Fogház, börtön, fegyház (beszélgetés)

ezt sajna nem tudom, nem tudnád megkérdezni tőle? mert mi pl.: pont nem vagyunk házasok, és van egy gyermekünk :) . Én a szociális szolgálatnál jelentkeztem, biztos van nálatok is ilyen.

Jah és azt kifelejtettem, hogy mi ugyebár Baracskai érdekeltségűek vagyunk, és most csak az Én lakókörnyezetemből voltunk. Viszont az biztos, hogy ez több bv-ben is van ez a program.

sziasztok. sajna csak most jutottam géphez, leirom mi történt a "tájékoztaton", mert hogy igy indult. Igazábol sejtelmem sem volt mire számithatok. amit tegnap linkeltem a programrol roviden osszefoglalja miről is szol a dolog. Egy kisebb csoport volt, mi hozzátartozok 8-an, ezen kivul a program vezetoje és tobb szocialis gondozo is. bemutatkozással kezdődött, mindenki annyit mondott el magárol, a helyzetéről amennyit szeretett volna megosztani. Megmondom őszintén talán egy picit "terápia" jellegű volt a dolog. Ezt jo értelemben mondom. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem a környezetemben senki nincs, aki át tudná érezni, azt amin keresztül megyek. Igy hát magamra maradok evvel a dologgal. Már sokszor gondoltam rá, hogy keresek egy szakembert, akinek ezt elmondhatom, illetve kérhetek tanácsot.

Szoval vissza térve úgy érzem, hogy nekem ez MA megadatott! Elmondhattam hogyan éltem meg, amikor elment. Azt, hogy mit érzek, hogy hogyan vészelem át a napokat. Hogy miért nehéz nélküle, egy pici babával. Mi lehet a megoldas hogy neki/nekünk jobb legyen és ne keruljunk ujra ebbe a cipőbe. Elmondtak, hogy igen ők voltak bent már több alkalommal és beszélgettek vele is. És tudjátok ez mennyire jo érzés volt??Ott ülnek olyan emberek, akik segithetik az életünket és megkérdezhettem tőlük, hogy milyen és hogy viseli a dolgokat. És felemelő érzés volt és feltöltött, persze mindeközben kerülgetett a sírás és vártam hogy na még mi lesz... ugy gondolom ők egyfajta kapocs kozottunk... persze itt kiéleződne a dolog a sértettel valo beszélgetésre a jovatétel, lelki béke stb. is amiért valojában ez a program létrejött. DE mi családtagok is segithetunk nekik, sőőőt talán a legtöbbet mi tudunk.

Na de végtére is az egészet avval zártuk, hogy 2 hét mulva hétvégén bemegyünk hozzájuk! Valoszinű ott is ilyen jellegű lesz beszélgetünk és megoldásokat keresünk..

De engem nem érdekel felőlem beszélgethetünk és keresgélhetünk, akkor is ott vagyunk együtt 4órán keresztül! ott vagyok és látom és hallhatom és ez nagyon sokat jelent.

Ti talán nem tudjátok, de elég zűrös a kapcsolatunk, de igyekszünk mindent megoldani. A zavaro tenyezők nálunk nagy szerepet játszanak... de hiszem azt, hogy végre ki fog állni mellettünk és ennek vége lesz, boldog család leszünk, amikor hazajön és már nem ketten, hanem hárman :)

hát röviden ennyit tudtam irni,ha valami még eszembe jut leirom, illetve irjatok, ha valamit még tudni szeretnétek. Kicsit hosszu volt a nap igy fáradt vagyok nem biztos, hogy mindent sikerült elsőre leirjak, de mindenképpen elszerettem volna ma mondani még.

Arrol, hogy bent hogy tudnak jelentkezni vagy részt venni, azt nem tudom, de utána kérdezek majd. Nekem mindenképpen pozitiv dolog volt és erőt adott.

Ez de szep volt! Vegre!!!!!!

A leheto legjobban megfogalmaztad azt az egy mondatot, amit en is szerettem volna: attol hogy nyugis az elet, igyekszunk azza tenni ki ezert, ki azert es megprobaljuk a leheto legjobb dolgokat kihozni belole ebben a helyzetben is, meg nem mondtunk le roluk...sot!!!!!

szintúgy! :) Én se láttam soha, de az első pár beszélőn ő is nagyon elérzékenyült! :) Meg a levelekben is akkor írta, hogy nagyon sokat sír mindig. Elvileg az előzetes nagyon rossz, mármint hogy bevannak zárva 23 órát és igazából nagyon sok idejük van gondolkodni, és ilyen hiper érzékenyek lesznek!

Mostanában, ha megyek beszélőre az úton mikor, közelítünk a cél felé mindig kerülget a sírás, hogy húúú mennyire várhat már minket, hogy készülhet már, és hogy végre látjuk egymást! :) De mikor találkozunk, csak mosolygunk végig már! :)))

Végre mások is kimondják, hogy borzasztóak az utolsó napok. Ebben az egyben volt igaza az ügyvédjének, hogy ha valakit az ítélet után 3 hónappal visznek be, az rosszabb,mintha azonnal. Az egész család bizonytalanságban él. Ez mondjuk még ma sem változott, mert tegnapelőtt ment be, és még semmi hír,.Még én nyugtatom a többieket, mert Tőletek tudom, hogy ez a benti nem rend, hanem szokás.De a fene egye meg, miért nem lehet a 21. századi módon kapcsolatot tartani!

Férjem még 2 évig volt katona, ők 6 hétig nem jelentkezhettek, csak 7 hónap után jött először haza. Azt mondja ők is kibírták, fogjam fel így! Közben megtanultam szemrebbenés nélkül hazudni. A mese mindenütt úgy látom azonos: külföldre ment .

Majd beszéljünk újra erről 2 hónap múlva, amikor a rács azonos oldalain leszünk, mert most még a két különböző feléről beszélünk annak ellenére, hogy mindegyikünk volt ott, ahol te, mert mindegyikünk, aki itt van érintett benne.

Hidd el süt a nap itt is, csak úgy kell hozzáállni!

azt a parkolót lehet használni, vagy a sorompó előtt jobbra is meg szoktak állni autóval

ha a parkolót használod, miután letetted az autót akkor visszamész gyalog a fehér házig (kocsikulcsot, pénzt, személyit, látogatási papír, pzs, életmentő saját gyógyszer lehet nálad)

Igazad van , de hogy mi még elötte állunk , de már itt leírtam már én is előre hoznám annál előbb szabadulna, először is azért kell egy gyász időszakot is átélni akármilyen erős vagy és hiába van gyerek mint nálunk is nem hiszem hogy ha a szerettednek be kell vonulni utána nem ér el egy olyan pontot hogy majd becsavarodik annyira nehéz. Olyan pont biztos nem lesz nálam hogy feladom és lesz ami lesz mert nem tehetem meg ezért a picurkáért és főképp ahová költözünk ott is van 3 pici hogy egész nap a taknyomba merülve imát mormoljak, de biztos hogy látni fognak sírni , és elfogom mondani nekik hogy azért mert messzi van a férjem. Amikor megkapta a bevonuló levelet akkor feltette a kérdést hogy ennyi időre elmegy akkor ő nem lesz mérges ha nem várom meg -.-" erre én olyan mérges voltam...Én tudom hogy ő nem fog össze roppanni mert erős lelkileg is, inkább attól tartok hogy meg fog változni. A pénz kérdéséről úgy gondolom hogy ő mondta hogy szeretne ott bent dolgozni , ha lehet fog is világ életében dolgozott még most is mindenféle fusit is elváll az utolsó napig akar dolgozni , hogy ennyit se kelljen nekünk küldeni, de azért nekem is annyiban rossz lesz hogy azért ő volt az eltartó mi meg az eltartottak , még szerencse hogy nem sokára ovis lesz a gyerek és reméljük találok is ott munkát.

Pozitív tán már akkor leszek ha már a börtön kapujában fogom várni.. addig marad majd a levelek ,és telefonok ,magányos éjszakák sokasága... :(

Mi egészen addig, amíg nem emelték meg a párom fizetéséből a levonások összegét (koporsópénz, szabadulós pénz stb...) addig simán kijött a bent megkeresett pénzéből. Az egész havi telefonra, havi egyszeri nagyobb összegű vásárlásra (mert csak 1-szer vásárolhat/hó). Ezen kívül egyszer kap csomagot havonta és ez így pont elég volt. Igaz a csomag nagyon sokba kerül. Dohányzik, illetve dohánnyal sok mindent pluszba meg lehet vásárolni/el lehet érni.

Nyilván nagyon sokba kerül a bv-s élet a kint maradottaknak, de ha okosan gazdálkodik az ember és a benti is megérti, hogy ő mellette még van élet/kifizetni való stb ... akkor meg lehet oldani. Persze van az az eset, amikor apa volt csak a családfenntartó, akkor nyilván változik a felállás és anyának sokkal többet be kell vállalnia. Pont ezért keményedik meg az ember, hogy meg tudjon oldani mindent. Egyszerre leszünk apák, anyák, villanyszerelők, autószerelők, navigátorok mindamellett az alapvető szerep mellett, hogy nők és anyák vagyunk. Nem egyszerű, de akaratlanul is belejön az ember, mert ez egy kényszerhelyzet. Kinek hosszabb, kinek rövidebb ideig. Mi az első táborba tartozunk.

Emellett pszichológus és pszichiáter is leszel, mert aki bent van, tartod benne a lelket, hogy egy percre se veszítse el a hitét, a bizalmát benned és a családjában, hogy van akiért, akikért végig kell csinálnia becsülettel.

Az utolsó napok tényleg a legszörnyűbbek. Én - csúnya ilyet mondani - alig vártam, hogy elteljen a hét és bevonuljon, mert a feszültség már elviselhetetlen volt. Mindenkinek rossz, amikor elmegy. Neki, nekünk, a gyereknek, mert érzi, a szüleinek és mindenkinek, aki körülötted van. De megnyugszanak, mert elfogadják, hogy most ez a helyzet, ezt az időt le kell ülni. Nem roppannak össze, mert várják kint és a remény élteti őket. Mindenki bent van valamiért, hiszen ártatlanul ritkán ültetnek le valakit. Hogy sokakat indokolatlanul sokra mérnek évben, az tény és való. Mindenki elgondolkozik bent és higgyétek el, nem kell őket félteni bent. Nem nyaralni mennek, de megállják a helyüket. Engedni kell, hogy ők férfiként érvényesüljenek bent, nekünk ebben kell segíteni őket. Szar ... mondhatni nagyon szar az első időszak, amíg el nem indul a levelezés, de érdekes, hogy én nem féltettem soha egy percig sem a férjem. Persze, hiányzik, ezért kell lefoglalni magunkat. Gyerek, munka, tanulás mellette és minden egyéb, amivel telik az idő. Nem szabad belemenni abba - és ez fejben dől el - hogy beleborulunk az önsajnálatba, mert ez az az elején. Pozitívan kell hozzáállni és összekapni magunkat.

Mindenkinek letelik egyszer és minden nappal eggyel kevesebb, ezt ne feledjétek.