Gyógyító Kód tapasztalatok (beszélgetés)

Régebbi rendszerekben az egész egzisztencia alapját képezte hogy miben hiszel.

Ma már sokkal lazább a helyzet.

De az akkori emberek zsigeri feszültséget hordoztak magukban a megfelelés miatt.

Ez a habitus a mai napig öröklődik, bár az új generáció nagyon erőteljesen próbálja felrugdalni őket.

Sajnos ők sem ússzák meg, mert egy sokkal "barátságosabb" módon vannak/lesznek behülyítve.

És most már érthető, hogy miért fanyalognak a diákok, amikor mindenféle hülyeséggel tömik őket!

Már évtizedek óta!

Közben a legfelsőbb szinteken ölre mennek, hogy bebizonyítsák, kinek van igaza!

Ez totális őrület!

És mi ebből a földi "tananyagból" vizsgázunk!

Néhol a legrosszabb tanuló a legintelligensebb!

Azért nem tanul, mert többre értékeli a fiatalságát, az életet, és a mélyben érzi, hogy az egész tananyag egy orbitális hülyeség, amit talán soha nem fog alkalmazni az életben! Fél, hogy elpazarolja a legértékesebb perceit, így inkább elmegy csajozni, vagy a grundra focizni!

Azt mondják, hogy kell az általános műveltség!

De a milliomos vetélkedőkön kívül a kutya sem fogja megkérdezni tőled, hogy mikor született Ady Endre!

Ady Endrét innen is csókoltatom! :))

Nagyképűen most azt mondhatnánk, hogy:

"Ha készen áll a tanítvány, megjelenik a mester!"

(Van egy ilyen mondás!)

Maximálisan egyetértek.

De annyival kiegészíteném, hogy igenis "érdem", ha valaki a 4-dik osztályos tananyagát hordja a táskájában, mert az azt jelenti, hogy kijárta az elsőt, a másodikat és a harmadikat.

Szépen tud írni, szépen tud olvasni, tudja az ábécét, jó a szövegértése, megtanulta a szorzótáblát, stb.

Ha nem lenne "érdem", akkor még mindig elsős, másodikos vagy harmadikos lenne.

Minden "csomag" van valamiért! Van oka, hogy miért azt a táskát hordja magánál, azzal a tananyaggal!

Szóval összességében egyetértek, csak kiegészítettem. :))

Köszönöm a bókot!

Amit én érdemnek tartok, az "talán" az én érdemem!

Ez egyedül az én választásomon múlik!

Ha kijelölök egy irányt, valamiért arra megyek!

Ennek oka van!

Nekem ez természetes!

Másnak nem biztos!

Én is, mint oly sokan nagyon sok visszahúzó erővel, emberkével találkoztam. Sebaj. A te utad lehet, hogy még nem való nekik.

Én, annó, dialektikus és történelmi materiarlizmust tanultam, és "buta" fejjel még úgy-ahogy, hittem is. Innen jutottam el oda, ahol most vagyok. De hol van még a vége??

Egyet ne felejts: ők a saját fejükből kinézve, az ő valóságukat akarják rád erőltetni.

Kérdezem álnaìvan: szükséged van neked erre?

*Zolcsika*, szeretem a bejegyzéseidet.

Amiket leírsz, az az átlag olvasó számára nagyon távol van az ő valóságától (azaz amit a valóságának gondol).

Nagyon nem szeretném megsérteni az "átlag olvasót", ezért a fentieket azzal pontosítom, hogy az az átlag olvasó, aki nem mélyült el annyira az ezotéria, metafizika világában, mint pl. Zolcsika. Erre utaltam.

Az együttérzés önmagaddal szemben is alkalmazható, ezt "alámerülésnek" hívják, vagy önmagaddal való kapcsolatnak, vagy a lelkeddel való kapcsolatnak, vagy a tudatoddal való kapcsolatnak, vagy a belső gyermekeddel való kapcsolatnak.

Ezt kerülik leginkább az emberek, mert hatalmas felismeréseket hozhat. Szembesülni meg "senki" sem szeret!

Kikérdezheted magad mindenféle problémádról, félelmedről, vágyadról, reményedről...

A lelked majd csak válaszol...

Ha megnyitod magad, ha figyelsz!

Együttérzés technikát is alkalmazhatsz.

Semmi ördöngösség, csak ráirányítod a másikra a figyelmed és próbálod érezni.

Az is jó ha elképzeled őt és egy idő után egyre intenzívebb lesz a jelenléte, akárhol tartózkodik.

Ez inkább a lelkére való ráhangolódás, időn és téren kívül.

Persze ez valakinek jobban megy, míg mások küszködnek vele. De ezt is meg lehet tanulni.

Nos, ha érzed a jelenlétét, akkor beszélhetsz hozzá szeretettel, elmondhatod neki ami bánt, satöbbi.

Bármikor válaszolhat a lelke (ha befogadó állapotban vagy), végül kialakulhat egyfajta belső kommunikáció.

Érdekes, hogy úgy is válaszolhat, hogy nem tud róla. Tehát eljuthatsz egy olyan pontra, ahol a tudat alatti üzeneteit is veszed, így tisztább képet alkothatsz róla. Megértheted hogy mi motiválja őt valójában.

Volt időszak, amikor különösen érzékeny voltam erre, de ez esetenként változik.

Hangulattól, befogadó állapottól, összeszedettségtől is függ.

Vannak évek, hónapok, amikor fogékonyabban vagyunk az ilyen láthatatlan üzenetekre.

De ha gyakorolsz, mindig jobb lesz! Talán!

Elfogadás nélkül nincs elengedés. Alapszabály!

Akkor tudod elengedni, ha elfogadtad.

Egy másik formája az elengedésnek a megbocsájtás.

Ez is voltaképpen elfogadás, mert elfogadod az illetőt, akármit is tett veled.

A bűnöst szereted, de a bűnt gyűlölöd, ahogy a mondás tartja.

Kemény téma, mert az "elfogadás" hallatára összerándul a gyomrunk, annyi bennünk a keserűség, sértettség és fájdalom.

Rengeteg irodalom van ebben a témában. Annyi könyv, hogy még meg is csömörlesz tőle.

Csak valaki elől még elzárják ezt a tudást, mert nincs itt az ideje. Ez is a sors munkája.

Ha keresnéd, akkor sem találnád meg, ha nincs itt az ideje!

Én is így jártam!

Ma már belefulladok az ismeretanyagba.

Annyi könyvem lett, hogy el sem tudtam képzelni.

Több száz!

Mindig is erre vágytam, de csak a kellő időben kaphattam meg.

Soha nem késő, csak nem biztos hogy itt az ideje! :)

Ugyanez van egy tanítóval vagy mesterrel!

A könyv is tanító! :)

Összevetve az egykori énemet, amikor még erősen magamra vettem a bántásokat, elképesztő hogy az emberek milyen irracionális csekélységekért képesek bántani a másikat.

Ha ezeket magadra veszed, akkor teret engedsz a másiknak, hogy a negatív energiájával beléd taposson. Magyarul nem tartottad magad annyira, hogy ne azonosulj azzal a képpel, amit próbálnak kialakítani rólad.

Ez valóban bődületes!

Ha tudsz angolul és valaki azt állítja hogy nem tudsz, az nonszensz. Mégis sokan próbálkoznak a vádaskodással. Pirosból akarnak kéket csinálni! Nonszensz!

De ha én tudom hogy mire vagyok képes, akkor nem veszem magamra az alaptalan vádakat. Csak nézek ki a fejemből a másikra, hallgatom, hallgatom... És talán el is mosolyodok!

Tehát ahol tisztába vagyok rakva, ott már nem igazán tudod sérülni, mert van kellő önértékelésem, öntudatosságom.

Nagyon jól mondod, hogy nem "hivatalosan"!

Valaki már úgy születik hogy vezető, azaz született vezető, mert olyan képességek birtokában van a lelke.

Aztán van olyan, aki egy vezetői csomaggal születik és ezt ki kell bontania az élete során. Ő még nem vezető, de azzá kell hogy váljon, mert ez az életfeladata, ha úgy tetszik.

Lehet hogy még ebben az életében vezetni fog másokat, csak ki kell hogy nyíljon, mint egy szép kis virág. Csírájában ott vannak a lehetőségei, de évekig gondoznia kell őket, hogy egy szép növény fejlődjön ki belőlük.

Aztán van olyan, aki csak félig vezető és a maradék képességeit fejleszti. Erre akár az élete (sorsa) is rákényszerítheti. Ezzel egy időben azonban tud másokat fejleszteni, amiben tapasztalatot szerzett.

Szóval sokféle (lelki-szellemi) tanító van, de ez nem is a papíroktól függ, hanem a lélek tapasztalatától.

Nyilván vannak dolgok, amiket el lehet sajátítani, csak az nem mindegy hogy ki sajátítja el és ki alkalmazza őket.

Manapság azzal is kell számolni, hogy önjelölt "vezetők" jelennek meg és az egész elmegy a kóklerség irányába. Aki bedől neki, az így járt.

A befogadónak is hatalmas felelőssége van, mert éreznie kell, hogy ki beszél szívből, tapasztalatból, hitelességből.

Például a kóklerség aranybányája a betelefonálós ezotéria. Ott szép számmal vannak hiteltelen emberek. Az egyiket még anno kilestem! Olyan pocskondiázások mentek, hogy "öröm" volt nézni. Egymás szemét kikaparják, ha valakinek jobban megy a sora. Ráadásul kéretlenül alkalmazzák a mágiát ismeretlen személyekkel szemben, jó pénzért cserébe. Ennyit a bölcsességről.

Na, oda sajna nem tudok eljutni. Amíg itt vagyok addig biztosan nem.

Magyarul beszéltek vagy nyelvtudás is kell hozzá?