Esküvő - gyerek: igen vagy nem? (beszélgetés)

Én Veled értek egyet! :)

Egyébként én pont a csecsemőket nem szeretem... :)

Nekem a 3-4 éves jönnek be, akikkel már elég jól el lehet cseverészni.

Amíg ezt nem lehet, addig én egyszerűen nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel.

Mert oké édi, de csak néz, gügyög és nyáladzik...

Nem értek veled egyet. Nem a félek rá a jó szó, hanem, hogy nem akarom megtapasztalni. Mert az emberek jó része fél ettől, mégis bevállalja... Én azért nem akarom, mert nem kell még egy ember. Persze, hogy benne van a felelősség, de én ezt vállalom is. Nem akarok saját magamon kívül másért felelősséggel tartozni. A gyerekek valóban megnőnek, de minden életszakasznak megvan a maga dilije......

Az érettséget pedig arra értettem, hogy valaki felismeri-e magában, hogy neki mi fér bele. Szerintem ez a felelősségteljes gondolkodás.

Hát ha neked jó az, hogy 23 évesen van egy 2 éves gyereked akkor oké...

Neked ez kellett. Nekem nem és igenis én fontos vagyok saját magamnak.

De ha én valaha is gyereket akarnék tutira nem szeretnék vele albérletben élni.

És pont.

Én nem gondolom, hogy az érettség, hogy undorodsz és életszerűtlennek tartasz oylan dolgokat, amiknél természetesebb dolog nincs is. Az, hogy nem akarsz gyereket, szíved joga, ne akarj, ne szülj, de ilyen jelzőkkel illetni a szülést vagy a szoptatást inkább arra vall, hogy félsz tőlük. Nem ismered, és ez félelmet generál benned. Lehet, hogy valójában nem nem akarsz gyereket, hanem rettegsz a terhességtől, a szüléstől, a fájdalomtól és a felelősségtől. Valamilyen szintig mindenki fél, csak van, akinél az ösztön erősebb. De ettől nem érettebb, vagy éretlenebb senki.

Igen, miután az embernek gyereke lesz, lemond dolgokról, de egyrészt akkor nem is érzi igazán lemondásnak, másrészt nem örökre szól. A gyerekek megnőnek, nem maradnak örökké csecsemők, és örökre szól velük az élet kakis pelenkáról vagy szoptatásról. (Bár néha azt gondolom, hogy sajnos:-))))

Szerintem tök igazatok volt.A ti életetek,ti esküvőtök,szóval teljesen rátok tartozik,hogy kit hívtok meg és kit nem.A sztori olvasása közben nekem is az jutott eszembe,hogy legegyszerűbb lenne,ha csak ti lennétek ott,meg a két tanú.És ennyi.Nekem unokatesóm is úgy vette el a 2.feleségét 7 év és egy gyerek utána,hogy otthon nem is tudtak róla,pár nappal az esküvő után haza mentek,és akkor mutatták meg a videót a polgármesteris szertartásról.Nem volt belőle gond,így döntöttek,elfogadták,kész.

Ha nekem egyszer esküvőm lesz,én is nagyon kis esküvőt szeretnék,templomi eskü,lakodalom nélkül,csak simán egy vacsora és kész.Nem csak anyagi okokból,hanem mert nem szeretem a felhajtást.Családból max nagyszülői ágig hívnék vendéget,szerintem ennyi épp elég.

Gyerek kérdés: becsülöm benned,hogy belátod,hogy még nem vagy érett az anyaságra.De azért ne vedd biztosra,hogy ez mindig így is marad :-).Hidd el,az évek múlásával rengeteget változik az ember,lelkileg főleg.Ha az anyagiakat nézzük,akkor ez alapján a magyar lakosság 90%-a sose szülne...Mindig lesz valami,ami nem stimmel: nem lesz elég pénz,elég hely,elég biztos munka,idő,stb..E téren nagy lutri,de ha valaki gyereket akar,annak előbb-utóbb "muszáj" bevállalni,mert olyan csak nagyon keveseknél adatik meg,hogy minden együtt legyen a gyerekvállaláshoz.

Sok sikert,sok boldogságot Nektek!

Nem kifogás. Szerintem két típus van. Aki 25 évesen még tök éretlen és hajtogatja, hogy nem akar, aztán tíz éven belül bekattan és ha van megfelelő partner, akkor szül. Na nekik talán kifogás.

Aztán van a másik a típus. Az érettebb, akinek ennyi idős korára már bőven kialakul a véleménye, élethez való hozzáállása, tervei, felfogása. Ők valószínűleg tényleg nem fognak szülni később sem (én is ez a típus vagyok).

Na Crystaln nem tudom melyik, de engem a hnora és általad felsorolt "élmények" sem hoznak lázba. Nagyon cukinak tartom az újszülötteket 2-3 hónapos korukig, utána semmi. Egy pár éves forma gyerekkel meg ki lehet hajtani a világból. Én nem akarom, hogy megváltozzon a testem, nem akarok szoptatni, az egész tök életidegen és undorodom a folyamattól. Na egy ilyen felfogású embernek mondd, hogy kifogás!!! :D :D

Én teljes mértékben egyetértek hnoraval. Minden szavad a szívemből szólt :) Hozzáállás kérdése, hogy éli meg valaki a gyereket. Teherként vagy nem?! Nyílván már nem olyan az ember élete, mint azelőtt, de nem is maga a pokol. Sőt...

És előre azon aggódni, hogy 20 év múlva miből jár majd egyetemre, azt is hülyeségnek gondolom. Mindig az adott problémát kell megoldani, nem kreálni azokat! (ez egy másik véleményre volt reagálás)

Ha kicsit visszaolvasnál, nem vagdalóznál vaktában.

De elmondom szívesen, ne fáradj. Akit idéztem, még az elején szólt hozzá, és bár alapvetően nem ezért kommenteltem (bár az eredeti szándékom már eléggé elsikkadt), azért megkritizáltam kicsit. :) Ketten is kérték, köztük a topikindító, hogy fejtsem ki részletesen, hát megtettem. Ennyi. Nem meggyőzésnek szántam, nem kortesbeszédnek, csak pusztán leírtam, miért nem értek egyet a hozzászólóval, én hogy csináltam, érzem és pont. Egyáltalán nem zavar, hogy ők nem akarnak gyereket, az viszont igen, hogy ha valaki ennyire sarkított érveket hoz fel a gyerekvállalás ellen, mint akit idéztem.

Sajnálom, hogy lemondásként élted meg a gyerekvállalást, de azért nem fogok bocsánatot kérni, hogy én nem.

Tudod, Nóra, ez szép volt. Nem tudom, kinek válaszoltál, mert nem kattintottál a válasz gombra.

De ha valaki nem kíván gyereket semmiképpen, ezzel nem győzted meg.

Én például nem szeretnék túrázni egy csecsemővel. Sehogy sem tudom elképzelni, hogy a hátamon egy 20 kilós hátizsák, elöl meg egy csecsemő. A túrázás nem sétát jelent!

És mielött rákérdeznél, igen, van gyerekem, ma már felnőtt gyerekem, és igen, le kellett mondanom a túrázásról miatta.

Aztán írod, hogy:

"ruhát kevesebbet veszek, de nem is jelenek meg annyiszor :D, színházba-moziba-étterembe havi 1-szer eljutunk a férjemmel, addig a nagyszülők vigyáznak a leányzóra, sőt a másfél év alatt egyszer még 2 napra is megszöktünk fürdőzni, de folyamatosan arról beszéltünk, hogy ide visszajövünk majd Jankával :) Én nem érzem, hogy bármiről is lemondanék"

Na, de aki nem havonta egyszer akar eljutni színházba, koncertre, étterembe? Annak hogyan írhatod, hogy nem kell lemondania semmiről? Amiért te nem érzed ezt önfeladásnak, attól más még érezheti annak, nem? "Nem szenvedsz hiányt semmiben?" Honnan tudod? Én vártam szeretettel a gyerekemet, évekig terveztem, mert néhány évig, a betegségem miatt, nem volt szabad teherbe esnem, előre tudtam, miről kell lemondanom, és bizony hiányzott a régi életem, ennek ellenére. Pedig én még ilyen idillikus anyu sem voltam, simán rábíztam a néhány hónapos babámat anyámra, apámra, teljes bizalommal, és mégis, millió dolgot kellett feladnom. És bizony szenvedtem tőle. Persze, megérte...De akinek nem éri meg?

Igazad van, tök mindegy velem, vagy bárki mással a fórumban egyet értesz-e :)

a gyerek nem kompromisszum-kérdés, abban ne engedj (ha egyszer majd úgy érzed, akkor lesz, ha nem, nem - nekem 28 évesen kattant be, addig rosszul voltam a gondolattól), de anyósékkal jó lenne kijönni valahogy, mert úgy meg tudják keseríteni az ember életét... talán jobb előre gondolkodni és apróságokban engedni.

úgy látszik, csak én vagyok ilyen simulékony típus a topikban :D

Biztosan. Mást úgy sem tehet, hiszen már ott van! :D Szóval....

Ha mindig mindenre lenne megoldás, sokkal több boldog család lenne...

Szegény Crystaln... jól szétoffoltuk a topikját.... de legalább a gyerekvállalásról tud olvasni jó sokat. Ez is biztos segítség neki! :)))) Ugye Crystaln?

Vidéken most is alig van bölcsőde, errefelé még ovi is 5 faluban egy. Tehát a probléma nincs igazán megszűnőben, max. a nagyvárosokból nem látszik.

A másik felét meg gyereke válogatja, az én legnagyobbam bizony megsínylette, hogy nem voltam vele itthon 3 évig.

Én a másodikkal és a harmadikkal amikor itthon voltam, továbbképeztem magam, komoly szinten. Időbeosztás kérdése.

Felértékelődik a gyerekekkel töltött, valóban együtt töltött minőségi idő, nem csak az egymás mellett levés elnyújtott, értelmetlen ideje marad.

A gyerek mellett a meglévő diploma továbbképzése, a specializáció többet ér szerintem, mint egy 30 éves, kétgyerekes, levelezős diplomás, nulla tapasztalattal bíró ember a munkaerőpiacon.

Nem beszélve arról, hogy utána a munkáltató a szemét, amiért nem veszi vissza dalolva a 6-9 éve a munkából teljesen kiesett anyát...ez nem így működik.

Az a baj, hogy nem képesek az emberek széles perspektívából tekinteni a dolgokat. Hosszú távú érdekeket kell nézni: egy gyereknek is érdeke, hogy kétkeresős családban éljen, mert ott jó eséllyel látja néha az apját is és nem kell nyomorogni, kuporgatni a lestrapált szülőknek az utolsó százasokat is, sok dologra jut. Ez megéri a hamarabb visszamenést. Még azon az áron is, ha kezdetekben a magánbölcsi elviszi a nő fizetésének nagy részét, mert utána is megmarad az állása.

De az emberek kényelmesek s néha gondolkodni is tunyák.