Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút! (beszélgetés)

Ma olvastam és, gondoltam, leírom:

"Az ember minden problémájának forrása az ego. Minden háború, minden konfliktus, minden féltékenység, félelem és depresszió csakis az egóból táplálkozik. Amikor sikertelennek, egy rakás csődtömegnek érzed magad, és folyton csak másokkal hasonlítgatod össze magad, az fáj – méghozzá nagyon fáj, mert nem lehet minden a tiéd. Fáj, ha valaki szebb nálad, ha valakinek több pénze van, ha valaki okosabb, mint te… Annyi minden okozhat fájdalmat, csak te nem veszed észre, hogy valójában nem is ezek okozzák a fájdalmat, te csakis az egód miatt érzel fájdalmat. Az ego egyfolytában retteg, mert pontosan tudja, hogy ő csak egy eszköz: az az eszköz, amit a társadalom azért hozott létre, hogy téged folyamatosan lázban tartson, hogy megállás nélkül keresd a legkülönfélébb illúziókat.

…

Az ego a létező legnagyobb hazugság a világon – te pedig a legelemibb igazságként fogod fel. A kormányoknak, az egyházaknak ez így persze nagyon is megfelel, hiszen ha egyszer csak mindenki eldobná az egóját, ennek az egész globális olimpiának azon nyomban vége szakadna. Senki sem akarná többé megmászni az Everestet, mert mindenki boldog lenne ott, ahol van. Mindenkit átjárna a tiszta boldogság.

Az ego viszont váratja az embert: „Holnap, ha majd sikerül elérned ezt, vagy azt, akkor majd boldog leszel. Ma még bizony szenvedned kell, mert ha holnap sikeres akarsz lenni, akkor ma áldozatokat kell hoznod. Ki kell érdemelned a sikert, és ezért mindenféle dolgot el kell elviselned. Csak légy türelmes egy kis ideig, utána meglátod, tiéd lesz a boldogság.” Csakhogy ez a holnap soha nem jön el. Senkinek nem jött még el soha. A holnap valójában pontosan azt jelenti, ami soha nem jön el. A holnap nem más, mint az élet elodázása. A legkifinomultabb stratégia arra, hogy állandóan nyomorban tartson.

Az ego nem képes a boldogságra a jelenben. "

Osho gondolatai Az ego könyve című írásából

Én meg évek óta nem tudtam sírni...

Egyszerűen nem megy,valami meggátol.

Lehet,hogy a napi 1 mg alprazolam miatt???

3 éve szedem a nyújtott hatásút,Helex sr.

Nakéremszépen. Dührohama minden egészséges és normális embernek is lehet.Kiválthatja kétségbeesés, félelem, elkeseredés, düh,harag...Igen, beletéphet az ember tehetetlen dühében a hajába, megkarmolhatja az arcét, stb. Olyat nem mondanék,hogy nem normális, eltérő a megszokottól, nem mindennapos, de sajnos előfordul.Ezt meg kell tanulni, nagyon kemény melóval,hogy ne forduljon elő, ne fajuljon eddig a lelkiállapot.De ha megtörténik...van ilyen.

A bipoláris állapot meg az egyebek NEM borderline! A borderline ugyan nehezen diagnosztizálhatő (és a skizofrénia mellett a legnehezebben kezelhető), de semmi köze semmi máshoz, nem összekeverendő. A személyiségzavart szerintem minden pszichés betegre ráhúzzák-illetve majdnem mindenkire. Olyan sittysutty lediagnosztizálnak...Elmondom sokadszorra,mert nem mindenki olvasgat több száz hozzászólást vissza: az én diagnózisomon a mostani dokim mosolygott a nem létező bajusza alatt.SEMMI nem volt igaz belőle...semmi!És én szépen elhittem. Más a pánik és más a depresszió is, csak a pszichés betegeket könnyű egy kalap alá venni, és az is igaz,hogy a pánik és a depresszió gyakran együtt jelentkezik, ezért sokan hajlamosak azt gondolni, hogy aki depressziótól szenved, az pánikos is, és fordítva.

én meg nem vagyok depressziós, csak rohadt ideges! :)

na meg pánik beteg, úgy cirka 20 éve

oksi:)

de egyébként én tényleg depressziós vagyok. vagy mittudomén mi, de most éppen bipolárist állapítottak meg.egy szó mint száz, hangulatzavaros biztosan vagyok. gyógyszert is szedek, évek óta.

Már miért lennél személyiség zavaros? azért mert dührohamod volt?

Nehogy bebeszélj magadnak ilyen hülyeséget! :)

Minden embernek vannak ilyen olyan reakciói,ilyen értelemben, akkor mindenki depressziós?

Fáradtabb, kimerültebb vagy, valószínűleg!

Semmi komoly bajod nincs! :)

ez dühroham :)

nem voltál egyedül! Én is kiabáltam, sírtam. Enge kiborít, hogy napról-napra mindig pakolok, a családom meg sz.rik a munkámra. Nem tudok annyit pakolni, hogy végezzek! Tele van a lakás egy csomó szeméttel, felesleges dologgal és őrizgetik, szétpakolnak.Bepakolok a szekrénybe, ma egy szekrénnyi ruhát pakoltam vissza.

Sajnos az édesség ilyenkor nekem is édes kevés lenne.

Nehéz erre mit mondani, csak kitartás!!!!!!!!!

Sírd ki magad amennyire lehet, és gondolj arra holnap jobb lesz.

Ez az egész egy iszonyat. Ennél rosszabb nincs.

Ezek a rohadt rémképek, gondolatok. Akkor inkább százszor elájulok az utcán, csak ezek ne lennének.

Amúgy én is nagyon kíváncsi lennék, miért jönnek elő.

De a lényeg, fel a fejjel!!!!

Puszi.

te jól vagy?

mert én teljesen kiakadtam

gondoltam írok ide, hátha megnyugszom