Esküvő - gyerek: igen vagy nem? (beszélgetés)

Szerintem összekeversz valakivel. Mert ugyanezen a véleményen vagyok, senki ne akarjon ápolót szülni.. mert nincs rá garancia, hogy valóban az lesz...

És mit szólt ahhoz az apa (aki nem akarja), hogy megtartod?

Most biztos. Fiatal is vagy, nekem sem kellett ilyen fiatalon. Még változhatsz. Vagy nem. Ez kizárólag a te döntésed. Vagy a ti döntésetek. Majd eldől.

Vén vagyok már, sokmindent láttam. Láttam házasságokat tönkremenni a gyerek miatt, és láttam a gyerekhiány miatt. De soha nem lepődtem meg annyira, mint amikor a lányom, aki amúgy simán átment az utca túloldalára, ha kisgyerekek jöttek szembe, a tavaly bejelentette, hogy nagymama leszek.:)

Nekem nem kell gyerek, ez biztos.

Akkor inkább vesszen a kapcsolat... Ezt a mai felfogásommal komolyan is gondolom.

És igen, szerintem ez velünk másképp lesz. :)

Valahol nem is tudja az ember teljes mértékben átélni azt, amit a másik érez, mesél neki, esetleg csak elfogadni tudja, hogy az ő szempontjából az neki úgy helyes. Az ember egy idegenre még legyint, esetleg nevet is rajta, de amikor a saját családjáról van szó, akkor már bajosabb a dolog. Pláne, hogyha az anyósnak és apósnakvalóval van a probléma, mert a mai társadalom elvárja, hogy az újonnan a családba került tag térdreborulva hódoljon be az időseknek, és nem vice-versa működik a dolog.

Kitartást neked és csak így tovább! Nagyon tetszett a cikked!

Köszönöm. :)

Még jó, mert ahogyan én itt látom egyesek nem is igen tudnák a Mi életünket élni. :D

"ezek csak üres kifogások.."

Ettől szoktam kissé kiborulni...mi az, hogy üres kifogás? Előszöris nem értem, miért kellene kifogást keresni bárkinek, ha másként akar élni, mint a többség. Az ő élete, ő tudja mit jelent neki a boldogság, vagy a teljes élet. Nem tartozik senkinek elszámolással. És nem mindenkinek ugyanazt jelenti.

Másodszor, tudod még mennyi mindent érdemes megtapasztalni az életben, amit az emberek többsége kihagy, mert nincs lehetősége rá, vagy egyszerűen nem is érdekli? Mert nem az ő világa?

A nagy különbség:

nem voltak házasok!

Mi viszont igenis összeházasodunk pontosan azért, mert teljesen tisztában vagyunk azzal mihez is szeretnénk kezdeni az életünkkel. A közös életünkkel.

Egyébként pedig minden körülöttünk lévő családban van már gyerek. Na és?

Azért kellene, hogy legyen nekünk is, mert mindenki másnak is van?

NA ne már! :D

"Nyílván már nem olyan az ember élete, mint azelőtt, de nem is maga a pokol. Sőt..."

Senki sem állította, hogy gyerekkel pokol lenne az élet. Viszont, ha valaki nem kíván változtatni az életén egy gyerek miatt, az miért baj?

Nem olvastam el a rengeteg hozzászólást, hisz ez az én mondandómat nem befolyásolja.25 éves vagy, a párod közel tízzel több és nem akartok gyereket. Idáig rendben volna, de az élet nem egy vonalzó mentén haladó, megváltoztathatatlan állandóságot tartalmazó lét. Változik.

Közvetlen rokonságomban történt meg az eset. A leányzó 23,az ifjú 33 volt, mikor a kapcsolat kezdődött . Úgy indult, mint a tiétek. Aztán az ifjú körbe nézett és látta, hogy minden barátja családos ember, mindenhol 1-2 sráccal bővült a kör.Rájött, hogy szeretne gyereket. Először csak óvatosan beszélt róla , később határozottabban, végül feltette a kérdést :esküvő és baba, vagy elválnak útjaink.Mindenük meg volt: karrier, gyönyörű 5 szobás ház, 2 kocsi, " wellness ", évente kétszer pihenés külföldön. Ezt nem akarta feladni a leány, próbálta húzni az időt, de ez csak egy darabig ment.7 év után az ifjú búcsút mondott a kapcsolatnak.( baba nem lett, meg házasság se, amit szeretett volna megtartani, azt viszont elvesztette a lány : a jólétet, luxust )

Mire a lány felébredt, késő volt !Szerettem és sajnálom, szegényt.Nagyon megkeseredett, szomorú asszony lett belőle. A " fiatalsága" volt ebben a kapcsolatban, ami visszahozhatatlan.

Ilyen az élet ! Ezt is tudnád vállalni?

Nem tanácsot kívánok adni Neked, nem is lehet, csak egy másik aspektusát mondtam el történetednek.

Nem vagdalkoztam vaktában. Tényleg kiváncsi voltam, kinek a hsz-ra reagálsz, és nem találtam. Csak azért szóltam, hogy van egy "válasz" gomb. Nem szándékoztam megbántani senkit.

Sarkított érvek? Lehet, neked azok. És lehet, neki teljesen ésszerűek. Végülis mindenkinek sajátmagának kell eldöntenie, mi fér bele a lemondásba és mi nem. Őszintén, nem is értem, miért kell bárkinek megmagyaráznia, miért is nem kíván gyereket. Nem kíván, és kész. Az ő élete.

Engem meg ne sajnálj. Én tudatosan mondtam le bizonyos dolgokról a gyerek miatt. Volt időm mérlegelni a pro-kat és kontrákat. És dönteni.

Ez a hozzáállás azért nem semmi!

A munkám miatt ezerféle emberrel találkoztam, voltak közte gyerekek is. És valahogy mindig épp gyerekes kollégával mentem a gyerekekhez, és be kell valljam titokban mindig szégyenkeztem egy kicsit, meg irigykedtem, hogy mennyivel jobban szót ért a gyerekekkel, mint én... De tényleg csak egy búcsúgondolat volt ez a részemről.

No, én épp így vagyok vele :) De nem ecsetelek semmit feleslegesen, nehogy támadásnak hasson.

Ki-ki döntse el, milyennek szeretné az életét, és térjünk vissza az esküvő-kérdésre, az úgyis sokkal jobban érdekel mindenkit.

:D De elolvastam a sztorit, csak épp nem a te problémádra reflektáltam. Már rég túlléptem azon, hogy a párod szüleit kibeszéled, mert nem veled értenek egyet.

Antigyerekesek! Ti már kijelentettétek, hogy ti nem, nem, nem, de mi van akkor, ha a párotok egyik nap felébred, és azt mondja, hoppá, én meggondoltam magam, mégiscsak akarok gyereket. Akkor elkülditek őket a fenébe?

Nem vonom! :D

Nekünk ehhez nincs türelmünk. Mi ilyenek vagyunk. És végiggondolva az egészet, nem tolnék ki a közel 40 éves férjemmel, hogy egy újszülöttel kössem le szerencsétlent... és nyugdíjas legyen mire "szabadul"....