Gyógyító Kód tapasztalatok (beszélgetés)

Ritkán, mert sokat utazom, és a híresztelésekkel ellentétben nem mindenhol találok netet. Meg aztán tableten írni nem 1 nagy szám.

Említed a hitet. Általában igazad van!. A kód viszont számtalan teljesen hitetlen emberen is segített már. Miért? Mert kérsz az Atyától, a Teremtőtől, a Forrástól. Ha egy kisgyerek félve kér az apjától egy biciklit, és pl. hallgat a haverjaira, akik azt mondják neki, hogy úgyse kapod meg, akkor már egy csöppet sem bízik abban, hogy megkapja. Kérdésem: változtat-e az apa elhatározásán - megveszem neki!- az, hogy a gyerek mit gondol??? Semmit.

Így van ez a kóddal is. Elég kérni. Melyik Atya tagadja meg a gyereke ésszerű kérését?

A kérésben benne van, hogy a negatív gondolataimat is gyógyítsa meg. Ezek természetesen nem csak a tudatos tudatot uralják, hanem sokkal mélyebben gyökereznek, akár több életre visszamenően. Sebaj, kértem és meg fogom kapni. Az, hogy egy csomó "mellékhatást" tapasztalok, annak sajnos valamikor én magam voltam az oka. Tudjuk, hogy a ki nem mondott szó - a gondolat - ugyan olyan káros, mintha a szélbe kiáltanánk.

"Csak a szél őrzi meg, amit írtál belé,

Nem a Föld pora a lépted nyomát."

Ez Omega, az új korszakból, és milyen igaz! (Akasha, vagy nevezzük aminek akarjuk.)

A világkörüli út egy pici lépéssel kezdődik, és ezt mindenkinek saját magának kell megtennie. Jelen esetben, kérni.

Egyébként ez az egész jelzi, hogy változnak erősen az energiák. Nem is olyan régen a reikit évekig kellett gyakorolnia a tanítványnak, ma elég egy kérés elindítása.

Viszont saját árnyaimmal csak én tudok megbirkózni. Bár erre is van ellenszer, át lehet venni mástól a betegséget. Ezt csinálta pl. a feleségem, mikor a kisfiunk fél lábára lebénult. De ezt csak általában az azonos szellemcsaládba tartozóknak engedik meg - de ezt is kérni kell!!! Kérésnél nélkül semmi sincs!!

Egyébként látszik, hogy egyéb vonalon nagyon tájékozott vagy!

Igazad van. Gyógyító Kódban nincs tapasztalatom és néha elterelődik a téma. Én belelapoztam a könyvbe, nekem nagyon úgy tűnik hogy hasonló az imához. Nyilván ez is hiten alapul meg befogadáson, mert anélkül szinte semmi nem működik. Se gyógyulás, se megértés. A tűz is addig lobog, amíg valami/valaki táplálja. Ugyanez van a hittel és a befogadással. Ha nem táplálja semmi/senki, akkor önmagától eloltódik.

Azért nem tudok ehhez a részéhez hozzászólni, mert úgy látom hogy ez Sámán területe. Ő viszont ritkán van itt.

Viszont egyéb terápiában nagyon jó eredményeim vannak.

Ha úgy vesszük, a pánikbetegség egy "fénytelen" állapot, amiben a bizonytalanság, a bizalmatlanság, a kétségek, a kishitűség és az önelutasítás játssza a fő szerepet. Tehát a pozitivitás, a "lélek fénye" hiányzik. Nem azt mondom hogy örökké mosolyogjon az ember. Nagyon nem! Csak legyen ereje a legnehezebb helyzetben is tiszteletben tartania saját magát, kiállni magáért, hinni magában. Legfőképpen erre tanít meg a pánikbetegség!

Talán ez lenne a mottója:

"Mondottam, ember: küzdj, és bízva bízzál!"

Ha szomorú szemekkel és mosolytalan arccal is, de a lélekben legyen erő, mely nem hagyja magát kioltani.

Emlékezzünk Kurázsi mama történetére:

"...nincs becsületszó, nincs hűség, nincs hit, nincs egy szemernyi tisztesség... hiszen rég nem volt háború. Honnan is volna erkölcs... A béke disznóól, rend csak a háborúban van. Békében a nép elvadul... nevük sincs az embereknek, magukat se ismerik. Csak háborúban vannak tisztességes lajstromok..., mert rend nélkül nincsen háború!... Mint minden jónak, a háborúnak is nehéz a kezdete. Ha aztán nekilendül... az emberek már a békétől ijednek meg, mert össze kell számlálni a veszteséget. Mégis előbb a háborútól riadoznak. Új még nekik."

[link]

Igazából van egy pár gyógymód, ami ezeket a krónikus feszültségeket felszabadítja, elcsitítja. Nagyon széles a paletta.

De az elején mindenképpen javasolt pénzt áldozni, ha csak az okot is akarjuk kideríteni egy kineziológus segítségével, majd ezt a problémát valamilyen bevitt szerrel kimozdítani az állapotából (kibillentettségéből).

Gondolom az írásomból kiderült, hogy sokkal inkább támogatom az alternatív, szelíd gyógymódokat, mert ez irányban van a legtöbb jó tapasztalatom. De ez legyen az én ügyem.

Említettem a Bach-virágot, homeopátiát. Pont.

Placebo?? Mindkettőnél volt már olyan tapasztalatom, hogy majdnem magam alá pisiltem. És utána javultam. Ennyit a placebo-ról.

Aztán amikor ezek a szerek helyrerántják nagyjából az embert, akkor rájön hogy ingyen és bérmentve is csinálhat magán "utókezeléseket".

Hogy ne legyek nagyon titokzatos, ilyen lehet egy jóga technika vagy egy mudra vagy valamilyen energiagyógyászati fogás. Igazából mindegyik az energiagyógyászathoz tartozik. Még a Bach-virág is.

Ha az ember tanul és érdeklődik, azzal nagyon sokat spórol és felesleges köröktől is megkíméli magát.

Egyet tudok mondani még pánikbetegség kezelésére...

Azaz kettőt!

1. Homeopátia (alkati szer, alkati kezelés)

2. Bach-virágterápia

Én Bach-virággal kísérleteznék első körben.

Ez meg is történt sokszor! :))

(Kísérletező alkat vagyok. Jó pár felfedezésre jutottam. De kockázat nélkül nincs nyereség!:)

Lehet külön kapni a Bach-virág elsősegély cseppet (rescue remedy) ami önmagában kivégzi a pánikokkal, félelmekkel, egyensúlytalanságokkal kapcsolatos problémákat. Mivel nagyon ütős összeállítás, elvileg csak vészhelyzetekre alkalmazható, de hát a pánik is egy vészhelyzet! Azaz, annak fordítja az agy. Az baromira nem számít hogy mitől pánikoltál be! Maga a pánik van és ez a lényeg! Külvilággal most nem foglalkozunk.

Lassan, fokozatosan, cseppről-cseppre, napról-napra szabad vele barátkozni, mert bizony ha túlcsepegtetjük, ez is tud előhozni fantasztikus rohamokat, de ezek már a tudatosulás/gyógyulás fázisai lesznek. Elkerülhetetlen hogy ne pörögjön ki belőlünk az az energia, ami bennünk feszül és a virágok rezgései pont ezeket szabadítják fel.

Hogy milyen blokkokra milyen virág javasolt, ezt kísérletezte ki Edward Bach.

Én csak pozitív véleménnyel vagyok erről a terápiáról és nem egy hátba vágós az ára sem. (A mai gyógyszerárakhoz képest.)

Ami biztos kell a pánik leküzdéséhez:

(FÉLELEM CSOPORT)

1. Napvirág (elsősegélyben benne van)

2. Cseresznyeszilva (elsősegélyben benne van)

Utókezelés:

(BIZONYTALANSÁG CSOPORT)

1. Erdeifenyő (önelfogadás)

2. Vörösfenyő (önbizalom)

Aki már használta a cseppeket, az tudja hogy észszerűbb (pénztárca szempontjából is) virágesszencia keveréket (több virágból állítják össze) venni, mint külön-külön egy alapesszenciát (mondjuk Napvirág). Egy keverékben maximum 5 virágesszencia lehet, és ez egy 30 ml-es üvegcse esetében olyan 2000 Ft. De nem muszáj 5-öt belerakni, valakinek csak 2-3 virág szükséges.

Az egyik legismertebb az Ulmus Kft.

(1071 Budapest, Bethlen Gábor tér 3. fsz. 4.)

Ott állítják elő, forgalmazzák ezeket.

De bioboltokban is árulni szokták az elsősegély cseppet, ha mást nem is.

Egyetértek a megfogalmazásoddal és értem is hogy mit írsz. Nincs ezzel baj.

Én arra gondoltam, hogy az ember a feszültséggenerálásban egy idő után észreveszi, hogy a kontrollt magáénak tudhatja, így akármekkora feszkó is jöhet(ne), ő adja ki a parancsot hogy mennyire borítsa el a feszültség, egyáltalán elborítsa...

Ez lenne a villanyfelkapcsolás példája, de mondhatnám ezt zsilippel vagy szelencével...

A lényeg, hogy a kontroll ott van egy idő után, amikor már elég erős (tudatos) az ember és akkor már nem kapcsolja fel a villanyt, nem nyitja fel a zsilipet, nem nyitja ki a szelencét.

Ura a lelkének.

LÉLEK-JELENLÉT

Ez ideáig pont az volt a baj, hogy tudattalanul betörtek ezek az élmények és elborították az embert. Sokáig nem gondolta az illető, hogy ezt önmaga által is lehet szabályozni, kontrollálni. A kontroll az már egy tudatos hozzáállás.

Azt jelenti, hogy a lelki folyamataim URA vagyok.

Nagyon jókat írsz! Így van, az ősbizalom is egy nagyon fontos dolog, azt valóban nem írtam.

De ilyen értelemben ez is a realitáshoz köthető.

Aztán ott van egy másik fogalom. Az ALÁZAT fogalma.

Alázat nélkül nem tudjuk, hol a helyünk!

Tehát ennek is köze van a realitáshoz!

Az alázat pont oda rak vissza, ahol vagyunk!

Ahol tartunk! Se több, se kevesebb!

Hogy érthetem meg az alázatot?

"ELFOGADOM HOGY EMBER VAGYOK, TÖKÉLETLEN VAGYOK, HIBÁZOK!"

Ez egy alázatos kijelentés.

Nem felfuvalkodott, de nem is kishitű!

Pont középen van, a realitásban.

Nagyon sokszor az alázatba rak vissza egy kőkemény megrázkódtatás, de gyökereket is ad, mert visszarak a realitásba. Ennek a következménye lehet a HÁLA és a BIZALOM.

Nagyon sokszor ennek a jónak és a rossznak az elfogadása a gyógyulási kulcs! AMI VAN!

Krízisben ez nagyon intenzíven jelen van.

Még első olvasásra is olyan egzaltált a történeted, hogy nem csodálom ha bepánikoltatott.

Az is előidézheti ezeket a tüneteket, ha valakinek nincs összhangban az életvitele a temperamentumával.

Tehát egy teknősbéka ne akarjon versenyló lenni.

Mindenkinek van egy sajátos életritmusa. Jó e köré szervezni az életét. Ha ezt nem tartja tiszteletben és túllép a határokon, akkor a test és a lélek jelez.

Zacher mondta, hogy nem az a baj, hogy fél évig szeded a nyugtatót, hanem amikor félév múlva abba akarod hagyni, és jönnek az elvonási tünetek...

Ilyen értelemben is "drogfüggővé" lehet válni.

Gyógyszerfüggővé...

Köszönöm! Ebben teljesen igazad van! Tudom, hog iszonyatos aggodó típus vagyok! Kicsit hosszú lenne leírni, hogy számomra milyen nehéz életesemények voltak az életemben! Most mār csak a hajnali reggeli szìvdobogás és mellkasi érzet ami nagyon zavaró bármit csinálok nem használ! Ilyenkor még az autógén tréning sem használ. Napközben tudok már lassan tudom írànyítani a dolgokat! A hajnalit nem tudom azonosìtani semmivel. Azt is tudom, sejtem a gyerekekhez van köze vagyis a nap indulásához. Régen vitatkozni, könyörögni kellett nekik mire elkészültek. Na meg a lecke írás! Tudom az én hozzáállásom nem jó!

Illetve mielött kijött a pánik elösszőr elötte párom másfél évet kint dolgozott külföldön egyedül maradtam a két kicsivel (akkor 1 és 3) évesek voktak. Minden rám szakadt! Állandóan az idő után szaladtam (már sokszor észre vettem magamon, hogy még mai napig sürgetem a dolgokat, de már a nehogy rosszul legyek érzés van bennem. Ez idő alatt amìg férjem külföldön dolgozott volt minden. Gyerekekkel kapcsolatban: óvikezdés, gyógygszer érzékenység,krupp rohamok, csalán kiütés, báranyhimlő minden nyavaja, na amint párom hazajött rá kb fél egy évre jött a pánik. Elötte kezdtem el dolgozni itthon mint kozmetikus, hát ott is voltak gondok viták párommal. Szóval minden összejött. A pánik után már annak szenteltem szinte minden percemet, hogy kutattam a bajom okát,persze akkor nem fogadtam el, hogy ez pánik. Orvosokhoz menetem. Előtte mâ tudtamhogy pajzsmirigyemmel gondok vannak és minden áron azt akartam kihozni bünösnek. Annyi hülyeséget összeolvastam, hogy inkább ne is firtassuk milyen következményei lettek. Szóval ha már akkor elfogadom, hogy pánik volt akkor és nem ilyedek meg már valoszínű elfelejthettem volna. Nekem nem igazán tetszik az a verzió, hogy csak gyógyszerrel lehet gyógyítani! az elmúl másfél hónapja sokat dolgoztam magamon. Türelmesebb lettem, sokat beszélgetünk párommal. Nagyon sokat segít már a "feladatokban" nem minden az én dolgom! Egyszerűen a túnatak billentenek ki, föleg a reggeli, hajnaliak. Ilyenkor kétségbeesés, bizalmatlanság és tehetettlenség vesz urrá rajtam. Igaz most már probálom és mondogatom magamnak ilyenkor ez csak egy tünet nincs semmi baj, hamarosan elmúlik. Amúgy ezek a tünetek addig, amíg nem kelek fel hullámokban követik egymást! Ezt sem tudom hova tenni. De dolgozom rajta!

Köszönöm a tanácsod!

Én javasolnám még a fényterápiát. Nem kell nagy dologra gondolni, minden ami a természetes fénnyel kapcsolatos.

- napozni, napfényben tartózkodni, naplementét nézni

- lobogó tüzet, gyertyalángot nézni (nem fogsz tőle bepisilni, csak valaki kitalálta)

- orbáncfű ["a lélek napsugara"] (orbáncfűolajjal bedörzsölni a has-mellkas területét vagy 1-2 bögre orbáncfű teát inni naponta)

[link]

Hasi légzést próbáltad?

1. Orr lassan beszív a levegő, has lassan kinyom.

2. Száj lassan kifúj a levegő, has lassan behúz.

3. Szünet. (pár másodperc)

[link]

Ezt ismétled percekig, amíg le nem nyugszol. Általában elég 5 percig lélegezni.

Nekem volt hogy remegett a hasam, annyi feszültség raktározódott el bennem és ez csak ennél a légzésnél tudatosult.

A babák még így lélegeznek, de felnőttként már mellkasból lélegzünk, vagy ami még rosszabb tüdőcsúcsból. Ezzel sajnos egyre felületesebbé válik a légzés, kevesebb oxigén jut a szervezetünkbe és több lesz a feszültség, nehezebben birkózunk meg a stresszel.

A másik, hogy bármely napszakban iszol citromfű teát (zöld Seduxen), de maximum napi fél litert.

Vagy esténként lefőzöl egy bögre macskagyökér teát, az még durvább, simán el tudsz tőle aludni.

Egy nagyon fontos ismérv, hogy bármit is tapasztalsz az életben, amit TE VESZÉLYESNEK ítélsz meg, az feszültséget fog generálni.

A legjobb módszer arra trenírozni a hozzáállást, hogy ne vegyünk magunkra semmit. Még a negatívat se. Még a nagyon negatívat se.

Mihelyst reagálok (támadok vagy menekülök), már jön a kellemetlen tünet.

Kicsit visszaolvastam, látom hogy gyomorproblémák, szívdobogás meg szorongás.

Ez egyértelmű hogy lelki alapon lévő traumatikus feszültség, amit lehet hogy tudat alatt te is tovább gerjesztesz, ami lehet akár a pánik megfelelője is. Ott is ez történik.

Egy pánikosnak nagyon nehéz azt meglátni, hogy a mélyben ő idézi elő a rohamait.

Kis feszkóban ugyanúgy te idézed elő, de nagyban is. A pánik az egy ilyen nagy feszkó. El tud aludni, de ha felébresztik akkor beindul. Egy mozdulat, mint amikor felkapcsolod a villanyt. A titok az, hogy nem szabad felkapcsolni a villanyt. Akkor gyógyult vagy. De ehhez meg lelkileg erősnek kell lenni.

Hosszú utat kell bejárni, amíg rájön az ember hogy minden levest ő főz magának, tehát meg is kell hogy egye.

Nagyon sok ilyen állapoton mentem keresztül, sajnos (vagy nem sajnos) már lassan 2 évtizede. Engem belekényszerített egy szitu, ami bizonyos szempontból az én döntésem volt és az események lavináját hozta magával. Nagyon sokat tanultam a reakcióimról, olykor azt éreztem hogy az élet peremére kerültem ezekkel a hatásokkal. Én úgy gondolom, hogy akár trauma, akár gyógyulás, de mindkét esetben találkozik az ember ezekkel az őrületes tünetekkel, amelyeket blokkoknak vagy feszültségeknek nevezhetünk. Többször megéltem, milyen az, amikor szinte a hajszálon múlt hogy elveszítsem a kontrollt a testem felett. Iszonyatos feszültségek vannak az emberben és ha kicsit jobban ki van nyitva a zsilip vagy a szelence, akkor könnyen elsodorhatják ezek az erők. Kérdés hogy az emberben mekkora a trauma vagy mekkora tudatossággal képes ezektől megszabadulni. Én azt vettem észre, hogy nagy feszültségben mindig bontódik a kapcsolat a test és a lélek között, de olyan is van, amikor ez kényszeríti a realitásba az embert. Sőt, olyan is van, amikor a lélek egy kicsit kiemelkedik, majd újra visszatalál a realitásba. A kiemelkedésben ilyen szempontból valóban távol szeretne maradni a szenvedéstől. Ha ez az élmény átértékeléssel párosul, akkor nagyon erős bázist tud kialakítani magában az ember. Akkor más szemmel tud nézni önmagára és a világra. Ha nem bír megbirkózni a feladattal, az újabb feszültséget áraszt a testbe és a tudatba egészen addig, amíg az ember ki nem fejleszti a saját tudatossági erejét.

Ez annak megfeleltethető, hogy addig kapjuk a pofonokat, amíg meg nem erősödünk. (Már aki.)

Más szóval "kutyaharapást szőrével".

Meggyőződésem, hogy csak a tudatosulás tud békét, összhangot teremteni a testben és a tudatban, ahol egyre kevesebb a feszültség, de annál több a megértés.

Itt van egy könyv a fogyásról, ami a kvantumfizikára, a kvantumbiológiára és az epigenetikára épít.

[link]

Idézetek a könyvből:

"A mi célunk nem az, hogy amilyen hamar csak lehet, lefogyjunk. A mi célunk az, hogy könnyedén elérjük és örökre meg is tartsuk az álomsúlyunkat."

"Felejtsd el a fogyókúrákat és mindazt, amit eddig a fogyásról gondoltál."

"A fogyás a fejben kezdődik, és a testen mutatkozik meg."

"Meggyőződéseinkkel teremtjük meg a valóságunkat. De mi van akkor, ha saját testedről, a táplálkozásról és a fogyásról táplálsz téves elképzeléseket."

"Agyunkat a gondolataink formálják. Az agyunk a testünket formálja."

"Az affirmációk (pozitív megerősítések) parancsok az elme és a DNS számára."

"Aki nem ismeri a célját, az nem is érheti el."

"Az elme a legádázabb ellenségünk vagy a legnagyobb jótevőnk. Attól függően, hogyan programoztuk."

"A legtöbb öntudatlan meggyőződésünk nem is a sajátunk. Még ma is ugyanúgy ítéljük meg magunkat, mint szüleink tették annak idején."

"Tudatos gondolataink és tudattalan meggyőződéseink sokszor igen különbözőek, sőt akár homlokegyenest ellenkezőek lehetnek."

"Folyton a tudattalan program, vagyis a magunkról alkotott mély meggyőződés fog érvényre jutni."

"Ha a magunkról alkotott véleményünket megváltoztatjuk, mi magunk is megváltozunk."

"Csodák a pozitív meggyőződések által történnek."

"Tégy úgy, mintha."

"Az agy nem képes különbséget tenni a valóság és a képzelet között."

"Fogyni egyszerű. Pontosabban a világ legkönnyebb dolga. Csak tudni kell a módját."

"Csak az lehetetlen, amit lehetetlennek tartunk."

Szerintem az egyik legjobb gyógyszer az ÖNISMERET.

Számtalanszor volt, hogy egy komolyabb szembesülés után borzasztó fizikai állapotokat éltem át, de mivel energetikai jelenség volt alapjáraton, ezt a test bizonyos fokon követte.

Ezért nem szeretik az önismeretet, a tisztulást, mert abban benne van egyfajta "gyógyulási krízis" amikor rosszabbul érzi magát az ember, mint azelőtt.

De ez majdnem olyan, mint amikor léböjtöt csinál az ember és fáj a feje, szédül meg vacog. Három nap múlva 2 lábbal a föld felett találja magát, mert addigra kiürültek a fontosabb mérgek.

A lélekben is van egyfajta "krízis" állapot, amikor a változás ellenére sokkal rosszabbul vagyunk.

Itt ugyanúgy felszaporulnak a "lelki mérgek", de aztán távoznak, kinél hosszabb, kinél rövidebb idő alatt. De ezalatt meg kell élni a depressziókat, kilátástalanságokat, hangulati ingadozásokat.

Szokták mondani: "a lélek sötét éjszakája".

Ezek a gyógyulási krízisek ilyen "lélek sötét éjszakái".

Át kell rajtuk menni.

De az éjszakát a hajnal követi, a sötétséget felváltja a fény.

Nagyon sokszor az ember egy megrázkódtatás után születik újjá.

Tehát a gyógyulást sem adják ingyen!

Itt a "szembesülés", a "változás" és a "gyógyulási krízis" az ár!

Szia Tim1983,

az álmok a leg-leg legnehezebben értelmezhető dolgok!

Az biztos, hogy az altatás után sajnos számtalan mellékhatás léphet fel, ami az elszenvedőnek nem mellékes!

Sajnos nemigen tudok segíteni. Ugyanaz az álom teljesen ellentétes reakciót válthat ki az emberekből: álom egy cicáról: aki szereti, szép álomnak mondja. Akit már jó alaposan megkarmolt egy macska, az pedig szörnyű álomként éli meg.

Alapos kutakodás kellene a kauzális aurádban, visszanézni néhány életet, de nem tartozik az egyszerű dolgok közé.

Az biztos, ha kódolsz, tisztulsz minden szinten, mert fent tudják az okokat.A legnehezebb dolog, szembenézni saját magunkkal!

Kitartást kívánok, és bízz abban, hogy segíteni fognak, hiszen te kérted!