Esküvő - gyerek: igen vagy nem? (beszélgetős fórum)

Mint a régi viccben:

Vőlegény levelet ír a menyasszonyának.

"Drágám, én minden veszedelmen átmennék magáért, átúsznám a háborgó Balatont, leeveznék a Niagara vízesésen magáért".

Következő levél:"Életem, rajongok magáért és nem tarthat vissza senki és semmi attól, hogy mihamarabb lássuk egymást! Kedves levelében felvetette, hogy szombaton ráérne egy randevúra. Magáért megyek, ha nem esik majd az eső..."

Kérdező, bocsánat, hidd el, hogy nem bántani akarlak :)

Nem olvastam vissza a kommenteket, mert nincs időm, de muszáj reagálnom a gyerek-témához. :)

Én 24 voltam, mikor 1,5 év együttlét után véletlenül teherbe estem. Nem terveztük, egyáltaán nem akartam, épp beindulóban volt a karrierem, és jól elvoltunk kettesben. Se lakásunk, se megtakarított pénzünk nem volt, mégis vállaltuk, mert minket választott a lányunk, és ezt elfogadtuk. Sose beszéltem a hasamhoz, nem éreztem, milyen jó kismamának lenni, de mikor a lányom megszületett, 1 hétig minden nap sírtam az örömtől, hogy van nekem/nekünk. És továbbra is járok vásárolni, fodrászhoz, kozmetikushoz, barátnőkkel szórakozni, a párommal mozizni, szóval ő egy része lett az életünknek, nem egy akadálya.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy szerintem az anyaság akkor jön, amikor anya leszel, nem amikor állapotos. És semiről sem kell lemondani egy baba miatt, mert ez csak hozzáállás kérdése! ;)

Azzal, hogy nem mond neki ellent, akármit is tesz, még akkor sem, ha téged sérteget vagy belemászik az életetekbe, azzal helyesli (hallgatás=beleegyezés) a tetteit.

De mivel egyetlen kérdésemre sem válaszolsz, én sem írok ide tovább. Nem akartam a kérdéseimmel összezavarni a gondolataidat.

Igazából nekem ez csak azért furcsa, mert az ember, akit a társadul választasz (jó esetben) egy életre... a támaszod lesz, a társad, a barátod, a mindened egyben. Akiért megteszel mindent, akivel a legszorosabb lesz a kapcsolat onnantól. Egy olyan burok, amit tűzzel-vassal védeni kell mindenkivel szemben. Ha valamelyik fél nem gondolja így, és hagyja, hogy külső tényezők befolyásolják, bántsák a szeretett személyt, az hosszú távon halálra van ítélve....

Topik indító, Neked pedig csak annyi. Igazából ez még nem is biztos, hogy Neked kellett volna, hogy fájjon (após előadása), hanem a vőlegénynek!! Mert nekem biztos kinyílt volna a bicska a zsebemben, ha a férjemet így megalázza valamelyik hozzátartozóm (még ha őt nem is zavarja).....

Az én párom is szeret, de szintén nem akar ugyanígy mellettem kiállni, bár volt, hogy ráförmedtem, hogy "most azonnal lemész anyádhoz mert ez meg ez van" (náluk lakunk) és lement.

Úgy jöttem ide, hogy megmondtam neki hogy nem költözök, ha nem áll ki mellettem és nem úgy lett. Úgyhogy én is kerülöm a vitákat, anyós is, mert tudja hogy lépek a gyerekkel ha valami van.

Neki valamivel egyszerűbb lesz, nem megy az anyósékhoz és kész, de ezzel sajnos nem lesz megoldva. Örök konfliktusforrás.

:)

Köszönöm, nagyon aranyos vagy.

A mi közös életünket ez egyáltalán nem keseríti meg...

Ezért nem is magyarázkodom itt tovább. :)

Én a helyedben nagy ívben elkerülném anyós-após portáját, csak nagyon ritkán kukkantanék be a helyedben ha ilyen ordenárék. A gyerek témában is egyetértek veled, még fiatal vagy. 10 év múlva is ráérsz szülni, akkor már lehet máshogy fogod gondolni. Az biztos, hogy semmi idő nincs gyerek mellett, főleg az első 3 évben, legalábbis nálam ez volt. Még egy szimpla hajmosáshoz is tervet kellett készíteni, hogy addig is ki vigyázzon rá, hogy legyen... mert alvás közben sem tudtam kivitelezni, ugyanis felkelt a víz csobogására :)

Sok sikert és most magatokkal foglalkozzatok, majd az idő mindent megold!!!

Kötelező családi ebéd ilyen viszonyban?

A másik kérdésemre nem válaszoltál a 68.-ból.

Így is úgy hazamenne mivel egy városban lakunk velük, az én szüleimmel viszont nem.

Hazamegy segíteni nekik ezt-azt, nincs ezzel baj szerintem, sohasem mondtam neki, hogy nem menjen és nem is fogom.

Én is akkor megyek haza amikor csak akarok és igen, szoktam egyedül is...Azért mert éppen egyedül akarok.

Amikor meg náluk kötelező családi ebéd van, akkor ott vagyok és kész. :)

ez így nem igaz, ez ellentmondás.

Azzal, hogy eltűri, hogy a jelenlétében sértegessenek téged és a családod, azzal nem senkit nem bánt meg, hanem téged bánt.

Totál igazad van. :)

Anyukám is mindig ezt mondja. :)

Mondok én neked valamit. Az, hogy kiálljon melletted, az nem egy személyiségjegy, ami 33 évesen már nem tud kialakulni, hanem tudatos viselkedési forma, amit ha akar, akkor megtesz. Csak és kizárólag akarat kérdése.

S felmerült egy kérdés: téged lábtörlőnek nézhetnek, a leendő feleségét, akkor sem akar "összeveszni" velük, inkább eltűri, akárhogy is beszélnek veled?

S ha már itt tartunk, még egy kérdésem is van:

szerinted normális, hogy egy házaspár egyik fele ide vagy oda rendszeresen nem megy, csak a másik, ezzel mintegy tettekkel jóváhagyva a viselkedésüket?

Nem kötekedek, komolyan érdekel az álláspontod.

Nem ezt fogadom el... Ki áll mellettem a maga módján.

Én azt fogadom el, hogy Ő ilyen: senkit sem akar megbántani.

Én nem vagyok a helyem? Mégis miért?

Nincs mitől félnem egyébként és nem is félek.