Gyógyító Kód tapasztalatok (beszélgetős fórum)

engem érdekelne!!!!!

a kodokat alkalmazom kb 4-5 napja....

köszonom....

Értem.

Milyen mesterek ők?

Hova jártál tanulni?

Huuuu...

Már csak alkalmat kell hozzá találni, mert itt nem lehet "csak úgy leülni".

Köszönöm, hogy leírtad.

Ez is agykontrollos technika?

Bocsi, de csak most jutottam géphez, tableten rossz hosszabban írni.

Ez egy vezérfonal, bővítheted, ahogy gondolod, az alapot azért tartsd meg.

Nyugodt vagy, mély légzések. Amikor úgy gondolod, hogy oké vagy, akkor a két tenyeredet úgy teszed össze, mintha tartanál valamit a kezedben. (A végére lesz is ott "valami")

Ekkor belégzéskor bekérsz fényt, szeretet energiát, kilégzéskor pedig ezt az energiát a tenyeredbe irányítod gondolati úton. (Az energia mindig oda megy, ahová küldöd)

Ezt addig csináld, míg érzel egy kis energia gömböt a tenyeredben.

Ez volt az első lépés. Most nem magadon keresztül fogod áramoltatni az energiát, hanem közvetlenül a tenyeredbe kéred fentről, egy csatornán keresztül.

Érezni fogod, hogy a gömb egyre nagyobb, és nagyobb lesz. ( a két kezed lassan mozgathatod, széjjelebb húzod, majd összébb tolod) Amikor már jó nagy lufi méretű, akkor gondolatban elküldöd egy olyan helyre, ahol az illető sokat tartózkodik. Pl. hálószoba mennyezetére ragasztod, az ágy fölé.

Most akkor a gömbben van belőled is energia lenyomat (a tudat alattija érzékeli majd), és van tiszta fény, szeretet is.

Mivel az energia megmaradás törvénye ezen a szinten is igaz, ezért 2-3 naponta újra kell tölteni a gömböt! Megint létrehozod a tenyeredben, és elküldöd feltölteni, vagy rögtön a gömbbe kéred az energiákat.

Amikor a saját energiádat adod az elején, próbálj szeretettel gondolni rá, megbocsátva (bocsássd meg nékik Uram, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek). Ne legyen benned semmilyen negatív gondolati rezgés.

Így jobban hangzik. Köszönöm.

És a szeretet gömb?

Van még egy megoldás a kellemetlen emberek ellen. Agykontroll tecnika. Programozod magad, hogy éjjel akkor ébredj fel, amikor az illető "fogékony" állapotban van. Amikor felébredsz, alfába, vagy még mélyebbre mész, és tudat alatti kommunikációval elbeszélgetsz vele. Nem vitázol, szépen, szeretettel megbeszéled vele a problémát. Valószínüleg egy alkalom nem lesz elég, de sosem lehet tudni.

Volt egy barátom, akimek tele volt a hócipője az anyósával. Együtt laktak, más lehetőségük nem volt. Az anyós még a szemetüket is feltúrta, a mosatlant is, és mindenbe beleszólt, hangsúlyozva, hogy ez az ő háza. Neki elég volt egy éjszaka, és normalizálódott a helyzet.

Tudom, az agykontrollosok azt mondják

hivatalosan, hogy nem befolyásolhatsz másokat, de ez így nem igaz. Ha szeretettel beszélsz, és úgy kérsz, hogy nem bántod meg, csak megvilágítod a helyzetedet, hogy lássa a te oldaladat is, minden elérhető.

Ugyan ezzel a technikával - meg kiegészítve szeretet-gömbbel- segitettem egy tanitványomnak a középiskolai felvételin. Magyarból, matekból semmit sem kérdeztek, csak arról beszélgettek, hogy mióza táncol a népi együttesében!

A "csodákat" mi teremtjük, akár tudunk róla, akár nem. Viszont jobb tudatosan csinálni.

Nincs mások feletti uralom! Önmagam feletti uralom van CSAK!

Nem mindenki egyéniség, mert vannak személyiségek is.

Személyiség, aki küszködik az egójával, a lelki folyamataival.

Egyéniség, aki már erősen átlátja a saját egoisztikus működését és bizonyos értelemben meg is haladja azt. Ura a lelki folyamatainak.

Vannak olyanok is, akik a személyiségük és az egyéniségük közé szorultak. "Holtponton" vannak. Nekik ez a legnagyobb küzdelem. Lehet hogy egész életükben az a feladatuk, hogy egyszer csak átlendüljenek ezen a "holtponton"! Ezek minden külső látszat ellenére nagyon értékes emberek. Szomorú, ha nem ismerjük fel őket!

Látni kell, hogy mindenki másképpen MÁS.

Vannak lelki-szellemi hierarchiák. Mindenki más szinten van.

Bölcsesség (éberség) kell hozzá, hogy mindenkit a maga állapota szerint vegyünk észre és kezeljünk.

Így van! Ilyen formában egy kő is taníthat minket valamire. Például amikor rálépsz és kifordul a lábad, nem akarod folytatni (tudat alatt) az eddigi utadat. Rákényszerülsz, hogy átgondold a következő lépést, mert a helyzet tarthatatlan, csak nem merted komolyan venni az érzéseidet és a gondolataidat.

Mindenki lehet tanító(ha az alázat szemével nézzük), a legkisebbtől a legnagyobbig. Igen, sokszor a legkisebb sem tudja hogy "tanít". Valamiért mégis ezt teszi! Ezt legtöbbször az tudja, aki tanul és nyitott. Ezért kell figyelni a jelekre. Az élet minden pillanatban kommunikál velünk. Mi magunk is, saját magunkkal.

De azért vegyük észre, hogy az egoisztikus szűrők torzítják a valóságot és az ehhez kapcsolódó információt.

Ebben az értelemben "résen" kell lenni és a valóságra kell összpontosítani, ami maga a kendőzetlen éberség, mindenféle kritika és vélemény nélkül. Csak ez közli velünk hogy mi a helyes irány az adott pillanatban. Ha figyelünk! Ha merünk figyelni! Ha merünk CSAK figyelni! Bárhova, bármire, ami megmutatkozik!

Ilyenkor az álarcok mögé látunk. Nem nagyon tudnak megtéveszteni.

Az ember legnagyobb ellensége a figyelmetlenség, mert ha a figyelem elterelődik, akkor beáll a tompaság, csökken az érdeklődés és szűkül a megismerés. Megismerés nélkül nincs információ, mert nincs ott az "antenna", ami felfogja.

Az éberség ez az "antenna". Más néven "nyitottság", "érzékenység".

Tudat alatt sokan félnek ettől az "antennától", mert valójában a kendőzetlen igazságtól félnek, ami lehet nagyon kellemes és nagyon kellemetlen.

Nem elég erős a lélek-tudatosság (éberség), hogy ezeket az információkat felfogja, befogadja és feldolgozza.

Ha nincs lélek-tudatosság (éberség), akkor az egoista hitrendszer tompítja a lelket, mert a valóság elutasításával "jól érzi" magát.

Éppen ezért, aki e szerint a séma szerint működik, az boldogan mászkál múltból-jövőbe, mert a JELEN a legnagyobb ellenség számára.

Ez a valódi indok.

A "nehezebb feladat" természetesen a lélek fejlettségi szintjéhez van mérve.

Ha valakinek fáj hogy megszúrják tűvel, azt nem rögtön karddal fogják döfködni.

És ha valaki hozzászokott, hogy karddal döfködik, azt nem tűvel fogják szurkálni, mert meg sem érzi. Túl van már rajta.

Így van! Legalább annyira nincs mellébeszélés egy lélek kapcsán, mint amikor tudod, hogy az alma piros és alma ízű. A legpontosabb tükör maga a valóság! Ha eltakarod, az még nem azt jelenti, hogy nincs OTT!

Mindent te bontasz le és te építesz fel!

Ahol tartasz, OTT vagy!

Egy félig felépített háznál is nyilvánvaló, hogy hány téglát raktak be. A tények megmutatják.

Eredendően a Fény tapasztalata majdnemhogy "naivitás", mert annyira tiszta, annyira jóságos hogy nehezen veszi észre a sötétséget (de észreveszi). Aki a Fényből jön vissza, annak a legnagyobb áldás a tapasztalat, de a legnagyobb sokk is egyben, amikor rájön hogy ez nem az a világ, amit "OTT" megismert. Ha ez tudatosul benne, az nagyon nagy szenvedéssel járhat.

Én mindig azt mondom, hogy ez olyan, mint amikor kilöknek egy nagyon meleg, biztonságos helyről, egy nagyon hideg, bizonytalan helyre. Az emlék még benned él és melegít, de minél jobban azonosulsz a jelenlegi állapotoddal, annál jobban elhomályosul a másiknak az emléke. És akkor bizony kőkemény szenvedés van.

Már maga a tudat, hogy ismered a jobbat (és nem az van), hatalmas szenvedést okozhat. Lelki erő is kell hozzá elviselni. Ez egy spirituális trauma. Sebet ejt rajtad! És csak újrakereséssel lehet begyógyítani.

Isten ments hogy belekössek!

Oké, hogy 7 lelki szint van.

És nyilván a 7-ik a legistenibb, mint a 7-es csakránál, mert a csakrákhoz is hozzátartoznak a lelki szintek.

De mi van, ha én úgy tudom hogy a 4. lelki szintről már szabad akaratából születik le a lélek?

A 4. szinten még nem teljesen ura a lelki folyamatainak, de dolgozik rajta, valamint valódi érdeklődés és törekvés jelenik meg a szellemiség felé.

A 3. szinten még erősen jelen van az anyagelvűség, amit néhol a vallás, vallásosság egyensúlyoz ki. Ez még nem valódi spiritualitás, hanem annak az előszobája. Még sokat kell szenvedni, mert jelen vannak az emberi játszmák, én-védő (ego-védő) mechanizmusok.