Gyomor bypass lefogyásra (beszélgetés)

Sziasztok .

Van itt valaki aki Bypass után szült ?

Volna egy pár kérdésem , ha valakit találnék .

Akkor egy utolsó hsz:

Éppen az a lényeg, ha figyelmesen olvasod, amit írtam, hogy nem tanács, hanem tapasztalat megosztása, a "velem ez történt".

Óriási a különbség !

És igen: szakmai válasz, tanács, teendő: orvostól. Ez így korrekt... vagyis: szerintem így korrekt.

A tapasztalatokat régen megosztottuk, és orvossal konzultáltunk. Mint ahogy tesszük ezt azóta is...

Bocs, hogy magamra vettem a "kívánom neked..." kezdetű mondatot.

Hát ha ezért képesek elmenni a tapasztalt műtötek, akkor az nem az én hibám. Egy csomószor leírtam, hogy áhítozom a műtöttek tapasztalatai után, de az nem az, hogy közlöd velem, hogy vegyem komolyabban és ne félvállról. A "kirohanásomban" csak azt akartam tisztázni, hogy nagyon is komolyan veszem.

Amúgy most saját magadnak mondasz ellent, az előbb még azt írtad, hogy inkább az orvosoktól kérdezzünk, mert itt senki nem szakértő, még a műtöttek se, mert nekik is csak egyszeres tapasztalatuk van, mindenki más laikus, és nem kéne mindent elhinni, amiket egymásnak tanácsolnak, mostmeg azt mondod, hogy ha nem üldözném el a tapasztalt műtötteket, akkor ők adhatnának tanácsot, mert az orvosi utánkövetés nem létezik, és ti is egymástól szereztétek meg a válaszaitokat annakidején. Akkor most mi legyen, kérdezhetünk itt mégis csak ne higgyük el a választ?

Jesszusom, mintha támadásnak vennéd....

Mégegyszer mondom, nem neked szántam. Vagy nem csak neked szántam. Sőt, leginkább nem szántam konkrétan senkinek.

Azt azért elmondom, hogy az ehhez hasonló kirohanások miatt lépett le innen már oly sok régebben operált, akik a hosszú (hosszabb) távú tapasztalataikat is meg tudták volna osztani. Mert mint bizonyára már te is észrevetted, itthon, Mo-n nem igazán megoldott az utógondozás. A bypassos életet,a gyakorlati, mindennapos dolgokat magunkon tanultuk és tanuljuk még mindig.

De most inkább én is lépek....

Valamit nagyon félreérthtsz velem kapcsolatban, ha azt hiszed, hogy csak a jó dolgokat látom, és nem számítok a rosszakra, vagy becsukom a fülem-szemem előttük. Hiszen az egész kutatásom, a blogom, az hogy ennyit olvasom itt a fórumon mások tapasztalatait, az arról szól, hogy hogyan tudok felkészülni testileg és lelkileg a műtétre és az egész megváltozott életemre! Hogy én azt hiszem, hogy a műtét után minden csodás lesz és happy? Hiszen mást se csinálok, csak a rosszra készülök, azért vezetek be már most majdnem három hónappal a műtét előtt az életembe minden olyat, ami a műtét után a mindennapjaim kötelező része lesz, hogy felmérjem, hogy mennyire vagyok képes együtt élni a sok szarsággal, ami vár rám. Mert az vár rám.

Jelenleg, ahogy én látom, a műtét egyetlen pozitívuma a fogyás és semmi más, esetleg, hogy könnyebb lesz sportolni, és megszeretem majd a mozgást, de a pozitív oldalon ennyi van. És ott van vele szemben a végtelenül hosszú negatív oldal, hogy egész életemben szednem kell egy rakás gyógyszert, hogy innom kell azt az ocsmány fehérjét, hogy kihullik a hajam, hogy megváltozik esetleg az ízlésem, és nem fogom bírni megenni azokat az ételeket, amikre pedig a legnagyobb szükségem lenne, hogy fájni a fog a műtét után, hogy gyenge leszek, mint egy lepkefing, hogy állandóan fájni fog a gyomrom, meg hányok ha véletlenül túleszem magam egy fél kanálnyival az első hónapokban, hogy állandóan a hiánybetegség réme fenyeget majd, meg a rövidtávú és hosszútávú komplikációk, és még egy rakás dolog.

Ha optimista vagyok, az azért van, mert úgy érzem, hogy még ezek ellenére is megéri a fogyásért ezeket bevállalni, és persze hogy a jóban reménykedem, de készülni a legrosszabbra készülök, erről szól szerintem minden hozzászólásom a témában, hogy rohadtul félek, rettegek, és ezért vértezem fel magam testileg lelkileg, hogy ne érjenek meglepetésként a rosszak.

Mutass már nekem egy hurráoptimista kommentet, mert nem emlékszem ilyenre, még azt sem engedem meg magamnak, hogy a lehetséges fogyás miatt örömködjek előre, mert volt itt példa olyanra is, akinek nem sikerült, így attól is félek, hogy nekem sem fog.

Én távolról sem úgy megyek bele, hogy meg se fog nekem kottyanni, ha te így vágtál neki, az te vagy, de ne feltételezd mindenkiről.

Az hogy azt írtam visszafordítható, az lenne az az állítólagos hurráoptimizmus? azt azért írtam le, mert tényvalóság, elvileg visszafordítható, és ezt nem az ujjamból szoptam, hanem a Mohos doktor mondta el többször is. Vagy az hogy fittebb akarok lenni, hogy könnyebb legyen a felépülés? azt is odaírtam, hogy csak reménykedem benne, hogy könnyebb lesz, de egyáltalán nem biztos. Az a biztos, hogy ártani nem árt, ha meg még használ is, akkor remek.

Nem neked szántam, sajnálom, ha úgy értelmezted.

De néha (szerintem) el kell mondani ezt is. Nekem már több műtétem volt korábban, úgy mentem, hogy ez meg se fog kottyanni. Hát nagyon pofára estem...

Ismerhetjük a szervezetünket, de néha azért meg tud lepni egy-egy váratlan reakcióval.

Sajnos sokan hiszik azt, hogy a műtét után mindent lehet, pedig erről szó sincs, aztán jön a pofára esés. Bizony egy új életforma jön, és igaz, hogy elvileg visszafordítható, de ha kérné is valaki, az újabb (nagy) pénz, és nagy operáció. Nagyobb és rizikósabb.

Nehogy azt higyjétek, hogy bárkit le akarok beszélni róla, ellenkezőleg. A legjobb döntés volt, egy percét se bántam meg.

Kívánom neked, hogy a sok információ között ne csak a jót vedd észre, hanem a figyelmeztetőt is, hogy ha elkerül téged, akkor tudd értékelni, ha pedig esetleg nem, akkor tudd kezelni.

Mert vékonynak lenni jó:)))) mondhat bárki bármit:))

Sajnos nem emlékszem már....azt tudom, hogy addig volt kényelmes, amíg volt...mert hogy nem kellett állandóan pisilni járni. Én sokáig gyenge voltam műtét után...

Azt gondolom, a kérdéseidet érdemes lenne feltenni az operáló orvosodnak, mert itt mondhat bárki bármit, de mégiscsak laikusok vagyunk. Az sem okosabb, akit már megoperáltak, mindössze van egy ( 1 !) személyes élménye.

Azt tapasztalom, hogy vannak, akik nagyon sokat foglalkoznak a témával, kutakodnak, tájékozódnak ezer forrásból, ami persze nagyon jó és dicsérendő, de aztán azt hiszik, hogy szakemberek lettek, és bárkinek bátran mondanak véleményt, adnak tanácsot, beszélnek rá vagy beszélnek le, és sokan pedig mindent készpénznek is vesznek.

Sajnos régebben is, most is kevés szó esik arról, hogy mindenki másképp éli meg a műtét alatti/körüli időszakot. Van, aki a kórházból hazafelé egyedül vezet 300 km-t, de van, aki még hetekig nem tud egy emeletet sem megmászni.

Óvatosan kellene bánni a megelőlegezett hurrá optimizmussal. Fontos a pozitív hozzáállás, de számolni kellene azzal is, hogy nem feltétlenül megy minden simán.

Azt én sem értem miért nem kell gyomortükrözés, de szerintem ha az megnyugtat téged, akkor csináltathatsz egyet, a helyedben én is csináltatnék, mert bár elég félős dolog (nekem szept 2-én lesz), de ebben az esetben teljesen indokolt. Meg kompressziós harisnyát is vehetsz. Nem tudom Debrecenben miért nem kell, lehet hogy ott hamarabb el kell kezdeni járkálni, vagy ilyesmi.

És nem visszafordíthatatlan ám a bypass, mert nem vesznek ki semmit, "csak" átkötnek dolgokat, elvileg visszafordítható, egy másik műtéttel, igaz, az nem laparoszkópos, hanem nyitott hasi műtét, de elvégezhető, bár soha nem kérte még senki, legalábbis a magyar műtöttek közül biztos nem. A sleeve az, ami nem visszafordítható, mert ott kiveszik a gyomor nagy részét.

Szia! Még nem végeztem ugyan a teljes fórum visszaolvasásával, de régebben nagyon sokan voltak itt, akiket Debrecenben műtöttek, és nagyon elégedetettek voltak, gyakorlatilag minden úgy zajlott, mint Veszprémben is. Esetleg olvass vissza te is, hidd el, nincs miért aggódnod :-)

Vagy valami más miatt bizonytalanodtál el? :-)

Szép jó reggelt mindenkinek!

Van köztetek aki Debrecenben vár műtétre vagy ott műtötték? Egyedül Zsu- t tudom, hogy debreceni műtött.

Írna valaki aki debreceni sorstárs? Olyan sokan voltak konzultáción is és itt meg senki nem ír? Vagy csak olvas? Légysz írj....annyira elbizonytalanodtam:(

Ennek majd utana nezek.

Labor, gyogyszerek is fedezve vannak?