy váza pia!
De attól senkinek sem lesz jobb csak rosszabb.
Így hát nem veszem ki a hűtőből, pedig ott vigyorog egy palackkal.
Évekkel ezelőtt megtettem volna, most nem teszem.
Mindenki érdekében.
No ez nem mindegy!
Szép napot!
Váradi Laci
Örömmel állok a beszélgetés elé nyilvánosan és "sub rosa" is!
Váradi Laci
Miért nem tudnak leszokni az alkloholról?
- mert nem akarnak
- mert nem akarnak változtatni
- mert elbújnak a felelősség elől
- mert nem tudnak ellen állni az ízének
- mert jobb bódultnak lenni mint szembe
nézni a problémákkal
- mert rabja lettek az alkoholnak
- mert gyávák
- mert így könnyebb
- mert nem csak ők isznak hanem mások is miért ők
hagyják abba
- mert, mert, mert mert csak!
És még ezer dolgot tudnak felhozni csak ne kelljen változtatni és változni mert baromi fájdalmas lenne szembe nézni önmagukkal és azzal mit tettek és mit tesznek magukkal és a családjukkal. Minden és mindenki ellenük van ők csak áldozatok!
Az alkoholizmus igenis leküzdhető segítséggel vagy annélkül csak elhatározás kitartás kell hozzá. Azt mondják az alkoholistáknak nincs akarat ereje ezzel vitatkoznék vigyünk fel egy kis piát egy hegy tetejére ami persze nehezen megmászható és iszonyú hideg van szerinted nem megy fel érte? Pedig ennyi erővel amit a pia megszerzésével tölt nap mint nap meg is gyógyulhatna!
Nem olvastam vissza!
Abba kell hagyni az alkoholtartalmú italok ivását.
Ezt kell elérni, bármilyen módszerrel.
Ha súlyos az állapota, szakemberre kell bízni:
KÓRHÁZ!!!